Új hozzászólás Aktív témák

• #110 Gargouille őstag bambano #104

  Új Válasz 2018-11-18 21:58:14 #110

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gargouille

  őstag

  válasz bambano #104 üzenetére

  Az élet nem fekete-fehér, nem érdemes pálcát törni a másik felett, mert te is kerülhetsz olyan helyzetbe még az életed folyamán amikor nincs helyes döntés, csak "túlélés".

  Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

• #133 Gargouille őstag bambano #114

  Új Válasz 2018-11-19 08:22:43 #133

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gargouille

  őstag

  válasz bambano #114 üzenetére

  Nem volt okos dolog tőle, mindazonáltal ez az ő döntése, hogy megosztotta velünk (és még pár millió emberrel ). Mondjuk ezért sem ítélném el, kiírta magából, kész. Baja csak neki lehet(ett volna) belőle, neked nem, így nem értem miért fáj.

  De ha már megosztotta velünk, akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy mit tett. Én lehet azért vagyok együttérzőbb vele, mert volt részem hasonlóban (válás okán) és kerültem már ilyen helyzetbe, amiért korábban bárkit keresztre feszítettem volna ha ilyet tesz, elítéltem és elvi kérdésként foglaltam benne állást. Aztán egyszer úgy hozta a sors, hogy én álltam ott abban a helyzetben amikor se előre, se hátra, és hirtelen ez a kérdés már nem volt olyan fekete-fehér mint amikor korábban csak a "fotelból okoskodtam", akkor már nem volt olyan, hogy jó döntés.

  Nyilván utána nem turnéztam vele körbe a fél világot, de ennek köszönhető, hogy ma nem vagyok hajléktalan (akkor ez forgott kockán). Ennek lassan 10 éve már, de a mai napig nem tudom magamban morálisan helyre tenni. Egyfelől azzal nyugtatom a lelkiismeretemet, hogy az "életbenmaradásom" volt a tét és a másik fél minden erkölcsi normát megszegett, ezért jogosan cselekedtem önvédelemből. Másik oldalról viszont azóta is eltöprengek rajta, hogy vajon lett volna e más megoldás?

  Épp ezért olvastam kíváncsian itt a kommenteket, mert a jelek szerint meglehetősen sokan futottak bele ilyen jellegű szituációba, és ahogyan látom mások is ugyanazzal a dilemmával birkóztak amivel annak idején én.

  Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

• #182 Gargouille őstag bambano #179

  Új Válasz 2018-11-19 18:40:59 #182

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gargouille

  őstag

  válasz bambano #179 üzenetére

  Ez kicsit úgy hangzik, mintha eddig még csak könyvben olvastál volna arról, hogy milyen lehet egy párkapcsolat. Egy párkapcsolat nem olyan mint egy cipő, hogy kidobom ha nem tetszik vagy nyomja a lábam, aztán veszek másikat.

  Nyilván oka van annak, hogy az ember egy párkapcsolatban van, pláne mikor évekig benne van. Mikor szeretsz valakit, akkor egyáltalán nem az a célod, hogy lecseréld vagy eldobjad a kapcsolatot, hanem minden lehető módon szeretnéd rendbe hozni. Érzelmileg a közepén ülsz, nem tudsz tárgyilagos lenni, hideg fejjel mérlegelni, nincsenek objektív szempontok, kapaszkodók, ami alapján - vagy amihez viszonyítva - pró/kontra mérlegre rakhatnád a dolgokat, mivel alapvetően érzelmekről van szó, amik szubjektív dolgok és nem logikusak.

  Roppant nehéz belülről eldönteni, hogy mikor van az a pillanat amikortól már nem menthető a kapcsolat, az a kapcsolat amiért amúgy a fél karod adnád, hogy ne veszítsd el. Szinte lehetetlen. Ha gyanú vagy feltételezés alapján eldobod magadtól és utána kiderül, hogy félreértés volt, akkor azt nagyon nehéz feldolgozni. Ha meg benne maradsz és évek múltán derül csak ki (ha kiderül egyáltalán), hogy hazugságban éltél, akkor meg kidobtál az ablakon sok időt. Megalapozott döntéshez tények kellenek. És mielőtt teljesen beleőrül az ember ebbe a dilemmába, eljön az a pillanat amikor még a keylogger is jobb megoldásnak tűnik, mint a bizonytalanság.

  Nyilván ahhoz, hogy megértsünk egy ilyen élethelyzetet, ahhoz meg kell élni egyszer (ha nem volt eddig, akkor kívánom sose legyen részed benne, sem másnak).

  Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

Új hozzászólás Aktív témák