Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tigerclaw #18 üzenetére

    Lehetne pár kar, ami fokozatosan összezáródna a rakéta körül, ahogy közelít a zero ponthoz.

    Szép elmélet, csak hát ezek a rakéták szó szerint papír vastagságúak, hogy minél könnyebbek legyenek, vagyis nagyon finoman kellene rögzíteni. Nem ok nélkül van kitalálva a leszállóláb megoldás, mert egyébként a súlypont viszonylag alacsonyan van (a 9 rakétahajtómű azért elég nehéz, és elviekben túl sok üzemanyag nem marad ilyenkorra már a rakétában), és ez a megoldás egyszerű és viszonylag könnyű.

    Az időzítés a kulcs, de hát ha már idáig eljutottak, akkor az időzítés biztos nem okoz gondot. Ez kb. olyan, mintha azt várnák a rakétától, hogy miután leszáll, ne is kelljen rögzíteni a hullámzó óceánon hazafelé, hanem magától álljon végig.

    Meg a pontosság. Mert például per pillanat cirka másfél méteres pontossággal szállnak le (10 méterről indultak anno). Nagyon nem mindegy, hogy egy méterrel erre vagy arra van a rakéta, tehát az általad feltételezett megoldások pont, hogy bonyolítják a dolgot.

    A bonyolultság pedig az olcsósság ellen van. A SpaceX lényegi célja az, hogy minél olcsóbb legyen az üzemeltetés, például éppen ezért nem használnak Rad-hardened (sugárzás ellen megerősített) elektronikai komponenseket, hanem hagyományosabb elektronikát építenek be, viszont többszörös biztosítással, ahol a számítógépek egymást ellenőrzik. Ha valamelyik számítógép eredménye eltér a többiétől, akkor azt a számítógépet újraindítják, és addig a maradék számítógép ellenőrzi egymást (és dolgozik, persze). A becslések szerint ~10x annyiba kerülne ennél a megoldásnál a Rad-hardened számítógépek alkalmazása, és ráadásul azok számítási teljesítménye messze elmarad a SpaceX által használt megoldásnál.

    Ha a rakétafokozat sikeresen leszáll, és egyik lába sem csuklik be, akkor az ASDS-eknek van egy daruja, ami a rakéta támasztókeretét odarakja a rakéta mellé, és így stabilizálja.

    Továbbá ismét: ez az eset egy mára nyugdíjazott Falcon 9 v1.1-es változattal történt. Lehet (még ha nem is biztos), hogy az újabb Falcon 9 FT (vagy v1.1 FT, ki hogy írja) változat módosított leszálló lábainál már nem fordulhatott volna elő ez a baleset...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tigerclaw #21 üzenetére

    Hidd el, nincs egyszerűbb és jobb megoldás a leszállólábaknál, és annál, hogy a rakéta magától oldja meg a leszállást. Ha lenne, akkor a SpaceX valószínűleg azzal foglalkozna, viszont nem tették.

    Ezen kívül ne feledjük, hogy ez még a tanulási fázis, a SpaceX-nek a visszatérési kísérletek benne vannak az indítási költségben, vagyis nem veszít semmit, ha megsemmisül az első fokozat, épp ellenkezőleg, ha sikerül visszahozni épségben egyet, akkor az nyereség számukra.

    Itt megint van egy kis képzavar, mert a múltkor sikeresen visszatért Falcon 9 FT első fokozatra azt mondta Musk, hogy többet az már nem fog repülni - nem tudni, miért, hiszen az már az új típus, amelyet mostantól a SpaceX használ a v1.1 helyett. Az egyik lekézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy a Falcon 9 FT valójában még nincs arra felkészítve, hogy újra repüljön, erre majd csak a Falcon 9 R újrafelhasználható verzió lesz alkalmas, és a mostani Falcon 9 v1.1 és FT tesztek valójában nem mások, mint... tesztek. Itt még nem cél az újrafelhasználás, csak az, hogy az újrafelhasználáshoz szükséges technológiákat kifejlesszék, ide értve az irányítórendszert, a megbízható leszállólábakat vagy az ASDS leszálló platformokat.

    Ha innen nézed, a SpaceX a létező legpragmatikusabb utat járja, hiszen számára a kudarc is hasznos, abból is tud tanulni. Ráadásul mindezt teszik a lehető legolcsóbban a piacon, vagyis lassan már mindenki velük számol a piacon. Az európai kommunikációs cégek is elkezdtek átpártolni a SpaceX-hez, főleg, hogy jön a Falcon Heavy, amely már Geostacionárius pályára (~36 ezer km, amely folyamatosan a Föld adott pontja felett kering) is komoly tömeget (több műholdat) tud majd felvinni. Ez roppantul fáj az ESA-nak, mert eddig ezen a piacon az Ariane-5 elég jó megrendelésekkel büszkélkedhetett. Csakhogy a cégek szétteszik a kezüket, hogy ha az ESA 60 millió dollárért adná az Ariane-5 indításokat, akkor őket választanák - csakhogy inkább 200-220 millió dollár körüli összegért adja. A piac meg így működik.

    Szóval én úgy látom, hogy a Elon Musk nem ok nélkül vicceli el még a kudarcba fulladt leszállásokat is. És nem ok nélkül nincs itt terv sem bonyolult, de látszólag biztosabb megoldás a fokozatok stabilabb befogására...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tigerclaw #34 üzenetére

    Tessék, ez legyen egy kis előleg, a hordozórakétás cikk már elkészült részéből:

    A Kanadai Űrügynökség CASSIOPE műholdja, hogy a szűkös költségvetésbe jobban elférjen, minél olcsóbb indítási opciókat vettek számba. A legjobb ajánlat az akkor még friss játékos SpaceX-től jött, akik még egyetlen rakétát sem indítottak. A 2005-ben SpaceX 10 millió dollár alatt vállalta az indítás 2008 harmadik negyedévében (igazából 5.9 millió dolláros áron hirdette ekkor egyébként), a Vandenberg légi bázisról, egy Falcon 1-es rakétával.

    Csakhogy a SpaceX első három Falcon 1 indítása 2006 és 2008 között kudarc volt, és 2008 szeptemberében végre sikeresen indított egy Falcon 1-est, majd még egyet 2009-ben. Ekkor még úgy nézett ki, hogy a fejlesztett Falcon-1e változat viszi majd fel a kanadai műholdat, de 2012-ben a Falcon 1 szériát nyugdíjazták, és az erősebb Falcon 9 felé vették a fejlesztések az irányt. A CASSIOPE-nak várnia kellett (mivel nem volt a szerződésben kötbér az indítási időpontra, így a SpaceX nyugodtan megtehette ezt), mert az indítási listában a NASA által fizetett feladatok teljesítése előnyt élvezett.

    Végül a SpaceX kiválasztotta a CASSIOPE hordozórakétáját: az emelt teljesítményű Falcon 9 v1.1 első indítása lesz majd az, 2013-ban. Az amerikai Állami Légügyi Hivatal (FAA) megadta az engedélyt az indításra az új rakétához, amiben azonban ott figyelt egy megállapítás, miszerint a kudarc esély az első két (Falcon 9 v1.1) indításnál 50 százalék feletti. A SpaceX számára ez előnyös abból a szempontból, hogy végre teljesítik a szerződésben vállaltakat, ugyanakkor ők maguk is „Demonstrációs indítás”-ként hivatkoztak rá. Mégpedig azért, mert tesztelik a Vandernbergi bázis infrastruktúráját, az új rakétaverziót, illetve az első fokozat vissza hozatalát, ami a későbbi leszállási tesztek első lépcsője lett volna. Az indítás végül sikeres volt (az első fokozat vissza hozatala nem), de 5 évvel az eredetileg tervezett időpont után, ám végül is a megállapodott 10 millió dollár alatt volt az indítás költség….

    Szóval mivel a szerződés megírásakor a Kanadaiak nem voltak elég alaposak (kötbér, indítási időpont garanciák), ezért a SpaceX eljáthatta velük, hogy több, mint 5 évvel később indították fel a műholdat. Egy erősen kísérleti úton, amelyet amúgy sem lett volna könnyű értékesíteni teljes áron.

    Eredmény? A Kanadaiak végül is olcsón megúszták a dolgot, de egy rohad frusztráló késés árán. A SpaceX-nek meg volt talonban egy műholdindításra szóló szerződésük, amelyet a nekik megfelelő rakétához párosíthattak.

    Rossz hatással volt ez az üzletre? Ha megnézed a SpaceX oldalán a tervezett indításokat (Future Launches), akkor azt hiszem egyértelmű a válasz: nem. Annyi megrendelésük van, hogy nem győzik bővíteni a Falcon 9 gyártósorokat...

    Az milyen magazin, hogy fél évvel korábban kell leadni a cikket?

    A Honvédelmi Minisztérium által működtetett. A cikkeket jó előre átnézik, lektorálják, egy NH90 helikopterről szóló cikkemet pl. visszadobták három hónappal a leadás után, mondván, hogy túlságosan wikipédiás lett (kb. ugyanúgy írtam meg, mint az összes többit, és elég bőséges forrásmegjelölés volt hozzá, de hát ez van).

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák