Új hozzászólás Aktív témák

• #4658 gbors nagyúr

  Új Válasz 2017-11-20 17:43:48 #4658

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Sánta sors
  A Sztrugackij-fivérek nevének hallatán mindig az az első reakcióm, hogy nagyon szeretem őket - pedig a regényeik kb. fele simán elment mellettem anélkül, hogy bármilyen hatást gyakoroltak volna rám. Legjobb példa erre a népszerű és kritikailag elismert Nehéz istennek lenni, ami érdekes volt, szívesen olvastam, és egyáltalán nem érintett meg. A Sánta sors mind címe, mind az első oldalai alapján hasonlónak tűnt - aztán rövidesen úgy elmerültem benne, hogy a nap minden pillanatában igyekeztem egy kis időt lopni, hogy tovább kövessem a két főhős sorsát.

  A Sánta sors sokáig két külön szálon fut. Mindkét szál főhőse író (Feliksz Szorokin és Viktor Banyev), mindketten híresek és elismertek korábbi kitűnőségüknek köszönhetően, és mindketten némi írói blokkal küzdenek - úgy az elmúlt 1-2 évtizedben. Mindketten rengeteget isznak (ez mondjuk nem különbözteti meg őket a regény többi szereplőjétől ), és mindketten lázadnak a maguk módján - Feliksz passzívan, Viktor pedig egy nyílt konfliktus révén és annak utóhatásaival együttélve. Azonban egyikük sem lázad annyira látványosan, hogy eljöjjön értük a nagy fekete autó. Mindkettejük körül elkezdenek furcsa dolgok történni - Feliksz haldokló szomszédja furcsa módon kéri hősünk segítségét, és menekül meg, Viktor pedig visszatér szülővárosába, ahol furcsa betegek vertek tanyát, és az eső is évek óta esik.

  A történet nem is igazán történet, inkább a két hős "kamerájának" a folyamatos követése, a szerzők eközben ritka érzékletességgel rajzolják meg mindkettejük portréját. Kiváló az egyensúlyozás a valóság és a képzelet határán - mindkét szálban végig benne van a science fiction lehetősége, de az is lehet, hogy csak egy groteszk orosz kórképet látunk a 80-as évekből. Az események igencsak lassan haladnak előre, de érdekes módon a könyv pont akkor a legszórakoztatóbb, amikor valamilyen történés hatásait dolgozzák fel a szereplők, vagy amikor már készülődik valami, a karakterek érzik az előszelét, de még senki nem tesz semmi konkrétat. Úgy általában, a konkrét cselekvésektől többnyire óvakodik mindenki

  Fura egy könyv a Sánta sors. Az nagyon érezhető rajta, hogy a szerzők hazabeszélnek - pont ez az aspektusa számos regényüknek, ami engem leginkább hidegen hagy. Ill. eddig hagyott, mert ez a regény nagyon megfogott. Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs, hogyan / mivel Viszont jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit a fentiekkel nem sikerült elriasztani.

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák