2. Fórumok
  3. Kultúra, művészet, média
  4. Könyvajánló

Új hozzászólás Aktív témák

  • #4653 doc nagyúr gerii #4645
    Új Válasz #4653
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    doc

    nagyúr

    válasz gerii #4645 üzenetére

    Brandon Hackett: Xeno

    Nem tetszik a címe. Persze tudom hogy a tartalom a lényeg, de azért a címet csak magán viseli a könyv mint egy névtáblát. Mégis milyen már X-szel kezdeni, úgy hat mint valami hetvenes évekbeli Zs-kategóriás akció sci-fi főgonosza (Xenu sztori megvan?).
    Szerencsére maga a könyv nagyon jó, és a folyamatos “xenozás” sem zavaró a szövegben.
    Aki olvasott már Hackett-könyvet, annak ismerős lesz a rettentő “sűrű” stílus. Itt nincsenek 5 oldalas, Jókai-féle tájleírások, hosszas szenvelgések. Száguld a történet, pörög az akció. Már az első fejezet lezárása is azonnali “hűbaz…” mármint “azatmindenit”! Az első egy-két fejezetben az olvasó csak kapkodja a fejét, annyira intenzív a világ bemutatása hogy tényleg figyelni kell a részletekre is.
    Gyakori hibája a sci-fi történeteknek hogy az idegenek valójában csak furán kinéző emberek, és jobban hasonlítanak az átlagos nyugati emberhez mint sok, a Földön élő, egzotikusabb népcsoport. Botond szemmel látható, és határozottan méltányolandó módon próbál ettől elszakadni, és valóban “idegen” idegeneket kreálni. Ez szerintem sikerül is neki, és még arra is kapunk a regény végén magyarázatot hogy a firkák és hidrák (és valamilyen korlátozott szinten az ostorosok is) miért hasonlítanak többé-kevésbé mégiscsak egy kicsit az emberekhez.
    [spoiler]Azért a történet végén igyekszik betölteni a “valódi” idegenek hiányával teremtett űrt, de a csillagok belsejében élő plazmalények meg az intelligens csillagködök egy kicsit nekem már soknak bizonyultak.[/spoiler] Az idegenek bemutatásánál az író gyakran nyúl a szürrealizmus felé egy kis ihletért, ami tényleg segít hogy egzotikusnak, nem eviláginak láttassa őket.
    A teljesen eltérő világok bemutatása során nagyon sok aktuális problémára reflektál, néhol csak említés szintjén, máskor elég részletesen bemutatva, kielemezve a témát. Van itt éghajlatváltozástól nukleáris hulladékon és túlnépesedésen keresztül a migrációig szinte minden ami egy mai olvasót érdekelhet vagy érinthet. Szerencsére nem megy át túl didaktikusba, nem akar példabeszéddé válni vagy kioktatni, megmarad szórakoztatónak a maga néhol egész mély és elgondolkodtató módján.
    Összességében a könyv nem tökéletes, de nagyon jó, a modern magyar sci-fi irodalomban egyértelműen nagyon előkelő helyet érdemel. Botond nagyon szépen fejlődik, bár a karakterek még mindig viszonylag egysíkúak (néhol nagyon bugyuta viselkedéssel), sablonosak, és az Időutazás duológia óta a stílusa sem változott sokat. Remélem hogy még sok hasonló színvonalú írást olvashatunk tőle, és talán folytatódik majd a korábbi regényeihez képest látott fejlődés.

Új hozzászólás Aktív témák