Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • imibogyo

    veterán

    válasz Zolee11 #137 üzenetére

    "Nem fogom a nyomorba, rabszolgának nevelni a gyerekeimet."
    Szüleim ma is minimálbéresek, testvéremmel együtt felneveltek minket, lett diplománk (3 és 7 éve), állásunk stb, van egy szép kockaházuk és egy normális autójuk (nem új, de minőségi). Nem egyszerű az életük, rengeteget dolgoznak még most is (a kertben is, nem csak mindent készen vesznek). Mai fizetős sulis korszakban nem biztos, hogy ez megint sikerülne nekik így, de én gimnázium óta végig dolgoztam diákként (ezekből a pénzekből fedeztem a "luxus igényeimet", amit nem vártam/várhattam el szüleimtől). Összehoznánk valahogy most is, csak most máshova mennének bizonyos pénzek, mint akkor (segédmotoros jogsi --> tandíj pl.).

    Ugyan nem keresünk túl jól a feleségemmel, a normál diplomás közalkalmazotti bért keressük (talán egy picivel felette), de így is majdnem pontosan kétszer annyi jön be egy hónapba, mint szüleimnek összesen, tehát nem panaszkodom. Igaz, hogy saját gyerek még nincs (helyette haza segítünk), így ehhez a részhez nem tudok első-kézből mit hozzászólni, de feleségem egy-szülős nagycsaládból származik. Ők is megoldják, megoldották valahogy mindig, most is. Nővéremék dettó (ott már gyerek is van és építkezés, valamint hitel is, bár ők azért jobban keresnek egy picivel), persze nagy luxusozás (új autó, új kütyük stb.) nincs egyik oldalt sem, ez tény.

    Nincs 150cm-es plazma tévénk, és nincsen 5 millió Ft-os "átlag" autónk, meg 200nm-es házunk csak egy pici lakásunk, de szoktunk külföldön nyaralni van saját kis autónk és még tudunk is minimális összegeket félretenni egy évben (kicsi lakás előnye), már tervben van egy családi ház is (jó 5-6 év múlva, ha továbbra is így tudunk spórolni sikerülhet talán egy olcsó kocka-, vagy parasztház. Egy fizetésből, szűkösen vagyunk egy hónapban, hogy tudjunk félre tenni)). Egyáltalán nem látom, hogy 600-800k kellene egy "normális" élethez, sőt jelenleg 300k nettónak is nagyon tudnék örülni. Biztosan kell annyi, ha mindent akar az ember és azt azonnal. Nem mondom, hogy a "szűkösen kijövős", "agyon spórolós" életvitel a jó és elfogadható, mert ennek nem így kellene lennie, csak pusztán számomra hiányzik néha az emberekből a belátás.

    Ha nincs 400k-s TV a nappaliban, nem tudunk 3-4 évente új autót venni, nem tudom megvenni a legújabb játékkonzolt, játékokat filmeket a gyerekeknek, akkor jaj de szarul élünk és ez most mindennapos. Látszik a lejtő és, hogy csúszunk lefelé, látszik a nagy különbség a "nyugathoz" képest, de az igényekből is sokat kellene lefaragni nem mindig a nyugati "2 évig jó nekem csak egy autó aztán cserélem, mindenből a legújabb high-tech meg 140k-s telefon kell" életvitelt kellene megpróbálni másolni és akkor már nem is olyan rossz a helyzet. Persze jó lenne ez a szemlélet, ha meglennének a feltételei, de nincsenek. Sajnos. Idegbajt tudok kapni, hogy a nagy "szegénységben" például a szomszédasszonynak nem felel meg a sarki cukrász tortája, mert ő csak a nem tudom én milyen cukrászda 3x annyiba kerülő tortáját hajlandó megenni, mindeközben kevesebből élnek a férjével és a két gyerekkel, mint mi gyerek nélkül. A pici fiának nem felel meg a 10-es fiberpower net, helyette a 120-ast fizették elő szegénynek, mert az "annyira alap ma már", miközben csak fórumokat olvasgatnak meg facebook-oznak, még sem tudnak lejjebb adni az igényekből és belátóan gondolkodni, dönteni, hogy lehet hiányozni fog majd az a plusz 3-4k havonta, lenne annak jobb helye is. Ezen is el kellene gondolkodni.

    Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy most minden jó és Kánaán van. Látom, illetve sejtem, hogy mi lenne jobb, tudom mitől lennék én boldogabb, nekem is vannak vágyaim és céljaim (egy motor például), és mint mindenki én is örülnék 800k-s fizetésnek, de azért ha valaki mondjuk havi 250-300k nettóból ("600-800k a minimum - gondolatmenet"-ből kiindulva, mindenféle egyéb juttatás nélkül) nem tud értelmes (értsd: "vállalható") életszínvonalat fenntartani, akkor ott szemléletben is baj van. Lehetne-e jobb? Persze. Lehetne-e normálisabb viszonyokat teremteni? Lehetne, de ezek nem a "Nem fogom a nyomorba, rabszolgának nevelni a gyerekeimet." gondolkodás miatt lesznek, mert nem lesznek dolgozó emberek akikre később a gazdaság építhetne.

    És hidd el, ha most 500k-val többet keresnél ennek megfelelően nőnének az igényeid is, jönne a második-harmadik autó a rengeteg plusz költségével, a negyedik nagyképernyős tv, tovább nőnének a kiadásaid így újra kevés lenne az a pénz is. Az ember telhetetlen lény, ilyenek vagyunk, semmi sem elég. Ismerősömnek majdnem 6x-os lett a fizetése mióta dolgozik (akkor azt mondta ő már 300k nettó-val is boldog lenne és nem panaszkodna, most majdnem 800k a nettó-ja), még sem hallom soha, hogy elégedett lenne. 300k-nál mondta, hogy de szeretne egy jó, minőségi 1-2 éves használtautót magának hitel nélkül, most egy gyönyörű vadonatúj hibrid Prius-a van, mégis mondogatja, hogy bezzeg ez meg az A8-as audival jár stb. és, hogy ebben az országban nem lehet haladni.

    Vannak nagyon jó meglátások a hozzászólásokban, sok az, amin lehetne változtatni, vagy fejleszteni az országban, mindenki örülne több fizetésnek, vagy kisebb terheknek, de kompromisszumokkal (sajnos muszáj) és belátó döntésekkel, azért még mindig lehet "élni" itthon. Én a közbiztonságot és a hosszú idő alatt összespórolt magántulajdon állandó féltésének kényszerűségét sokkal égetőbb problémának látom most, mint mondjuk 400-600 Ft újabb plusz adót ami majd le fog csapódni nálam a havi számlában, pedig mint mondtam sima közalkalmazott vagyok, nem valami gazdag csemete.

    Bár biztos az én fejemben van a hiba, rossz a gondolkodásom, vagy túl kicsik az igényeim, bár ez utóbbit kétlem. :B

  • imibogyo

    veterán

    válasz Dany007 #148 üzenetére

    Mint mondtam nem csak a régről van szó, hanem a saját életünkről is. :K

    Feleségem ~100 én ~120-at keresek. Így viszonyíts. A lakásunk tényleg csak 25nm, de alig van rezsi, ezért tudunk spórolni. Mivel gimi óta dolgozom és a feleségemnek volt egy pici árva-járadéka, így a (baromi olcsó és lerobbant) lakás felét 2m Ft-ot le tudtuk tenni kp.-ban mi, a másik felét 16 (!!!!) családtag dobta össze, nekik törlesztjük most vissza apránként. Így nincs hitelünk a szó szorosan vett értelmében (ha minden jól megy jövő augusztusra le tudjuk) és akkor a spórolás már csak a következő kitűzött tervre megy.

    Tényleg nagyon nehézkes így, de ez van. Én csak arra akartam kilyukadni az egész hosszú bejegyzéssel, hogy sokszor gond van az elérni kívánt célokkal is, nem csak a rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel. ;)

    [ Szerkesztve ]

  • imibogyo

    veterán

    válasz Dany007 #152 üzenetére

    Értjük mi egymást. ;) Mi amúgy úgy gondolkodtunk párommal, hogy rövidtávon vállaltuk be a nagyon kicsi lakást (24nm), hogy reálisabb legyen hosszútávon a kertes ház. Reméljük be jön a terv, eddig tűrhetően, bár kis lépésekkel haladunk.

    Zolee11: Értem én, csak szimplán a gyerekvállalási nézeteiddel nem értek egyet. A mi fizetésünkre mi be fogunk vállalni gyereket, mert szerintem ha nem is bőven de belefér és szeretnénk is, illetve ki lehet gazdálkodni.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák