Új hozzászólás Aktív témák
-
Kicsit mókás azért ez a komment.
2005: Az ESA jóváhagy egy Mars orbitert és rovert a 'Flagship' (kiemelt költségvetésű) programok között. A hordozóeszköz egy Szojuz-Fregatt, amiért az ESA fizet. Az orbiter elsődleges feladata a Mars rover és a Föld közötti kommunikáció biztosítása.
2009: A lassan haladó programba beszáll a NASA, azon az áron, hogy Atlas V. rakétával indítják a Rover-t. A rakéta kisebb teljesítménye miatt a áttervezésre szorul a program. Rövidesen kettébontják a programot, két Atlas V. indításra. Ekkor bekerül a programba egy új amerikai rover is, a Mars Astrobiology Explorer-Cacher (MAX-C). Még 2009-ben az ESA és a Roszkozmoz aláír egy megállapodást, ahol a hosszú ideje szenvedő Fobosz-Grunt programot összehoznák az ExoMars-al. Az oroszok egy Proton hordozórakétát biztosítanak "tartalék megoldásként", cserébe orosz műszerek és alkatrészek kerülnek az ExoMars-ba.
2011: A NASA megszorítások miatt a MAX-C rovert kivonják a képletből, egy Atlas V. és egy Proton indítás lenne, az előbbi 2016-ban a Trace Gas Orbitert (TGO) juttatná a Mars köré és egy kisebb európai leszálló modult a felszínre, ez a Schiaparelli-t, a második pedig 2018-ban egy új, nagyobb európai Rover-t, amelyen amerikai és talán orosz tudományos eszközök is lennének.
2012: Év végén a 2013-as NASA költségvetést átstrukturálják. A James Webb űrteleszkóp költségeinek megszaladása miatt az ExoMars programból teljesen kiszállnak az amerikaiak.
2013: A Roszkozmosz és az ESA megállapodik a 2016 és 2018-ban induló ExoMars missziókról. Az oroszok adnak két Proton-Briz hordozórakétát, illetve ők építik az ExoMars 2018 Rover leszálló modulját. Cserébe a Trace Gas Orbiter fedélzetére telepítenek két, eredetileg a Fobosz-Grunt számára készült tudományos műszert, további kettőt az ExoMars Rover fedélzetére, és a teljes program tudományos eredményeihez hozzáférést kapnak.
2014: A költségvetés problémái miatt a Kanadai űrügynökség is beszáll kis mértékben a programba, cserébe a tudományos eredményekért.
2015: Eredetileg 2016 februárban indítandó első ExoMars (a TGO-t) missziót egy hónappal eltolják, miután a leszálló egység üzemanyag-érzékelő rendszerében hibát találnak.
2016: A 2018-as második indítást (amely a Rovert viszi majd) két évvel eltolják, így 2020-ban indul csak. Márciusban a TGO-t elindítják egy Proton fedélzetén a világűrbe, most októberben éri el a Marsot. A Schiaparelli október 16.-én levált a TGO-ról, a TGO ugyanis több légköri fékezéssel áll majd a végleges pályájára, míg a Schiaparelli minél hamarabb leszáll (így a TGO-nak nem kell a leszálló modul tömegét is lefékeznie). A leszállóegység a fent leírt módon katasztrófát szenved. Az ESA pedig próbálja úgy eladni a történetet, hogy végül is még jó is, hogy megtörtént a baj, így felkészülhetnek az ilyen problémákra.Valójában viszont az a helyzet, hogy nem modellezték le rendesen a lehetséges forgatókönyveket, és ezért vesztették el a Schiaparelli-t. Égés, na...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ott kezdődik a kérdés, hogy honnan tudod, hogy milyen magasan vagy?
Mert erre a Földön két viszonylag bevált megoldás van, az egyik a légnyomásmérés, ami mondjuk nem túl pontos, ráadásul abszolut magasságot ad meg, de azért bármilyen körülmények között működik.
A másik megoldás a rádió-magasságmérő, egy kvázi radar, amely a valós talajtól mért távolságot adja meg, viszont ehhez egy lefele néző antennára van szükség. Ennek másik alternatívája egy lézeres távolságmérő, ami viszont például nagy porban nem ad értékelhető eredményt.
Sőt, mivel saját energatermelő-rendszere (napelem, RTG, stb.) nincs, csak az akkumulátoraira támaszkodhatott. Ezeket a leoldás előtt maximálisan feltöltötte a TGO. Aztán leválasztotta, 3 nappal a beérkezés előtt. Azért kellett ennyire korán, mert ilyen, viszonylag kis szögeltérés esetén a TGO keringési pályára tudott állni, míg a Schiaparelli pont belépett a Mars légkörébe.
Mindössze egy órával a Mars légkörébe érkezés előtt ébredt egyáltalán fel a lander, ekkor kapcsolta be a rádióadóját, az érzékelőit és a többi.
A szondának volt radar-magasságmérője, de energiatakarékosságból csak akkor kapcsolt volna be, amikor leoldja az ejtőernyőjét és a "tetőt". Ahhoz, hogy működjön, előtte le kellett oldania a szonda hasán lévő hővédő pajzsot, hiszen az elfedte az egész szondát. A szondának voltak gyorsulásmérői és giroszkópjai, ezek adták addig az adatokat. Ezek egyike jelzett olyat, ami alapján a szonda tévesen úgy azonosította, hogy már elérte a felszínt.
Nevetségesnek tűnik, de bizony nem volt olyasmi biztonsági kör, amit te leírsz. Legalábbis a jelek szerint...
@Cathfaern: Alapvetően igazad van, valóban korlátozni kellett a tömeget, de az is tény, hogy legalább három érzékelőtől származott adata (gyorsulásmérők, giroszkópok, radar magasságmérő). Szóval elvi szinten valóban elég lett volna annyi, hogy ha az egyik forrás azt közli, hogy hopp, a felszín alatt vagyunk, akkor minimum ellenőrzi még egyszer a többi szenzor adatát, és ha nem támasztják alá a felszínen való landolás tényét, akkor kihagyja a továbbiakban a döntéshozatalnál.
A szonda viszont nem így reagált. Sőt! Leoldotta az ejtőernyőt (3,7x magasabban, mint kellett volna), majd begyújtotta a hajtóműveket (amit csak 1000 méter körül kellett volna), de még a leszállási procedurát se vitte végig, hanem egyből ki is kapcsolta őket (mintha már a talajon lenne), és elkezdte bekapcsolni a fedélzeti műszereket, amelyeknek a leszállás után kellett volna csak.
Tehát egyetlen hibás adat miatt konkrétan továbbugrott abba az üzemmódba, amely szerint már le van szállva...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
#13
Cifu
nagyúr
Donki Hóte
#12
válasz
Donki Hóte
#12
üzenetére
bár elsősorban arra tippeltem, hogy az egyik szenzor mérföldben mért, a másik szenzor pedig kilométerben, így biztosítva, hogy sosem tudják, hol is vannak
Azt a bakit a NASA követte el (illetve egész pontosan a Lockheed-Martin alvállalkozójuk), nem az ESA. Az ESA és a Roszkozmosz (és kvázi csaknem mindenki) már az előtt is csak és kizárólag SI mértékegységet használt. A Mars Climate Orbiter után már a NASA is.
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Viszonylag friss hír, hogy az ExoMars roverhez további 400 millió eurót kérnek a program vezetői.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Alba Game
#31
üzenetére
Ha ennyire nem értesz valamihez, és még csak a fáradtságot sem veszed, hogy utánanézz a tényeknek (ott vannak a neten, nincsenek ám elrejtve), akkor talán esetleg nem kéne ostoba konteókat kreálni.
Itt most egyetlen posztban annyi ostobaságot sikerült összehordanod, hogy a Blikk hozzád képest az Enciklopedia Brittanica...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
#28752640
#36
üzenetére
Hány amatőr hiba fordult elő a legkülönfélébb űrszondáknál? Rengeteg. Még a NASA-n belül is.
Az oroszok (szovjetek) az egyetlenek, akiknek például sikerült a Vénusz felszínére leszállómodult küldeniük, és onnan adatot visszanyerni. De nekik sem volt egyetlen sikeres Mars-landerük sem. Egy ilyesmi miatt összeesküvés-elmélettel előállni akkora zöldség, mint ide lacháza.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Bakker, ez nem is volt meg, hogy az egyik Pioneer Venus szonda túlélte a becsapódást. Ma is tanultam valamit.
A probléma amúgy a robotküldetésekkel, hogy folyamatosan harcolni kell a pénzért. Anno a NASA-nál az emberes missziók voltak előrébb valók az 1960-as években, aztán az 1970-es években végre erőre kaptak. De jött az Űrsikló, és elvitte az 1970-es évek végétől a pénzt. Aztán a Nemzetközi Űrállomás vitte el a pénzt. Kész csoda, hogy a Mars roverekre összekaparták, de például a New Horizons-nak alig sikerült megkapnia a pénzt, a JIMO meg nem kapta meg...
De ez máshol sincs másképpen. Az oroszoknál kvázi évtizedek óta alig indítottak tudományos műholdat. Mars műholdak terén hosszas küzdelem volt a Phobos-Grunt misszióra megszerezni a pénzt. Erre az végül a szonda hibája miatt nem került sor, és a szonda végül elégett a légkörben / becsapódott a földbe. Most az ExoMars kvázi az egyetlen élő programjuk, van egy Mars-Grunt tervük, de 2026-os céldátummal, és jelenleg pénz nélkül...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
t72killer
#43
üzenetére
Szép álom lenne, de például a NASA-nak az amerikai kongresszus törvényileg tiltott meg mindennemű együttműködést a Kínaiakkal. Ellenpélda az ESA és a Rosszkozmosz, az ExoMars program kvázi problémamentesen folyik tovább például, noha Oroszország és az EU között gazdasági szankciók élnek...
A politikai ellentétek miatt elég valószínűtlen az együttműködés, mert a rakéta-technológia, kommunikáció technológia roppant fontos a hadseregeknek is. Plusz ma már maga a világűr is (navigációs műholdak, kémműholdak, kommunikációs műholdak). Imigyen az, hogy együtt dolgozzanak, szinte reménytelen.
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Én személyszerint az űrsiklót mint nemzeti e-péniszt egy az egyben töröltem volna a NASA repertoárjából
Az űrsiklónak nem e-pénisz volt a feladata. Az egész rakéta-mizéria kényszerpálya volt, a NACA / NASA eredeti elképzelési a világűrbe való kijutásra repülőgép-szerűen volt elképzelve. Megvan az X-15? Na azt vidd tovább még nagyobb és még erősebb kísérleti gépekkel. Ez be is vált volna, ha "túloldalon" a szovjet tudósoknak, mérnökök nem jut eszébe az interkontinentális ballisztikus R-7 rakétát a világűrbe való feljutáshoz felhasználni, illetve nincs Von Braun az amerikaiak oldalán.
De megtörtént. A NASA a rakéta-kisiklást az Apollo-program után mindenképpen kezelni akarta, és visszatérni a repülőgép-elvhez.
Az, hogy a Space Transportation System / Space Shuttle egy rémálom lett, az kvázi oda vezethető vissza, hogy a kongresszus rákényszerítette a NASA-t arra, hogy az USAF-al (pontosabban az ő árnyékában működő, akkoriban szénfekete programként működő NRO) közösen dolgozzanak rajta, ami azt jelentette, hogy az NRO mondta meg, hogy mekkora raktérre lesz szükség (Maxime Fagett kétszer is megpróbálta rábeszélni őket, hogy esetleg nem lehetne-e kisebb raktér, így pedig kisebb űrrepülőgép, mindkétszer úgy helyre tették, hogy a fal adta a másikat).
A másik hatalmas hiba a hővédő pajzs technológiája volt. Elsőre a szilikát hővédő pajzs zseniális és könnyű megoldás volt. Csak éppen pusztítóan sérülékeny. Erre pedig akkor jöttek rá, amikor már késő volt. Ha maradnak a hőelvezetéses (Heat Sink) megoldásnál, amit az X-15 esetében már sikeresen teszteltek, és az X-20 esetében is arra építkeztek volna, akkor feltehetően nem lett volna baj, és sokkal olcsóbb az üzemeltetés is.
A harmadik hiba pedig a gyorsítórakétás első fokozat, de az egyre növekvő költségek miatt ezt a lépést meg kellett tenni. A költségekre amúgy egy kisebb űrrepülő jó válasz lett volna, ha az NRO ebbe beleegyezik...
Néha értelmetlennek tűnik hogy lassan 50 éve nem ment messzebb ember mint ameddig egy golflabdát el lehet ütni, de valahol indokolni tudja magát azzal hogy megalapozza a távolabbi utazásokat.
Nagyon-nagyon sokat tanultunk a Skylab, Szaljut, Mir és ISS űrállomásokon az ember és a súlytalanság kapcsolatáról. Ha valami elmebeteg gondolattól vezérelve Von Braun Mars-programját jóváhagyják az 1950-es évek elején, akkor az űrhajósok olyan kísérleti majmok lettek volna, mint amikor a mustárgáz hatását a saját katonáikon tesztelő amerikai és brit (kanadai) hadseregnél, vagy később a nukleáris robbanások alá küldött amerikai katonák esete. Megnyomorodnak, meghalnak, mert első nekifutásból egyből a mélyvízben tanulta volna meg az emberiség a világűr hatásait.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
@Geffry: Igazából kissé merészen én azt mondanám hogy az állomás kutatásokkal nekem csak annyi a bajom hogy itt maradtunk vele a Föld körül, holott elérhető távban van egy idegen világ.
Csakhogy egy Föld körül keringő űrállomásról legfeljebb pár óra alatt vissza lehet hozni a személyzetet bármilyen probléma esetén. A Holdról már inkább napok kérdése, a Marsról viszont a jelenleg már kész technológiákkal fél év, és ez is Föld-Mars közelség esetén. Vagyis a Mars esetében már alapvetően arra kell felkészülni, hogy bármilyen nehézséget (orvosi, technikai, természeti) ott helyben kell megoldani.
Egy fokkal biztonságosabb, hogy ha először a Föld körül, esetleg a Holdon teszteljük le a technológiákat, eljárásokat, és ha beválik, akkor majd fel lehet használni élesben, illetve ha nem, akkor lehet tudni, hogy ezen még dolgozni kell.
Ez a Holdbázis melletti érv egyik fő mozgatórugója: például az, hogy a finom porral hogy birkóznak meg vajon a különféle eszközök (zsilipek, ruhák, légszűrők, stb.). Ha ott már hónapokig, évekig gond nélkül működik, akkor feltehetően a Marson se lesz gond...
De kutatás szempontjából érzem igazán szomorúnk azt hogy 1972 óta senki nem járt ott.
Ebben teljesen egyetértek, de pont, hogy az űrrepülőgép és hasonló megoldások mozdították, mozdíthatják előre azt, hogy újra nekiveselkedjünk. Az Apollo programnál a pénz nem számított - olyan is lett. Elon Musknak abban nagyon igaza van, hogy amíg nincs olcsó lehetőség a világűrbe jutásra, addig reális opció sem lehet az emberes Hold, Mars és más bolygóközi küldetés, mivel egyszerűen senki sem fog / tud elég pénzt áldozni rá....
Személyszállítónak nem lett volna rossz ötlet, tehát ahogy írtad is, kisebb kivitelben, de csak miután volt infrastruktúra ahova szálílthatta a személyeket.
Nézd meg azt, hogy mi is volt az űrsikló eredeti feladata:
Pont, hogy az űrsikló dolga lett volna, hogy felvigye az űrállomás elemeit. Meg minden mást. Az eredeti elképzelés szerint olcsóbban, mintha rakéta vitte volna fel. A koncepció tehát önmagában átgondolt volt, a körülmények miatt bukott el, mert ráaggattak egy jó pár olyan feladatot, amire valójában nem biztos, hogy szükség lett volna...
Igaz hogy a Saturn V fallikusabb volt, de abba a gépbe belacsaphatott egy istenverte villám és még úgy is teljesítette a feladatát, mindezt úgy hogy egy zsebszámoló számítási teljesítménye repítette (vagy kevesebb) a Shuttle egy O gyűrű hibájából is szétesett...
Az O gyűrűvel semmi gond nem volt, nem volt elszakadva, nem volt rosszul megtervezve. A Challenger katasztrófát emberi döntés okozta, hogy a fagyos időjárás ellenére is végrehajtották az indítást, miközben le volt fektetve a specifikációkba, hogy milyen hőmérsékleti tartományban lehet, és milyenben nem lehet végrehajtani azt. A hidegtől megdermedt gyűrű a hirtelen erőhatásoknak nem tudott ellenállni, átszakadt, és ez volt végül a katasztrófa oka.
A másik oldalról ott volt a Saturn / Apollo páros, ott konkrét problémák voltak, lásd még Apollo-1 katasztrófa vagy Apollo-13 baleset. Mindegyik elkerülhető lett volna, ugyanúgy, mint a Challenger esete...
Tehát nem tartom jogosnak az Űrsikló ekézését és a Saturn / Apollo istenítését. Mindegyiknek voltak pozitív és negatív hozadékai...
@Alba Game: Ugyan már, ecseteld légyszíves tudományosan, hogy mi volt a hsz. -emben a Blikkbe való!
Az egész az, csak pár kiragadott részlet:
Ne gondolja senki, hogy a NASA vagy a CERN a csúcstechnika, meg a mindenek teteje.
Nyilván azért kísérleteznek ott ki kvázi minden modern technológiát (a linear aerospike hajtóműtől kezdve a lifting body koncepcióig), mert az nem csúcstechnika...
Sok-sok évvel előttünk jár a VALÓS tudás.
Mókás, hogy az atomfegyverek, rakétatechnológia, lopakodó technológia, stb. mind közismert, nyilvánosan tárgyalt ismeretanyagból építkezett és építkezik. A részletes kidolgozás más tészta, ám a TUDÁS, amire építkeznek egyáltalán nem volt titkos...
Amikor már a hetvenes évek végén volt lopakodó repcsi, mi meg a kilencvenes évek elején tátva hagyott szájjal bámultuk a Sivatagi Vihar -t élőben a CNN -en, hogy mik repkednek ott. "Tégla" formájú repcsik, amiktől egy bármit is magára adó aerodinamikai szakértő hányigert kap, hogy a picsába marad a levegőben (F-117 Nighthawk pölö)
Pont egy aerodinamikai szakértő egyáltalán nem kapott volna hányingert tőlük, lévén már a repülés hajnalától voltak olyanok, akik direkt furcsa megoldásokat mutattak be - és repültek. Pár példa:
Collins Aerodyne
X-29 előre nyilazott szárnyú gép
Nemeth Parasol
Vought V-173Szóval nem, egy aerodinamikában jártas ember az F-117-esen nem lepődik meg.
Szóval bocsi, de amit leírtál, az pont, hogy még a Discovery szintjét sem üti meg...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Új hozzászólás Aktív témák
it Habár a Schiaparellit kísérleti eszköznek, pilotnak szánták, csak néhány napig kellett volna működnie, a kudarc komolyan hátráltathatja a továbblépést.
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Genshin Impact (PC, PS4, Android, iOS)
- Samsung Galaxy S24 - nos, Exynos
- Kamionok, fuvarozás, logisztika topik
- SSD kibeszélő
- Poco F5 - pokolian jó ajánlat
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Valami baja van a tápomnak
- Parfüm topik
- Azonnali informatikai kérdések órája
- További aktív témák...
