Új hozzászólás Aktív témák
-
Polllen
nagyúr
Ehhez nem kell a jelszó... Egyszerűen csak fel kell venni partnernek a céget és megadni minden jogosultságot, ahhoz hogy megnézhessen mindent.
Vagy buliba, barátnőmmel moziba menet is eljönnek velem, hogy nem találkozom-e szélsőséges csoportokkal. Az internet megváltoztatta az életünk, de ettől még nem fogok mindent idegenek orrára kötni. A facebook profilom biztonsági beállításai sem véletlen olyanok, amilyenek.
Abszurdnak tartom ezt a gyakorlatot. Még az alapjával egyet is tudnék érteni bizonyos pozíciókhoz, de a kivitelezés "böszme". Ilyen alapon ugyanis az e-mailekhez is kérhetnének jelszót, mert hát mi van ha valami szélsőséges csoport levlistájára feliratkoztál... Ugye-ugye...
Le kell gyorsan ezt is szabályozni, mert bizonyos embereknek semmi sem szent.
"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"
-
Polllen
nagyúr
válasz [O]-[C]-[B] #47 üzenetére
2 dolog...
1.
Az a jelenség, amit te leírsz, az az, hogy az átlag ember meghajlik a kérés alatt, mert dolgozni szeretne... Ezzel vissza is élnek, hiszen egy jelszóhoz semmi közük. Ezért kell ezt a lehető leggyorsabban leszabályozni, mert ez nem elfogadható gyakorlat.2. Hatalmas tévedés, hogy egy vállalatnak köze lenne a magánéletemhez. Ha én szét tudom választani és jól végzem a munkám, lesznek szívesek ők is szétválasztani.
Vagy akkor nekem is jogom van tudni mindent a vállalatról és a vezetői magánéletéről, hiszen az időm 1/3-d ott töltöm... Nem mindegy kit supportálok a munkámmal.Kétélű fegyver és az erősebb kutya... elv alapján a cégek/intézmények olyanba is bele akarják ütni az orrukat, amihez kevés közük van.
(Nem mellesleg az érzékeny területen dolgozók esetében már régen bevett szokás, hogy aláíratnak velük egy pappert, hogy bármikor átvilágíthatóak. Mennyivel kulturáltabb, mint az interjún elkérni a jelszavad... )
"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"
-
Polllen
nagyúr
válasz [O]-[C]-[B] #53 üzenetére
Mindegy mihez hasonlítod, ez így nem jó. Sajnos szoktam interjúztatni - nem szeretem -, de kb. 3-5 perc alatt el kell döntenem, hogy a kollégát alkalmazzuk vagy sem.
Egy dolog érdekel közben, az adott munkára alkalmas vagy sem.
Ha ehhez szükséges lenne a magánélete ismerete - ami valljuk be elég speciális eset, akkor nem a jelszavát kérném el, mert egy blog/közösségi oldal elég szűrt tartalom, hanem átvilágítottam. Ha csinálsz valamit, rendesen csináld.Egyébként a pozíciók túlnyomó részében elég irreleváns az illető magánélete.
Ez a vállvetve dolog baromi jól hangzik, de 3 hónap próbaidő általában elég arra, hogy kiderüljön alkalmas-e a munkára vagy sem.
Érdekes szemléleted van... A munkavállaló eladja a munkáját a vállalatnak, aki ezért fizet. Ennek semmi köze az alázathoz.
Főleg akkor nem, ha olyanhoz kérnek hozzáférést, amihez semmi közük."Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"