Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • vadkörte

    addikt

    válasz dajkopali #4 üzenetére

    "Logikusan" végigondolva, az anyagkoncentrálásnak valahol még értelme is lenne. Mint a mesében, mindent egy helyen elérhet a nagyközönség. Még be sem kell mennie abba a rejtélyes épületbe amit levéltárnak hívnak. Hisz az olyan fura azokkal a régi poros papírokkal, a szagokkal, meg a fura embereknek látszó lényekkel akik ott dolgoznak. Csak leül otthon a gépe elé és a neten szörfölve elérhet mindent ami érdekli.
    Elméletben.
    Sajnos/szerencsére a levéltári kutatás kicsit sokrétűbb ennél.
    A jelen "analóg" levéltárai - MNL és tagintézményei - az elektronikus iratok fogadására, tárolására és kezelésére nincsenek felkészülve. Az ezekből történő adatszolgáltatásra meg pláne!
    Ennek kialakulása idő és pénz kérdése. Sok időé és sok-sok pénzé... Olyan szakembereket is kell képezni aki ért levéltárosiul, meg informatikusul is. Érti mit akar a levéltár mit az iratképző, mit az informatika, tisztában van a szabványokkal, a törvényi előírásokkal, ismeri a kutatói szokásokat.
    Sajnos amíg van olyan intézmény, ahol még azt se nézik jó szemmel, ha a meglévő anyagról megpróbál a dolgozó (referens) egy nemzetközi szabvámyoknak is megfelelő adatbázist készíteni, amit ért és használhat a magyar, a francia, a japán stb... kutató is, ez a folyamat nagyon-nagyon nehezen fog haladni, sok-sok gáncsoskodóással szándékos akadályozással, félremagyarázással.
    Na ez jó hosszú mondat lett... :)

    Üdv. V. Körte

Új hozzászólás Aktív témák