Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Timber Wolf

    újonc

    Ha már felmerült az X33 / Venture Star, miben látjátok a lineáris (aerospike) hajtóművek mellőzésének az okát? Ha jól tudom, egyszer sem repült még ilyen hajtómű. (más kérdés, egy SpaceX féle tolatós leszállásnál fennálló negatív megfúvási viszonyok között milyen mértékben volna működőképes/hatékony)

    A SpaceX esetében talán épp a látványos műszaki innovációk hiányára törekvés (SSTO, Sabre jellegű hajtómű, LH/LOX üzemanyag, kompozit/alu ötvözet/vibránium/más csodaanyag eröltetése bármi áron) a legfőbb innováció, nem a papíron csodaszép, de a gyakorlatban lényegében műszakilag megvalósíthatatlan (Skylon) délibábokat kergetik, hanem a műszakilag megfelelő, lehető legegyszerűbb rendszerekből építkeznek, és mindezt rugalmasan teszik. (a másik innováció talán az, hogy ők valóban repülni akarnak, a NASA üripari mammutokkal karöltve végzett programjaival kapcsolatban sok esetben az a benyomásom, nem is baj, ha végül valamilyen készültségi foknál elkaszálják az adott rendszert, nem cél bármivel is elkészülni, a pénzt így is el lehet tenni, és a műszaki problémákat sem kell megoldani. Mindezzel persze nem azt mondom, hogy ott nincsenek motivált emberek, csak épp sajnos a környezet nem alkalmas az érdemi munkára) Az SN1/2 gyártás élőben közvetítésének nyilván első sorban marketing üzenete van, de ezzel együtt is jó látni, hogy éjt nappallá téve dolgoznak ezeken az eszközökön. Másrészt a gyártást elnézve kicsit furcsa azt látni, hogy egy ilyen korszakalkotó (-nak ígérkező) rendszer legyártásához voltaképpen semmi különösebb extra felszerelésre nincs szükség azon túl, mint amivel bármilyen, ipari létesítményeket, tartályokat, szerelvényeket gyártó és szerelő társaság rendelkezik. A hajtóművek, szoftverek nyilván más téma, de a szerkezeti részekhez voltaképpen elegendő némi igényes lakatos munka.

    Egy interjúban említette Musk, a hosszú távú tervek szerint évente egy millió tonna pályára állítását célozzák. Nyilván egyfelől ez is egy Musk mondás (a Starship program is csúszik, ahogy Cifu írta, bár végülis az SN1 repült 2020-ban :D ), viszont, a hosszú távú tervekről olvastatok valamilyen konkrétabb elképzelést? Meglesz ez a hatalmas rakéta, gyártanak belőle hetente egy újabb példányt, megy a tankolás az űrben, lehet menni a Marsra. Oké, és akkor hogyan tovább? Mit fognak csinálni a Marson, a multiplanetáris faj jól hangzó, de talán némi tartalmat igénylő megvalósításán kívül? A multiplanetáris faj szép fennkölt mondás, de a világunkban azok a dolgok tudnak hosszabb távon fennmaradni, amelyek valamilyen gazdasági szükségszerűségen alapulnak, valamilyen szempontból előnyösek gazdaságilag. Itt van ilyen tényező? Reálisan nézve, egy település a Marson hosszú évtizedek alatt juthat el az önfenntartásig, és akkor még csak az önfenntartásról beszélünk. Ennyi lenne a cél? Nekem ez az egész Mars kolónia egyfajta "nem jó cél, de nincs jobb" kategóriájú dolognak tűnik. (a Hold bázissal, és végső soron az egész emberes űrprogrammal együtt, azt gondolom, mára körvonalazódott, hogy kegyetlen sivatagokon kívül túlnyomó részt semmi sincs a naprendszerben, amit pedig még érdemes lenne kideríteni (van-e esetleg élet az Európa jege alatt, stb.) , azt jó ideig nagyságrendekkel hatékonyabban kutatható automatákkal, mint emberekkel)

  • Timber Wolf

    újonc

    Általában az első fokozatok a tengerszinttől majdnem vákuummig működnek, arra gondoltam, itt talán a folyamatosan optimális működésükből fakadóan lenne annyi előnyük, amiért cserébe érdemes bevállalni a kevés gyakorlati tapasztalattal járó műszaki kockázatot.

    Olvastam a cikkedet, és részint ezért van hiányérzetem: zajlik egy gigantikus szállítókapacitás-fejlesztés, de arról csak homályos elképzeléseket láttam eddig, mire is fogják használni ezt. Kicsit olyan ez az egész, mintha valaki nekifogna tömegével olyan nagy teljesítményű, légpárnás, kétéltű szállítóeszközöket gyártani, amikkel fel lehet építeni egy várost a Déli-Sarkon, és oda lehet szállítani a lakóit, csak éppen arról nem esik szó, mi a célja az egésznek. Persze lehet mondani, hogy a Déli-Sark meghódítása cool (nomen est omen), jelenleg nem belátható lehetőségeket nyit, csak éppen viszonylag kevés ember szeretne a visszaút érdemi lehetősége nélkül odamenni és a hátralévő idejében élethalál harcot folytatni a puszta túlélésért. (a hasonlatból most itt hagyjuk ki, hogy ha így haladunk, harminc év múlva mediterrán szörfparadicsom létesíthető az Antarktisz északibb nyúlványain :) )

    Persze hajrá SpaceX, hajrá Musk, és örülök, hogy a kortársa lehetek.

  • Timber Wolf

    újonc

    Köszönöm, valami ilyesmit sejtettem az Aerospike mellőzésének hátterében: pontosan utána számolva már a több fokozatú rendszereknél nem érdemes foglalkozni vele.

    Gazdasági oldalról nem látom, hogyan érheti ez meg bárkinek, hogyan válhat önfenntartóvá egy Mars kolónia.

    Azt elfogadom, hogy a turizmus jövedelmező lehet Föld körüli pályán, vagy a Hold vonatkozásában, főképp, ha a Starshiphez hasonló, ezerszer újrafelhasználható, egyszerre akár száz főt szállítani képes eszközökkel szolgálják ki. Ilyen eszközökkel Föld-közeli űrturizmus hamarosan széles, persze tehetős tömegek kedvtelésévé válhat. A Mars viszont más kérdés. A magasabb költség miatt turisztikai célpontként sokkal kevesebb ember engedheti meg magának, emellett nem elhanyagolható az idő tényező sem. Egy elrepüléses bolygó látogatás is olyan hosszú ideig tart, amelyet a jómódú, de alapvetően munkából élő, családos emberek többsége (tipikus nyugati középosztály-beli) nem engedhet meg magának. (a súlytalanság egészségkárosító hatásáról nem is beszélve, ha jól tudom, a hosszú távú űrrepüléseken részt vevő, extra egészséges, egész életükben sportoló emberek a leszállás után hosszas rehabilitációra szorulnak, mozgáskorlátozottak, lényegében jó ideig munkaképtelenek, és egy bolygóközi repülésnél még erre jön a magasabb sugárterhelés hatása)

    A korábbi cikkeidből azt is értem, miért ezt a koncepciót választották (közel értelmetlenné vált Falcon Heavy, jön Benzosék az F9-nél jobban megválasztott méretezésű rakétája, stb.), a Föld-közeli turizmus kiszolgálására is alkalmas lehet, ott látni vélem is a gazdaságilag fenntartható koncepciót. A Mars esetében viszont nem látok érdemi okot, és napjaink eseményei is inkább azt mutatják, az élhetetlen sivatagokba nem igyekeznek odamenni az emberek, épp ellenkezőleg, távozni kíván onnan mindenki, aki rossz szerencséje okán oda született. (nyilván az elvándorlás okai szerteágazóak, de részét képezik a nem optimális, és egyre romló környezeti tényezők is)

    Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy marhaság az egész, inkább azt sejtem, Musk (némi optimizmussal) lát olyan tényezőt, amit én nem. Mindezzel együtt azt sejtem, a gyakorlatban, ha lesz is Mars-repülés valamelyik SpaceX űrrendszerrel, a hosszú távú bázis (pláne a kolonizáció), az állandó emberes jelenlét ideje még nem érkezett el. Ha abból indulok ki, a turizmuson kívül jelenleg nem látszik érdemi gazdasági ok az állandó jelenlétre a Marson, akkor ennek a kulcsa egy olyan hajtóműrendszer lehetne majd, amivel a repülési idő néhány hétre rövidülne a közel egy év helyett. (ha mindez folyamatos gyorsítással és lassítással valósulna meg, az nyilvánvalóan csökkentené a súlytalanság egészségre káros hatását is)

    Összességében ezért kérdeztem, te ráfutottál-e valamilyen, a Mars kolonizálásával kapcsolatos, részleteiben kidolgozott, reális gazdasági modellre. (mérnök vagyok, nem közgazdász, csak sajnos álmodhat bármilyen szépet a geek mérnök, ha nincs gazdasági realitása)

    [ Szerkesztve ]

  • Timber Wolf

    újonc

    válasz Letsgo2Mars #99 üzenetére

    Az USA területéhez tartozik majd a Mars - különös elgondolás, erre tudsz esetleg valamilyen külső hiteles forrást mutatni? Ha végigtekintek az elmúlt száz év nagyhatalmi játszmáin, a megállapodásokat, érdekszférákra felosztást, egyensúlyra törekvést látom fő irányelvnek. Aztán mellette (főképp titkosszolgálati) kavarás, kardcsörgetés, az megy, de ez egy ilyen sport.

    Magam részéről azt gondolom, inkább a földrajzi felfedezések analógiája érvényesül majd: lesz ott de facto területe mindenkinek, aki nagyhatalmi pozícióban tudhatja magát, és oda tud menni a következő egy-két évszázadban. A nemzetközi jognak majd a kialakuló/kialakult helyzethez fel kell fejlődnie. Végtére is, egy egész bolygóról beszélünk, a felszíne összemérhető a Föld szárazföldjeinek összesenjével. (a napokban olvastam valahol egy cikket a Spitzbergákról, amire végül a Norvégok és Oroszok is jogot formáltak - most mindketten ott vannak, bányászgatnak, nézik egymást és a hóesést, s emellett viszont bárki odamehet és azt csinálhat, amit csak akar, vállalkozhat, letelepedhet (de leginkább éhen halhat és megfagyhat) s ez itt van, a Földön, olyan helyen, ahol érdemes bányászni)

    Összefoglalva, szerintem évszázados léptékben sem merül fel a Mars kisajátítása. Érdekszférák lesznek, valamikor majd, egyszer.

    Viszont: hajrá SN4!:)

Új hozzászólás Aktív témák