Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #16939776

    törölt tag

    Más specializálódott, műszaki területre vezető szakmában is szakember hiány van. Pl.: olyan hogy önálló munkavégzés mint képességet el lehet felejteni, vagy azt a képességet, hogy a munkavállaló felelőséget vállalna a tetteiért.
    Egy marék szárazbabot nem mernék rábízni a szakképzésből kikerülő emberekre. Amikor én voltam benne, akkor sem volt képes kiválogatni azokat, akiket ez igazából nem érdekelte, csak oda keveredtek. Azért nem volt ez gáz, mert az emberanyag életképesebb volt, és egyszer, csak össze álltak úgy a csillagok, hogy megtalált mindenkit azt a terület, amiben ki tudta futtatni az adottságait.
    Ma, meg 3-6 havonta munkahely csere, és nem éri meg még betanítani sem, mert úgy is elmegy 10.szer is, ténylegesen szerencsét próbálni máshova, amíg meg nem találta önmagát, a neki 100%-ban imponáló munkahelyet, ahol ezzel a mentalitással is megbecsülik, kellően magasan honorálják a semmit, mert ugye szakember hiány van.

    Szerintem az oktatás részéről rápihentek, hogy végülis "minden megoldódott magától", de ez most a kovid miatt beszopódott, mert egy csomó gyakorlati szakember került pillanatok alatt instabil helyzetbe és keresett olyan állást egy másik szektorban, ami nem hogy jobban fizet de úgy tűnt, hogy szükség is van rá.
    Így lett egy csomó ingatlanos, üzletkötő, villanyszerelő vagy éppen kőműves, nem viccelek! És ezek nem fognak onnan visszajönni, mondjuk főnökként olyan munkaerőt tutujgatni, akit az elébb leírtam. :(

  • #16939776

    törölt tag

    válasz totron #4 üzenetére

    Én akkor láttam ilyet, amikor a HR-es tudta, hogy kit fogunk felvenni arra a posztra, onnan tudom, hogy nem vette észre magát és egyből tegezték és kereszt nevén szólították egymást, de az interjúk akkor is lementek.

    #5nuke7:

    Azt akarom kihozni, hogy az oktatás önmagában kevés volt, régen és most is. Ahhoz hogy fél-egy éven belül kapj, egy önállóan gondolkodni, cselekedni képes munkaerőt, akit ha beledobsz a mélyvízbe akkor is addig küzd amíg kiúszik, ahhoz csodának kell történnie.

    A próba idő arra van, hogy a munkavállaló elsajátítsa azt a rendszert, amiben a cég működik, és megtalálja benne a helyét. Felismerje, hogy mivel kell még a munkakörén belül vagy kívül későbbiekben többet foglalkoznia, amiben mondjuk nem érzi magát teljes biztonságban, és tudja, hogy ennyi idő után milyen területek azok, amiben otthonosan érzi magát, szimpatikus neki.
    Ha letelik a próbaidő és zavarba lehet hozni azzal a kérdéssel, hogy mit szeretne csinálni a cégnél, ami szerinte a cégnek is, és neki is hasznára válna, akkor nem találta meg a helyét.
    Olyan munkakörbe amit nem szeretne csinálni, meg nincs értelme belekényszeríteni, vagy bebetonozni ebbe az állapotba még pár évre egy "azonnali béremeléssel".

    Volt egy nálam jó 15 évvel idősebb fazon, aki úgy jött be az ajtón, hogy ő mindent tud, mindent megold, aztán amikor 6 hónap letelte után vázoltam hogy már élesben vagyunk és vannak apróbb bajok, amivel foglalkozni kell a jövőben. Ezt persze személyes sértésnek vette. Innen eltelt 2 év míg észrevette, hogy azért a pénzért amit kap, dolgoznia is illene. Elment tehát egy "jobb helyre", ahol kiderült számára, hogy itt bizony arany élete volt, csak azt nem becsülte meg eléggé. Majd miután ott is kiderült, hogy dolgozni is kell a próba idő leteltével visszajött, és azóta elismeri ha hibázik, és látom rajta, hogy törekszik arra, hogy minél kevesebbszer keljen bocsánatot kérni, és ezt nem úgy oldja meg, mint eddig, hogy letagadja hogy hibázott.
    Itt benn, senki nem gondolta, hogy meg tudjuk úgy dolgozni, hogy ő is része lesz a csapatnak. És nem is nekünk kellett, csak hagytuk az általa generált problémákkal konfrontálódni és végül saját magát dolgozta meg, sokkal jobban, mint amit mi legális eszközökkel el tudtunk volna érni..
    Szóval nincs hiány a türelemből, meg nincs kőbe vésve előre semmi, a lényeg hogy észre vegye magát a munkavállaló és kontextusba tudja magát helyezni, ez az elvárás.

    [ Szerkesztve ]

  • #16939776

    törölt tag

    válasz t72killer #10 üzenetére

    Simán a létező legsúlyosabb dolog, amit számtalanszor látok megismétlődni, hogy ha egyszer tudja hogy: "ebből most baj lesz", akkor sem szól. Amíg talán még meg is lehetne menteni a helyzetet, akár plusz erőforrásokat bevonva, hanem inkább a sunnyogást választja.
    És amikor már megtörtént a baj, és csak egy sima felelőségre vonás van, (nem ordibálás, nem lebaszás, csupán azzal a céllal beszélgetünk, hogy tanuljunk a hibából, hogy legközelebb ne történyen meg ugyanez, és ha meg is történik, az semmi képen ne a megrendelőről pattanjon vissza, tudjunk időben róla.)
    Akkor is csak addig a jut el a konzekvenciával, hogy: Ez egy tök kellemetlen helyzet volt a számára, és úgy döntött, nem akar többet ilyenben részt venni..

    Ennél nagyobb értelmetlen f@szság, szerintem az életben nincs másik. :))

    [ Szerkesztve ]

  • #16939776

    törölt tag

    válasz cog777 #13 üzenetére

    Én kifejezetten utáltam ált./közép iskolában a "csapatmunkában részt venni", ami ott azt jelentette, hogy kaptál egy részfeladatot, és azt kellett teljesíteni. Sosem kötötték az orrunkra a kritériumokat, és sosem tudtuk meg, hogy mi értelme annak, amit közösen csináltunk. Ha rákérdeztél, beleröhögtek az arcodba és azt a választ kaptad, hogy: mert meg kell csinálni.

    Utána meg 18-20-éves koromban egyből 6-10 fős brigádokat vezényeltem, azért tehettem, mert egész jól ismertem a technológiát amivel dolgoztunk, átláttam a munkafolyamatokat. Hiába voltak ott nálam 20 évvel idősebb emberek, mind megbíztak bennem, illetve mindenkinek jól felfogott érdeke volt, hogy ugyan annyi erőforrással felvonulva 1-2 órával hamarabb mehettünk haza, ha nem valaki más pl.: cégtulajdonos vezényelt. Ha ép mindenki hulla fáradt volt, akkor akadt olyan eset is, hogy 4 órát tudtam hozni azáltal, hogy figyeltem rájuk és egy pillanatig nem hagytam lézengeni az embereket.
    Úgy osztottam szét a részfeladatokat, hogy önként jelentkeztek érte, nekem kellett válogatni köztük, a jelentkezők közül. Volt amiért szabályosan versenyeztek, hogy kiérdemeljék, és végre ők csinálhassák meg, a kritikus mozdulatokat. Ha valami nem volt jó, soha nem néztem el, de 3 év alatt egyszer nem pofázott vissza senki. Ha valami zúgolódás volt, hogy dolgozni kell és semmi kedvük, rákérdeztem, hogy mi a mai terv, ki hány órára akar ma/holnap hazaérni. Elmondták, én meg előre megmondtam, hogy mikorra fogunk végezni +/- 15 perc ;) , és végig azon ment a verseny, hogy minél nagyobbat tévedjek, és ezért meg tudjam dicsérni a csapatot.

    Elmondhatom, hogy semmi átjárás nem volt az iskolában bemutatott módszerek és a gyakorlatban bevált dolgok között, ezek után később meg se próbáltam azokat a mintákat követni/alkalmazni amiket ott átadtak. :DDD

  • #16939776

    törölt tag

    válasz #92253184 #15 üzenetére

    A mi generációnkban van a hiba nem a fiatalokban. :P

    Innen nézve is?!:

    50 évesen, családdal a nyakadban már nem fér bele, hogy nem becsülik meg a munkád, A pánikban hazaküldenek és felajánlanak határozatlan idejű fizetés nélküli szabadságot, lecsökkenteni a cég veszteségeit. Valamint azt a hamuba sült jó tanácsot adják mellé, hogy keress valami átmeneti munkát, amíg rendbejönnek a dolgok. :))

    Arra az esetre meg nem volt terv, hogyan csináljuk majd azt, amikor el kell indítani a termelést, ki kell szolgálni az amúgy a leállás alatt is folyamatosan növekvő igényeket. És arra végképp nem számolt senki, hogy a családos, 50-es nem fog visszajönni újra a változatlan körülmények közé, káoszba, sz@tr lapátolni pusziért... ;)
    A fiatal ebben a helyzetben teljesen passzívan viselkedhet, mert oda sodródik ahol többet ígérnek. A munkáltató, amúgy meg hiába kínál több pénzt, nem tudja a réseket betömni velük, a hiányzó szakembereket - akik eddig működésben tartották a szart is - pótolni, mert javarészt alkalmatlanok rá.

    Szóval azért van most baj, mert ezeknek a "szakembereknek" mondott tárgyaknak nem volt eddig értéke, és ezzel csak azt bizonyították be, hogy ezeknek a cégeknek a működése függött tőlük, és végképp nem az volt a szituáció, hogy az ő életben maradásuk függött volna, a munkahelyeik "jóindulatán".
    Esetleg azzal lehet őket "vádolni", hogy jóhiszeműen elvegetálgattak csendben, most hogy volt egy egyértelmű szituáció, hát tömegesen leléptek..

    Ez A beszopódás.. :DD

    [ Szerkesztve ]

  • #16939776

    törölt tag

    válasz nuke7 #20 üzenetére

    Waldorf módszer? Amikor az iskola-igazgatónak a saját kölke - leplezetlen unatkozása közepette - felmászott az apja ruháján az arcára, amikor az épp az évzáró beszédjét tartotta meg, és az úgy beszélt tovább a szülökhöz, hogy egy gyerek van az arcán ?!

    Korrekt. :DDD

Új hozzászólás Aktív témák