Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Frawly

    veterán

    válasz tordaitibi #38628 üzenetére

    Megértem az álláspontod, de ez egy beidegződés. A GUI elhiteti veled, hogy könnyebb, igazából meg bonyolultabb. Pl. fstab-ban nem úgy értettem az UUID-re csatolást, hogy /media/UUID-re csatolj, hanem csak a partíció azonosításánál. A csatolási pontban azt adsz meg, amit akarsz, csak létező mappa legyen, pl. /egyebek/aminek-kereszteled/akármi, csak tőled függ, hogy minek nevezed el, mit tudsz megjegyezni.

    Amit még fstab-hoz nem árt tudni, hogy lehetőleg első alkalommal használni kell a nofail mountopciót, hogy ha valami el is van gépelve, akkor se lesz bootképtelen a rendszer.

    Egyébként Arch-on van egy genfstab szkript, azt úgy kell használni, hogy felcsatolod kézzel oda a partíciókat, ahová akarod, az összes lemezt, ez fontos, semmi ne maradjon ki, nem muszáj UUID alapján, akárhogy, akárhova csatolhatod, de az végleges hely legyen. Aztán kiadod a genfstab -U parancsot és kiírja, hogy mit írjál az fstab-ba. Ezzel egy életre, UUID-vel beleírod a csatolási pontokat, nem kell neked semmilyen UUID-t nézni, minden oda lesz felcsatolva, ahová te csatoltad a szkript indítása előtt, méghozzá UUID alapján csinálja, nem lesz az, hogy következő bootkor valami meghajtónév eltolódik.

    Abban egyetértek, hogy a példámban a veterán hibázott, rutinból ment, nem figyelt. Nem is az a lényeg, hanem hogy még egy veterán is beleeshet ebbe, nem hogy egy kezdő. Rufus nincs is Linux alá, Etcher van, de nem mindig írja fel normálisan bootolhatóra a lemezképet. A dd-vel biztosra lehet menni, de ez az egy veszélyes benne, hogy ha rossz meghajtónévre megy rá, akkor annak reszeltek. cfdisk legalább kiírja a meghajtót, amit particionál az ember, dd-nél viszont figyelni kell, 2-3× meg kell nézni, hogy tényleg a jó név van-e beírva, ennyiből nem felhasználóbarát, de rendkívül hatékony.

    Egyébként az segítség lenne, ha be lehetne állítani Linuxban, hogy az ember egyes meghajtóknak név, csatoló, bájtra pontos méret alapján lehetne adni egy azonosítót, és így is lehetne rá hivatkozni /dev/előrelefoglalnév alapján, ami soha nem tolódna el. Ez kb. olyan lenne, mint egy címke, de ezt külön kéne eltárolni a rendszeren, de nem a céllemezen, mert ha dd-vel mész át egy egész meghajtón, akkor a rajta tárolt azonosító meg partíciós-tábla-UUID az elveszik, ez azért nem alkalmas az azonosítására. Meg dd-be be kéne építeni azt a biztonsági mechanizmus is, hogy default (hacsak kapcsolóval nincs letiltva), akkor nem enged arra a lemezmeghajtóra, fájlba, stb.-be írni, amiről a rendszer fut, meg kiírás előtt kiírná az eszközméretet is, csak a biztonság kedvéért. Ezzel sok ilyen véletlen bedarálást meg lehetne előzni.

    Ezek az átneveződő eszközök egyébként a rákfenéi a Linuxnak, még hálózati eszközöknél is ingatag, hogy egyszer wlan0, egyszer wlp1s0, meg eth00 vagy enps2akármi, és ha valami script hivatkozik rá, akkor néha nem működik, mert drágalátos udev szájíz alapján átnevezte.

Új hozzászólás Aktív témák