Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #72 üzenetére

    Ezek nem olyan tulajdonságok, amiket elvileg már felnőtt emberekbe bele lehetne nevelni, illetve a tárgyi tudás elsajátítására messze nem ez a módszer a leghatékonyabb.

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #76 üzenetére

    Abban az értelemben felnőttek, hogy a személyiségük nagy mértékben már nem változik (nyilván abban az értelemben nem, hogy még nem teljesen önállóak, a legtöbbjük nem gondoskodik anyagilag magáról).

  • totron

    addikt

    válasz dolon75 #83 üzenetére

    A minőségi oktatás folytonosságát nehéz biztosítani. Volt, hogy 1 évad alatt 3 osztályfőnök jutott. Rengeteget számít a jó tanár, egy megszerettetheti a területét egy életre, ugyanígy meg is utáltathatja, s fel sem tűnik talán a szülőnek, a gyereknek, hogy amúgy ő abban jó is lenne, szeretné is, csak hát a kapcsolódás nem sikerült jól, mondjuk így.

    (#82) Hi!King, az interaktivitást pártolom én is, ugyanakkor aki hivatásszerűen űzi az okítást, azt mondja, több energiát kíván, így ez egyfajta prémium állapot lehet csak, nem a közoktatásban kamatoztatható. Meg aztán partner is kell az ilyenhez, ahogy dolon75 is rávilágított, valaki mindig ki fog esni, s általában a többség nem vevő erre, így ami alapjáraton x+2 energiát kívánt volna, az össznépi érdektelenség/elutasítás esetén x+22-vel járna, ami meg kinek kell. Ezen a ponton beszúrható az örökbecsű kérdés, vagyis hogy hanyadrészt tükrözi a közreadó tehetségét, elhivatottságát a szakmában az érdeklődés felkeltésének sikeressége. Nincs rossz gyerek, csak rossz tanár? Vagy fordítva? Persze a gyakorlat nem ezekről a végállásokról szól, de nem mindegy mi a fejekben a sorvezető, ami nehéz pillanatokban gellert ad, kitartást hoz.

    Az ilyen fajta sikertelenség meg könnyen felkorbácsolja az egót, spirálba küldve tanítót és tanulót, a tanár egyre jobban elvárja az elismerést emberileg, szakmailag, de egyre inkább a sokat markol, keveset fog elve fut csak. Ez pl. gyakran megjelenik úgy a gyerek felé, hogy márpedig az én tárgyamat szeresd, arra készülj a legtöbbet, mi az, hogy vannak más tárgyak, mi az, hogy be kell osztani az energiáidat, az időd. Ez pedig nyilván röhej.

  • net84

    őstag

    válasz dolon75 #83 üzenetére

    Az általános iskola elején járunk. Megyeszékhely, kéttanítási nyelvű nemzetiségi iskola (az államiban dolgoztam eleget ahhoz, hogy tudjam mi nem kell :DDD ).
    A munkám révén is láttam, tapasztaltam, amit írsz. Mint szülő is tapasztalom ezeket, de - részben az iskolaválasztás miatt - sokkal kisebb mértékben.
    Rengeteg dolog múlik egy tanáron. Ha az elején megtanítják tanulni, később sokkal könnyebb és önállóbb lesz a tanulás. Ebben szerencsénk van. A hagyományos, 80-as években már jól bevált módszer szerint tanítanak az alsóban. Meg van az a szigor, ami kell, hogy elfojtsa azokat, akik miatt a többi nem tud haladni, de közben meg van a megfelelő jutalmazás is.
    Nálunk lehetőség lesz gimnáziumi szintre továbblépni hasonló közegben (tehát maradva a kéttanítási nyelvű oktatási formában), de csak akkor fogom támogatni, ha olyan irányba tovább is tanul - azaz minimum valami főiskola a cél. Ha bizonytalan, akkor inkább egy szakgimnázium és valami szakosodás. Utána még mindig dönthet úgy, hogy tovább tanul felsőfokú intézményben és dönthet úgy is, hogy tanul valami új szakmát (akár többet is).

    Az interaktív módon történő tanítás addig emészt fel több energiát, míg rutinná nem válik. A feleségem aktívan tanít. Szépen vegyíti a klasszikus módszert az interaktív anyagokkal. Neki esetleg annyi előnye van, hogy a felnőttképzésben szerzett tapasztalatokat jól át tudja ültetni az iskola rendszerű tanításban (akár az általánosba).

    Read only...

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #83 üzenetére

    Azért nem érdekli a gyerekeket a tananyag, mert a kezdetektől fogva arra vannak kondícionálva, hogy az csak tananyag, ez ivódott be a társadalomba. Az osztrákoknál semmivel sem követelik meg jobban a fegyelmet, csak ott nem igyekeznek megtörni az érdeklődést.

    A 99%-ot az összes szintre értem, talán még általános iskola alsóban nem igaz, de felsőre már kialakul, hogy leszarja a többség a tananyagot.

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #88 üzenetére

    Ha van rá lehetőség, akár tagozat, akár szakkör formájában, akkor miért ne?

  • k-adi

    nagyúr

    válasz dolon75 #87 üzenetére

    "De basszus (bocs...), amikor az osztály haladna, és pár gyerek miatt nem tudnak, az nagyon nagy baj."

    Ez sok (elitista) szülő rémálma, de itt ugye megint a fegyelem témakör jön elő, amit ha nem kap meg otthon, akkor az iskolában kell "beléverni".

    Ugyanez igaz egyetemen is, mert nem minden középiskolában van rendes fegyelem, így amikor gólyaként bekerülnek, az első időszakban még ott is megy a "móka"... mert akármennyire is próbálja bizonygatni itt valaki (lusta vagyok visszakeresni.) hogy 18 évesen felnőtt... ja papíron max.

  • k-adi

    nagyúr

    válasz dolon75 #100 üzenetére

    "Én sokkal nagyobb szigort, fegyelmet várnék, mint amit tapasztalok."

    Én is, nyilván valamilyen értelmes és nem katonasági szintet, de most már nagyon átbillent a diák-oldalára az a bizonyos mérleg... így lassan drasztikus lépések kellenek, mert már a jobb sulikban is egyre nehezebb tartani a fegyelmet

    (tanár nem mer semmit tenni mert másnap a szülő keresztben lenyeli --> innen eljutottunk oda hogy most már a gyerek aznap nyeli le..)

    Aztán meg mindjárt jönnek és támadnak itt kommentben hogy de akkor hogy bontakozik ki meg odavész a kreativitása a gyereknek stb stb...

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #100 üzenetére

    Olyan fegyelmező módszerekkel nem vívható ki a diákok figyelme, amelyek egykor, főként diktatórikus vagy katonás társadalmakban beváltak. Főleg nem akkor, amikor számos olyan tényező tereli szét a figyelmét a diákoknak, amely korábban nem, vagy nem így létezett.

    Másrészt saját tapasztalatom is volt anno iskolában, hogy volt olyan tanár, aki nem fegyelmezett, mégis a kommunikációja alkalmas volt arra, hogy odafigyeltek a diákok, és nem rendetlenkedtek órán. A legrosszabbak meg azok voltak, akik felbaszták az agyukat, és akkor jött valami célzott vagy kollektív büntetés, őket soha nem tudták tisztelni a diákok, és az ő óráikon volt a legtöbb probléma.

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #102 üzenetére

    Beleveszem azokat is, akiknek az érdeklődésük annyiból áll, hogy valamely tárgy vagy tárgyak jól mennek nekik, mert jók hozzá a képességeik, de ettől még nem érdekli őket.

    Ha végiggondolom a középiskolai osztálytársaim érdeklődését, ketten voltunk, akiket az informatika érdekelt, volt egy, aki szeretett gyerekekkel foglalkozni, és tanítónő akart lenni (az is lett), a többinek semmilyen érdeklődése nem volt. Ettől még volt olyan, aki jogra felvételizett, volt aki közgázra, olyan is, aki környezetmérnökre, de nem csak fingjuk nem volt arról, hogy ezekkel milyen lehetőségek vannak, de tényleg nem is érdekelte őket. Persze ez ebből a szempontból egy rossz osztály volt, tágabb környezetemben azért sokan vannak, akik elvileg céltudatosan választottak, de azok között is a többség nem azért tette, mert érdekli a terület.

    A helyzet az, hogy még levelezőn gazdasági MSc-n, amit infós szak után sokkal később végeztem, és ahová csupa felnőtt dolgozó embert járt, ott is ugyanezt tapasztaltam. A 30 fős évfolyamból 3 ember volt, akivel egyáltalán bármilyen gazdasági témáról lehetett beszélni. Különösen feltűnő volt, mikor egy-egy oktató vizsgán, záróvizsgán vagy csak órán egy közvetlen kontextuson kívüli kérdést tett fel (egy példa amit konkrétan megkérdeztek egy hallgatótól: az akkoriban bevezetettt Diákhitel 2 esetén tud mondani arbitrázs lehetőséget), és nem az, hogy nem tudtak válaszolni, de nem is értették, hogy hogy kapcsolódhat ilyesmi a tananyaghoz.

    Jó, végiggondolva a nem reprezentatív környezetemet nézve is túlzás a 99%, a 90% közelebb áll a realitáshoz. Hozzáteszem, a környezetemben felül vannak reprezentálva a diplomások.

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #108 üzenetére

    Nagyrészt régiek, 2005-ben érettségiztem, akkor mentem egyetemre, a legfrisseb tapasztalataim 2012-14, mikor levelezőn tanultam, illetve idén estin tanulok egy harmadik egyetemen.

    De az a durva, hogy amiket mostanában hallok ismerősöktől, rokonoktól, illetve gyerekeiktől, a helyzet nem sokat változott.

    Pont az a lényege a jó oktatási rendszernek, hogy még azzal is tud mit kezdeni, hogy a szülő idióta. Magyarországon nagyon rossz helyen áll abban a ranglistában, hogy a szülői háttér mennyire determinálja az iskolai teljesítményt, illetve azt hogy a gyerek meddig jut iskolai végzettségben. Ezt azzal szokták magyarázni, akik védik az oktatási rendszerünket, hogy de hát nálunk nagyon sokan vannak a leszakadt rétegekből. Ja, csak egy ilyen mutatót pont innen kellene, és arányaiban innen lehet legjobban javítani.

    Szóval de, pont az számít sokat, hogy poroszos vagy nem poroszos. A poroszos oktatási rendszer csak a jobbakkal tud mit kezdeni, azokkal is egyre kevésbé.

  • net84

    őstag

    válasz dolon75 #88 üzenetére

    Ezzel egyet értek. Nem is az a lényeg, hogy ez marketing vagy kell-e a tudás a gyereknek. Ha ezzel hirdeti, papíron ez van, de a gyakorlatban kb. semmivel sem több a tudás, mint egy mezei heti 1-2 órát tanult gyereknél...

    Az elsődleges cél az általánosban az lenne, hogy tanulni, logikusan gondolkodni megtanuljon. Alsóban az alap dolgokon (írás, olvasás, számolás) mellé ezen kívül más nem is kell. Nálunk a második (nemzetiségi) nyelvet úgy tanulják, hogy észre sem veszik. Igaz szavakat kell gyakorolni a szókincshez, de ez kb. kimerül az egyszer-kétszer átolvasásban. Felsőben aztán a szaktantárgyak, aminek teljesen jó alapja lenne az alsóban megszerzett tudás.

    A szakkörök és egyéb sporttevékenység esetén sok helyen azt látom, hogy a szülő saját megfelelési kényszerének és/vagy nem beteljesült álmának rendeli alá a gyerekét... és ilyenkor megy a rohanás minden délután. Nem szabtunk gátat a szakköröknek, sportnak (kivétel a foci, azt nagyon elleneztem). Maga dönthetett, dönthet, hogy mit szeretne csinálni. Egyetlen sportolási igénye volt, az viszont nincs a korcsoportjába, így jelenleg velem kell beérnie :DDD .

    #95 k-adi - nem az a lényeg, hogy szakosodjon, hanem ha már ilyet hirdet egy iskola, akkor az valós képesség legyen a végén. De még ez sem kellene. Cserében az egységes technikai és "tudásbeli" feltételek elengedhetetlenek lennének. A digitális oktatási anyagok egy csomó dolgot segítenek megérteni, lekötik a gyerekeket (a felnőtteket is sokkal jobban) az interaktív órák. Az úgy nehéz, ha az egyik intézmény 2-3 évente lecseréli az összes tantermében a projektort, interaktív táblát, a másikban pedig összesen van 2, azok is 10 évesek. Az első intézményben a lecseréltek ahelyett, hogy felkerülnének a másik intézménybe (mert gond nélkül lehetne őket még évekig használni), mennek a veszélyes hulladék konténerbe vagy széthordják a kollégák. Megy a sírás a pedagógusok részéről is (mivel érintett is vagyok, így szívfájdalom nélkül beszélek), hogy mennyire leterheltek és mennyire nem kapnak segítséget. De kaptak, csak elbohóckodták. Kaptak képzést a digitális tananyag előállításához. Kaptak alapozó képzést, hogy ne legyenek hülyék a digitális világban. Mivel ezek e-learningben mentek, így könnyel lehetett "csalni". A meghirdetés után 1 héttel megvoltak a vizsgakérdések. Olyanok vizsgáztak 100%-ra, akik a Word-öt nem találták meg a gépen a gyakorlatban... Ha egy ikon nem bal felül a 3. oszlopban volt, akkor nem tudott belépni a krétába... Soroljam még? Ezekben is komoly reform kell. Attól még nem szakosodás, hogy modern körülmények között tanítunk és tanulnak a gyerekek. Csak alkalmazkodunk a felgyorsult és pörgő gyerekekhez. Amint kicsapod az interaktív tananyagot, mozgatod, rendezed a dolgokat a szöveges magyarázatod mellett (látja vizuálisan ábrázolva), már oda is szegezted a szemét és a fülét. Ha felcsapod a könyvet és a vastagon szedettet lediktálod a füzetbe, kivetítesz 2 képet, a gyerek robotként végrehajtja és annyi marad meg neki, hogy egy újabb unalmas és fárasztó óra... No ide kell az első reform...

    Read only...

  • Hi!King

    őstag

    válasz dolon75 #117 üzenetére

    Az élsport utánpótlása (különös tekintettel a csapatsportokra) a legalja mind szülők, mind a gyerekeik szempontjából. A szülők erőszakosan nyomatják a gyerekeiket, még össze is vesznek az edzővel, ha mondjuk nem az ő gyerekük kerül a kezdő keretbe, mikor szurkolnak a gyerekeiknek, úgy viselkednek, mint a Fradi B közép, a gyerekeknél rossz börtönhierarchia alakul ki, az iskolaihoz képest sokkal brutálisabb farkastörvényekkel, az edzők jelentős része pedig idegbeteg, aberrált, szadista, vagy ezek tetszőleges kombinációja. Ezt abból a tapasztalatból írom, hogy gyerekkoromban magam is sportoltam ilyen klubban, illetve a családomban mindenki, olyan is van aki közel élsportoló volt utána, meg olyan is, aki edzősködött, meg olyan is, aki egyetem mellett bírúként fújt gyerekmeccseken.

    Emellett az összezárás van balhés ügyek esetében, a szexuális zaklatásos ügyek, amik előkerülnek manapság, csak a jéghegy csúcsa. Meg vannak dolgok, amiket mindenki, kívülállók is tudnak, de mindenki leszarja, mert szerintük a rendre nevelés a legfontosabb, pl. mikor az amúgy trágár szájú edző tusfürdővel mosatja ki annak a gyereknek a száját, aki ronda szót ejtett ki a száján, vagy a rendetlenkedő gyereket ugrókötéllel veri meg.

  • net84

    őstag

    válasz dolon75 #122 üzenetére

    Mármint mi innen? Szerintem ehhez kicsik vagyunk.
    Akik meg tehetnének bármit, azoknak meg jó, ahogy van (politikus, tanár, oktató, int. vezető). Ha a szakmai részt nézzük, azon belül az IT-t, akkor még mindig van egy-egy kimagasló eredmény, ami miatt a globális újra szervezés lehetősége fel sem merül. Az meg, hogy kevés, a piac többet is fel tudna venni, az igaz szerintem most a legtöbb ágazatra. A multikat ki tudjuk szolgálni "szak"emberből (max egymást gyilkolják a munkaerőpiacon a jó szakemberekért) és gyártósori melósból is. A többi nem számít, ők túl kicsik a rendszerben...

    A "reform" legnagyobb ellenfelét abban látom, hogy az oktatásban (bármelyik szinten) tevékenykedők döntő többsége csak ott, a saját kis "buborékában" tapasztal. Esetleg lát egy-két nyugati intézményt (felületesen), de azt egyből felismeri, hogy egy olyan rendszer kialakítása, bevezetése mögött nagy meló van. Erre pedig nincs hajlandóság és lentről építkezve lehetőség sem. Ezt könnyű a pénzre, a bérekre fogni, de szerintem a dupla bér és a fejlesztésekre adott forrás önmagában nem oldaná meg a problémát (a szükséges plusz tudás hiánya miatt - ugyanúgy érdektelenségbe fulladna minden egyes továbbképzési kezdeményezés is).

    Read only...

  • net84

    őstag

    válasz dolon75 #124 üzenetére

    "ehh..." - igen
    Legalább 10 évvel el is vagyunk maradva... Majd talán az unokáink...

    Read only...

Új hozzászólás Aktív témák