Új hozzászólás Aktív témák

  • ubyegon2

    nagyúr

    Látóasszonyok és siratóasszonyok pusszantásával nyíljon meg eme remek topik! :K

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    Az én koporsó-paripám

    Éjfélkor jön az álom-fickó,
    Kevés szavú, rossz szemű, fürge.
    Dobol egy fekete koporsón,
    Táncol bolondúl a kezein
    S röhögve mondja: „Ülj le, ülj le”.

    És jön a másik, jön a többi,
    Forognak, mint az ördög-orsók.
    Csak a szemük néz mindig engem
    S akit reszketve lovagolok,
    Ezt a titokzatos koporsót.

    A bal kezemben véres kantár,
    Suhogó ostor van a jobban.
    Gyí, gyí, kergetem a koporsót.
    A fickó-had zúg, kereng, röhög
    S a szívem csak nagynéha dobban.

    És tótágast állnak a fickók.
    Sötét van és kén-lángok égnek
    S adnak, íme, újabb parancsot,
    Tréfásat, vígat és iszonyút,
    Ezek a kegyetlen legények.

    „Kacagj, amíg a hajnal eljön,
    Vágtass azzal a táltos-lóval.”
    És én kacagva nyargalászok
    Vérvevő álom-fickók között
    Paripámmal, a koporsóval.

    A sokujjúság jelentkezése a költőnél sajátos jelentőséget kap az ősmagyar mitológia tükrében. Mint köztudomású, honfoglaló eleinknél a jós-varázsló-orvos szerepét a sámán vagy táltos névvel jelölt személyek látták el. E küldetés vállalhatóságának azonban olyan testi jelei voltak, mint a szám feletti csont, mégpedig a születéskor is meglévő (ún. táltos-) fog vagy a sokujjúság, illetve az ebben lévő csont többletformájában. Ma megmosolyognivalónak tartják sokan e hiedelmet. Mégis, érdemes e fejlődési rendellenesség néhány sajátosságára utalni. Egyrészt ritka, kb. minden háromezredik újszülött között fordul elő egy ilyen fejlődési zavar, egyenlő arányban a két nemben. Sámán azonban csak férfi lehetett. A szociológiai vizsgálatok szerint optimálisnak pedig a kb. ötezer emberre eső vallási vezető számít. Másrészt e rendellenesség, örökletessége miatt, általában már előfordult a családban, így a sámán apa képessé vált megtanítani leendő sámán fiát a mesterség minden csínjára-bínjára. Emiatt egész sámándinasztiák alakultak ki, például a hét magyar törzs között éppen az Álmosé volt ilyen, ebből adódóan sok Árpád-házi király hat ujjáról tudunk. [link]

    Persze erről forrásokkal nem halmoz el Czeizel.

    Milyen topikot szeretnél ebből?

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz Rimuru #2 üzenetére

    Teljesen érthető egyébként, mivel a témát valami rég kihalt dologgal azonosította a tudattalanod. Én sem ébredtem még fel teljesen, csak egy hajnali helyváltoztatás kényszere miatt ébren se vagyok de nem is aluszom. Még. Ilyenkor lehet eme remekeket megalkotni, de fura mód az NVME-s blogot is ilyenkor írtam, ahhoz mondjuk kellett kis látóasszonykodás, mivel nincs még ilyen eszközöm. ;]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #3 üzenetére

    Nagyon jó, nekem ezek abszolút hiánypótlóak! :K

    Milyen topikot szeretnél ebből?

    Pontosan olyant, amilyen lesz! Mert nagyon jó lesz, azt már látom. ;) Különben milyen elvárások lehetnek egy táltos topikkal szemben? Ha tudod, csak szólj, beleírjuk az Összefoglalóba. A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #5 üzenetére

    Rendben, akkor néha ha találok valami érdemeset, majd jelentkezem. Jó pár könyvben találkoztam már - ebben a témában - pár olyan sorral, ami kiemelést igényelt volna, ide összegyűjtöm majd őket. :)

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #6 üzenetére

    Az nagyon jó lesz, minden kapcsolódó információ jó lesz ide. Én inkább azt a vonalat képviselem, amit ugye a látóasszonyoktól hallok. Tudom, néha történelmietlennek tűnhetnek ezek, de ez csak a látszat. Arra meg nem adunk. :N Mindenki kiválaszthatja magának, amit komolyan veendőnek gondol. úgyis tévedni fog, aminek joga megadatik neki.

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #5 üzenetére

    A legteljesebb a tunyogi Szabó Sándorné kövétkező története:
    - A nagyapám, Zsiba István meg vagy tizennyolc tiszabecsi ember elindult szekérrel Máramarosba fáért. A Pricsajda-bércre mentek. Csak ott tudták meg, hogy nincs kitermelt fa. Tanakodtak, mitévők legyenek, mikor csak közéjük telepedett egy sanyavész fiú. Ők falatoztak, hát a fiút is megkínálták.
    Az aztán megbiztatta őket, hogy amért rajta segítettek, ő is segít rajtuk. Annyi döntött fa lesz reggelre, amennyit akarnak.
    Nem is kért ezért a segítségért semmi egyebet, csak azt, hogy ma, amikor meg kell mérkőznie ellenfelével, segítségére legyenek. Ellensége piros láng alakjában fog támadni, ő meg kék lánggá fog változni.

    Négy kis pipaszárforma vesszőt húzott ki a csizmaszárból, azt odaadta nekik, hogy azzal csapjanak a kék láng felé, ha a másik mutatkozna hatalmasabbnak. De ne érintsék egyik lángot se, semmiképp se. Erre eltűnt a fiú.
    Az éjjelen óriási zivatar tört ki. Az emberek még az erdőből is kimenekültek, mert sorra döntötte ki a zivatar a fákat. Látták a kék láng viaskodását, így hamburkásztak a levegőbe'. Mikor az első vesszőt közéjük hajították, a piros láng ellankadt. A másodiknál füstté változott, a harmadiknál semmivé lett.

    Reggel volt fa, amennyi csak kellett, amint azt a táltos megígérte volt. Megfigyelték, hogy az is bevált, hogy a táltos az ő győzelme esetére hétévi jó termést ígért be. Ha a piros láng győzött volna, akkor hét évig lett volna rossz termés, mert a piros lángban gonosz indulatú táltos küzdött.

    Szabó Sándorné is, mások is mondják, hogy minden vidéknek megvan a táltosa, akinek hatalma a végső vívással lejár. Azzal megváltja magát, de elveszti táltoshatalmát.
    Részlet innen.

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #8 üzenetére

    Ezek a történetek nagyon jók. Minden népnek van hasonló mondaszerű gyűjtése, gyerekkoromban rengeteg ilyent olvastam. :) Maga a természet ezernyi csuda jelenségének megértése régen csak így volt lehetséges.

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #9 üzenetére

    Bizony, régen nem ilyen technokrata környezetben éltek. A Tejút is látható volt tiszta éjszakákon, a természet csodái és a természetfeletti sokkal közelebb volt hozzájuk mint manapság.

    Nem kifejezetten táltos, de ide illik szerintem, Wass Albert A funtineli boszorkány c. könyvéből összefoglaló:

    [SPOILER]

    A főszereplő, Nuca, egy boszorkányosan szép havasi leány. A gyönyörű hajadon fokozatosan ébredt rá az erejére. Arra, hogy egyszerre látta a múltat és a jövőt, ha az emberek szeme közé nézett. Megmondta előre a zivatart, a szárazságot, a szelet. Kezdetben mintha egy ismeretlen ködből kinyúlt volna valami feléje, és így ösztönösen behatolhatott a szemek mögé, ahol mozaikképek villantak fel előtte. A belső erő, ez a „másik tudás” fokozatosan alakult ki benne, a láthatatlan hatalom megváltoztatta, megerősítette. Sokáig nem ismert más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a természet szavát.

    Se írni, se olvasni, se számolni nem tudott, de teljes szívéből hitt a Jóistenben, s egy idő után egy láthatatlan kapu nyílt meg előtte. Ösztönlényből „nagy akaratú” asszonnyá vált, akire a jók szentként, látóasszonyként, a rosszak boszorkányként tekintettek.

    Az áldott képesség mellett egy átokkal is verte a sors, akit megölelt, az ágyába fogadott, az előbb vagy utóbb a halállal randevúzott.

    [ Szerkesztve ]

  • nullpoint

    őstag

    Na végre elindult ez a topik is. Hogy mennyit téptem a számat Uby-nak ezzel kapcsolatban.... De megérte a vesződést, elkészült valahára.

    Felmerült bennem a kérdés, hogy én, mint természetesen táltos, ha van egy táltos paripám, akkor szupertáltos vagyok, ugye?

    kdvsdmnkrvndttrlgsdnhzzszlsmt

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #5 üzenetére

    A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.

    A ló és a bika biztosan köztük van, de ne tartsd magadban ha tudsz valamit.
    Van egy három kötetes, 16-tól a 18-ik századi magyarországi boszorkányperekről szóló gyüjteményem, nehezen olvasható és sok benne a latin szöveg, de majd azt is átnézem, hátha található benne valami idevaló. :-)

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz nullpoint #11 üzenetére

    Na igen, jó dolgokra is várni kell.... :D Most picinyt megalvadtam, de felébredvén sok mindent láttam és így sokkal jobb, mint volt.

    Ha van táltos paripád, úgy lehetsz supertáltos, de van ennek valami tesztje, azt végig kéne csinálnod, hogy kiderüljön a való! Ennek feltétlen után fogok járni, mert azért nem mindegy! :K

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #12 üzenetére

    Az a 3 kötetes iromány nem semmi, mindenképpen sillabizáld ki belőle a lényeget. Latinul is jó egyébként, a táltosnak mindegy ez, mivel magyarul sem tudott meg latinul se!

    Én most ebben az alvadási szakaszomban láttam nehány régebbi állatukat, de még nem írom az Összefoglalóba. Ha gyüjtesz közismertebb fajtákat, akkor a végére odaírom külön kategóriába ezeket, mert ma nem annyira közismertek szerintem.

    a táltosok ismeretlen állatai (ezeket mi vagy ismerjük ma is vagy nem, de bizonyos, hogy nem ezeken a neveken tartjuk őket számon)

    hörgölényi torgadály
    bérci nagy bergenyerágó
    bogárreppencs
    fán ülő hegenyemadár
    pupos nyulegér
    mérges horpadály
    dögtépő siviny
    egylábú tükür ómba
    ...

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #15 üzenetére

    Ezek bírósági perek történelmileg hiteles leiratai, azért van bennük sok helyen latin szöveg.

    Magyarul miért ne tudtak volna?

    Ezek a nevek meg, mintha valami Lázár Ervin vagy Csukás István meséből szedted volna.

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #16 üzenetére

    Magyarul miért ne tudtak volna?

    Ha igen, akkor viszont mi nem tudunk magyarul, mivel az akkori nyelvezet nyelvtanilag sem ilyen volt, a kifejezések 80%-a meg jövevényszó, amit az ő idejükben tuti nem használtak. Ugye mi átvettünk, török, germán, angolszász meg egyéb népektől kifejezéseket és ma már sajátunkként használjuk ezeket.

    Ezek a nevek meg, mintha valami Lázár Ervin vagy Csukás István meséből szedted volna.

    Eszerint ők is valamiféle táltos mesemondók lehettek!

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #17 üzenetére

    Nem vagyok nyelvész, de a 16. században a nyelvünk egyáltalán nem különbözött ennyiben a maitól sem. A török jövevényszavak többsége is korábbi mint a török hódítás kora.

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #18 üzenetére

    Az igaz, sőt a mai táltosnak akár PhD-je is lehet, de kicsit régebben is voltak táltosok, például Attila fejedelem is azoktól kért csatai tanácsokat. Nálad ez a 16. szd honnan akadt fenn? Miért pont ezt említed?

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #19 üzenetére

    Mert szeretek olyan dolgokból kiindulni, ami a lehető legközelebb van az igazsághoz. Táltosokról egyébként nincs szó benne az összefoglaló alapján, de nyelvemléknek jók.

    Azért kérdeztem hogy milyen topikot szeretnél, mert mint láthatod, humorérzék híján vagyok.
    Erőltetni meg nem szeretnék semmit.

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #20 üzenetére

    Értelek én, de mivel táltosok topikjáról van szó, nem lenne célravezető teljesen behatárolni a témát és definiálni, pontosan miről is szóljon a topik. Régmúltra nyúlik vissza maga az intézmény, más népeknek is mindig megvolt a megfelelő táltos embere, kikre az uralkodók támaszkodtak. Az sem zárható ki, hogy genetikai defektusaik voltak és nem csak fizikailag voltak mások, sőt biztosan nem. Aztán kialakult a papság intézménye és ők már átvéve a szerepüket is részben, távol is tartották őket az uralkodóktól.

    Az ugye, mi van közelebb az igazsághoz, rohadtul nem tudható, akár a múlt századra visszatekintve is sokféle igazsággal találjuk magunkat szembe. Sőt! Maga a jelen is többféleképpen látható, elég csak a politikára gondolni. :(

    Egyszóval a topik egyfajta szabad folyású valami, kár lenne elrontani bármilyen keretek közé szorítással. Komolyabb-lazább megközelítéseknek is lehet helye egy témán belül. Nyilvánvaló, hogy Te komolyabb vonalat képviseled az információiddal és sokakat ez érdekelhet, mások szkeptikusak kissé, etc.

    A humor meg ugye maga az élet. :K

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #21 üzenetére

    Rendben, ha nem zavar a karótnyelt stílus, akkor hozogatom az írásokat amiket találok, szép sorban, ahogy ígértem. :)

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #22 üzenetére

    Egyáltalán nem zavar. :N Minden érdekes téma érdekel, még ha nem is annyira témaspecifikusan.

    Másrészt ha valaki látja a topik címet, joggal számít arra, hogy valami komoly tartalommal találja magát szembe. Ezért nem is írtam semmilyen alcímet a megnevezésbe, mert az már keretek közé szorít, ill távoltart érdeklődőket.

    Én meg ugye szerényebb tárgyi tudásommal kicsit fantáziámra és látókra hagyatkozva könnyedebben jelenek meg.

    Kell ilyen topik is, ahol nincs az a hypergraduált rettenetokos hsz-eket folymatosan szülő mindent is tudok a világon mindenről tipusú Tg sereg és a többiek. Nem nevesítek semmit. ;]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    (...) A király ebben a pillanatban, mintegy önfeledten, kinyújtotta a bal kezét. Amint ez a kéz a takarón pihent, Tomaj világosan láthatta rajta az Árpádok babonás hat ujját. A kisujj és a gyűrűsujj között nőtt ez a különös tizenegyedik, teljesen hasonló a kisujjhoz, de kemény, hegyes és görbe körömben végződött, akárcsak valami ragadozó madáré. Most eszébe villant, hogy a király rendesen mennyire titkolja ezt a furcsaságát, és hogy néha mennyire félszeg emiatt a magatartása. Többször megfigyelte, hogy a tenyerébe görbítve tartja s összeszorítja felette ujjait, amiért balja nyomoréknak látszik az avatatlanok előtt. Bizonyára most is csak úgy történhetett, hogy gondolatainak hevében megfeledkezett magáról. Ennek a tizenegyedik ujjnak, mely ismét és ismét föltűnt az Árpád-család férfitagjainál, igen sok része volt abban, hogy valami félelmes és babonás tisztelet vette őket körül, amihez még hozzájárult zárkózott komorságuk fensége, szokatlan magasságú termetük, és az a megnevezhetetlen mélabú, mely mint a leselkedő halál árnyéka, folytonosan ott lebegett körülöttük. Táltoshírük az egész Keleten el volt terjedve, s valamennyi lovas nép legendáiban élt a velük való ősi kapcsolat emlékezete. Tomaj maga is önkénytelen borzongást érzett végigfutni a gerincén, amint erre a kézre nézett. (...)

    Makkai Sándor Táltoskirály

  • #56573440

    törölt tag

    Egész humorosan tudtam évekig ezen témához fordulni, csak aztán megtudtam hogy apámnak súlyos pénzekért cseréltek geincet egy ilyen oldaltáskás szakellátóban, és ezzel semmilyen hazai szerv nem igazán tud mit kezdeni. Azóta inkább csak szomorú vagyok miattuk picit...

  • zilazil

    őstag

    válasz #56573440 #25 üzenetére

    Valami ilyesmiről van szó? Azt hiszem ez volt az az elmeháborodott aki egy fehér lovat is le akart mészárolni "rituálisan". Az ilyeneknél azért meg kellene hogy szólaljon az emberben a vészcsengő..

    szerk: Aztán lehet hogy nem ez volt az, de valami ilyesmire emlékszem régebbről.

    [ Szerkesztve ]

  • zilazil

    őstag

    válasz zilazil #24 üzenetére

    Pogány szertartás az Árpád-házi királyok udvarában?

    A felnőtt férfiak és nők koponyamaradványain 12-13 %-os gyakorisággal figyelhetjük meg. Sokszor egy-egy koponyán többet is. A gazdagabb, vezetői temetkezéseknél és azok környezetében lényegesen gyakoribb az előfordulása. A legtöbbször a fej legmagasabb pontján végzett műtéti beavatkozás tulajdonképpen az agykoponyába való ujjbegynyi kaparást jelentett, amely csaknem mindig tökéletesen gyógyult. Ez a korabeli gyógyítás igen magas színvonalát mutatja.

    A kereszténység elterjedésével e szokás teljesen eltűnt. Azaz nem teljesen, elvétve találnak régészeink kora Árpád-kori, XI. századi temetőkben olyan sírokat, ahol a temetettek koponyáján jelképes trepanációt figyelhetünk meg. Ezek az esetek mindig viták tárgyát jelentik. Olykor a sérülés jelképes koponyalékelés volta vitatott, más esetekben a sír olyan korai datálású, hogy felmerül a lehetősége annak is, hogy még a pogány időkben történt a koponyalékelés, az eltemetés viszont már keresztény szokás szerint, a templom körüli temetőben történt.

    Azonban ismert egy, a 12. század második feléből származó koponya, amelyen minden kétséget kizáróan jelképes trepanáció nyoma látszódik. A kicsiny kaparás a koponyatetőn, csaknem a korona és a nyílvarrat találkozási pontjában van. A koponya különösen nevezetes, mert az egyetlen megmaradt Árpád-házi királyunk, III. Béla (uralkodott 1172-1196) koponyája.

  • #90088192

    törölt tag

    Kérem szépen teljesen megtáltosodtam ettől a topiktol :C

  • zilazil

    őstag

    Egy részlet Tormay Cécile: Az ősi küldött c. könyvéből.

    A vár irányából magányos lépések közeledése kezdődött el az éjtszakában.
    Ott a hídon, mintha a felgomolygó éji párákból vette volna testét, már látszott a holdfényben a közeledő.
    Fehérbe öltözötten jött, mint a pásztorok meséiben a régi táltosok. Magas jelenésének omló ezüstjében csak barna öreg arca volt száraz és sötét. Hosszú haja, mint fehér selyem simult a fejéhez. Mellén lefolyó ősz szakálla elfedte egy darabon aranyövét.
    Ung öntudatlanul visszalépett. Meghátrált az ő fensége előtt.
    Ő az, akihez jött... Aki még mindent tud és semmit sem felejtett. Tudja az őstáltosokról táltosokra szálló szent titkokat, őrzi még népe eredetének kiirtott rejtélyét, ismeri magyarok életének elmúlt ezeréveit, hősies vándorútjuknak a keleti puszták sivatag homokjában elmerült nyomát.
    Nagy, egyetlen és utolsó.
    Ung arca elsápadt a sötétben.
    Majd átveszi tőle a múltat, és szétviszi a reménytelen országban a fennmaradás erejét!
    A fehér aggastyán ekkor érte el az oltárt. Jöttét énekkel köszöntötték az ő népei, és a dalhoz kíséretül íjukon pengették az ideget.
    Mire elvégződött az ének és minden elcsendesült, a szent berekben ájtatos lassú mozgalom kezdődött. Mint egymást követő sötét hullámok, emberi alakok körvonalai emelkedtek és hajlottak meg mélyen az oltár előtt. Ünnepélyes sorban most ajánlotta fel áldozati ajándékait az éjtszakai nép.
    De oltára magaslatáról a nagy Ugur az ajándékozás mozdulatával visszaadta nékik, amit hoztak.
    A garaboncos szomorúan, kérdőn mindíg újra feltekintett. Ilyenkor a szeme fehérjében, mint hajdani áldozások emléke, fel-felvérzett a tűz rőt fénye. Az oltárnézők bálványarca egész idő alatt mozdulatlan sötét bánattal meredt a nagy aggastyánra.
    Aracsa felsóhajtott.
    Már azok is az egyfa alá értek, akik csak erdei ágakat, a rétek jó szagú füveit, virágokat, gyümölcsöket és ivótülkökben távoli szent források vizét hozták el magukkal.
    Még semmi sem történt, de a szorongás köröskörül oldozódni kezdett. Hirtelen megkönnyebbülés futott át a teremtett lelkeken.
    A nagy Ugur lehajolt, és most átvette a felé nyújtott áldozati ajándékokat.
    Égő fáklyáik fokát egymásután földnek nyomták ekkor a szövétnekhordozók. A fák között mindenfele kialudtak a lángok. Egy időre elsötétült az egész erdő. Aztán csak az oltáron égett a tűz.
    Ettől kezdve, mintha varázslat szállta volna meg Ungot, megfoghatatlan elváltozásban valószínűtlenné lett számára minden. Kábulatában már úgy tetszett néki, csak elmúlt pogány idők bájolása ez az éjtszakai istentisztelet, és ő álmodja a szent ligetben a csodálatos fehér jelenést, s álmában hallja az imádkozó nép énekét.
    Titokzatosan zengett az erdő, és a zengés az ég boldog istenét dícsérte, az ősök nevét kiáltotta a magasba. Messze ősök nevét, akiknek hírét nem tudják többé odakint. És ezek itt, segedelmüket kérték, hívták, szólították őket, a napistennek fiait, s a távol kelet örök honvágyával régi otthonuk földjeiről, folyóiról és pusztáiról énekeltek.
    Az oltárkő medréből már fűszeres füstje kelt a halk nesszel zsugorodó erdei lombnak, füveknek és virágoknak. Leves gyümölcsök hasadtak sisteregve a tűzben. Hűvös források odaöntözött vizét itta fel a láng.
    A felszálló gőzökben emberfelettinek látszott a nagy Ugur alakja. Szent révületében áldásra emelt két keze a holdfényes füsttel emelkedett az égnek. És mintha földöntúli fensége ekkor kört húzott volna körülte a levegőben, vallásos félelemmel, megrendülten hátrálni kezdett a nép.
    Elindult az öreg garaboncos. Kimozdultak helyükből az oltárnézők, és elhajtották magukkal az oltárnak szánt áldozati állatokat. Mögöttük komoly renddel vonultak az emberek, hogy az áldozatot áldomással szenteljék meg a vár udvarán.
    A cserjés sűrűjében fojtottan szólt át Ung irányába Aracsa hangja.
    — Megláttad őt és többet ne várj. Mióta úr Ugur a nehéz föld alól életre kelt, vérrel már nem áldozik, és csak ezenképpen hozza le a mi istenünk hatalmát. Gyerünk.
    Mentében még intett Ungnak, hogy kövesse.
    De ő mozdulatlanul, bűvölettől kötözötten meredt az oltár felé.
    Nem vette észre, kinek a keze takarta le pernyével a zsarátnokot, csak azt látta, hogy mióta az áldozókőről eltűnt a tűz, a nagy aggastyán alakja csodálatosan egyre jobban megmutatkozik neki.
    A hold már felhívta udvarába az éji párákat. Fénye a falombok résein át most tisztán hullott a táltosra, és ezüstjében, mintha egyszerre a regék fehér ménjének képe is ott remegett volna az oltár mellett...

    Kritika és méltatás. A részlet innen.

    :R

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz #90088192 #28 üzenetére

    Mikoron asszony mondá így, akkor lészen valós! ;)

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #23 üzenetére

    Ha kicsit tágabban is kezelhetjük a kérdést, akkor egy kis összeesküvés-elmélet szerűséget is írnék.

    Mindenhol azt olvasni, hogy a pogány emlékeket tűzzel-vassal irtották a keresztény királyaink. Szent Istvánnak valóban volt erre irányuló törvénye és biztosan tett is érte, de azt hiszem bátran mondhatjuk, hogy ettől függetlenül maradtak szép számmal emlékek, amik a pogány múltunkra emlékeztetnek, de még a rigorózus keresztény betűvetők is leírják a krónikákban.

    Ami az elméletet illeti, én azt mondom, hogy nem volt olyan nagy szükség arra az irtásra, mert Álmostól kezdve szentként, kiválasztottként tisztelték az Árpád-házi királyokat.
    A Szent Koronáról rengeteg elemzés és tanulmány látott napvilágot, de arra azt hiszem csak a holdkórosnak bélyegzett alternatívok mutattak rá, hogy kisérteties hasonlóságot mutat a sámánkoronákkal

    Azt pontosan tudjuk, hogy a Szent Korona egy beavató korona, kizárólag a koronázáshoz használták, azon kívül elzárva tartották az avatatlan szemek elől. Azt is tudjuk, hogy rendkívül fontossá vált a történelmünkben, rengeteg viszontagságon ment keresztül. Azt viszont sajnos nem tudjuk hogy mikor ki és hol készítette, erről megint rengeteg teória kering, de az egyik valószinüsíthető király akinek köszönhető a létrejötte, az III. Béla volt, aki korának egyik legsikeresebb uralkodója, leggazdagabb királya volt Európának.

    Azt is tudjuk hogy a korona két részből áll, a latin keresztpántokból és a bizánci abroncsból. Pedig a formája alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy három részből áll, ebben a koronában egyesítették a római, a bizánci és a pogány kultúrkört, ami - ha igaz hogy ez a csontváz III. Béláé - az ő uralkodása alatt is élt és "virágzott".

    Léteznek olyan elméletek, mely szerint ez a korona a beavatási ceremónia által mintegy kapcsolatot létesített a felsőbb, Isteni szférákkal. Így nyerhetne értelmet a pogány korból való beavatkozás, a trepanáció, ami egyes elméletek szerint a harmadik szemet hivatott felnyitni. III. Béla koponyáján a beavatkozás nagyjából a kereszt alatt található.

    A legendák szerint ha valaki avatatlanul illeszti a fejére, az esélyt nyer arra hogy megbontsa az elméjét. A Habsburg királyok között is elég sok volt a >bizonytalan<, bár ez valószínűleg sokkal inkább köszönhető a belterjességnek, de ki tudhatja. :-)
    Mondjuk a csehek koronájáról is keringenek ilyen legendák.

    Zárásként még egy érdekesség a koronánkról.

    [ Szerkesztve ]

  • zilazil

    őstag

    válasz zilazil #31 üzenetére

    Szent László a magyar művelődéstörténetben

    Kevés olyan közismert és népszerû alakja van a magyar történelemnek, mint az Árpád házból származó és utóbb szentté avatott I. László király (1077–1095). Az Árpádok nemzetségébõl e tekintetben talán csak Szent István hasonlítható hozzá, de míg elsõ királyunk személyét és megítélését a századok folyamán rendre más és más megvilágításba helyezte az épp soros egyházi, politikai vagy dinasztikus szándék, László mindig is megmaradt egyfajta közös lelkiség, a hagyomány és a hagyománytisztelet kifejezõdésének. Így lett aztán életében és utóéletében egyaránt az Árpád-ház leginkább tisztelt és megbecsült uralkodója. Az utókor emlékezetében a daliás termetû, kockázatot is vállaló, bátor és hõs lovagkirály eszményképe vert gyökeret. Személyének emléke a nép képzeletében éppúgy fennmaradt, miként az írott források, egyházi hagyományok emlékeiben. Míg Szent István kultuszát leginkább helyneveink és a patrocíniumokkal összefüggõ oltárképek, utóbb pedig a barokk nemzeti megújhodás tartotta fenn, addig Szent László alakja a középkori Magyarország képzõmûvészetében a legfontosabb bibliai jelenetekkel egyenrangú témává emelkedett.
    Õ az egyedüli, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi szentkultusz összefonódott a néphagyománnyal, a mondák és a hiedelmek világával. Valószínûleg már az életében megindult körülötte a legendaképzõdés, hogy aztán kiforrott formában feltûnjék a középkori templomok falán és a mondaszövegekben. Nem kizárt, hogy kultuszában az õsi szakrális királyság számos motívuma is felszínre tört, hiszen a szent gyõzelemhozó és termékenységoltalmazó, -biztosító szerepe, a szent növények, állatok, források, sziklák elõfordulása is közvetve erre utal, s mindezzel csak látszólag áll ellentétben a király egyházpártoló-alapító, hittérítõ tevékenysége, a pogányok elleni harc, azaz a keresztény motívumok személyéhez kapcsolása.
    Szent László alakjában a korabeli nomád férfieszmény és az európai lovag- és
    uralkodóideál ötvözõdött eggyé. A haza bajnoka õ, az athleta patriae, ahogyan a 13.
    századi zsolozsmájának részét alkotó De Sancto Ladislao Regis címû himnusza is nevezi. „Szûz Mária választott vitéze”, „keresztény lovagoknak oszlopa” – miként a régi írások emlegetik. A középkorban a lovagszenteknek gyakran volt határvédõ, gyepûvédõ feladatuk is. Nem véletlen tehát, hogy Szent László tisztelete fõként az ország peremvidékein, a keleti és északkeleti határvidékeken jelentkezett leginkább, maradt fenn legtovább, s mutatkozott meg oly hasonlóképpen.

    (...)
    Az a történet, amely a Szent László-falképsorozatban testesül meg, lényegében
    maga is egy hagyomány- és motívumkomplexum, amiben a gondos elemzés három
    epikai szintet mutathat ki. Meghatározza egy mitikus réteg, amely mint a világosság
    és sötét harca jelenik meg, többnyire immár keresztény köntösben, krisztianizáló
    mellékzöngékkel. Van továbbá egy régies-archaikus, hõsepikai szintje, amelyben a
    legtöbb etnikus hagyományelem, keleti folklórmotívum, kereszténység elõtti emlék
    fennmaradt – még ha csak töredékeiben is, ám mégis oly mértékben, hogy az a legendaciklus jellegét meghatározza. Végül társult mindehhez egy újabb kori réteg, a szülõföldjét védõ hõs története, a nomád népek elleni honvédõ harcoké. A közelmúltban
    kiváló kutatók publikáltak hasznos tanulmányokat e témában. László Gyula több írásában is hangsúlyozta a történetben szereplõ honfoglalás elõtti motívumok fontosságát. Vargyas Lajos elsõsorban a hõsi birkózás, a sebezhetetlen hõsök küzdelmérõl közölt figyelemre méltó adalékokat, s mutatott rá a honfoglalás elõtti hõsi epika balladákban való továbbélésére. Utóbb az erdélyi Demény István Pál publikált értékes tanulmányt a Szent László-legenda és a Molnár Anna ballada kapcsolatáról, e sorok írója pedig a Szent László-hagyományok kultúrtörténeti monográfiájában tett kísérletet a falképciklus helyi alkotásaiban felbukkanó folklórmotívumok összefoglalására.
    Mint jeleztük, e hagyományok kialakulása térben és idõben egyaránt messzire
    nyúlik vissza, olyannyira, hogy a 13. század elsõ felében már a ma ismert hagyománykör jelentõs részének a meglétét feltételezhetjük. Mégis alapvetõen más jellegû
    a falképeken fennmaradt pogány kori örökség és a keresztény hagyományokkal átitatott középkori-újabb kori mondakör. A falképekrõl ismert honfoglalás elõtti motívumok (az elrabolt lány visszaszerzése; hõsi birkózás; sebezhetetlen hõsök küzdelme;
    táltosküzdelem; a lány szerepe a harc végkimenetelében; a mód, hogy a mitikus ellenség csakis egyetlen ponton, a lábinán sebezhetõ meg, illetve csak a saját fegyvere által ölhetõ meg; a világfa; a nõrabló alvilági jellegû vonatkozásai; a táltos ló; vagy aciklust lezáró pihenés jelenete a szerelmi együttlét és az ének végi hõsi álom beszédes jeleivel) olyan bámulatos egészet alkotnak, amelybõl kirajzolódik a valamikori magyar hõsi epika markánsan keleti jellege
    , sejthetõ gazdagsága, és amelybõl egyikmásik elem az archaikus rétegû (régi stílusú) balladákba, tündérmesékbe, sõt még a szent király keresztény színezetû mondakörébe is átkerült.
    (...)

    [ Szerkesztve ]

  • zilazil

    őstag

    válasz zilazil #31 üzenetére

    Mondjuk a csehek koronájáról is keringenek ilyen legendák.

    Bosszút állt a királyi korona?

    A cseh királyi koronához fűződő legismertebb legenda a II. világháború idejéből való. Reinhard Heydrich, a náci Németországnak teljes mértékben alárendelt Cseh-Morva Protektorátus első birodalmi helytartója 1941 novemberében fiai és későbbi utódja, K. H. Frank kíséretében felkereste a koronázási ékszereket rejtő kápolnát, s megnézte a kincset. Állítólag miután kezébe vette a koronát, mérlegelte annak súlyát, a saját fejére helyezte, s nevetve kijelentette: „Hiszen ez olyan, mint egy játékszer.” Ezután két fia, Klaus és Heider fején is kipróbálta a koronát. Kisebbik fia a koronát le is ejtette. A csehek szerint Heydrich ezzel azt a legendát kívánta nevetségessé tenni, hogy aki egyszer önhatalmúlag a fejére teszi a Szent Vencel-koronát, az meghal. Mint tudjuk, a beképzelt helytartó 1942 májusában merénylet áldozata lett. Bár egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy Heydrich valóban a fejére tette a koronát, a csehek ma is azt állítják, hogy ez a Szent Vencel-korona bosszút állt megszentségtelenítésért...

    [ Szerkesztve ]

  • zilazil

    őstag

    A sokujjúság dilemmája

    A genetika fejlődésének köszönhetően lassan minden látható magzati rendellenességet felismerünk a nagyfelbontású ultrahangvizsgálatok révén. A gén- és kromoszómavizsgálatok lehetőséget teremtenek a nem látható, de később betegséget okozó bajok felismerésére is. Mindezek hasznosak, mivel így elősegíthető az egészségesen születés jogának érvényesítése.
    ...
    Erre az írásra azonban az a múlt évben engem felkereső várandós késztetett, aki ugyancsak terhessége megszakítása mellett döntött, amikor kiderült, magzatának hat ujja van. Döntésével szembeni ellenérveim között fontos volt Ady Endre, de hiába.

    Ady hatodik ujja

    Hadd foglaljam itt össze Ady Endre életének ezt a részét. A fejlődési rendellenességek a betegségek sajátos csoportját képviselik. Egyfelől felismerésük az élet legkorábbi időszakára, a születésre esik, noha kialakulásukra már a magzati életben sor kerül. Másfelől olyan defekt állapotról van szó, amelyben teljes gyógyulás (mint a betegségek többségében, gondoljunk például a tüszős mandulagyulladásra) nem mindig várható. A fejlődési rendellenességek súlyossága azonban széles spektrumot fog át a feltétlenül halálos agy- és koponyahiánytól, a sebészileg korrigálható ajak- és szájpadhasadékon át, a csupán kozmetikai elváltozásnak számító ujjrendellenességekig.
    Az utóbbiak egyike a sokujjúság, az úgynevezett polidaktilia, amely leggyakrabban hatujjúságban nyilvánul meg, főleg a kéz kisujji oldalán jelentkező ujjtöbblet formájában. A hatujjúság e típusának is két formája ismert. A súlyosabb megnyilvánuláskor egy szinte teljes hatodik ujj látható, amely a csontokat is magába foglalja. Az enyhébb formában a csökevényes 6. ujj lényegében csak kis bőrnövedék. Ady Endrénél ez utóbbi fejlődési rendellenesség fordult elő. Madame Preterite-höz írt levelében olvasható: ?Rólunk hétszáz éves krónikák úgy szólnak, hogy hatujjúak vagyunk, én is hatujjú voltam, s az ilyesmit nem tudják a kakukkok szállítani.? Édesapjának és az ő egyik testvérének, valamint egyik apai nagyszülőjének és az ő felmenő őseinek is volt hatujjúsága. A kétoldali sokujjúság többsége ugyanis öröklődik, mégpedig dominánsan, amely azt jelenti, hogy a valamelyik szülőben előforduló sokujjúság a gyermekek felében várható. Ady Endre is e rendellenesség több generációban történő előfordulása alapján zárta ki a kakukktojás, vagyis a szülői félrelépés lehetőségét az ő születésekor, és emiatt volt bizonyos apaságában Léda halva született gyermeke esetében.
    Ady Endre ujjcsökevény-többletét a születés után hamarosan el is távolították: a tudósasszonynak számító bába vékony cérnával szoros hurkot kötött a tövére, és azt követően a növedék lassan elsorvadt.

  • carr

    őstag

    7 ujjuan írom...
    rohanvást
    Megéri a hallgatást vörösmarti imre parázsszív c. remekműve.
    később ha a 3 gyerek hagy egy kis nyugtot olvasni fogok :D
    jó kis topiknak tűnik. :R

    360+Mindenkit szeress,ne sokban bízz,Ne bánts senkit,ellenséged inkább féljen,Minthogy legyőzd,barátodat szívedre rejtsd,Szidjanak hallgatásért,ne beszédért.

  • zilazil

    őstag

    válasz carr #35 üzenetére

    Hét ujj van egy kezeden? Öröklődött a családban? Végeztél családfa kutatást?

    Belehallgattam az ajánlott zeneműbe, kicsit pszichedelikus hatása van, lehet hogy kellene egy kis bolondgombát ennem hozzá, úgy jobban átérezném. :-)

    :R

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz #56573440 #36 üzenetére

    Az lehet gond, ha az ember sört kér korcsmában a kollégákkal. Amúgy én most kb 2-3-4 ujjal gépelek, mikor melyiknek van közelebb a billenty. ;] Imént meg a homlokomon volt 6 ujj, ippen a halántékom masszíroztam két oldalról. Nem is vagyok igazi táltos fentiek miatt.

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • totron

    addikt

    Táltos.. Képtelen vagyok elvonatkoztatni Kovács-Magyar András amerikai gejlmosolyától. Brrr. A kikapcsolhatatlan képzettársítás ez esetben gyilkos!

  • carr

    őstag

    bocs. :D csak ironizáltam. :DDD
    sajna vagy szerencsére csak 5 ujjam van minden végtagomon. :)

    360+Mindenkit szeress,ne sokban bízz,Ne bánts senkit,ellenséged inkább féljen,Minthogy legyőzd,barátodat szívedre rejtsd,Szidjanak hallgatásért,ne beszédért.

  • zilazil

    őstag

    válasz ubyegon2 #42 üzenetére

    Elfogytak a táltosok, mint ubyegon2 a poltopikból. ;]

    [ Szerkesztve ]

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz zilazil #43 üzenetére

    Te voltál az igazi táltos...én meg kb minden topikból kimaradoztam, quasi kevesebb munkájuk lett a moderáknak! :K

    Bár ha most kicsit lazul a labormeló...lehet még a poltopikot is meglátogatom. ;]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • ubyegon2

    nagyúr

    Mint látjátok, összevont néven rebootolunk!

    Mindenféle galádság kerülendő, de legfőképpen politikai vetületű témákat kéretik erősen mellőzni! Egyébként újra frozen állapotba leszünk száműzve!*

    Pusszantás minden látóasszonynak és táltoknak és a siratóasszonyokról se feledkezzünk meg! :R

    *aki nem tudja, az milyen, ne is akarja megtudni!

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • MaCS_70

    félisten

    Apám halálát úgy jósolta meg ijesztő pontossággal egy korábban sosem látott, hirdetési újságból kinézett látóasszony (akihez én csak egy barátomat elkísérni mentem el), hogy aznap kaptunk orvosi papírt arról, hogy egészséges. A látóasszony teljes magabiztossággal közölte, hogy az orvosok sajnos tévednek -- és igaza lett.

    Amúgy nem hittem benne. Amikor megláttam a cifra szoknyás, fejkedős öregasszonyt a fekete macskájával és krostálygömbjével, alig bírtam visszatartani a röhögést...

    MaCS

    UI: Ja, és a barátom szerelmi bánatára is precízen megmondta, hogy a barátnő már az exével kavar.

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz MaCS_70 #46 üzenetére

    Egész életem során roppant szkeptikus voltam/vagyok az ilyen dolgokkal szemben, de család és baráti kör nőtagjaitól hallottam én is olyan meglátásokat, amiket elfogadok tényként. Jó ideje próbálom elfogadni, attól, hogy valamiről elképzelésem sincs, az még azért működhet. :K

    Talán épp ezek miatt se mennék semmi pénzért jósnőhöz, látóasszonyhoz. :N (másik ok, hogy mindet csalónak tartom)

    [ Szerkesztve ]

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • MaCS_70

    félisten

    válasz ubyegon2 #47 üzenetére

    Én azóta is akognitív disszonancia állapotában leledzem. Mert tulajdonképpen EBBEN nem vagyok hajlandó hinni. Sok mentális, spirituális dologban igen, de ez már nagyon túl van ezen a szinten.

    De túl azon, hogy életem egyik legtragikusabb eseményéhez kapcsolódik, teljesen tiszta fejjel sem tagadhatom, hogy ez nem cold reading vagy hasonló, szélhámosok által gyakorolt trükk volt. Én eleve nem akartam odamenni, nem is apámról kérdeztem a nőt, és mellesleg éppen a teljes nyugalom állapotában voltam, mivel apám, aki soha életében nem volt beteg, éppen aznap kapott egy tiszta leletet. Arról volt papírunk egy több napos, teljes körű kivizsgálás alapján, hogy semmi baja.
    Ehhez képest az a nő kérdés nélkül közölte, hogy apám heteken belül meg fog halni, és az orvosok benézték a vizsgálatokat. Azt is megmondta, hogy hogyan fog meghalni. Mindez pontosan bejött neki, semmiben nem tévedett -- pedig belőlem erre vonatkozó információt nem szedhetett ki, mert ugye én az ellenkező jelekről tudtam. Mellesleg nem is kérdezett. Egyetlen szót sem.

    A barátomat sem faggatta, hogy az rávezethesse a megoldásra.

    Mellesleg az én jóslatomért a tarifája töredékét kérte (amúgy is olcsóbb volt, mint a többi hirdető), mert túl rossz hírt kellett mondania.

    Egyébként heccből, kíváncsiságból, ajándékból több, sokkal jobban menő "szakembereknél" is jártam, akiket mások ajánlottak. Na, ezeknél pontosan tudni lehetett, hogy hogyan informálódnak. Nem vezettem őket félre, de vigyáztam arra, hogy a gesztusaimmal, hanglejtésemmel, stb. ne segítsem őket. Orbitális baromságokat hoztak ki, már a múltamról és a jelenemről is. (Az egyik azóta a legfelkapottabb sztárjósok egyike, horribilis tiszteletdíjjal.)

    MaCS

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

  • ubyegon2

    nagyúr

    válasz MaCS_70 #48 üzenetére

    Fura, de racionális emberek sokszor arra jutnak, hogy ez a dolog nem létezhet és elgondolkodnak, hogy akkor mégis hogyan lehetséges, mi történik? De nyilván a mai tudomány szintjét ismerjük csak és egyre mélyebb ismeretekre teszünk szert, szóval mi van, ha teljesen más irányú tudományok is léteznek egyébként? Nem mintha ez a megmagyarázhatatlan érzékelés feltétlenül tudományos alapokon nyugodna, mégis lehet egyes élőlényekben olyan szenzitivitás, amit nem ismer még a jelen tudomány, maga az agykutatás is elég gyerekcipőben jár még...

    mennyé' be az ólajtón és ne gyere ki

  • MaCS_70

    félisten

    válasz ubyegon2 #49 üzenetére

    Így van. Más az, amire a tudomány (még) nem ismeri a magyarázatot, és megint más az, ami konkrétan kizárt.
    Én hiszek egy spirituális szintben (vö. közös tudatalatti), amelyet számos kísérlet is valamilyen szinten képbe hoz.

    Vagy ott van mondjuk a radiesztézia (földsugárzásmérés, -keresés pálcával, ingával, tetszőleges segédeszközzel). Ez sokak szerint sarlatánság.
    Na, én ezt bő harminc éve tanultam, és évekig aktívan gyakoroltam. Jelentem: működik. Eleve túl jó a személyes statisztikám ahhoz, hogy ne tartsam valósnak, másrészt kórházi osztályokon végeztem vakteszt jellegű méréseket, számomra is meglepően jó korrelációval a mármeglevő statisztikákkal.

    MaCS

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

Új hozzászólás Aktív témák