Új hozzászólás Aktív témák
-
Nagyon jó, nekem ezek abszolút hiánypótlóak!
Milyen topikot szeretnél ebből?
Pontosan olyant, amilyen lesz! Mert nagyon jó lesz, azt már látom.
Különben milyen elvárások lehetnek egy táltos topikkal szemben? Ha tudod, csak szólj, beleírjuk az Összefoglalóba. A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.[ Szerkesztve ]
-
Az nagyon jó lesz, minden kapcsolódó információ jó lesz ide. Én inkább azt a vonalat képviselem, amit ugye a látóasszonyoktól hallok. Tudom, néha történelmietlennek tűnhetnek ezek, de ez csak a látszat. Arra meg nem adunk.
Mindenki kiválaszthatja magának, amit komolyan veendőnek gondol. úgyis tévedni fog, aminek joga megadatik neki.[ Szerkesztve ]
-
Az a 3 kötetes iromány nem semmi, mindenképpen sillabizáld ki belőle a lényeget. Latinul is jó egyébként, a táltosnak mindegy ez, mivel magyarul sem tudott meg latinul se!
Én most ebben az alvadási szakaszomban láttam nehány régebbi állatukat, de még nem írom az Összefoglalóba. Ha gyüjtesz közismertebb fajtákat, akkor a végére odaírom külön kategóriába ezeket, mert ma nem annyira közismertek szerintem.
a táltosok ismeretlen állatai (ezeket mi vagy ismerjük ma is vagy nem, de bizonyos, hogy nem ezeken a neveken tartjuk őket számon)
hörgölényi torgadály
bérci nagy bergenyerágó
bogárreppencs
fán ülő hegenyemadár
pupos nyulegér
mérges horpadály
dögtépő siviny
egylábú tükür ómba
...[ Szerkesztve ]
-
Magyarul miért ne tudtak volna?
Ha igen, akkor viszont mi nem tudunk magyarul, mivel az akkori nyelvezet nyelvtanilag sem ilyen volt, a kifejezések 80%-a meg jövevényszó, amit az ő idejükben tuti nem használtak. Ugye mi átvettünk, török, germán, angolszász meg egyéb népektől kifejezéseket és ma már sajátunkként használjuk ezeket.
Ezek a nevek meg, mintha valami Lázár Ervin vagy Csukás István meséből szedted volna.
Eszerint ők is valamiféle táltos mesemondók lehettek!
-
Értelek én, de mivel táltosok topikjáról van szó, nem lenne célravezető teljesen behatárolni a témát és definiálni, pontosan miről is szóljon a topik. Régmúltra nyúlik vissza maga az intézmény, más népeknek is mindig megvolt a megfelelő táltos embere, kikre az uralkodók támaszkodtak. Az sem zárható ki, hogy genetikai defektusaik voltak és nem csak fizikailag voltak mások, sőt biztosan nem. Aztán kialakult a papság intézménye és ők már átvéve a szerepüket is részben, távol is tartották őket az uralkodóktól.
Az ugye, mi van közelebb az igazsághoz, rohadtul nem tudható, akár a múlt századra visszatekintve is sokféle igazsággal találjuk magunkat szembe. Sőt! Maga a jelen is többféleképpen látható, elég csak a politikára gondolni.
Egyszóval a topik egyfajta szabad folyású valami, kár lenne elrontani bármilyen keretek közé szorítással. Komolyabb-lazább megközelítéseknek is lehet helye egy témán belül. Nyilvánvaló, hogy Te komolyabb vonalat képviseled az információiddal és sokakat ez érdekelhet, mások szkeptikusak kissé, etc.
A humor meg ugye maga az élet.
-
Egyáltalán nem zavar.
Minden érdekes téma érdekel, még ha nem is annyira témaspecifikusan.Másrészt ha valaki látja a topik címet, joggal számít arra, hogy valami komoly tartalommal találja magát szembe. Ezért nem is írtam semmilyen alcímet a megnevezésbe, mert az már keretek közé szorít, ill távoltart érdeklődőket.
Én meg ugye szerényebb tárgyi tudásommal kicsit fantáziámra és látókra hagyatkozva könnyedebben jelenek meg.
Kell ilyen topik is, ahol nincs az a hypergraduált rettenetokos hsz-eket folymatosan szülő mindent is tudok a világon mindenről tipusú Tg sereg és a többiek. Nem nevesítek semmit.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
zilazil
senior tag
Pogány szertartás az Árpád-házi királyok udvarában?
A felnőtt férfiak és nők koponyamaradványain 12-13 %-os gyakorisággal figyelhetjük meg. Sokszor egy-egy koponyán többet is. A gazdagabb, vezetői temetkezéseknél és azok környezetében lényegesen gyakoribb az előfordulása. A legtöbbször a fej legmagasabb pontján végzett műtéti beavatkozás tulajdonképpen az agykoponyába való ujjbegynyi kaparást jelentett, amely csaknem mindig tökéletesen gyógyult. Ez a korabeli gyógyítás igen magas színvonalát mutatja.
A kereszténység elterjedésével e szokás teljesen eltűnt. Azaz nem teljesen, elvétve találnak régészeink kora Árpád-kori, XI. századi temetőkben olyan sírokat, ahol a temetettek koponyáján jelképes trepanációt figyelhetünk meg. Ezek az esetek mindig viták tárgyát jelentik. Olykor a sérülés jelképes koponyalékelés volta vitatott, más esetekben a sír olyan korai datálású, hogy felmerül a lehetősége annak is, hogy még a pogány időkben történt a koponyalékelés, az eltemetés viszont már keresztény szokás szerint, a templom körüli temetőben történt.
Azonban ismert egy, a 12. század második feléből származó koponya, amelyen minden kétséget kizáróan jelképes trepanáció nyoma látszódik. A kicsiny kaparás a koponyatetőn, csaknem a korona és a nyílvarrat találkozási pontjában van. A koponya különösen nevezetes, mert az egyetlen megmaradt Árpád-házi királyunk, III. Béla (uralkodott 1172-1196) koponyája.
-
zilazil
senior tag
Szent László a magyar művelődéstörténetben
Kevés olyan közismert és népszerû alakja van a magyar történelemnek, mint az Árpád házból származó és utóbb szentté avatott I. László király (1077–1095). Az Árpádok nemzetségébõl e tekintetben talán csak Szent István hasonlítható hozzá, de míg elsõ királyunk személyét és megítélését a századok folyamán rendre más és más megvilágításba helyezte az épp soros egyházi, politikai vagy dinasztikus szándék, László mindig is megmaradt egyfajta közös lelkiség, a hagyomány és a hagyománytisztelet kifejezõdésének. Így lett aztán életében és utóéletében egyaránt az Árpád-ház leginkább tisztelt és megbecsült uralkodója. Az utókor emlékezetében a daliás termetû, kockázatot is vállaló, bátor és hõs lovagkirály eszményképe vert gyökeret. Személyének emléke a nép képzeletében éppúgy fennmaradt, miként az írott források, egyházi hagyományok emlékeiben. Míg Szent István kultuszát leginkább helyneveink és a patrocíniumokkal összefüggõ oltárképek, utóbb pedig a barokk nemzeti megújhodás tartotta fenn, addig Szent László alakja a középkori Magyarország képzõmûvészetében a legfontosabb bibliai jelenetekkel egyenrangú témává emelkedett.
Õ az egyedüli, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi szentkultusz összefonódott a néphagyománnyal, a mondák és a hiedelmek világával. Valószínûleg már az életében megindult körülötte a legendaképzõdés, hogy aztán kiforrott formában feltûnjék a középkori templomok falán és a mondaszövegekben. Nem kizárt, hogy kultuszában az õsi szakrális királyság számos motívuma is felszínre tört, hiszen a szent gyõzelemhozó és termékenységoltalmazó, -biztosító szerepe, a szent növények, állatok, források, sziklák elõfordulása is közvetve erre utal, s mindezzel csak látszólag áll ellentétben a király egyházpártoló-alapító, hittérítõ tevékenysége, a pogányok elleni harc, azaz a keresztény motívumok személyéhez kapcsolása.
Szent László alakjában a korabeli nomád férfieszmény és az európai lovag- és
uralkodóideál ötvözõdött eggyé. A haza bajnoka õ, az athleta patriae, ahogyan a 13.
századi zsolozsmájának részét alkotó De Sancto Ladislao Regis címû himnusza is nevezi. „Szûz Mária választott vitéze”, „keresztény lovagoknak oszlopa” – miként a régi írások emlegetik. A középkorban a lovagszenteknek gyakran volt határvédõ, gyepûvédõ feladatuk is. Nem véletlen tehát, hogy Szent László tisztelete fõként az ország peremvidékein, a keleti és északkeleti határvidékeken jelentkezett leginkább, maradt fenn legtovább, s mutatkozott meg oly hasonlóképpen.
(...)
Az a történet, amely a Szent László-falképsorozatban testesül meg, lényegében
maga is egy hagyomány- és motívumkomplexum, amiben a gondos elemzés három
epikai szintet mutathat ki. Meghatározza egy mitikus réteg, amely mint a világosság
és sötét harca jelenik meg, többnyire immár keresztény köntösben, krisztianizáló
mellékzöngékkel. Van továbbá egy régies-archaikus, hõsepikai szintje, amelyben a
legtöbb etnikus hagyományelem, keleti folklórmotívum, kereszténység elõtti emlék
fennmaradt – még ha csak töredékeiben is, ám mégis oly mértékben, hogy az a legendaciklus jellegét meghatározza. Végül társult mindehhez egy újabb kori réteg, a szülõföldjét védõ hõs története, a nomád népek elleni honvédõ harcoké. A közelmúltban
kiváló kutatók publikáltak hasznos tanulmányokat e témában. László Gyula több írásában is hangsúlyozta a történetben szereplõ honfoglalás elõtti motívumok fontosságát. Vargyas Lajos elsõsorban a hõsi birkózás, a sebezhetetlen hõsök küzdelmérõl közölt figyelemre méltó adalékokat, s mutatott rá a honfoglalás elõtti hõsi epika balladákban való továbbélésére. Utóbb az erdélyi Demény István Pál publikált értékes tanulmányt a Szent László-legenda és a Molnár Anna ballada kapcsolatáról, e sorok írója pedig a Szent László-hagyományok kultúrtörténeti monográfiájában tett kísérletet a falképciklus helyi alkotásaiban felbukkanó folklórmotívumok összefoglalására.
Mint jeleztük, e hagyományok kialakulása térben és idõben egyaránt messzire
nyúlik vissza, olyannyira, hogy a 13. század elsõ felében már a ma ismert hagyománykör jelentõs részének a meglétét feltételezhetjük. Mégis alapvetõen más jellegû
a falképeken fennmaradt pogány kori örökség és a keresztény hagyományokkal átitatott középkori-újabb kori mondakör. A falképekrõl ismert honfoglalás elõtti motívumok (az elrabolt lány visszaszerzése; hõsi birkózás; sebezhetetlen hõsök küzdelme;
táltosküzdelem; a lány szerepe a harc végkimenetelében; a mód, hogy a mitikus ellenség csakis egyetlen ponton, a lábinán sebezhetõ meg, illetve csak a saját fegyvere által ölhetõ meg; a világfa; a nõrabló alvilági jellegû vonatkozásai; a táltos ló; vagy aciklust lezáró pihenés jelenete a szerelmi együttlét és az ének végi hõsi álom beszédes jeleivel) olyan bámulatos egészet alkotnak, amelybõl kirajzolódik a valamikori magyar hõsi epika markánsan keleti jellege, sejthetõ gazdagsága, és amelybõl egyikmásik elem az archaikus rétegû (régi stílusú) balladákba, tündérmesékbe, sõt még a szent király keresztény színezetû mondakörébe is átkerült. (...)[ Szerkesztve ]
-
zilazil
senior tag
Mondjuk a csehek koronájáról is keringenek ilyen legendák.
Bosszút állt a királyi korona?
A cseh királyi koronához fűződő legismertebb legenda a II. világháború idejéből való. Reinhard Heydrich, a náci Németországnak teljes mértékben alárendelt Cseh-Morva Protektorátus első birodalmi helytartója 1941 novemberében fiai és későbbi utódja, K. H. Frank kíséretében felkereste a koronázási ékszereket rejtő kápolnát, s megnézte a kincset. Állítólag miután kezébe vette a koronát, mérlegelte annak súlyát, a saját fejére helyezte, s nevetve kijelentette: „Hiszen ez olyan, mint egy játékszer.” Ezután két fia, Klaus és Heider fején is kipróbálta a koronát. Kisebbik fia a koronát le is ejtette. A csehek szerint Heydrich ezzel azt a legendát kívánta nevetségessé tenni, hogy aki egyszer önhatalmúlag a fejére teszi a Szent Vencel-koronát, az meghal. Mint tudjuk, a beképzelt helytartó 1942 májusában merénylet áldozata lett. Bár egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy Heydrich valóban a fejére tette a koronát, a csehek ma is azt állítják, hogy ez a Szent Vencel-korona bosszút állt megszentségtelenítésért...
[ Szerkesztve ]
Különben milyen elvárások lehetnek egy táltos topikkal szemben? Ha tudod, csak szólj, beleírjuk az Összefoglalóba. A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.
Mindenki kiválaszthatja magának, amit komolyan veendőnek gondol. úgyis tévedni fog, aminek joga megadatik neki.
Maga a természet ezernyi csuda jelenségének megértése régen csak így volt lehetséges.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
- Politika
- Mit tehetsz jogilag, ha átvertek, megkárosítottak a Hardveraprón?
- Gaming notebook topik
- Wise (ex-TransferWise)
- Elárulták, hogy miért nem volt internet a fél kontinensen
- A Gigabyte is visszaveszi alaplapjainak alapértelmezett tuningját
- Autós topik látogatók beszélgetős, offolós topikja
- Villanyszerelés
- Intel Dual Core 2000 felhasználók barátságos offolós topikja
- DIGI kábel TV
- További aktív témák...
