Új hozzászólás Aktív témák

• #116 unclefucka senior tag

  Új Válasz 2020-02-15 06:54:20 #116

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  unclefucka

  senior tag

  Az elszigetelődés veszélyeiről, gondolatébresztőként álljon itt egy igaz történet:
  Már most szólok, hogy a történet -nagyon- szomorú, nem köthető ehhez az esethez és nem mostanában történt. Csupán szemléltet.

  Egy erdélyi ember a Ceaușescu kormányzásának ideje alatt Magyarországra szökött. Nagyon félt, hiszen akkoriban a disszidenseket és főleg, mivel magyar ajkú volt, ha elkapták volna elég szörnyű dolgokat kellett volna átélnie. Pontosan nem tudni, hogy mikor menekült hozzánk, de gyaníthatóan nem a felkelés idején, hanem -jóval- előtte.
  Egy idősebb egyedül élő asszony fogadta be a tanyájára, ahol onnantól kezdve a világtól elszigetelten, titokban élt, segített az asszonynak a ház körüli teendőkben, beteg nem volt, ha valami olyan kellett, azért az asszony ment a faluba. A tanyán nem volt infrastruktúra, se TV, se rádió. A szomszédok és néhány falubeli tudott csak az emberről, de ők ugyanúgy ismerték a veszélyeket, így nem beszéltek róla.
  Sok évig éltek így és semmi probléma nem adódott, amíg az asszony -természetes úton- meg nem halt, hiszen idős volt.

  Emberünk a vonat elé vetette magát. A történet ott kezdett furcsává és egyszersmind ijesztővé válni, amikor az áldozatot nem lehetett azonosítani. Nem azért, mert felismerhetetlen volt, ellenkezőleg. Nem voltak papírjai, nem volt benne a rendszerben, senki sem ismerte fel, stb.
  A nyomozás során találtak még olyan idős, faluban élőt, aki emlékezett, hogy "azon a tanyán" él egy "olyan ember". Megtalálták az kihalt tanyát, és megtalálták a búcsúlevelet is.

  Emberünk leírta, hogy azért vet véget az életének, mert azzal, hogy az idős asszony meghalt már nem tarthatta volna titokban kilétét és ittlétét. Félt, hogy visszatoloncolják és akkor borzalmas sors vár majd rá. Leírta azt is, hogyan került ide, meg a történetét.
  Nem tudta, hogy idő közben Ceaușescut kivégezték és Románia már nem az az ország, ahonnan elmenekült.
  Igen, ennyire el volt szigetelve! De nem is akart kilépni ebből a kis világból, hiszen mindene megvolt.

  Eme példánkban az elszigeteltség tudatlanságot szült, a tudatlanság félelmet, "a félelem dühöt, düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést".

  A fő gondolatébresztő kérdés:
  Mit tett volna az anyakönyvezetlen gyerek felnőtt korában, amikor a szülei meghalnak?

  Akkor válsz felnőtté, amikor a nálad fiatalabbak elől igyekszel eltitkolni, hogy még mindig gyerek vagy.

Új hozzászólás Aktív témák