Új hozzászólás Aktív témák

• #37 Bilibuli csendes tag potyautas #36

  Új Válasz 2010-03-16 17:02:11 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bilibuli

  csendes tag

  válasz potyautas #36 üzenetére

  Nagyon igazad van. Ott ültünk és maga az érzés volt a jó, hogy apa-fia együtt csinál valamit. Nem gondoltam akkor, hogy ez olyan különleges dolog. Azóta nem igazán horgásztam, pedig már több mint 2 éve. Elhiszem, hogy nem szeretnél azonosulni azokkal, akiket látsz egy temetésen. De hogy is mondjam.. Apám halála nagyon sok mindenre megtanított az életben. Viszont most sem találok egy vigaszpontot. Vajon miért élünk? Élünk és meghalunk. És ez ne vegyétek depressziósnak, de tényleg nem tudom, hogy miért kepesszek, hogyha egyszer vége. Egyedül talán az vigasztal, hogy mindenkivel ez történik. És mi marad? Hát semmi. Egy idő után a fényképek is elporladnak, még az a dolog is tönkremegy ami utolsóként őrizte meg nevünket a földön. Elfelejtődünk. Elfelejtődök én, apám és mindenki. Nem találok olyan kapaszkodót az életben, amire azt mondanám, hogy na akkor boldogan megyek a halálnak. De nem.

  Félek. Félek, hogy velem is ez lesz. A feledés homályába merülök. Vajon az ember miért több mint adott esetben egy állat? Ha már kimegyünk az utcára, akkor azt látjuk, hogy állatok is elpusztulnak. Nem vagyunk annyira szomorúak. Miért? Mi sem vagyunk olyan sokkal különbek. Belőlük lettünk. Mindenki egy volt anno, de már elváltunk. Vajon van e az emberben, egy plusz dolog? A lélek? Van e bennem vagy benned? Nem tudom. Senki nem ad választ. Senki nem is fog. Mert mindenki mást hisz. Hiába.. Én már csak ilyen szkeptikus vagyok. Ha valami nyugodalmat adna, hogy apukám jó helyen van, nem lennék ennyire szomorú.Talán ha elolvassátok ezt itt talán kicsit változik a véleményetek

  Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

  -Te hiszel a születés utáni életben?
  -Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
  -Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézn e ki?
  -Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.
  -Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk . De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

  -De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
  -De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. -Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
  -A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
  -Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
  -Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
  -No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

  [ Szerkesztve ]

  "Az élet egy kurvaszar játék.. De a grafikája nagyon ott van" ;)

Új hozzászólás Aktív témák