-
IT café
Szeretettel köszöntünk a sztereó otthoni/szobai Hi-Fi világában !
Új hozzászólás Aktív témák
-
#71562240
törölt tag
válasz #71562240 #50201 üzenetére
A jobb követhetőség kedvéért akkor már ideidézem az előző cikkben utalt két lapszemlés írást, az eredetik a sajnos már megszűnt Hi-Fi Answers-ben jelentek meg, Darvas László összefoglalta és kommentálta őket a Hi-Fi Magazin (akkortájt ideiglenesen Hi-Fi Mozaik) lapszemléjében.
Az előzőből lefelejtettem az előzményeket, itt vannak:
Előzmények:
(#49702) kammerer
(#49705) kammerer
(#49706) kammerer
(#49708) kammerer
(#49814) kammerer
(#49963) kammerer
(#50145) kammerer
(#50201) kammerer---------------------------------------------------
A VARÁZSVESSZŐ RENESZÁNSZA
A varázsvesszős ember
Az októberi szám (az olvasói rovatban) egy teljes újságoldalt
szentel egy levélnek, amelyet valami magyar újságíró, a Hifi Mozaik
szerkesztője küldött. Így kezdődik: "Hadd jellemezzem Jimmy Hughest
úgy, mint az Önök kollektívájának legprovokatívabb tagját. Nézetei
gyakran botrányosak; még botrányosabb az a tény, hogy a végén mindig
kiderül, hogy neki van igaza." E bevezető után a levélíró beszámol
kábel-kísérleteiről, amelyek teljes mértékben Jimmy Hughest igazolták.
Ez a hozzászólás úgy jött a Hi-Fi Answers szerkesztőjének, mintha
ezt rendelte volna neki az orvos. Ugyanis éppen az októberi számban
közli Hughes-nak azt a cikkét, amely már nem is a negyedik, hanem a
hatodik vagy hetedik dimenzióba transzponál bennünket. A Tanítás
ezúttal sem közvetlenül az újságírótól származik, hanem egy bizonyos
Peter Belt-től, aki már évek óta "házal" misztikus tanaival, anélkül,
hogy bárki is hitelt adott volna neki. Nemrég valahogy sikerült
bejutnia Hughes-hoz, ahol is végre megengedték neki, hogy
demonstrálja, amit szeretne. A demonstráció hátborzongatóan hatásos
volt. Az újságíró most már riasztotta a kollégáit, és számos
demonstráció árán mindenkit sikerült meggyőznie róla, hogy Belt
teljesen épelméjű, és tényleg olyasmire jött rá, ami "nincs benne a
tankönyvben".
Peter Belt tudományát abban foglalhatjuk össze, hogy mind a
hifiberendezésünk, mind pedig egész fizikai valónk érzékeny (fogékony)
az elektromos terekre, és hogy számottevő elektromos terek vesznek
körül bennünket ott is, ahol nem is sejtenénk. Ezeket a tereket meg
lehet szüntetni, vagy legalábbis redukálni lehet őket, miáltal
egyrészt jobban fog szólni a hifi-berendezésünk, másrészt mi magunk is
(pszichikailag) jobban fogjuk érezni magunkat, és már csak ezért is
úgy érezhetjük, hogy jobban szól a zene. A két effektust néha nehéz
elválasztani egymástól. Figyelmet érdemel, hogy Belt valamikor benne
volt a hifi-bizniszben is (illesztőtranszformátorokat gyártott stb.),
de most egy egészségügyi kutatóintézet számára dolgozik, s
kutatómunkájának ("a környezet stresszhatásának vizsgálata") csak
mellékterméke volna az a felismerés, hogy a szóban forgó elektromos
terek kioltásával a High Fidelityben is profitálni lehet.Az ecset, az olaj éa a fólia, Peter Belt bűvészdobozából. Az ecsetet
használat közben földelni kellTöltéscsapda a telefonzsinóron (a krokodilcsipeszek "polarizálva"
vannak), azonkívül Polarizátor a vízcsaphoz, kísérleti (balra), majd
végső (jobbra) formájábanRontja Belt hitelét, hogy mindent azért nem köt az orrunkra.
Hiszen pénzt akar csinálni a tudományából már forgalomba is hozott
mindenféle vicik-vacakokat: egy szimpla (?) ecsetet ("Electret
Induction Brush") 51 fontért, egy olajos flakont ("Sol-Electret Oil")
35-ért, valamint egy apró darabkákra téphető fekete műanyagfóliát
(Reactive Electret Foil") 23-ért. Ezek az eszközök valamiféle
elektromos kezelésen estek át, s ennek folytán permanensen polarizált
állapotba kerültek, s ezt a tulajdonságukat átviszik mindama
tárgyakra, amelyeket ővelük ecsetelünk, dörgölünk, kenceficélünk. A
kulcsszó: a "polarizálás", amelyet természetesen valamiféle elektromos
készülék segítségével kell elvégezni. Belt is ilyesfajta készülékkel
dolgozik, és elvben árusítaná is azt, de "a gépnek most még csak a
prototípusa van meg"; mi a magunk részéről arra gyanakszunk, hogy Belt
nem is akarja áruba bocsátani a gépet. Hiszen azt bárki szétszedheti
és leutánozhatja, és akkor ki fogja megvásárolni az ecetet és olajat?
(Ecsetet, nem ecetet.)
Most azonban nézzük, mit lehet elérni a "polarizálással". Nos,
Hughes hajmeresztő dolgokat állít. Kezelni lehet például a lemezjátszó
csapágytengelyét, miáltal jobban fog szólni a szomszédos CD-játszó.
Polarizálják a polcokon sorakozó CD-ket (a műanyagdobozokat), mire
megjavul a lemezjátszó hangminősége. Polarizálják a lemezjátszó
hangszedőjét és a hangszóró membránját - és a hangkép tovább
finomodik. Ezeket a kísérleteket persze nem lehet A-B teszt formájában
végezni, ide-oda kapcsolgatva a kétféle elektromos állapot között, de
a hatás állítólag elég drasztikus ahhoz, hogy bárkit meggyőzzön. Mi
több, Belt időközben azt is kikísérletezte, hogyan lehet
lepolarizálni, vagyis megszüntetni, elrontani az elektromos kezelés
hatását.
Belt elméletét ismertetve, Hughes szóbahozza a Linn cég ismert
teóriáját, miszerint a lehallgatószobából száműzni kell a fölösleges
hangsugárzókat, sőt, a telefonkészüléket is. Ezek az átalakítók (mert
hiszen a telefonkagylóban is átalakítók vannak!) elrontják a
hangminőséget, ugyanis akusztikailag csatolásba kerülnek a zenét
szolgáltató hangsugárzóval. Belt véleménye szerint a Linn a helyes
irányban tapogatódzott, csak éppen hibásan magyarázta a jelenséget.
Nem akusztikai, hanem elektromágneses effektusról van szó:
készülékeink megérzik az idegen elekromágneses erőteret, s emiatt
romlik a hangminőségük.
Eddig azokról a készülékekről beszéltünk, amelyekkel a hifit
előállítjuk. Ámde nemcsak ezeknek van káros elektromos terük. Az
összes elektromos berendezés gyanús, különösen a csatlakozózsinórjuk,
nemkülönben a hálózati konnektorok. Az egyik legkellemetlenebb
zavarforrás a tévé a maga képernyőjével; érdemes elgondolkodni rajta,
hogy sok ember számítógép-képernyők közvetlen közelében tölti a teljes
munkaidejét, és aztán nem tudja, mitől olyan ingerült, mitől olyan
zaklatott... Egyébiránt: bármely közönséges tárgynak is lehet saját
elektromos tere. A kárpittal bevont bútor és ajtó, a lakkozott
felületek egyaránt feltöltődnek. És ilyen felületek bőven akadnak
nemcsak a lakószobában, hanem (hogy a zenénél maradjunk) például a
koncertteremben is. Nemkülönben a munkahelyeken, a kórházakban, s
egyáltalán: bárhol, ahol emberek élnek és tevékenykednek.
Hogy honnan származik az energia, amely a tárgyakat elektromosan
feltölti? Belt szerint a hálózati feszültség "szivárgásából", amely
ionizálja a levegőt. Ezáltal a különféle vezetőképes felületek körül
feszültség, valóságos komplex áramkör képződik, s ez interferál az őt
létrehozó szórt elektromos térrel.
Ezek után nem meglepő, hogy a battériák (elemek) is bele tudnak
szólni a zenénkbe. Meglepő viszont, hogy - és ez Belt legérdekesebb
felfedezése -, hogy ha ezeket az elemeket megfelelőképpen alkalmazzák,
akkor a hatásuk megfordul, és nem rontanak, hanem javítanak a
hangképen! Csak meg kell keresni a lakásban a "stratégiai pontokat",
tehát azokat a helyeket, ahol a zavaró tér a legerősebb, és mindenütt
el kell helyezni egy battériából gyártott "csapdát". Hughes szerint
Belt-nek ehhez olyan érzéke van, mint valamiféle varázsvesszős
embernek...
Hughes azzal fejezi be, hogy még a felét sem mondta el annak, amit
Belűtől tanult. Keith Howard pedig, a HFA szerkesztője, egy rövid
utószót fűz a cikkhez: "Kezdetben én is ugyanannyira szkeptikus
voltam, mint bárki más, évekig nem voltam hajlandó tudomást venni
Peter Beltről, de most már kinyílt a szemem. Másoké, semmi kétség,
továbbra is zárva marad."
Novemberben Howard visszatér Peter Belt bűvészmutatványaira.
Elmondja, hogy azóta többször is összejött a varázsvesszős emberrel,
és két ízben is felkérte őt: tartson demonstrációt a Hi-Fi Answers
saját bemutatótermében. A második szeánszon jelen volt a világ
legcinikusabb embere: a lap kiadója, aki ekkor már elolvasta nemcsak
az éppen nyomdába adott októberi, hanem a még csak kéziratban lévő
decemberi cikket is, és a hideg verejték ütött ki tőlük a homlokán.
Nos, hitetlenekből lesznek a legjobb jezsuiták: a demonstráció után a
kiadó hazament, elkezdett kísérletezni a hifiberendezésével - és azóta
is lelkesen polarizál...
A decemberi lapszámban Hughes újra visszatér Beltre és a
polarizálásra. Ekkor már egészen hajmeresztő ötletekkel áll elő,
olyanokkal, amelyeket első nekifutásra, tehát még októberben nem mert
volna leírni. (Ugyanebből az okból mi most sem merjük.) Azt állítja,
egyebek között, hogy az egyik fő zavarforrás az épületek
vízvezetékrendszere, abból kifolyólag (vagy lefolyólag?), hogy a
vízcsövek általában párhuzamosan futnak az elektromos hálózattal, s
többnyire közel is vannak hozzá, miáltal a vízhálózat elektromosan
feltöltődik. Külön figyelmet érdemel, hogy a hideg-, illetve
melegvízrendszer más-más potenciállal rendelkezik. De a vízrendszert
is polarizálni lehet, miáltal megintcsak javul a High Fidelitynk. Belt
közben újabb csodaszert hozott forgalomba: a Töltéscsapdát ("Charge
Trap"), amelyen egy arasznyi, erősen és permanensen polarizált
polipropilén cső értendő. (Tehát már nem tartalmaz battériát.) Ezeket
a csöveket a lakás "stratégiai pontjain" kell elhelyezni, és akkor
megszabadítjuk a hifi-berendezésünket (és jómagunkat) a káros
erőterektől......
VARÁZSPÁLCA NÉLKÜL
Idei első (4.) kötetünk lapszemléjében részletesen írtunk a
"varázsvesszős emberről", Peter W. Beltről és az ő (elektrét)
csodaszereiről: a Polarizátorról, valamint az ecsetről, a kenőolajról,
a műanyagdarabkákról stb. amelyekkel csökkenteni lehet a lakásban
uralkodó káros elektromos tereket, miáltal szebben fog szólni a zene
(avagy; ha a hatás nem elektroakusztikai, hanem fitológiai: a zene nem
változik, de mi szebbnek halljuk - végül is ez egyremegy): Ugyanabban
a kötetünkben beszámoltunk néhány saját kísérletünkről, amelyet Belt
teóriája inspirált; már e primitív próbálkozások eredménye is
igazolta, hogy a varázsvesszős ember tényleg "tud valamit", ami nincs
benne a fizikatankönyvben. A Hi-Fi Answers júniusi számában Jimmy
Hughes újabb, terjedelmes cikket közöl a PWB-jelenségről. Írását
annyira fontosnak tartjuk, hogy némiképp rövidítve ugyan, de pontos
fordításban adjuk. Nem mindennapi olvasmány!
Nyolc hónapja már; hogy a PWB-jelenségről írt első cikkem
megjelent az 1987 októberi kiadásban. Előrelátható volt, hogy heves
ellenérzést fog provokálni az Egyesült Királyság határain belül, de
azon kívül is. A vita bizonyára sokkal dühödtebb is lesz még;
mindazonáltal úgy érzem, hogy a köztudatban máris alapos változást
sikerült előidéznünk. A környezeti ártalmak mind több embert
fenyegetnek, s ha lassacskán is, de követi ezt az a felismerés, hogy
az elektromágneses terek káros hatással lehetnek az emberi
szervezetre. Témánk immár nem holmi mellékes ügy, hanem olyan
elképzelés; amelynek végre eljött az ideje.
Hogy ebből a szempontból mekkora jelentőséget tulajdonítsunk Peter
Belt személyének, erről majd a történelemkönyvekben fognak dönteni; az
én véleményem szerint egyedül ő volt az, akinek sikerült megoldania a
problémát. Igazság szerint, persze, sokan kategorikusan tagadják, hogy
itt egyáltalán volna valamiféle probléma. Ha nekik van igazuk, PWB
elmélete automatikusan értéktelenné válik, hiszen valamely problémát
csak akkor lehet megoldani, ha létezik. Jelen cikkben éppen azzal
szeretném demonstrálni a lakókörnyezetünket szennyező elektromágneses
terek létezését, hogy elmondom, hogyan lehet közömbösíteni őket.
Aki olvasta előző cikkemet PWB-ről, emlékezni fog rá, amit akkor
írtam: érzékszerveink közül hallásunk a legtökéletesebb, amennyiben
detektálni képes az elektromos töltésnek egészen enyhe változását is -
amelyről Peter Belt beszél. Szenzitív személyek más módon is érzékelni
tudják ezt a változást. Peter Belt például képes erre, és
tapasztalataim gyarapodtával, rutint szerezve, magam is egyre inkább
felfigyelek e változásokra. A legjobb példa erre az érzékenységre az a
képesség, amellyel közvetlenül is meg lehet érezni az elektromos
készülékek hálózati csatlakozózsinórjának polaritásváltozását. (Erről
a fajta polaritásról "Forró drót" címmel írtunk a Hifi Mozaik 5.
kötetében. - A szerk.) Peter ezt mintegy az ujjaival érzi; jómagam
mint valamiféle "nyomást" érzékelem a fülemben. Nagyobb rutinnal és
több önbizalommal valószínűleg a legtöbb ember képes lehetne rá, hogy
megérezze az elektromos töltés ilyetén változását.
Ismét csak, ha olvastad előző cikkemet; tudni fogod, hogy a PWB
Electronics cég piacra dobott egy egész sereg olyan eszközt, amellyel
manipulálni lehet az épületen belül uralkodó töltést. Arra bizonyára
nem gondoltál, hogy ezt a káros töltést egészen egyszerű eszközökkel
is befolyásolni 1ehet: karton- vagy papírdarabkákkal és rövid
dróthuzalokkal. Amiről alább írni szándékozom, többnyire gyors és
olcsó eljárás - de ne becsüld le őket! Hatásuk igen jelentékeny lehet,
még akkor is, ha már eddig is alkalmaztál bolti PWB-eszközöket. Így
hát készülj fel néhány kísérletre, amellyel manipulálni lehet a
lakásodban uralkodó elektromos töltést.
Válassz ki egy LP-t vagy CD-t - lehetőleg széles frekvenciasávút,
nagy dinamikájút -, merülj el a hangjában. Figyeld, könnyen tudod-e
követni a zenei vonulatokat; kérdezz rá a sztereofóniára; hogy vajon
kellemes-e a hang; nem válik-e kényelmetlenül hangossá a
fortisszimókban; nem érzed-e zavarosnak, bummogónak, fókuszon
kívülinek és így tovább.
Most pedig nézz körül a szobádban. Rend van-e? Avagy könyvek,
lemezek, CD-k, újságok hevernek szanaszéjjel? Hány távvezérlő van a
szobádban? Olyan órát viselsz-e, amely elemmel működik? Vannak-e
egyéb, elemmel működő jószágok a szobában: órák, tűtisztító, kamera,
játékszer és hasonló? Nincs véletlenül a hangsugárzók közelében
olyasmi, ami egyébként nem szokott ott lenni: egy köteg LP, egy szék,
egy nagyobbfajta gyermekjáték, esetleg egy cserepes növény vagy egy
asztalka? És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amelyekben hangszóró
van: hordozható rádió, kazettás magnó, Walkman-sztereó fejhallgatóval
és így tovább? Csak nézz körül és regisztráld őket. És most fel:
csinálj rendet! Vigyél ki minden elemmel működő eszközt is a szobából
(egyelőre; később majd megmondom, hogyan lehet semlegesíteni őket).
Ezek után játszd le újra ugyanazt a zenei részletet, ugyanabban a
szabályzóállásban.
Hogy mekkora különbséget fogsz hallani, az természetesen attól
függ, mekkora volt a rendetlenség, illetve hogy voltak-e a szobában
elemes jószágok. De még ha a szobádban tökéletes rend uralkodott is,
és az egyetlen elemes készülék a karórád, észlelned kell, hogy jobban
szól a zene, ha az órát kiviszed a szobából. Ha a szobád meglehetősen
rendetlen volt, s telis-tele elemes szerkezetekkel, akkor
előfordulhat, hogy amikor leülsz, és újra hallgatod a zenét,
elbizonytalanodsz, hogy vajon tényleg jobban szól-e. Ez amiatt van,
hogy sok idő telt el a két meghallgatás között. Ha így van, figyelj
jól, és hozz vissza a szobába csak egyetlen elemmel működő eszközt
(távvezérlő, kamera, óra). Hallani fogod, hogy a hangminőség romlik.Hordozd körül pillantásodat újra a szobában, de ezúttal az olyan
tárgyakra figyelj, amilyen a tv-állvány, a nagyméretű szekrény, a
székek, a heverő. Többségük négy lábon áll, és ez nem jó dolog,
legalábbis a körülöttük felépülő elektromos töltés szempontjából. PWB
azt állítja, hogy ezt a töltésmintázatot megtörheted azáltal, hogy
egyszerűen csak bedugsz egy vékony papír- vagy kartonlapot a
szótanforgó tárgy egyik lába alá. Ha így jársz el, némiképp csökkenni
fog a töltés, s ennek következtében javul a hangkép. Tudom én, hogy ez
túl szépnek látszik ahhoz, hogysem igaz legyen, de csak próbáld ki.
Tégy egy kis darab papírt a heverő, a tv-állvány, a bárszekrény stb.
egyik lába alá, és ha módod van rá, tedd ugyanezt az erősítőddel,
CD-játszóddal és a többi készülékeddel is. Azt fogod tapasztalni, hogy
a hangminőség megjavul, és nem is akármennyire: élesebbé, tisztábbá
válik, kevésbé harsány, kevesbé bummogó. Meg hangosabb is lesz
valamelyest.
Folytatva ezt a gondolatmenetet: bizonyára észrevetted, hogy a
hifi-készülékekben a csavarok többnyire négyesével sorakoznak. A
hangszórók általában négy csavarral vannak felerősítve, a legtöbb
erősítő, tuner és CD játszó tetőlapja úgyszintén. Ezen úgy lehet
segítem, hogy vagy eltávolítod az egyik csavart, vagy pedig - ha ezt
nem lehet megtenni, például mert a hangszóró nem simulna szorosan a
dobozához - tégy egy megfelelő nagyságú alátétet a négy csavar egyike
alá. Ha a négy csavar alatt már eleve alátétek vannak, távolítsd el az
egyik alátétet. (Ideális kísérleti eszköz a Heybrook HB1 hangsugárzó.
Mind a három nyílását - a mély- és a magashangszóró illetve hátul a
keresztváltó - 4-4 csavarral zárták le. Az alátétek száma is 4-4,
kivéve a magassugárzónál, mert ott egy alátét sincs. - A szerk.) Ismét
azt fogod tapasztalni, hogy a hangkép élesebb, tisztább, részletezőbb.
A négylábú hangsugárzóállványokat, a maguk négy tüskéjével, úgy lehet
manipulálni, hogy pénzdarabot dugunk az egyik tüske alá. Ezzel ugyan
rontjuk a rendszer stabilitását, mindazonáltal a hangkép most is
javulni fog.
Könyvek, magazinok, újságok, hanglemezek - mind igen magasfokú
töltést hordoznak, s az kedvezőtlenül reagál arra a szórt energiára,
amely a hálózatból árad. Ezeket a tárgyakat is manipulálhatod, oly
módon, hogy mindegyikbe beledugsz egy papírlapot: azonos méretűt, de
kisebb is megfelel. Ez az eljárás is az előbbi, páros/páratlan
rendszernek a variációja. A páros számú lap közé bedugott papírlap (a
könyvek-újságok technikai okból általában páros számú lapot
tartalmaznak a szerk.) megváltoztatja a töltés előjelét. Bármily
hihetetlen, próbáld ki! Rá fogsz jönni, mennyire hatékony ez az
eljárás. Különösen, ha nagy gyűjteményed van könyvekből vagy
hanglemezekből.
Arra is ügyelj, hogy minden polcon páratlan számú könyv, hanglemez
vagy CD sorakozzon. Az én CD-tartó állványom polcai páros számú
korongot fogadnak be; hogy ne veszítsék helyet, telerakom ugyan a
polcokat, de mindegyiket kiegészítem egy CD-tok méretű papírlappal. Ez
a módszer is működik, biztosítalak.
Elemeket a PWB polarizátorral és/vagy a fekete műanyag fóliákkal
lehet kezelni, de hatékonyan semlegesítheted őket azáltal is, hogy
közönséges ragasztószalagot tekersz körbe rajtuk - pontosan másfél
menetet. Apró gombelemeket nehéz így kezelni, de a legtöbb
szárazelemmel menni fog a dolog. Az összes elemet kezelni kell, ha
semlegesíteni akarod kellemetlen hatásukat.
A modern otthon tele van elektromos holmikkal, a televíziótól és
rádiótól kezdve a mosógépekig, a mikrohullámú sütőkig, hűtőgépekig,
kenyérpirítókig, hajszárítókig, porszívókig és így tovább. Ha
összehasonlítod ezt az állapotot, amely a mai lakások többségét
jellemzi; mondjuk a 40 év előttivel, rájössz, mennyire befonja
életünket az elektromosság. A legtöbb audiofil tudja, hogy a
tv-készülék, ha ugyanabban a szobában tartjuk, rontja a hangminőséget
igaz, ezt általában (tévesen) annak tudják be, hogy a tv-készülékben
is hangszóró van, és az akusztikusan zavarhatja a hangsugárzóinkat.
Pedig van egy nagyon egyszerű eljárás, amellyel csökkenteni lehet a
tv-készülék kellemetlen hatását, s minden olyan háztartási készülékét
is, amelyet éppen nem használunk.
Ez az eljárás csak akkor működik, ha a szótanforgó készüléknek
kihúzzuk a hálózati csatlakozóját; tv-készülékkel ezt főleg akkor
tesszük meg, ha nagyon oda akarunk figyelni a zenére. Végy egy darab
vékony, szigetelt drótot; úgy 15-20 centi hosszút, és köss
matrózcsomót* (* Reef knot. A szótár szerint takácscsomó - ámde a
takácscsomó nem ilyen. A Hi-Fi Answerből átvett kép a hajózásban
használatos dupla, nyolcas alakú csomót ábrázolja. A hurok
életnagyságú; a csomót szorosan meg kell húzni.) a közepére, miáltal
egy kis hurkot kapsz. Tisztítsd le a szigetelést a két végén, erősíts
rá krokodil-csipeszeket (vagy - hangsugárzó semlegesítésére -
banándugókat). Ezután egyszerűen kapcsold rá a villásdugóra, vagyis
zárd vele rövidre a fázist és a nullát. Akkor kapod a legjobb
eredményt, ha a készülék hálózati kapcsolófát bekapcsolt állapotában
hagyod - de egyébként is működik a módszer.
Egész készleteket csinálhatsz ilyen rövidrezáró hurkokból, rövidre
zárva minden hálózatról működő készüléket, ha éppen használaton kívül
vannak: a tv-készüléket, a mosógépet, a porszívót és a többit. Azt
javaslom, hogy a krokodil-csipeszeket mindig egyvonalba állítsd a
villásdugó ágaival, nem mintha múlna rajta valami, de megakadályozza,
hogy véletlenül bedugd a hálózatba a rövidre zárt villásdugót. Ha
vannak extra hangsugárzóid a házban - kritikusoknak gyakran 30-40
párat kell tárolniuk, amikor hangsugárzó-revűt rendeznek -, minden
egyes dobozt rövidre kell zárni, hurkot erősítve a termináljai közé.
Teljesen mindegy, benn vannak-e a hangsugárzók a zenehallgató
szobában, és az sem számít, be vannak-e csomagolva a kartondobozukba.
Elég, ha benn vannak a lakásban: a hangsugárzók okozta káros
töltés-növekedést mindenképpen meg lehet hallani. Ha ezt megértetted,
azt is meg fogod érteni, hogy a "single speaker" bemutatótermek
(amelyekben mindig csak egyetlen pár hangsugárzót hoznak be a
lehallgatószobába, a Linn cég ideológiája szerint - a szerk.) miért
hoztak csupán félsikert. Csökkentették ugyan a bajt, de nem szüntették
meg.
Az egyetlen módszer tehát: 4mm átmérőjű drótból készült
rövidrezáró hurok, matrózcsomóval, minden egyes használaton kívüli
hangsugárzó plusz és mínusz pólusai között. Ha csupán rövidre zárod a
terminálokat, keveset nyersz, kevesebbet, mint mmatrózcsomóval. És
miért matrózcsomó? Peter Beit szerint ez megváltoztatja a töltés
polaritását, s ezáltal enyhíti a káros hatást. Matrózcsomót köthetsz,
ha akarsz, a hálózati csatlakozókábelekre és az "interconnect"
kábelekre is, mégpedig kétféleképpen. Vagy összefogsz két
hálózatizsinórt például az erősítőét és a Lemezjátszóét), úgy kötöd
őket, hogy matrózcsomót formáljanak, s ezután dugod őket a
konnektorba. Vagy pedig mindegyikre külön-külön kötöd a csomót.
További változat a matrózcsomóra: végy két vékony
zománcszigetelésű vezetéket (amilyennel a transzformátorokat
tekercselik), köss a kettő közé páratlan számú matrózcsomót, lazítsd
meg hangsugárzódban a dohogó és a csipogó legfelső csavarját, kösd
közéjük a drótot, húzd meg újra a csavarokat. Meg fogsz lepődni,
mennyivel jobban fog szólni a hangsugárzód: tisztábban, fókuszóltabban
és valamivel hangosabban is Másik ötlet: erősíts krokodil-csipeszt a
drót két végére, csíptesd az egyiket (mondjuk) a lemezjátszó árnyékolt
hálózati kábelére, a másikat, pedig az erősítőére. Minél több a dróton
a matrózcsomó, annál jobban működik, de mindig csak páratlan számú
legyen.
Még mindig a páros/páratlan játék: ideje mondanunk valamit a
hárompontos alátámasztás előnyeiről a négypontossal szemen. A legtöbb
erősítőnek, lemezjátszónak, CD játszónak, tunernek, kazettás decknek
stb. négy lába van, és ez nem ideális. A hárompontos felfüggesztés
csaknem mindig jobb eredményt ad, gyakran meglepően jobbat:
Mindazonáltal, a négy ponton alátámasztott rendszert is kezelni lehet,
miáltal jobban szólhat bármiféle hárompontosnál - habár ehhez már
speciális PWB-eszköz szükségeltetik. Ha megfelelőképpen kezelik, a
négypontos alátámasztás a jobb; egyébként a hárompontos felülmúlja. Az
a lényeg, hogy a háromkontra-négynek itt sincs semmi köze semmiféle
stablitáshoz vagy merevséghez. Minél inkább belegondolok, annál inkább
meggyőződésemmé válik, hogy a régi Szilárdság/Stablitás elmélet
alapjaiban hibás; és hogy a probléma mindig is elektromos jellegű
volt, nem pedig akusztikai.
(Jimmy Hughes ezután még az újabb keletű PWB-eszközökről, illetve
a régebbi eszközök javított változatairól szól. Egyebek között
elmeséli, hogy PWB forgalomba hozott egy hangszedőt. Pontosabban:
fogott egy olcsó Audio-Technica AT95E-t, elvarázsolta - és lám, a
húszfontos kis mágneses pickup most a legdrágább MC-típusokkal is
állja a versenyt. Hasonlóképpen, a varázsvesszős ember egy CD játszót
is "polarizált". Szándékosan a lehető leggyatrábbat választotta, egy
100 fontos bóvlit - és ez a gép most állítólag jobban szól, mint
bármely középkategóriájú készülék. Az újságíró ezzel zárja
Peter munkásságában az a leglényegesebb, hogy az egészségüggyel,
az ember jó közérzetével függ össze. Élünk, dolgozunk, utazunk olyan
körülmények között, amelyek egyre ellenségesebbek számunkra; és az
elektromosság rohamos elterjedésével egyre nő a bennünket körülvevő
elektromágneses mező intenzitása. Már a múltkor is azzal fejeztem be
cikkemet, amit Peter mondott első találkozásunkkor: "Felfedezésem meg
fogja változtatni egész életvitelünket." És ez az igazság, se több, se
kevesebb. Elismerjük-e most, vagy megvárjuk, amíg rákényszerülünk?*
Plusz 1 fő?
(A szerkesztő tollából
Bármennyire kételkedtem is benne: a Páros/Páratlan szabály valóban
működik, fittyet hányva a fizikatankönyvnek. Hát ilyesmivel sem
találkoztam még, mióta kétágú vagyok!...
Ez a szólásmondás egyébként nem tükrözi híven a valóságot, mert az
embernek a két lábán kívül két karja is van, s eszerint legalább
négyágúnak minősül. (Ízetlen megjegyzéseket kéretik mellőzni!)
És ekkor belémnyilallott valami. A négy: páros szám. Lehet, hogy
emiatt egy olyan elektromos tér épül fel az élő test körül, amely
éppannyira zavaró, mint a négy ponton alátámasztott élettelen tárgyak
elektromos tere?!
Lássuk csak: évekkel ezelőtt divatúan volt egy babona: az emberek
rézkarikát hordtak a bal csuklójukon, mint a zulukafferek, s azt
állították, hogy ez a "mágneses karkötő" jót tesz az egészségüknek
(például megelőzi a reumát stb. stb.). Lehet, hogy a sarlatánok
ösztönösen ráhibáztak a PWB-effektusra: a rézkarkötő nem a reumát
előzte meg, hanem az elektromos teret blokkolta egyik végtagunk körül,
s ezáltal páratlanná alakította azt, ami eddig páros volt?!
Nosza, karkötőt készítettem két milliméter átmérőjű rézdrótból
(úgy 6-7 menetet tekercseltem - itt alighanem mindegy, hogy páros-e
avagy páratlan), és figyelni kezdtem, változik-e a hangkép, ha a
karkötőt felhúzom a csuklómra. Azt tapasztaltam, hogy bizony változik,
s nem is kevéssé! És ami a legérdekesebb: az Effektust nemcsak akkor
észleltem, ha én magam húztam fel a karkötőt, hanem akkor is, ha bárki
más vette fel a közelemben! És megfordítva: ha rajtam volt a karkötő,
vendégeim is ugyanazt hallották, amit én!
Nevezetesen - ...nem, nem mondom el, mert akkor Te is ezt fogod
hallani. Inkább próbáld ki magad. Annál is inkább, mert ami engem
illet, én néhány napi hallgatózás után elbizonytalanodtam. Nem mintha
nem hallottam volna az Effektust továbbra is - csak éppen most már nem
esküdtem volna meg rá, hogy valóban javít a hangképen. Az is lehet,
hogy ront rajta. Aminek a Páros/Páratlan szabály értelmében az volna a
magyarázata, hogy az emberi állat voltaképpen nem négy-, hanem ötágú.
Az ötödik a feje. Ha az öt elágazás közül az egyiket "blokkoljuk",
négy marad. És a négy páros szám! (A rézkarika helyett egyébként a
közönséges fémszíjas karóra is beválik, csak nem annyira effektív. A
kísérlethez az elemet előbb szedjük ki belőle!)
Nos, óhajt valaki hozzászólni ehhez az élettani dilemmához,
miszerint a körülöttünk felépülő elektromos "töltés" szempontjából
négy-, avagy ötágúak vagyunk-e? Plusz 1 fő? Mínusz 1 fő?
Fő a fejünk.[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
- Tudástár Parazitaeffektusok az áramkörben 1.
- Tudástár Melyik áram merre folyik a NYÁK földhálózatán?
- Tudástár Erősítők tápellátása
- Bemutató DSD: divatőrület vagy a zene új dimenziója?
- Bemutató Audio-gd Precision 2 erősítő teszt
- AKCIÓ - Ducky Billentyűzet Bazár! Ducky ONE 2 SF RGB, Ducky ONE 2 MINI RGB...
- ÚJ aktiválatalan Apple iPhone 15 Plus 128GB Black ! 1ÉV APPLE GARANCiA
- ÚJ HP 15-fc0555nh - 15,6"FHD - Ryzen 5-7520U - 8GB - 512GB SSD - Win10 - 2év garancia - MAGYAR
- ÚJ aktiválatalan Apple iPhone 15 Pro Max 512GB Natural Titanium ! 1ÉV APPLE GARANCiA
- Iphone 14 pro max 256GB space black Vodafone függő
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen