Új hozzászólás Aktív témák

• #83 Dany007 veterán moha21 #20

  Új Válasz 2012-01-24 09:13:11 #83

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz moha21 #20 üzenetére

  "Persze ahol a szülők is leszarják az egészet, ott nincs értelme nevelésről beszélni."

  Na igen, ez tény. De a múltkor elgondolkodtam ezen egy kicsit.
  Ugye sok fórumban lehet hallani, hogy a tanár tanítson, és ne nevelje a gyereket. Illetve, hogy nem lehet elvárni a tanártól, hogy nevelje a gyereket. Ezt én részben igaznak tartom, részben pedig nem.
  Ha szakközépiskoláról / gimnáziumról beszélünk, tehát 14 fölötti gyerekeknél, akkor okés. Azon már tényleg nincs mit nevelnie egy tanárnak. Plusz a lehetőség is kevésbé adott.

  Na de nézzük meg mi van általános iskola esetében. Az adott gyerek bekerül az iskolába 6-7 éves korában (én legalábbis 6 éves koromtól jártam oda). Ebben a korban még a gyerek igencsak formálható. Igaz már megvannak a kialakult normák, de változtatható, nevelhető. Ellenben egy serdülő 14-18 éves már nehezen.

  Ami viszont a lényeg a gyerek napirendje. Mondjuk felkel reggel 7-kor, 8-ra bemegy suliba, majd délután 4-kor hazamegy (napközi alsó tagozatban kötelező). Otthon készül a másnapi sulira, majd este 8-9-10 körül lefekszik aludni.
  Ebből azt lehet észrevenni, hogy a gyerek napi 8 órát van az iskolában, 5-6 órát otthon a családjával, majd 7-8-9 órát alszik. A lényeg, hogy a gyerek több időt tölt el a suliban a tanárok, diákok között, mint otthon a saját családjával!
  Ezek után talán reális elvárás lenne, ha már a gyerek többet van a tanárral úgymond, mint a szüleivel, akkor egy kicsit próbálják meg nevelni is.

  De persze a nevelésben is a középút a nyerő. Nem szabad túlzásba esni. Nagyon indokolt esetben a testi fenyítést sem tartom kizártnak. DE! Csak ilyen körmös szintjén.
  Hiszen ha már olyan szintre jutunk, hogy a jól képzett megfelelő erkölcsi értékrenddel rendelkező tanárnak körmöst kell adni a diáknak, akkor az nem más, mint a szülői nevelés bukása. Illetve hiányossága. Én sem voltam egy jó gyerek alsó tagozatban, álltam sokat a sarokban, a falnál délután. De soha nem csináltam olyat, amiért akár csak egy körmös vagy erőteljesebb hanglejtés járt volna.

  Valahol muszáj lenne fegyelmet és tiszteltet tanulnia a gyerekeknek. Ha ezt nem kapja meg a szülőtől, nincs már katonaság sem, akkor marad az iskola. Hiszen pl öreganyám korában a gyermek nem tegezhette a szülőt! 84 éves nagymamám még mindig magázza az édesapját (aki már vagy 30 éve halott) amikor róla beszél vagy mesél.
  Ez persze a mi szemünkkel hülyeségnek hangzik. De mégis ez is a tisztelet egyfajta jele. Hogy a gyerek pajtásodat letegezhetett, de az apádat anyádat már nem!

Új hozzászólás Aktív témák