Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Gargouille #3 üzenetére

    Az meg különösen szomorú, hogy egy ilyen nagy nevű és múltú gyártó (aki az űriparnak is fontos szereplője) volt képes erre.

    Pont ezért lett nagy múltú gyártó, mert ügyes üzleti húzásokkal és megfelelően kreált hátszéllel szépen lassan lenyomta a konkurenciákat, és már csak az Airbus az egyetlen hozzájuk fogható a piacon.

    Ez egyébként az űriparban is így zajlott...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Fred23 #21 üzenetére

    A lézerágyúval évtizedek óta "hamarosan" számolhatunk. Az ALL rendszer az 1980-as években már rakétákat és célgépeket lőtt le. Ahhoz képest most annyival értek el többet, hogy sikerült egy kb. 600 gallonos szárny alá függeszthető üzemanyag-tartály méretbe zsugorítani egy szilárdtest-lézert, ami elég lehet egy rakéta érzékelőjének megsütésére.

    De ez még mindig "hamarosan" kategória...Ha így haladunk, lehet, hogy én már nem élem meg, hogy hard-kill lézerfegyver hadrendbe álljon... :P

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Ghoosty #23 üzenetére

    Igen és nem.

    A lent linkelt oldalon egy jó pár éve írt cikkem van, de nagyjából most is állnak az abban leírtak. A szilárdtest lézerek esetén még mindig ilyen 10kW körüli csúcs optikai teljesítményről beszélünk, ami kevés egy rakéta valódi "lelövésére". Össze lehet fogni több ilyen lézert, de akkor már a keletkező hő leadása és a működéshez szükséges több száz kW-os elektromos teljesítmény biztosítása lesz a probléma.

    A 10kW-os szint olyan, hogy ha hőérzékelős a rakéta, akkor az érzékelőt tönkre teheti (ha nincs felkészítve erre, mert kb. 20 éve már szabadalom is született arra, hogy az "elvakítós" lézer energiáját felhasználva a vezérlőrendszer átáll "félaktív" üzemmódba, és a lézernyalábot követve semmisíti meg a célpontot), ha radar irányítású, és az orrkúpja műanyag, akkor a műanyagot megolvasztva az aerodinamikei erőket használhatja fel arra, hogy a rakétát megrongálja (a ciki, hogy például az Sz-300 ill. Sz-400 rakétarendszernél használt 5V55 és 48N6 rakétánál a nagy hőterhelés miatt kvartzból készült az orrkúp, amin hiába kopogtat egy ilyen lézer...).

    Jelenleg úgy látom, hogy a technikai útkeresés miatt pénzelik a lézerfegyvereket, hátha jön valami áttörés, de amíg nincs rá kiemelten szükség, addig nem erőltetik a hadrendbe állítást, mert hatékonynak nem nevezhetőek. Ha SOS szükség lesz az ellenséges rakéták lelövésére (mert például tömegével fognak elterjedni az AESA radarral szerelt rakéták, amelyek ellen a legtöbb jelenlegi radar-zavarási elv hatástalan), akkor feltehetően először inkább egy kis méretű önvédelmi rakéta-elhárító rakéta lesz a megoldás.

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Ghoosty #25 üzenetére

    Még egyszer: itt egy komplett cikk a témáról. :)

    A kémiai lézerekkel ahhoz, hogy egy rakétát távolról (értsd: 100+km) le tudj lőni, több tonnányi erősen mérgező vegyületre van szükséged. Meg arra, hogy a rakéta legyen kedves legalább 4-6 másodpercig ugyanazon oldalát felét mutatni és közben lehetőleg egyenletesen haladjon, hogy a lézernyalábot egy ponton tudják tartani. Nem nyilvános, hogy a YAL-1A lézerének pontosan milyen a teljesítménye (1MW körüli elméletben, de feltehetően pont azért kaszálták a programot, mert nem érték el ezt), de a cirka 20 tonnányi reakcióanyagból hét lövést tudott leadni.

    A repülőgépekre "aggatott" lézereknél két megoldás merült fel, az egyik a kémiai lézer, ahol két konténert pakolnak a gép szárnya alá, az egyikbe az "energiaforrás", a másikban maga a lézer az optikával. Ennél az volt a gond, hogy a megkívánt 100kW-os optikai teljesítményt nem tudták ekkora méretbe zsugorítani. 100kW még mindig nem elég ahhoz egyébként, hogy valóban elpusztíts egy rakétát, de kellően meg tudod vele az érzékelőjét rongálni ahhoz, hogy ne tudjon követni.

    Anno az volt az elképzelés, hogy az F-35 esetében az F-35B-nél meglévő emelőrotor helyére kerülne egy generátor, amely az emelőrotor tengelyéről vett erőt használná fel az elektromos áram termelésére. Nagyon elméletben 20MW mechanikus teljesítményből mondjuk hasraütésből 15MW elektromos teljesítményt tudnál kihozni. Ez elég decens energiamennyiség ahhoz, hogy egy szilárdtest lézert megtámogass, a probléma az, amit korábban leírtam: nagyjából most olyan 10kW körüli optikai teljesítményt tud egy szilárdtest lézer, és kb. akkora, mint egy bőrönd. A hatásfoka pedig 13-15% körül van, tehát mondjuk 66kW elektromos energiát kell egy ilyen modulba pumpálni, és keletkezik cirka 56kW hulladékhő (értelemszerűen impulzus-terhelésekről beszélünk, tehát nem folyamatos értékekről), amitől meg kellene szabadulni. Ha akarsz egy 100kW-os fiber-lézert (szilárdtest lézer, amely több ilyen szilárdtest-lézer modul energiáját optikai vezetékeken és egy tükörrendszerrel kombinálja), akkor ez azt jelenti, hogy alsó hangon 660kW elektromos energia kell és van 560kW hőenergiád, amit valahova el kellene vezetni. És mindennek bele kellene férnie a gép testébe.

    Szépnek szép álom, de jelenleg nem úgy tűnik, hogy realitás...

    Egy nagy testű gépbe, mint egy C-130 még esetleg. Régóta téma, hogy a következő AC-130 Gunship lézerfegyvert is kap. De úgy tudom ott se sikerült még összehozni a dolgot. A fő gond a teljesítény továbbra is: 100kW-ot még belepakolhatsz egy ekkora gépbe, de a 100kW még mindig csak arra elég, hogy leégesd a festéket egy járműről pár tíz km-ről vagy tönkretégy különféle szenzorokat. Ha ennél többet akarsz, még egy szintet kellene lépned, és a MW kategóriába kéne lépni. Most menjünk vissza a korábbi számokhoz: 15%-al számolva egy 1MW-os fiber lézer (ha lehetséges) 100db ilyen 10kW-os modulból kellene állnie, 6,6MW elektromos energiát igényelne és 5,6MW hőenergiát kellene leadnia valahogy.

    A jelek szerint ma is ott tartanak, ahol az 1980-as években: meg tudjuk csinálni a kívánt teljesítményt, ha nagyon akarjátok, csak nagyságrendileg 50x akkora a mérete és a tömege, mint amit a megrendelő szeretne...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz azbest #33 üzenetére

    Ha jól olvastam a balesetekről kikerült anyagokat, a pilóták pontosan látták, mi merre pörög, a probléma az volt, hogy az MCAS-t ki kellett volna kapcsolniuk ahhoz, hogy ki tudják a süllyedésből venni a gépet. A probléma az volt, hogy nem volt fogalmuk arról, hogy az MCAS ellen "harcolnak". Itt jön a képzés és a dokumentáció, meg persze a pilóták gyakorlata.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák