Új hozzászólás Aktív témák

• #101020 Tin veterán bitrograde #101016

  Új Válasz 2022-12-05 09:17:14 #101020

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Tin

  veterán

  válasz bitrograde #101016 üzenetére

  + #101018 Polllen: ha nem haragszol, egyben válaszolnék a kettőre.

  #101016 bitrograde, ha némileg túlreagáltam volna a hozzászólásod, akkor elnézést kérek érte. Valóban félreérthető a lineritás és a hűség, csak itt két külön dologról beszélünk, az egyik egy hangkép, a másik pedig egy, a teljes hangzással átadott érzékelés, pontosabban annak értelmezése. A hangképe lineáris a fejesnek, de az átadott hang nem elég "hű" ahhoz, hogy (nálam) megtegye a hatását.

  Nem hiszem, hogy a fülünkkel hallunk, hiszen az agyunkban lesz a légnyomásból hang. De az önmagában még mindig nem segít semmin, hiszen a zene érzelmeket vált ki, így leginkább azt mondhatjuk, hogy az érzelmeinken keresztül hallunk. Nem akarok ebből hitvitát nyitni, inkább megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok.

  Gyerekként, a 80-as években szóltak az akkori pop slágerek a rádióból. Michael Jackson, Madonna, ABBA, Modern Talking, sorolhatnám. Ronggyá játszották őket, utáltam. Ez volt a kiváltott érzelem. Amikor először láttam a The Wall videoklipjét (ez már később volt), utáltam. A zenét is. Aztán felnőtt fejjel, jó hangcuccról is meghallgattam ezeket, és MJ-t hogy tudtam utálni? Vagy a Pink Floydot? Amikor zseniálisak? Vagy a tévé hangszóróinak vacak minősége miatt volt? Esetleg a rádió? Az életkorom? Tapasztalataim? Vagy az, hogy túl sokszor játszották őket, és a csapból is ez folyt?

  Ha egy olcsó fejesről vagy hangszóróról, esetleg autórádióról hallgatsz zenét, valószínűleg nem szól jól. Bekapcsolod az EQ-t, mély és magas be, és máris jó. Ha fél óra után kikapcsolod az EQ-t, és "flat" lesz, az bizony rosszul fog hangzani. Sokkal kevesebb érzelmet vált ki. Nem biztos, hogy pont benned, bennetek, de az emberek többsége így működik. Pozitív vagy negatív érzelem. Vagy semmilyen.

  bitrograde, nálad az érzést valószínűleg a linearitás váltja ki, hogy "ez az!". De amikor masterelnek egy dalt, szerinted a nyers felvétel fog kimenni, ahol esetleg az előadó fáradt, kicsit megfázott és ez érezhető a hangján, vagy egy rosszul elhelyezett mikrofon miatt a szaxofon kicsit gyengébben szól, esetleg túlságosan csörög a csörgő? Vagy fogja magát a hangmérnök, megszűri, beállítja a hangerőt, és kihoz mindent a leginkább élvezhetőre, és úgy készíti el a végleges anyagot, hogy az a népszerű hangzáson (V alak) a lehető legjobban szóljon? Mert kétlem, hogy arról lenne szó, hogy elkészítik lapos hangzásra tökéletesen a dalt, hogy aztán a hallgatók eszközeinek 90%-ában túl legyen tolva a basszus és a magas hangok. Jelzem, nem tudom, nem vagyok hangmérnök, de ezt gondolom.

  Mondhatok másik példát is. Készítesz egy remek fotót mondjuk egy rózsáért harcoló két méhről. Éles, tökéletesen elkapott pillanat, jók a fények és árnyékok, a színek részletei is megvannak. Betolod Photoshopba, megcsinálod a vágást, a minimális effekteket, majd ott állsz, hogy akkor színezni kéne. Tudod, hogy a szín és a kontraszt fontos, ezért ki kell emelned. Mondjuk internetre szánod, és neked van kalibrált monitorod, tehát elkészítheted a képet egy kalibrált sRGB színtérre, hogy azon legyen tökéletes. Igen ám, de az emberek többsége mobilon fogja megnézni, túlszaturált OLED kijelzővel, ahol így már túl lesznek tolva a színek, és elvesznek a részletek. Egy "impact" színpaca lesz az egész, ami talán felkelti a figyelmet, de nem szép. Vagy ott vannak, akik olcsó laptopon nézik, és náluk ugyan kellően színes lesz, de nem színhű. Így hát el kell döntened, hogy a nézők 1%-ának kalibrált monitorára színezed a képet, vagy éppen a 70%-ának túlszaturált OLED mobilkijelzőjére, esetleg a maradék "laposabb" kijelzőre. Valahol meg kell találni az arany középutat, mert mindenkinél nem lesz szép a kép.

  Azért írtam ezt a példát, mert bár újra mondom, nem értek hozzá, de azt gondolom, hogy amikor elkészítenek egy dalt, azt valamilyen hangzásra "lövik be". Hogy a többségnél jól szóljon. Nem tudom, hányan hallgatnak lineáris fejesről zenét, de ha arra lőnék be a zenéket, akkor a többségnél túl lenne tolva. Valami hasonlónak pedig lennie kell, hiszen a loudness war sem véletlenül indult be, és rontotta el a zenéket. Ezért is mondják (és tapasztaltam), hogy normálisabb hangcuccról a legjobb valami régi változatot letölteni, a 20. évfordulós remaster helyett, amiből kiölték a dinamikát.

  Polllen, igen, hallottam már szaxofont, közelről is. Annyit nem foglalkozom ezzel a témakörrel, hogy meg tudjam mondani neked, hogy miért nem érzem "hűnek" az ének vagy a hangszerek visszaadását, de amikor felveszem az egyik fejes után a másikat, a HD600-nál átjön minden érzelem, míg a HD560s-nél nincs érzelem. Csak jó, és kész. Lapos, patikamérleg hangzású a faszi vagy a szaxofon érzelmes hangja az egyiken, és életteli, érzelmeket kiváltó a másikon. Persze ez egy viszony, és van, akinek a 2000 Ft-os fejese után a Fidelio is orgazmust okoz, de direkt leírtam, hogy mit, hogyan és mihez viszonyítok azért, hogy az, aki ismeri-hallotta azokat az eszközöket, be tudja lőni, hogy honnan és merrefelé "ítélkezem".

  Leülhetnék órákig hallgatni egy-egy számot, és kielemezni, hogy minden igényt kielégítő véleményt írjak, de ehhez sem eléggé vájtfülű, sem eléggé elhivatott nem vagyok, ráadásul napok óta beteg vagyok, és ez is befolyásolhatja a hallásom. Na jó, annyival nem, hogy totál másképp halljak. Nekem az az érzésem vagy tapasztalatom, hogy részletben a HD600 a HD560s felett van, és a melegebb hangkép, illetve a több részlet együtt váltja ki belőlem az érzelmet az egyik fejesen, míg a másikon nem, vagy sokkal kevésbé. A melegebb hangkép biztosan hozzájárul ehhez, hiszen a Fidelion is élvezhetőbb, de valószínűleg a HD600 plusz részletei teszik fel az i-re a pontot. Nálam.

  És itt utalnék vissza arra, amit írsz, hogy számodra az a hűség, amikor azt hallod vissza, amilyen az adott hangszer. És ki játszik rajta? Milyen messze van tőled? Szólóban, vagy több más hangszer és ének között? Milyen a kedved közben? Mennyire szereted a zenét? Tényleg nem arról szól, hogy mi vált ki érzelmet belőled, és milyen érzelmet? Tudom, hogy felháborító hülyeségnek hangzik, amit mondok, és persze értem, hogy ha ott vagy a stúdióban, felvételkor, akkor egymás után meghallgathatod a hangszert élőben, majd az arról készült felvételt az adott fejesen, de amikor valójában hasonlítasz, akkor az emlékezetedben tárolt szaxofon hangot hasonlítod az aktuálisan a fejhallgatón keresztül hallott szaxofon hangjához, hozzávéve az aktuális egészségi és fittségi állapotod, a kedved, az érzelmeidet, és így tovább.

  Én is csak erre tudok alapozni. Az egyik kivált érzelmet, és "valódinak" (hűnek) érzem a hangzását (éppen a kiváltott érzelem miatt), míg a másik nem váltja ki ugyanezt. Lehet, hogy a hangkép, a részletek, a kedv, a megerősítési torzítás, de most őszintén, nem mindegy, ha a hallás szubjektív, a zene érzelmeket vált ki vagy nem vált ki, és mindenki máshogy hall, máshogy érez, és mást szeret? Van értelme elemezni a véleményt egy érzésről, amit a másik sohasem fog ugyanúgy érezni?

  Nem tudom ennél jobban leírni a miérteket, és nem is akarom. Valószínűleg mindkettőtöknek sokkal jobb cuccai, fejesei, és több érdeklődése és ideje van a zenék elemezgetéséhez, mint nekem, és biztos, hogy sokkal több fejest hallottatok már, mint én. A hallásotok is lehet "jobb", a véleményetek meg "korrektebb". De ez a két fejes nálam kötött ki egyszerre, és én írtam róluk véleményt, amit amúgy nyilván bármelyikőtök megtehet, az lenne csak az igazán érdekes. Csak ugye itt jön a képbe, hogy a neten vannak erre szakosodott tesztelők, akiknek "ismerjük" / "kedveljük" a véleményét, és ők elmondják helyettem is, ha valaki szakavatottabb véleményre kíváncsi a random fórumozó véleményénél.

  Kérlek, bátran adjatok hozzá a fentihez, de ne viaskodjunk az ízlésen.

Új hozzászólás Aktív témák