Új hozzászólás Aktív témák

  • BonFire

    veterán

    válasz Sir Gunar #104 üzenetére

    Szándékomban nem áll(t) senkinek a szavait kiforgatni. Ha félreérthető voltam, elnézést kérek. Én mindössze arra próbáltam rávezetni, hogy gondolkodjatok, és ha mindent végiggondoltok, akkor rájöttök, hogy ez a megoldás még mindig a leghumánusabb. Minimális összeg fejében mindenki szabadon azt tölt, amit akar, és nem kell tartania attól, hogy kommandósok rátörik az ajtót egy szép napon. Továbbá az Artisjusnak sem érdeke, hogy fasírtban legyen a fogyasztókkal, hiszen belőlük él, ellenben a szerzőket képviseli, tehát ha akarna, még keménykedhetne ennél jobban is.

    Nekem is meg kell fizetnem az üres adathordozó díját, nem mehetek be a boltba, hogy nekem adják a DVD-t 75 Ft-al olcsóbban, csak mert én zenész vagyok. Ahogyan a pék is, ha bemegy egy boltba, nem mondhatja, hogy neki olcsóbban adják a kenyeret, mert azt ő sütötte.

    A muzsikus életét nem panaszképpen mondtam, csupán felvilágosításként, mert sokak nem ismerik. Csak azt, hogy az milyen menő, mert tapadnak ránk a csajok, meg minden. Pedig dehogy.

    Igen, mondhatjuk úgy is, hogy én választottam a zenészlétet, de közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy erre születtem. Csak ez éltet. Az alkotás vágya. Hogy valami nyomot hagyjak magam után, ha egyszer elhagyom ezt a sártekét, legyen nyoma a létezésemnek. Ezért még azt sem bánom, hogy mind a mai napig csak tolom belefele a pénzt, de viszont nem látok semmit. Nem bánom, mert én nem a pénzért csinálom, hanem azért, mert belülről hajt, és kikívánkozik belőlem.

    Úgy nőttem fel, hogy minden áldott nap azt hallottam apámtól, hogy "Fiam, hagyd abba ezt a cincogást, mert ebből nem élsz meg! Tanulj szakmát, dolgozzál, legyél közalkalmazott, legyen meg a havi fixed, hogy eltarthasd magad és a családodat..." bla-bla-bla. Természetesen szót fogadtam. Tanultam egy szakmát. Aztán soha az életben egy napot sem dolgoztam vele, mert nem volt semmilyen gyakorlati tehetségem. Voltam közalkalmazott is. Meg dolgoztam sorban, ami jött. Nem ritkán zsinórban 24-26 órákat. Sosem panaszkodtam. De a zenélést nem hagytam abba. Minden megkeresett filléremet abba öltem. Apám pedig minden nap elmondta, hogy abból a pénzből már kocsit is vehettem volna, meg lakásra kéne inkább spórolni, mert ha egyszer családom lesz... Aztán fogta magát, és fiatalon meghalt. Én pedig elváltam, mert az asszony nem bírta a zenészléttel való együttélést. Ezt nem is csodálom, egy művésszel maximum egy másik művész tud kijönni. Most van hol laknom. Apám rámhagyta a lakást. Attól féltett, hogy a híd alatt fogok kikötni, és mégis idejekorán kiszállt. Nincs családom, akiről gondoskodnom kéne. A magam ura vagyok. Ha nélkülöznöm kell, senkit sem hibáztatok. Ha kevés a pénzem, nem fogom senkire. Sem a nehéz, sanyarú gyermekkoromra, sem az éppen aktuális kormányra. Én irányítom az életemet, és nagyon jól megvagyok a bőrömben.

    És továbbra is zenélek. Ingyen. Mert kikívánkozik belőlem.

    Ja! És zokszó nélkül kifizetem az üres adathordozó díját, mert én is warezolok, mint mindenki. (Kérem, akinek nem inge...)

    [ Szerkesztve ]

    A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

Új hozzászólás Aktív témák