Új hozzászólás Aktív témák
-
graver40
csendes tag
Szia!
Én is csak újonc vagyok itt, de engem októberben műtöttek. Nekem akkor azt mondta a dokim, hogy 2-3 hét múlva ne ijedjek meg, de még érezhetem fájni/zsibbadni a lábam, mert az ideg "nehezen felejt". Valóban így is lett, bár nekem az ellenkező oldalon kezdett fájdogálni kb. 2 hét elteltével, a derekamnál, a farizmomnál és a combomban, hasonló módon, mint a műtét előtt, csak enyhébb kiadásban. Aggódtam én is rendesen emiatt. Aztán a lelkiismeretesen végzett gyógytorna megtette a hatását. Igazából az első két gyakorlatsor még elég "lájtos" volt, de amit a 3 hóanpos kontrollnál kaptam, az már rendesen megdolgoztattott. Viszont mióta ezt csinálom, sokat javultam, már alig-alig érzek fájdalmat, egészen jól tudok mozogni és dolgozni is járok.Szóval szerintem ne ijedj meg. Kitartás, idő, és sok türelem kell (no meg munka - értsd: torna, séta, úszás ha lehet), a gyógyuláshoz. Gondolj bele, még egy hónapja sincs, hogy megműtöttek, sok mindennek kell ott regenerálódnik, erősödni.
Sikeres felépülést kívánok! -
graver40
csendes tag
A kórházban, ahol műtöttek, a gyógytornász nem tanított be gyakorlatokat? Mert azt kell csinálni az előírt ideig. Ahol engem műtöttek, hangfelvételt is készített a gyógytornász, és arról csináltam otthon a gyakorlatokat. Az első hat hétben hanyatt és oldalt fekve voltak elég könnyű (persze akkor még nem annyira) gyakorlatok. Fejből most már nem is nagyon tudom őket. Ülni csak nagyon keveset volt szabad, sétálni viszont kellett. A hat hetes kontrollnál kaptam újabb gyakorlatokat, ezek már nehezebbek voltak, ebben már volt némi "tekerés" is, amit addig nem volt szabad. Ezt csináltam a 3 hónapos kontrollig, utána jöttek az olyan gyakorlatok, ami után már izomlázam is volt (konkrétan majd betojtam némelyiknél eleinte, de aztán egyre könnyebben ment). De ez volt az, ami után igazi javulást éreztem. Mindig felvettem a gyakorlatokat, és úgy csináltam tovább otthon. Be is lehetett volna járni, de messze lakom a kórháztól.
Nehéz példákat mondani a sok gyakorlatból, de talán az első, "lájtos" sorozatból: háton fekve behajlított lábakat felvátva felhúzni talpra (behajlít), vagy nyújtott lábaknál előbb a bal, majd a jobb lábat terpeszbe vinni, és vissza középre.
A keményebbnél pl. nekem eleinte nehéz volt: hanyatt fekve egyik láb behajlítva talpon, másik kinyújtva, és a nyújtott lábat nyújtva felemelni a plafon felé. Vagy négykézláb a has alatt a bal könyököt a jobb térddel (majd fordítva is) összeérinteni. Eleinte sehogy se értek össze, most már igen!
Ezek csak kiragadott példák persze, mert egy-egy gyakorlatsor (amint te is tudod) sok más elemből áll még.A lényeg, hogy azt kell csinálni, és úgy, amit a gyógytornász mond, mutat. Mostanáig nem is hittem el talán, hogy tényleg segít, de mióta ténylegesen érzem, és egyre kevesebb fájdalommal, egyre jobban mozgok, azóta lelkesebb vagyok.
-
graver40
csendes tag
Pont ehhez a gyakorlathoz akartam írni (csak közben haza kellett mennem), hogy közben a kezek a tarkón vannak. De ezt csak 3 hónappal a műtét után kellett csinálnom. Én felvettem a mobilomra, ahogy diktálta a gyógytornász a gyakorlatokat, a felvételt pedig felraktam a számítógépre, s az alapján csinálom a tornát.
Ahogy Eastman is írta, azt csináld, amit a te gyógytornászod írt elő neked.
No meg türelem, türelem, és türelem. Lassan, de javulni fogsz.
Sok sikert hozzá! -
graver40
csendes tag
Sziasztok!
Már jártam erre négy éve, amikor porckorongsérvvel műtöttek. A műtétem jól sikerült, kb. 3 hónap múlva már dolgoztam, igyekeztem betartani a szabályokat, csináltam a gyógytornát, minden ok lett. Viszont szinte hónapra pontosan 4 év elteltével egyszer csak azt vettem észre, hogy alig tudok felállni ültő helyemből. Derékfájás, lépéshossz lerövidült, majd kezdett kisugározni a fájdalom a jobb lábamba, pont, mint régen, ebből tudtam már, hogy baj van. Még reménykedtem, hogy hátha nem sérv, de a fájdalom lassan, ám biztosan fokozódott, bármit csináltam, egy idő után a gyógytorna se ment már, viszont a lábfejem már folyamatosan zsibbadt. A leggázabb az volt, hogy fekve fájt a lábam legjobban, így se nappal, se éjjel nem tudtam aludni, pihenni, már annak is örültem, hogy a wc-re ki tudok menni. Ebben az állapotban nem tudtam elképzelni több hónapos várakozást, így kerestem egy fizetős MR-t, ami hamar kész is lett, csak azt a kb. 20 percet kellett fogcsikorgatással kibírni ( a fekvés, ugye). Aztán irány az idegsebész, aki két héten belül meg akart műteni, mert bizony újabb sérv volt, a műtött porckorong alatti ezúttal.
Július végén műtöttek, még itthon vagyok de kéne lassan menni dolgozni. Viszonylag jól is vagyok, bár most úgy tűnik, nehezebben szedem össze magam, mint legutóbb. Gyógytornázom, sokat sétálok, próbálok mindent megtenni, amit lehet, kivéve az úszást, mert nem tudok úszni.
Két problémám van: a jobb oldalam volt vacak, mostanság bizonyos mozdulatoknál a bal oldalon fáj deréktájon egy ponton, közel a keresztcsonthoz, nem tudom, mitől lehet. Nem olyan vészes, de elég idegesítő, parázok tőle. A másik, hogy a lábzsibbadás még mindig megvan, és kicsit még mindig gyengébb a jobb lábam, sántikálok. Másnak is tartott ilyen sokáig a zsibbadás? Tudok tenni valamit azért, hogy elmúljon? Milgammát szedek.
Köszi, ha elolvastátok, s ha van valami tippetek.
Mindenkinek jó egészséget! -
graver40
csendes tag
Biker, arra gondolok, hogy mivel a jobb oldalamat egy darabig nem tudtam terhelni, a balt esetleg megerőltettem. Úgy emlékszem, hogy 4 éve is volt ilyen a 3 hónaposan (műtét után) kapott erősebb gyógytorna segített akkor. Remélem, most is így lesz. A zsibbadásra azt mondták lehet akár fél év is, amíg elmúlik, egy év után tekintik véglegesnek. Az már nem is zavar annyira, hogy zsibbad, az inkább, hogy még mindig gyengébb a jobb lábam, és görcsöl is a vádlim, ha többet kell gyalogolni.
Lauda, az MR tényleg jó lenne, hogy mitől vannak a tüneteid. Nekem is volta ilyen "becsípődéseim" néha, mielőtt a sérv bekeményített... Székesfehérvár nincs túl messze neked? Én oda mentem az MR-re, itt az árlistájuk, szerintem elég barátságos: http://www.helpmr.hu/arak
-
graver40
csendes tag
Lauda, nem akarlak ijesztgetni, de ahogy olvaslak, eléggé sérvgyanúsnak tűnsz. Nem kell hozzá feltétlen érzéskiesés, meg zsibbadás, de persze, ezek is lehetnek. Ilyen nekem is volt, hogy meg-meg kellett állnom a fokozódó fájdalom miatt. Aztán egyre rosszabbodott a helyzet, fokozódott a fájdalom, és korlátozódott a mozgás. Minél hamarabb megnézeted magad, és kiderül, mi a helyzet, annál jobb. Ha nem nagy a baj, még segíthet egy személyre, állapotra szabott gyógytorna, meg egyéb konzervatív kezelések is, de ezek sikerességéhez is feltétlen kell egy jó diagnózis. Szóval ha teheted, csináltass egy MR-t.
-
graver40
csendes tag
Jó a székesfehérvári MR, akár online választhatsz időpontot a honlapjukon, vagy telefonon is adnak, hamar van lelet is. Viszonylag új a gépük, és ami szerintem számít, hogy nyitott gép. Ott helyben megkapod a felvételeket CD-n, a leletet pedig elküldik e-mailben. Viszont a kész felvételeket mindenképp nézesd meg szakorvossal (gerincgyógyász és/vagy idegsebész, stb.) mert nekem a Help MR-nél, véleményező orvos nem írta le egyértelműen a sérvet pedig az idegsebész szerint bizony az volt, olyannyira, hogy két hét múlva már a műtőasztalon voltam.
Nem tudom, hogy a helyedben be merném-e vállalni a külföldet, de gondolom, muszáj. Mindenesetre vigyél magaddal mindenfélét, ami segíthet, pl. gyógyszerek sem ártanának a csomagban - fájdalomcsillapító + izomlazító.
Első alkalommal én is tudtam ülni, feküdni (csak háton nem), egy helyben állni viszont nem, és a gyaloglás is nehezen ment. Másodjára jóformán csak ülni tudtam, felhúzott jobb térddel, állni egyáltalán nem, feküdni semmilyen pózban nem, és gyalogolni, kb. 10 métert a végén, mert fokozatosan romlott a helyzet.Én most voltam a körzeti dokinál, hétfőn megpróbálok már elmenni dolgozni. Kicsit parázok, mert 2 óra az út a melóhelyre, és ugyanannyi vissza, ebben elég sok gyaloglás is van, plusz 8 óra ülőmunka, amit szerencsére azért néha meg tudok szakítani, felállhatok, járkálhatok.
Kell a lóvé, mert a hosszas táppénz katasztrófa, és az új törvények szerint ráadásul a szabadságot is csökkenti. Június óta vagyok itthon, és már 6 nappal kevesebb a szabim.
Jobbulást mindenkinek! -
#1850
graver40
csendes tag
Gerinctelen
#1849
graver40
csendes tag
válasz
Gerinctelen
#1849
üzenetére
Sok sikert a rehabilitációhoz!
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1854
üzenetére
Szia, Klári! Négy műtét?!
Akkor ne panaszkodjak... Sajnálom, hogy ilyen fájdalmaid vannak. Sajnos tudom, milyen, amikor nem bír feküdni se az ember. Mivel eleinte nem volt ilyen tüneted, arra tippelnék, hogy talán beödémásodhatott a műtött terület. Gondolom, még ezután mégy a 6 hetes kontrollra a kórházba, talán a sebész tud rá magyarázatot. Remélem, idővel elmúlik a fájdalmad.
Nekem csak "sima" sérvműtétem volt, ezen a héten kezdtem dolgozni. Elég sokat kell gyalogolnom, ami egyelőre igen megterhelő, mert nekem is zsibbad még a jobb lábam, de ami a kellemetlenebb, hogy nagyon feszül a vádlim, mintha görcsben lenne. Főleg délután, amikor hazafelé megyek, csak sántikálok, annyira vacak, és be is vizesedik valamitől az egész lábszáram, ez még pluszban feszíti. Hasonló a korábbi műtétem után nem volt, akkor csak a derekam-hátam fáradt el estére, most meg úgy közlekedem, mint egy sánta csiga.
Gyógytornát csinálom, és reménykedem, hogy majd csak jobb lesz. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1859
üzenetére
Klári, csak azért gondoltam ödémára, mert olvastam, hogy ez előfordulhat néhány héttel a műtét után. Talán, ha van lehetőség előbb visszamenned az idegsebészhez, az jó lenne, hátha tud okosat mondani.
Amikor 4 éve műtötték a másik sérvem, kb. 3 hónap után mentem vissza dolgozni, és szerencsére akkor teljesen felépültem. Talán nem is lett volna gond, de akkor két sérvet mutatott egymás alatt az MR, és a felsőt, ami a gondot okozta, műtötték, most meg az alsó purcant ki. Most július 22-én műtöttek, tehát 11 hetesen jöttem dolgozni. Állítólag sima műtétnél akár 6-8 hetesen már lehet, szóval talán nem túl korai. Bár igaz, ami igaz, az előző műtét után valahogy hamarabb összeszedtem magam, akkor nem volt zsibbadás sem. Szívem szerint még maradtam volna, mert tudtam, hogy elég megterhelő lesz a sok utazás, de féltem a munkahelyemet, és hát a táppénz se egy főnyeremény. Sétálni amúgy is muszáj, és most legalább nem deréktól fáj végig a lábam, mint műtét előtt, csak a vádlim húzódik cefetül. Tegnap is minden bajom volt, mire hazaértem, de nincs képem megint otthon maradni. Akik nem tapasztalták a saját bőrükön, nem tudják, hogy milyen hosszadalmas tud lenni a felépülés egy ilyenből. Azt hiszik, hogy leugrasz a műtőasztalról, aztán minden mehet tovább...
Abban bízom, hogy talán a következő, 3 hónapos gyógytorna segít még egy kicsit erősödni.
Jobbulást kívánok! -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1862
üzenetére
Klári, csavarozás után lassabb a felépülés, úgy tudom. Sajnálom, hogy nem tud hamarabb fogadni az orvosod. Akkor csak a kitartás, meg a türelem van, hátha lassacskán javulni fog, lehúzódik az ödéma, vagy valami.
Igen, az előző műtétem után is sokat segített a gyógytorna, főleg a 3 hónapos, ahol már elég kemény gyakorlatokat kellett csinálni. Eleinte nehezen is ment, jól elfáradtam, de pár hét után érezhető volt a javulás, jobban terhelhető voltam, az itt-ott jelentkező fájdalmak is elmúltak.
Egy óra gyaloglás?! Most munkába járásnál az egyik szakaszon 1 km-t, a másikon 1,5 km-t kell kb. megtennem, de kikészít. A derekam bírná, csak a jobb lábam nem akarja, és emiatt a balt is túlterhelem a bicegéssel. A munka nem olyan megterhelő, ülőmunka ugyan, de szinte bármikor felállhatok, járkálhatok, stb.
Ha keményebb fizikai lenne, akkor nem mentem volna még vissza. De ez, hogy nem tudok hosszabb távot gyalogolni, meglepett, mert még itthon voltam, akkor is mászkáltam, pl. hoztam-vittem a gyereket a suliba/suliból. S amit még nem értek, nagyon bevizesednek délutánra a lábaim, a bal kevésbé, de a jobb erősen, és így még jobban feszül. Megijeszt, mert nem tudom mire vélni.
Nekem azt mondta most az orvosom, hogy kb. 10% az esélyem, hogy kiújul a sérvem. Persze, tudom, hogy ez a gerinc már sosem lesz olyan, mint rég, és előfordulhat, hogy idővel engem is össze kell csavarozni, de egyelőre ebből a mostaniból szeretnék felépülni. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1867
üzenetére
Klári, elszörnyedve olvastam a sztoridat... Tanulság mindannyiunknak, hogy hiába mondja az egyik orvos, hogy nem tudja, mitől fájunk, ha a gond fennáll, tovább kell menni másik orvoshoz, másik helyre, hogy kiderítsük az okot. Az első sérvemnél a reumatológus, neurológus még csak el se küldött MR-re, vagy CT-re, ők nem akarták tudni, mi bajom (a röntgen cart se ér, nem mutatta ki). Négy hónapig fogalmam se volt, mitől vannak a fájdalmaim, a mozgáskorlátozottság, amíg a kezembe nem vettem az ügyem, és nem mentem maszek alapon MR-t csináltatni. Utána már egyenes út volt az OGK-ba. Most okulva a korábbiakból, egyből a maszek MR-rel indítottam, utána irány a dokihoz, aki annak idején is műtött. Rögtön mondta, hogy ezt műteni kell, és meg akarja csinálni két héten belül. Úgy hogy ha úgy vesszük, szerencsém volt, mert ezúttal hamar mentek a dolgok.
Nagyon örülök, hogy már jobban érzed magad egy kicsit, biztosan tovább javulsz majd, csak optimistán!
Jöttem ma is dolgozni, de szándékomban áll kivizsgáltatni a vizesedést. Ez egyébként csak kb. egy hete van. A műtét előtt 2-3 nappal is vizesedett a lábam, gondolom operáció után adtak az infúzióba vízhajtót, mert folyton csengetnem kellett a nővérkéknek...
Másnapra le is apadt a lábam szépen, és azóta se volt semmi, csak most. Régebben is előfordult átmenetileg, főleg, ha stressz alatt voltam, tudtommal nincs baj a vesémmel, szívemmel, igaz, visszereim vannak. Rejtélyes...
Igazából nem vagyok én türelmetlen, megtanultam a türelmet az előző sérvnél, de akkor ennyi idővel a műtét után nem voltak hasonló tüneteim, jobban bírtam a sétát.
Igazad van különben, mert van, amit meg tud reformálni az ember az életében, de van, amit nem. Munkahelyet se egyszerű váltani, a magam részéről örülök, hogy ennyi betegeskedés után még megvan. Két gyerek, háztartás, ami csak kell (ja, a nickemből nem derül ki, de nőnemű vagyok, Évi). Próbálok vigyázni magamra, amennyire lehet, pl. hiába "csípi a szemem" a kert, nem foglalkozom most vele.További javulást kívánok neked, és mindenkinek fájdalommentes napot!
-
graver40
csendes tag
Sziasztok! Ki hogy van?
Ma reggel nem sikerült elmennem dolgozni, mert ahogy a kapuig kiértem, a bal oldalamba olyan fájdalom állt, amit a műtét óta nem éreztem. Szerencsére nem tartott sokáig, de berezeltem rendesen, nem mertem nekivágni a hosszú útnak. Azóta valahogy nem az igazi a bal oldalam (a jobb fájt a műtét előtt), fájdogál, mintha valami "be lenne ott akadva". Mondjuk eddig is nyilallgatott időnként, de ez a mai erősebb volt jóval. Vettem be fájdalomcsillapítót, meg izomlazítót és szép lassan azért elslattyogtam a háziorvoshoz. Persze nem lát belém, mindenesetre a héten itthon maradok, aztán meglátjuk. Eléggé le vagyok törve, azzal vigasztalom magam, hogy talán csak a közelgő hidegfrontot érzem.
Arra lennék még kíváncsi - ha megosztjátok - hogy kinek, milyen a fekvőhelye, mi vált be legjobban?
Előre is köszi!Klári, remélem javulgatsz továbbra is. Lehet, az avatar miatt összekeversz Gerinctelen fórumtárssal? Vagy ő is Évi? Ő írta, hogy rehabilitáción van.
-
graver40
csendes tag
Na igen, gondoltam én, hogy nem vagyok egyedül...
El vagyok én keseredve így is egy kissé, mivel az előző műtét után valahogy hamarabb összeszedtem magam (vagy csak úgy emlékszem). Akkor is volt ilyen, hogy a másik oldalam fájt időnként, de aztán az is elmúlt. Csak most vacakul érzem magam attól is, hogy már elkezdtem dolgozni, és mintha cserben hagynám a kollégámat, aki most megint egyedül gályázik. Elvagyok, csak úgy belém állta a félsz, hogy kezdhetek mindent elölről...
Biker, neked milyen fekvőhely vált be? A kanapén fekszem, mert az valahogy jobban tart, az ágyban lehet, hogy matraccsere kéne, mert túl puhának érzem. Páromé most az egész. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1888
üzenetére
Köszi Klári, igyekszem pihenni, de azért teszek-veszek, csak hogy érezzem, még megvan a derekam.
Amúgy tegnap kellett egy kicsit autókázni párommal, na de kisteherautóval. Abban meg szinte nulla rugózás volt. Lehet, a rázkódás tette be a kiskaput... De azért biztos a hidegfront is belejátszik, a legutóbbit is megéreztem. Valószínű neked is attól rosszabb most. Remélem, nem sokára megint jobban leszel te is.Stieve, lehet, a szauna ártott meg, a meleg nem biztos, hogy jót tesz. Műtét után is jó darabig nem ajánlott pl.a termálfürdő.
Rózsa, vacak érzés lehet, hogy szúr a vas. Mostani műtétemnél féltem, hogy már csavarozni fognak, de hálaég, még nem. Biztos jön majd e téren tapasztaltabb, és ad egy kis biztatást.
Mindenkinek jobbulást kívánok!
Fekhely ügyben nyilatkozzatok, ha tehetitek, jó? Köszi!
-
graver40
csendes tag
Köszi, Stieve! Azt hiszem, nekem is hasonlót kell keresnem, mint amilyen a kanapénk, mert eddig mindig ott volt jó feküdni, ha fájt a derekam.
Lehet, a dokinak nem panaszkodtak a betegei, úgy vették, hogy együtt kell élniük a csavarokkal.
Közeleg az este, megy ki a gyógyszer hatása, hát érzem... Pedig már jó ideje nem kellett szednem semmit.
Kitartást mindenkinek! -
#1903
graver40
csendes tag
Gerinctelen
#1902
graver40
csendes tag
válasz
Gerinctelen
#1902
üzenetére
Gerinctelen, azt írják, Vali vagy. Akkor Vali, téged olvasva bagatellnek tűnik a saját problémám. Úgy indultam neki a második műtétnek, hogy felgyógyultam az első után, felgyógyulok most is. Csak amikor vannak ilyen hullámvölgyek, vagy visszaesések, akkor megijed az ember, hogy hátha mégse, és akkor mi lesz...
De a te példád is segít az embernek, hogy kitartson, és hiszem, hogy ezzel az akarással sikerülni is fog megenned ülve, nyugodtan azt a vasárnapi ebédet. Biztos hogy megéri a küszködés, akármennyi is legyen az az idő, amennyi élhető, fájdalom mentes életet nyersz - remélhetőleg minél többet. Visszatekintve ugyan nekem nem volt ilyen kemény rehabilitációm, de a műtét után azért csak volt négy évem, amikor csak néha volt fájdalmam, és élhettem a normális életem. Szóval hajrá, további sikeres rehabilitációt! ) -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1907
üzenetére
Stieve, akkor már a "célegyenesben" vagy. Az OGK-ban leszel műtve? Engem ott műtöttek mind a kétszer. Felkészültek, a nővérek pedig nagyon rendesek, készségesek. Szigorúan tartsd be, amit mondanak, amíg nem lehet, ne próbálj majd felkelni. Szívószálas üdítő praktikus lehet, és mielőtt vinnének a műtétre, érdemes minden szükséges dolgot úgy elhelyezni, hogy az ágyból könnyen elérd. Engem egyik alkalommal se vittek az őrzőbe, hanem a kórteremben, az ágyamban ébredtem. Szorítok neked én is.
Ki hogy van ma? Nekem mintha egy kicsit jobb lenne ma. Nem sokára indulnom kell a gyerekért a suliba, nincs messze gyalog, de azért kicsit parázok. Ez a legcarabb az egészben, komolyan: a testi tünetek leküzdése után a lelki teher, amitől tovább tart megszabadulni. Úgy elindulni valahova, hogy az ember ne féljen, mi történik/het...
Szép napot mindenkinek! -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1912
üzenetére
Szia, Klári! Örülök, hogy ma jobban érzed magad. Ami a sétát illeti, ha a 20 perc megy, akkor annyi. Szerintem nem baj, hogy még nem megy az 1 óra. Nekem se menne, pedig régebben műtöttek, és nem csavaroztak. (Nekem nem mondtak ilyet egyébként, csak hogy sétáljak, amennyit bírok - mivel vidéken lakom, rá is vagyok kényszerítve.) Nem vagyunk egyformák, nem egyforma ütemben gyógyulunk. Ha túlerőltetnéd magad, valószínűleg ártanál vele. Fog az a séta tovább is menni, csak türelem.
Én is megjöttem a suliból szerencsésen. Nem mondom, hogy kellemes volt, mert húzódott minden a derekamban, meg a bal oldalon, de nem fájt különösebben, viszont izzadtam a félsztől. Telefon nálam is van mindig.
Most, hogy itthon vagyok, nem vizesedik a lábam, legfeljebb egy kicsit. Létezik, hogy stressztől lenne? Ki hallott már ilyet? -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1914
üzenetére
Szia, Ludovicus!
Köszi, hogy leírtad a történetedet. Jó ilyet is olvasni, és remélem, még jó sokáig rendben leszel, legjobb, ha nem kerülsz kés alá soha. Írtad, hogy két hónap elteltével lettél jobban. Ez szerintem azért lehetett, mert a legrohadtabbul akkor van az ember, ha a sérv által nyomott ideg begyullad. Az első sérvemnél ez volt a helyzet, még az is gondot okozott, hogy megforduljak az ágyban, nem hogy felkeljek. Olyan fájdalmat még életemben nem éreztem, pedig két gyereket szültem természetes úton... Lassacskán a gyógyszerek hatására lehúzódott a gyulladás, és úgy lettem egyre jobban (2-3 hónap). Közben kiírtak műtétre, mire oda került a sor, már egész jól mozogtam (na jó, 100 méter után erősen sántítottam és kényszertartásom volt), de nagyon féltem, hogy újra begyulladhatok és/vagy károsodik az ideg a nyomás hatására. Ezért mentem bele a műtétbe. Mivel kiszakadt sérved volt, még az is lehet, hogy a kiszakadt darabot a szervezeted "felemésztette", van ilyen, azt mondta a dokim. Akárhogy is, a lényeg, hogy jól vagy.
Véleményem szerint van, hogy meg lehet úszni, vagy halasztani a műtétet, de csak akkor, ha nem rosszabbodik az ember. Van, amikor nem érdemes megvárni, hogy esetleg véglegesen károsodjanak az idegek, mert azzal már nem igen lehet mit kezdeni. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1920
üzenetére
Látom, Klári, hogy korán keltél. Én tudtam volna aludni, de vinnem kellett a kisebbiket suliba. Ő 7 éves, első osztályos, a nagyobbik 15 éves, és most kezdte a középiskolát. Szóval van miért gyógyulni, róluk még gondoskodni kell.
Tegnap estére úgy éreztem, mintha friss műtött lennék, azért ma reggel ment a séta. Itt már esik az eső, de még nem hűlt le a levegő.
Itt helyben ellennék, csak a munkahelyem van nagyon messze. De manapság sajnos örüljön az ember, ha van hova bejárni. Egyelőre azt mondja a házidoki, hogy beidegződési zavar is okozhatja a vizesedést a lábamban, most szép, nem vizes, de lefogadom, hogy ha nekiindulok dolgozni megint tele lesz. Kaptam a visszereimre gyógyszert, kíváncsi leszek, használ-e.
Klári, karácsonyra biztos megerősödsz annyira, hogy nem okoz gondot majd az 1 óra séta. Biztosan szép a karácsonyi díszítés. Nyafogj nyugodtan, mind azt tesszük - kinek másnak, ha nem sorstársnak, mert más úgy sem tudja elképzelni, milyen ez.
Minél kevesebb fájdalmat, kellemetlenséget a mai napra! -
#1922
graver40
csendes tag
Gerinctelen
#1917
graver40
csendes tag
válasz
Gerinctelen
#1917
üzenetére
Kedves Vali! Igen, mindenkinél van betegebb, de mindenkinek a maga baja a legnagyobb, mert azt kell megélnie. Én néha azt gondolom, hogy az élet figyelmeztet ilyenkor, hogy lassítsak.
Remélem, továbbra is jól megy a rehab, és érzed a hatását is. -
graver40
csendes tag
Szia, Klári, én elég gyakran felnézek. Megvagyok, sikeresen meghoztam a gyereket is.
Most meg már süt a nap.F34R, mivel én ülőmunkát végzek, ezt csinálhattam tovább, csak elég sűrűn fel kell állni, és megmozgatni magam. Nyilván nehéz fizikai munkát nem ajánlanak már sérv után.
Esetemben (az első sérvnél) úgy kezdődött, hogy egyik pillanatról a másikra nem tudtam kiegyenesedni. Nem tudtam mihez kötni. Másnap reggel kétrét görnyedve kimentem a konyhába kávéért, leültem, és nem tudtam felállni, iszonyatos fájdalom állt a derekamba, úgy kellett bevinni az ágyba. Egy hét fekvés, pelenka, miegymás... Aztán lassacskán fel tudtam kelni, járókerettel, majd anélkül menni, akkor már a lábam fájt jobban. Végül kiderült hogy sérv, műtét, stb... A második alkalommal a melóhelyen egyik pillanatról a másikra csak nagy nehezen tudtam felkelni a székről, és csak rövid lépésekkel tudtam menni a derékfájás miatt. Pár hét alatt egyre rosszabbodott a helyzet, elkezdett cefetül kisugározni a lábamba a fájdalom, akkor már tudtam, hogy sérv. Mire műtétre kerültem, már egy széken felhúzott jobb térddel tudtam csak létezni, mert se állni, se menni, se feküdni (így aludni se) nem tudtam. Ebből is látszik, hogy egész különböző módokon jöhet. Ami megegyezett, az a derékfájás, és főleg a jellegzetesen lábba lesugárzó fájdalom. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1928
üzenetére
Klári, amikor beütött a baj, visszagondoltam, és bizony voltak már korábban előjelei, csak akkor még nem sejtettem, hogy a kialakuló sérv miatt vannak. Pl. évekkel korábban észre vettem, hogy nem tudok állni egy helyben, mert fájnak a lábaim, de úgy, hogy 5 perc sorban állástól már sírni tudtam volna. Elmentem ortopédiára, ahol harántsüllyedésnek tulajdonították, és írtak fel lúdtalpbetétet. Idővel javult a helyzet, csak akkor fájt a lábam, ha sokat gyalogoltam, vagy álltam, illetve este, mikor mentem haza. Aztán párszor ébredtem fájó, merev derékkal, de ezek is elmúltak. Aztán jött a lerobbanás. Talán ha annak idején már sérvre gyanakszik valaki - akár én is - akkor még jó gyógytornával lehetett volna tenni ellene, elkerülni, vagy későbbre tolni a műtétet. De most már mindegy is.
Igen, nekem is mondják, hogy milyen szépen megyek már. Eleinte kellett mankó, mert erősen sántítottam, és azt mondta a gyógytornász, hogy az nem jó a frissen műtött szakasznak, használjak pár hétig mankót. Most már nem használom, így azt hiszik, hogy minden ok. Mert nem tudják, mit érzek. De nem is baj, én is azt szeretném, hogy azt mondhassam, minden ok.
Ne keseredj el, Klári, vannak ilyen hullámvölgyek, biztosan jobb lesz idővel, meglátod. Az első műtétem után voltam néha én is úgy, hogy minek mentem bele... Akkor felhívtam egy betegtársamat, akit pár hónappal korábban műtöttek, így előrébb tartott, mint én, átélte már, amit én. Ő tartotta bennem a lelket. Nagyon, nagyon sok türelem kell ehhez a nyavalyához, mert lassú a felépülés, és nehéz bírni cérnával. Néha nekem is elfogy, és kiakadok (mint az e heti visszaesésnél). De muszáj kitartani. Szívből kívánom neked is a javulást. -
graver40
csendes tag
F34R, erősítened kell az izmaidat, mert a derékfájás, beállás nem jó tünet. Nagyon fontos a gerinc melletti izmok megerősítése. Esetleg ha van gyógytornász ismerősöd, akkor keresd fel, vagy keress egyet, akit mások is ajánlanak. Hátúszás még, ami állítólag jót tesz, és ne erőltesd a nehéz dolgok emelgetését. Ha mégis emelned kell, csakis egyenes háttal, inkább guggolásból, semmiképp ne hajolásból emelj. Remélem, nem fogod a sérvesek, pláne műtöttek táborát gyarapítani.
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1943
üzenetére
Üdv mindenkinek!
Klári, köszönöm kérdésed, megvagyok. Itthon mint a befőtt, mert (majdnem) akkor fekszem le, amikor csak akarok. Ha menni kell, kicsit becart a járásom, de ez van, örüljek, hogy nem fáj jobban. Azért gond nélkül vittem a gyereket a suliba, csinálgatom itthon, amit kell, meg amit tudok. A kertre inkább nem is nézek... Holnap megyek vissza a házidokihoz, gondolom, kiír hétfőre. Remélem, menni fog az utazás. De csak pár nap lesz, mert tervezett szabadságra megyek utána. Akkor megint regenerálódhatok egy kicsit. Hónap legvégére kaptam időpontot a 3 hónapos gyógytornára, nagyon bízom benne, hogy az jót fog tenni.
Olvasgatom itt a hozzászólásokat, és máris nem nyavalygok... Reggel borongós volt, de most süt a nap megint, úgy hogy a kedvem is jobb.
Örülök, hogy mindenki gyógyulgat, csak így tovább, kitartást, jobbulást! -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1947
üzenetére
Klári, az úgy van, hogy a kórházból úgy engedtek el, hogy előbb egy gyakorlatsort tanított a gyógytornász, amit az első 6 héten csinálni kell (neked is így volt, nem?). Aztán a 6 hetes kontrollnál is menni kell a tornára, egy újabb gyakorlatsorért, amit a műtét utáni 3. hónap végéig csinál az ember. Aztán jön a "3 hónapos" gyakorlatsor, ez a legnehezebb, eleinte nem is könnyű megcsinálni, de az első műtétem után úgy éreztem, ez használt igazán. Én fel szoktam venni a telefonomra amit a gyógytornász mond, és az alapján már otthon is tudom csinálni nap mint nap a tornát. Máshova engem nem küldtek 4 éve, és most sem, de ugye engem nem csavaroztak (még), és a családot, gyerekeket se hagynám itt, hacsak nem muszáj. Reumatológushoz nem járok, mert 4 éve is letojta, hogy mi van velem, tőle aztán akármeddig lehettem volna betegállományban anélkül, hogy tudtam volna, mi bajom.
Ha teheted, vedd igénybe a gyógyfürdőt, hátha segít, többen dicsérik az ott kapott kezeléseket.
Hogy mitől lehet a fejfájás, szédülés, nincs ötletem, nekem nem volt hasonló. Csak a műtét utáni héten szédelegtem egy kicsit, de hát még gyenge voltam akkor.
Lassan én is nekiindulhatok a mai második sétának, szerencsére nincs messze a suli. Gondolkozom, hogy lassan bicajozni is kéne (azt mondták, már lehet), de még eddig nem mertem, pláne nem akarnám pumpálni a bringát. Használjuk ki a napos időt, holnapra esőt mond. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1951
üzenetére
Megjöttem. Elkeserítő azért egy kicsit, hogy egy héttel ezelőtt jobban mozogtam, mint most.
Na, nyilván akkor a csavarozós témánál másként van a torna, meg a kontroll is, sima műtétnél így megy, ahogy írtam. Egyébként kórházanként elég nagy különbségek vannak tényleg, gerinces fórumokon több beteg is írta, hogy mindenféle gyógytorna nélkül engedték ki őket, vissza se kellett menni tornára.
Mivel valószínűleg hétfőn mennem kell valahogy dolgozni, addig inkább nem kockáztatok a bringával, majd megpróbálkozom vele az ünnep, meg a szabadság alatt.Rózsa, valóban, a műtét másnapján jött a gyógytornász, és csak torna után lehetett felkelni. Reggel nem szoktam tornázni, mert mindig sietni kell, de majd megpróbálok legalább pár perc nyújtást beiktatni valahogy.
Valahol van egy anatómiai párnám, lehet, előveszem én is, mert a nyakam is szokott recsegni-ropogni mostanában. -
graver40
csendes tag
Sziasztok!
Látom, Klári, te megint korán keltél.
Erről az igazolásról, amiről írsz, még én se hallottam. Arról, hogy járna gyógyfürdő időnként, arról igen, de nem nagyon tudnám igénybe venni. Sajnos sok helyen gond ez a kijáró gyógytornász, sokaknak lenne szükségük rá pedig. Az OGK-ban legalább van lehetőség bemenni gyógytornászhoz, az enyém a kezébe fogta a telefont, úgy magyarázott, így remekül hallani a felvételen.
Mégse megyek hétfőn melózni, a doki nem írt ki. Azt mondta, azon a héten úgyis csak három munkanap lenne, utána meg szabira megyek, rám fog férni még az a két hét. Ez anyagilag nem a legjobb, de tudom, hogy ő jót akar nekem. Igyekszem még erősödni ez alatt az idő alatt.
A bringám pont jó, mert hagyományos kerékpár, tehát a kormány magasabban van, nem úgy, mint ezeknél a montain bike-oknál - azok eddig se voltak szimpatikusak, hogy görnyedni kell. Majd ha érzek elég bátorságot, megpróbálom.Rózsa, nagyon sajnálom, hogy nem vagy jól. Az a hőemelkedés aggasztó, és gondolom, hogy a többi tünet is elkeserít. Nem tudom, mit lehetne ilyenkor tenni, de nagyon remélem, hogy jobban leszel. Hét végére már jobb időt mondanak, hátha az is segít egy picit.
Mindenkinek fájdalommentes napot kívánok! -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1963
üzenetére
Köszi, Klári! De tulajdonképpen mire is jó ez az igazolás?
A telet én se várom, nem hiányzik a hideg, meg a csúszkálás. A korábbi műtétem ősszel volt, és novemberben mentem a gyerekért - akkor még az oviba -, miután ónos eső esett. Hát nem voltam éppen nyugodt...
Remélem, a hétvégére megint jobb idő lesz, mert a mai elég lehangoló. A derekam is húz, de már eldöntöttem magamban, hogy ez még belefér, nincs nyavalygás, nincs parázás, lesz ez jobb is - még talán én vagyok a legfittebb itten, egy szavam se lehet...
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1967
üzenetére
Klári, köszi a felvilágosítást. Majd még utánakérdezek ennek az igazolásnak, hogy esetemben jár-e? Mert ha járna valami, akkor nem vagyok beteg, de például biztosítóval meg úgy jártam, hogy éppen azért nem fizet, mert beteg vagyok. Konkrétan még tavaly kötöttem a bankommal számlavédelmi biztosítást, ami elvileg akkor fizet, ha 60 napot meghaladóan van az ember táppénzen, vagy munka nélkül. Nyilván én akkor úgy gondoltam, hogy a 4 éve operált porckorongsérvemet meggyógyították, és nem sejtettem, hogy most egy másik porckorong majd megadja magát. Benyújtottam az igényemet a biztosítónál, mire ők csípőből elutasítottak azzal, hogy korábbról meglévő betegségemből adódik a mostani hosszú betegállomány. Ezek szerint gyógyíthatatlan beteg vagyok, csak eddig nem tudtam róla...
Örülök Klári, hogy ma jobb napod van. Nekem egy kicsit vacakabb mint tegnap, pedig jó idő van megint. De majd csak javul ez.
Kellemes napot! -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#1969
üzenetére
Sajnálom, Klári, hogy ennyire nem vagy jól, és fájdalmaid vannak. Sajnos vannak ilyen hullámvölgyek (remélem, csak az), és ezek nagyon elkeserítőek. Fekve is olyan rossz? Én tudom, hogy nem hagyod el magad, akik ebben a cipőben járnak, épp elég fájdalmat viseltek/viselnek el, nem ok nélkül "nyavalyognak".
Nekem is elegem van már a pihenésből, mennék, csinálnám, élném az életem normálisan - ahogy mindannyian. Tettem-vettem, amit lehetett ma is, de most egy kicsit pihenek, mert érzem, hogy kell. Megpróbálom majd azt az adókedvezményt intézni, tényleg nem lenne rossz.
Remélem, jobban leszel, szívből kívánom! -
graver40
csendes tag
Sziasztok!
Hehe, stresszmentes élet... Mondjuk sejtettem, hogy rossz vége lesz, csak azt nem hogy így. Nekem főleg a sok utazás a melóhelyre a stressz - utálok tömegközlekedni - és az, hogy korán zár az óvoda, iskola nálunk (4-kor), ezért állandó probléma, hogy ki menjen a gyerekért. Nincs nagyszülő, senki, akit igénybe tudnék venni erre, párommal mindketten úgy dolgozunk, hogy csak 6 után érünk haza. Annyit meg nem keresünk, hogy meg tudnánk fizetni valakit. Gyakran magukban vannak a gyerekek délután, és ezért folyton aggódom. Lehet, másnak ez bagatellnek tűnik, de nekem bizony ezek a dolgok tartották/tartják fenn a stresszt. Elköltözni nem tudunk, munkahelyet se váltani, mert örülök, hogy van munkánk. Tehát nem tudok oly mértékben változtatni az életemen, hogy ne legyen stressz (innen nézve nem csoda, hogy megint a műtőasztalra kerültem, annak ellenére, hogy vigyáztam magamra). S igen, a betegség is rátesz egy lapáttal, mert emiatt is kikészül az ember idegileg, plusz pl. nálam csak fokozza a munkába járás terhét, mert így még azon is idegelhetek, hogy odaérek-e, illetve haza tudok-e majd jönni...Klári, nem csodálom, hogy sírtál, szerintem nincs olyan közöttünk, aki ne akadt volna még ki. Legalább egy kicsit kiadtál a feszültségből. Én is megtanulhattam volna már a korábbi műtétnél, hogy rengeteg türelem kell, de mégse megy néha. A segítséget fogadd csak el, mert most szükség van rá. Majd ha jobban leszel - mert bízom benne, hogy így lesz -, majd kevésbé lesz rá szükség, akkor majd egyre több mindent csinálhatsz magad. Azt észre vettem különben, hogy ha idegelek, jobban fájnak a dolgok, nyilván jobban befeszülnek az izmok. Lehet, hogy enerdzsájzernek van igaza, és az alkohol segítene lazulni.
Módjával, persze, gyógyszerekkel meg pláne. Voltunk esküvőn, félve mentem, nem tudtam, hogy bírom majd. Eleinte vacak is volt, de aztán ittam egy kis bort, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban érzem magam. Gondolom, lazított rajtam egy kicsit az alkohol. Mondjuk melóba érdekes lenne...Jobbulást mindenkinek, Stieve-nek meg egy nagy kalappal!
-
graver40
csendes tag
Sziasztok!
Nahát, megvan Stieve is! Örülök, hogy túl vagy a műtéten, és hogy jókat mondott a doki. Lesz ez majd jobb is, a katétert is hamar kiveszik. (Legalábbis nálam másnap kivették.) Nem sokára sétálni fogsz!Olvasom a dolgokat a stresszről, és már nem is csodálkozom, hogy csak 4 évet bírt a gerincem. Ma nekem is rosszabb kicsit, hazafelé a suliból nyilallt a bal oldalam, de az időjárásra fogom, és csak azért is...
Klári, én is imádok olvasni, de mióta bajom van, nem tudok, legfeljebb egy-egy novellát néha. Egyszerűen nem tudok odafigyelni. Tévét se nagyon nézek, leginkább a neten lógok. Még a műtét előtt szereztem be használtan egy olcsó laptopot, ezt fekve is tudom használni.
Azt észrevettétek, hogy ha az embernek ilyen baja van, akkor azért is minden leesik? Mondjuk nem hajolok le értük, hanem guggolok, szerencsére még bírja a térdem.Vali, az nem semmi, végigállni egy színházi előadást! Nem vállalnám, pedig nagyon szeretem a színházat. Kedves volt a barátaidtól, hogy megleptek ezzel. Remélem, már jobbak az izmaid, és lassan folytathatod a rehabot.
Fájdalommentes napot kívánok mindenkinek![ Szerkesztve ]
-
graver40
csendes tag
Szia, Stieve!
Örülök, hogy már fent vagy, és mászkálsz a kerettel. Nem sokára nem lesz szükséged rá, és biztos jobban érzed majd magad, ha kiveszik a csövet is. Hááát, nekem is elég kellemetlen volt, amikor a sok infúziótól pisilni kellett, hozták az ágytálat, és popsit megemelve rá kellett küzdeni magam... Fiúknak ezt a dolgot intézni valamivel könnyebb. Gondolom, a csavarozással jobban szétbarmolják ott a dolgokat, ezért fájsz. De kitartás, amikor én bent voltam, beszélgettem egy betegtárssal, akit pár nappal előtte csavaroztak, ráadásul még farigcsáltak is a gerincén valamit, de meg nem mondtam volna, olyan jól mozgott már.
Jobbulást kívánok!Mindenkinek sok erőt a rossz idő elviseléséhez, itt legalábbis elég vacak a helyzet. Az hagyján lenne, hogy szakad az eső, de mellé erős szél is van, azt se tudtam, mit adjak a gyerekre, hogy ne ázzon el a suliba menet. Ráadásul ma ünneplőznek, ebéd utánig van csak suli, tehát mehetek korábban érte, utána meg újra vissza, mert jelenésem van a dokinál, aki ma délután rendel. Szóval mászkálhatok egy csomót. Ahhoz képest, hogy milyen idő van, még nem is tiltakozik annyira a gerincem.
-
#2004
graver40
csendes tag
Gerinctelen
#2003
graver40
csendes tag
válasz
Gerinctelen
#2003
üzenetére
Nahát, Vali, ez igen! Én nem tudok (vagy inkább nem merek?) úgy lehajolni. A sok állás sem megy, a sétával még elvagyok. Ülés nem gond, csak egy idő után elfáradok tartani a hátam, és hát nem is jó a deréknak, mint tudjuk. Viszont remekül tudok cipőt, zoknit felhúzni.
Sajnálom, hogy így megvisel az időjárás, biztos Klárit is, mert ma még nem jelentkezett. -
-
graver40
csendes tag
Sziasztok!
Látom, megvan még mindenki. Remélem, kicsit jobban érzitek magatokat, bár elég hűvösre fordult az idő. De legalább még süt a nap.
Stieve, korán van még az 1 km, én is egyet értek a többiekkel. Kicsit lassabban, fokozatosabban. Nekem azt mondták annak idején, annyit sétáljak, amennyi kifáradás, fájdalom nélkül megy. Ez még sokáig így lesz, hogy lesznek jobb, és rosszabb időszakok, de azért mindig több minden megy majd.
Bár engem nem csavaroztak, mégis ez a helyzet.
A bal oldalam még mindig vacakol, majd megyek a gyógytornáért, remélem, az segíteni fog. Amúgy enerdzsájzernek igaza van, én is ha iszom valami alkoholt, lazulnak az izmaim, és sokkal jobb. De tényleg!
Ma voltam nődokinál szűrésen, hát egy korábbi problémám mellé jött még egy másik is, úgy hogy azzal "biztatott", hogy két műtétnek nézek elébe... A fene vigye el, más se hiányzott már.
Mindenkinek fájdalommentes estét, jobbulást kívánok! -
graver40
csendes tag
Szegény Stieve! Sajnálom, hogy ilyen vacakul vagy. A doki igazat mondott, nekem volt begyulladva az ideggyök, hát brutális valóban. Két gyereket szültem, de azt mondtam az orvosnak, hogy inkább szülnék még egyet, mert az is "kellemesebb" volt. Sajnos nem lehetett vele mást csinálni, csak feküdni, és nyelni a bogyókat, türelemmel megvárni, hogy lehúzódjon a gyulladás. Ja, ami még segített, az a jegelés, naponta ötször, hatszor 5-10 percre a keresztcsontra, én fagyasztott zöldborsót használtam... De még ne próbáld ezt, amíg nem derül ki, mi a probléma, és hát te csavarozva is vagy. Jobbulást kívánok, és szurkolok, hogy ne legyen nagyobb gond.
Klári, a zsibbadt lábamon én is úgy érzem, mintha domború lenne a talpam, fura érzés, az biztos. Fájdalmam szerencsére nem sok, néha érzem, mintha be lenne akadva valami a derekamban a bal oldalon. Viszont nehezen indulok bárhová, mert annyira bennem van a majré. Pedig pénteken gyógytornász Pesten, hétfőn meg munka.
Szereztem egy kemény matracot, ezt még szokni kell, mert majdnem olyan, mintha a padlón feküdnék. Lehet, hogy egy fedőmatrac jó lenne még rá?Futóka, üdv a klubban, hát az se semmi, amin te keresztül mentél. Denevérpadot nem használtam még, másik fórumon azt írták, hogy addig használ, amíg rajta vagy, de ki kell próbálni, hátha.
Mindenkinek jobbulást kívánok, erőt, türelmet ehhez az egészhez.
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#2068
üzenetére
Szia, Klári!
Nem tűntem ám el, olvastam mindig, csak írni nem volt érkezésem. Szerencsére nem a derekam miatt. Matracvadászaton voltunk, meg a lánykám szülinapját ünnepeltük, ilyenek.
Neked a bal oldalad fájt a műtét előtt is? Nekem a jobb, az a lábam zsibbad most is (hintaló). A fájdalmak inkább a másik, a bal oldalon jönnek azóta, a jobb ritkán sajog. Talán azért, mert az ember a fájós oldalt önkéntelenül kíméli, és a műtét után is sokkal gyengébb volt a jobb lábam sokáig, így nyilván a balt terheltem. Talán az okozza, hogy most a bal oldal vacakol. Illetve érdekes, mert a gyógytorna némelyik gyakorlatánál, pl. amikor be kell húzni a jobb térdem hashoz, van, hogy nyilall a bal oldalam közben a derekam. Tehát van valami "kereszthatás" is, gondolom. Majd holnap megkérdezem a gyógytornászt, délelőtt megyek.Stieve, örülök, hogy a csavarok rendben vannak. Remélem, a fájdalmad is enyhülni fog, kitartás!
Szép napot, a lehető legkevesebb fájdalmat mindenkinek!
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#2074
üzenetére
Klári, nekem azt mondták, hogy a zsibbadás múlik el legkésőbb. Akár hónapokig is tarthat, egy év után viszont véglegesnek tekintik. Nekem ugyanúgy zsibbad, mint műtét előtt, 1-2 nap szünet sem volt. Idáig szedtem rá a Milgammát, amit ajánlanak, de arany áron van, és szerintem semmit se használ. Úgy hogy nem veszek többet. Ha akar, elmúlik magától. Most már úgy vagyok vele, ha múlik, akkor jó, ha marad, az nem jó, de együtt tudok vele élni. Csak ne fájjon sehol, és tudjak mozogni, dolgozni.
Megértem, hogy nem vagy nyugodt, de látod, engem már három hónapja műtöttek csavar nélkül, és még mindig nem az igazi, akkor csavarokkal gondolom még lassabb a felépülés. Rengeteg türelem kell, de néha nagyon nehéz türelmesnek lenni.
Igen, korábban írtam, hogy megvan a matrac. Három réteg latex, vagy mi, és két réteg kókusz, ettől aztán majdnem olyan kemény, mint a beton. Még meg kell szoknom, de lekopogom, eddig még nem ébredtem összetörve, vagy ilyesmi. -
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#2078
üzenetére
Szia, Klári!
Az imént jöttem meg a gyógytornáról. Elég jól ment, de szépen ki is sétáltam magam, mert Bp.-en, és itthon is kellett gyalogolnom. Hazafelé már nem volt valami kellemes, de kibírható. Minél jobban terhelem a jobb lábam, annál jobban, feljebb zsibbad.
A gyógytornász azt mondta különben, hogy ha továbbra is jönnek nyilallások, akkor beszéljek a dokival, aki műtött. De reménykedem, hogy idővel jobb lesz. Ő a félkemény matracot javasolja, hát jó, hogy szereztem egy keményet... Na, majd meglátom, ha nem lesz vele probléma, akkor marad.
Hát igen, nincs ráírva a homlokunkra, hogy valami bajunk van. Nekem is azt szokták mondani, hogy már milyen szépen megyek, hogy mit érzek közben, azt nem tudják. Ez durva, hogy a parkolóban reklamált az a pasi. Amíg nincs tolószékben az ember, addig nincs baja..?
Nekem szokták mondani, hogy nem csoda, hogy 4 éve könnyebben épültem fel, mert fiatalabb voltam. Lehet, hogy igaz, de ettől még zavar. Rám fért ez a pár hét még, most tartok ott időben, mint 4 éve, amikor visszamentem dolgozni.
Klári, vigyázz magadra, ha mégy a piacra, de nem lesz semmi baj, remélem. Nincs valaki, aki elkísérne? Velem a gyógytornára jött most a fiam, ez főleg a lelkemnek használt, mert nem magammal voltam elfoglalva. -
graver40
csendes tag
Nahát, Stieve! Sajnálom, hogy ilyen rosszul vagy, hogy be kellett menni a kórházba. De legalább ott jó kezekben vagy, az infúzió is biztos segít valamennyit. Remélem, csak átmeneti ez a visszaesés, és nem sokára megint hazamehetsz. Drukkolok neked, hogy szűnjön a fájdalom. Kitartást, jobbulást!
-
graver40
csendes tag
válasz
klari164
#2090
üzenetére
Szia, Klári! Örülök, hogy sikeresen megjártad a piacot.
Ugye, hogy ha valaki elkíséri az embert, mennyivel bátrabb. Mert ha érdemileg nem is tud segíteni, de a lelki támogatás sokat számít. Kéne nekem is valaki a munkába is az utazáshoz.
Mi ma nem megyünk temetőbe, majd csak holnap, hátha a tömeg nagyját elkerüljük. Nem hinném, hogy a halottainkról való megemlékezés dátumhoz lenne kötve. Csak óvatosan a hepehupákon majd!
Sokan mondják, hogy jót tesz nekik a kemény matrac - ezek szerint nektek is - úgy hogy remélem, nekem is beválik. Azért akarok rá szerezni egy vékony fedőréteget, hogy egy kicsit kellemesebb legyen. Egyébként jókat alszom rajta, bár ma reggel mióta felkeltem, szúr-nyom egy pont a jobb oldalon a derekamban, de csak, amikor a jobb lábamra lépek. Ülve, fekve nem. Érdekes, mert inkább a bal oldalon, átellenben szokott fájni. Mivel nálunk még mindig köd van, lehet, ez a nyirkos idő okozza. Nem vészes, inkább kellemetlen.
Mielőtt múltkor itthon kellett maradnom, inkább a jobb lábam tiltakozott a melóval járó mászkálás ellen, a derekam egész jól bírta. Most meg a lábam van rendben (leszámítva a zsibbadást), és a derekam vacakol.
De ne nyavalyogjak, én legalább aludni tudok.
Fájdalommentes napot kívánok mindenkinek!
Akkor ne panaszkodjak... Sajnálom, hogy ilyen fájdalmaid vannak. Sajnos tudom, milyen, amikor nem bír feküdni se az ember. Mivel eleinte nem volt ilyen tüneted, arra tippelnék, hogy talán beödémásodhatott a műtött terület. Gondolom, még ezután mégy a 6 hetes kontrollra a kórházba, talán a sebész tud rá magyarázatot. Remélem, idővel elmúlik a fájdalmad.
Másnapra le is apadt a lábam szépen, és azóta se volt semmi, csak most. Régebben is előfordult átmenetileg, főleg, ha stressz alatt voltam, tudtommal nincs baj a vesémmel, szívemmel, igaz, visszereim vannak. Rejtélyes...
Most, hogy itthon vagyok, nem vizesedik a lábam, legfeljebb egy kicsit. Létezik, hogy stressztől lenne? Ki hallott már ilyet?
Új hozzászólás Aktív témák
lo Tekintettel a nagy érdeklődésre, megköszönve a sok együtt érző hozzászólást, és bátorítva a leendő...
