-
IT café
Gitáros topic ♪♫ eddig összegyűjtött tapasztalataink → itt.
(gitár-, erősítő-, effekt- és húrválasztásról, hangkártyákról)
Új hozzászólás Aktív témák
-
Moleman
addikt
Sziasztok, a véleményetek szeretném kérni új gitár vásárlásához.
14 éve játszom, Squier akusztik, Squier Deluxe Strat és Cort aktív bass a jelenlegi leltár. Nem vagyok profi, néha játszottam amatőr bandákban, de leginkább covereket gyártok itthon, saját szórakoztatásra. Külső hangkártyával Guitar Riget vagy Amplitube-ot használok.
Most a Strat mellé keresek egy más karakterű gitárt, most már leginkább Les Pault. Az első szerelem a Cort M600BB volt, de hamar követte az Epiphone Les Paul Standard Plustop Pro HB (színét tekintve továbbra is ő a szerelem). Tegnap jött képbe az 1960 Tribute Plus FC, a jobb elektronika, az eredeti Gibson hangszedők és a keménytok jó vételnek tűnik a felár ellenében. Ma egy összehasonlító tesztben ráakadtam a PRS SE 245-re, hasonló hangja van, mint a Tribute-nak, csak még jobb (tehát most már tudom, ez a vonal tetszik hangzásilag). Opció lehet egy Line6 Variax Standard, az is tud LP hangot, kérdés, hogy mennyire használható jól, ha már ilyen ronda szegény (legalábbis nekem nagyon nem tetszik).
Árban most már 200k fölött járunk, de ezzel szemben van egy tábor, aki ajnározza a Vintage V100-at, hogy veri az összes Epiphone-t, ha ez igaz lenne, megmaradna egy rakás pénzem. De akár van használt Tokai is.Ezek közül még csak az M600-at próbáltam, meg régen egy olcsóbb Epi LP100-at és egy 2000 eurós Gibsont, de most már nagyjából tudom, mit keresek, hangra és érzésre.
Megköszönném, ha megosztanátok a tapasztalataitokat ezekkel kapcsolatban, melyiket nézzem meg alaposabban, vagy melyiket felejtsem el. A színét leszámítva pillanatnyilag a Tribute áll hozzám a legközelebb, de nyilván látatlanban nem tudhatom biztosra, ki kell próbálni őket. (Láttam, hogy pont róla volt már szó pár éve, de nem lettem sokkal okosabb.)
Előre is nagyon köszi!
-
Moleman
addikt
válasz Real Ghoost #21404 üzenetére
Köszi mindkettőtöknek!
Tetszetős az a Slash Vintage, ha még meglesz, mire odajutok, megnézem (Sopron kicsit messze van Pestről), de hangszerboltban is biztos kipróbálom.
Az Epik azért is fogtak meg, mert a linkelt helyen jóval olcsóbbak, mint máshol (a 189 ezres Tribute van, ahol 232 ezer, külföldön még drágább). A Gibson hangszedők nem teszik megtartóssá? Amúgy nem szoktam hangszert eladni, legalábbis eddig nem tettem.
A PRS-nek a nyakától félek kicsit, elvileg szélesebb is, vastagabb is, de remélem ki fogom tudni próbálni. Nem áll távol tőlem, az egyik legvégső cél egy Hollowbody II.[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz Moleman #21403 üzenetére
Még egy gitárt fűznék a tegnapi felsorolásomhoz: Chapman ML-2?
Az névadó ember nagyon szimpatikus, a gitár ha nem is klasszikus kinézetű, de tetszik, Koreában készül, viszont külföldi fórumokon sok rosszat olvastam a felhasznált elektronikák és pickupok minőségéről, de az lehet, hogy csak az ML-1-et érintette (az sem közömbös, de most már nem engedem eltéríteni saját magam a Les Paul formáról ). Tudom, hogy még nem lehet sok az országban, de hátha van valakinek tapasztalata/véleménye róla.
Köszi! -
Moleman
addikt
válasz NeoPampalini #21453 üzenetére
Én telefonon DaTunert használok, mikor nincs kedvem bedugni, még az elektromosok hangját is szépen veszi szárazon, jól használható.
-
Moleman
addikt
válasz Ragnar_ #21464 üzenetére
Ha már multieffekt: tudnátok tanácsot adni midi vezérlőpedál ügyben? A Guitar Rig és az Amplitube vezérléséhez szeretnék egy pedált, tudom, hogy az igazi multieffekt pedálok közül csak a Boss GT-100 és társai rendelkeznek midi kimenettel, de ők kiesnek a körből, mert csak 30 ezret tudok rászánni. Használtan nézegettem Behringer FCB1010-et és Roland FC-200-at, de most egyikből sincs szabad préda, csak Bécsben. Van még más opció, ami megfelelne? Expression pedálra mindenképp szükségem van.
Köszi! -
Moleman
addikt
válasz Primary92 #21467 üzenetére
Én a Steinberg termékein szocializálódtam, nem tudok rosszat mondani rájuk. Személy szerint Nuendot használok, de a célnak a Cubase is tökéletesen megfelel.
Ha jól láttam, van natív ASIO drivere a kártyádnak, így remélhetőleg nem lesz gond a real time monitoringgal sem. -
Moleman
addikt
válasz Mathiask #21506 üzenetére
Köszi, nagyon elgondolkodtattál!
Ő lenne az esélyes, ha innen rendelném, bár a nyakától félek kicsit (meg nyilván kevésbé tetszik, mint az AAA topos burstök).Azóta megjártam a hangszerboltokat, a Vintage a hurka nyakprofilja miatt esett ki, a DBZ nagyon jól szólt, de az aszimmetrikus V nyak nagyon nem az én világom, játszottam nagyon mély C nyakú Gibson SG-n is, egyedül az Epiphone-ok 60's slim nyakát tudtam megemészteni. Próbáltam probuckeres Plustopot és 1960 Tribute-ot Gibson '57 Classic-okkal, mindkettő nagyon tetszett, de csábító, hogy utóbbinál olcsóbb lenne ez az USA Studio Burstbuckerrel. Mennyivel vastagabb ez az '59 rounded nyak a slim tapernél? Nem tudok most olyan helyet, ahol ki tudnám próbálni 1 napon belül, amíg az akció tart.
(Amúgy nézelődés közben vettem egy használt superstratot, de a Les Paul továbbra is terítéken van.)
[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz BluEyes #21518 üzenetére
Pillanatnyilag az egyszerűbb megoldás felé hajlok, jókat írtak a fórumokon az '59 rounded profilról, kevésbé fárasztja a kezet, mint a slim, ami valószínű igaz is, mert a slim se volt teljesen kényelmes. Az új superstrat nyaka is húsosabb kicsit, mint a régi Stratomé, mégis jó. Fogtam modern nyakú LP kópiát, de nagyon nem érződött helyesnek, úgyhogy így mellőzöm a Chapman ML-2-t is, amire még kíváncsi voltam.
Inkább megpróbálok együtt élni a Studioval, meló után nézek pár óra youtube videót, de valószínű tetszeni fog a hangja, aztán megrendelem.
Nagyon köszi az ötleteket és a segítséget![ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz SunMount3r #21538 üzenetére
Én is afelé hajlok, hogy inkább jobb minőségű hangszert érdemes venni, mert szívesebben veszed a kezedbe. A Squiert példának véve 10 éve még nem ajánlottam senkinek az Affinity szériát se, nemhogy a Bulletet, mert 55 ezerért már Standardet lehetett kapni. Sajnos most már a 100-at súrolják a Standardek, és 60 fölött van az Affinity, a minőség gondolom, hogy nem változott számottevően, úgyhogy gondban lennék. Saját használatra legfeljebb a 130+ ezres Classic Vibe-okkal szemeznék, de azokat még nehezebb megemészteni, mert még emlékszem, mikor a mexikói Fenderek kerültek 143-ba... Öregszem.
Egy barátomnak vettünk 8 éve 18 ezerért egy noname akusztikot, nem is annyira rossz, beállítottam, felhúroztam 9-es húrokkal, de így sem bírják az ujjai. Valószínűnek tartom, hogy még rajta is segítene egy jobb hangszer, mert többször újrakezdte, szeretné csinálni.
-
Moleman
addikt
válasz guitarguy #21556 üzenetére
Az elektromos gitárok rögzítését rövidre zártam egy hangkártyával és erősítőmodellekkel, viszont az akusztikus piezo hangszedője önmagában nem volt elég természetes (pedig elég jó minőségű, utólagos Artec), ezért kellett a mikrofon. Meg énekléshez sem árt, ha egyszer arra adnám a fejem. Nekem a csöves erősítők tűnnek elérhetetlennek még néhány évtizedig (meg kihasználni se tudnám, társasházban csak fejhallgatóval egészséges játszani).
Amúgy elég low cost a "stúdióm", csak néhány jobb minőségű cuccom van, azok is a belépő kategóriából.
(OFF a bb kód) -
Moleman
addikt
válasz Madness87 #21567 üzenetére
Szia!
A PRO1 annyiban más, hogy vékonyított a teste, viszont a nyaka mélyebb D profilú, kiskezűeknek nem biztos, hogy jó (élőben nem láttam még, de így papíron nekem nem túl szimpatikus).
A CD-60 jó kis hangszer, bár kicsit annak is vaskos a nyaka, a korábbi Fender akusztikusokhoz képest (egy estét végigjátszottam egy kölcsön CD-60-on, tábortűznél).
A DR-100 véletlenül került a kezembe egy hangszerboltban, és nagyon megfogott. Nagyon kényelmes a nyaka, jól is szól, előtte egy tömör fedlapos Washburn volt a kezemben, és sokkal jobbnak tűnt nála minden tekintetben, pedig csak felébe került. Én most valószínűleg ezt választanám, ha kezdő gitár kéne (lehet, hogy amiatt tetszik ennyire, mert hasonló érzés, mint a saját 13 éves Squier SD-6-om).Én azt javaslom, hogy próbáld/próbáltsd ki őket a célszeméllyel, aztán amelyik megfog, azt kell választani.
-
Moleman
addikt
válasz BluEyes #21524 üzenetére
Figyelem, kisregény következik.
Nehézségek árán, de tegnap végre megérkezett a gitárom.
10 napot vártam rá, sajnos DPD-vel jött, akik nagyon nem álltak a helyzet magaslatán. Nem lehetett tudni előre, melyik futárszolgálattal fogják küldeni, 4 nap után adták fel, és Bolognából még München felé kerültek, fene a logisztikájukba. Amint Pestre ért, telefonáltam, a másnapi kiszállításra címet változtattam, ennek ellenére a korábbi címre vitték... Plusz egy nap csúszás. Az ügyfélszolgálaton azt mondták, hogy nem tudják mikor ér vissza vele a futár a telephelyre, este már nem lehet átvenni. Ennek ellenére odamentem este 9 után, pont 10 perccel korábban ért vissza a futár, így megkaptam. AZ átvevőpontos ügyintéző már nagyon kedves volt, részben elvette a rossz szájízt.
Ott ki is bontottuk, így az unboxing videó elmaradt, de nagyon elégedett voltam.
Egy bazinagy papírdobozban volt az egész, kibélelve kisebb-nagyobb légzsákokkal és karton távtartókkal, a közepén a tok pukifóliával sokszor körbetekerve. A tokon belül a gitár a szokásos 1-2 mm vastag szivacszsákban volt. A pickupváltóról lespórolták a hungarocellbogyót, pedig az még keménytokon belül is szokás.
A tok a képek alapján nagyon gagyinak tűnt, de élőben nem olyan rossz, vastag szivacs, puha szőrös belsővel, a hátán 2 állítható vállpánt is van.
A zsebében voltak a kiegészítők, szerszámok a beállításhoz, garanciapapír, használati útmutató, minőségellenőrzési lista és egy kép a gitárról a minőségellenőrzésnél (letettem a hajam).
Maga a hangszer: fantasztikus. Gyakorlatilag fényképezhetetlen, sose adja vissza, milyen színű, de nagyon szép.
Üreges mahagóni test (barázdált a felülete), sima domború C grade juhar top, szintén barázdált mahagóni nyak, vékony selyemfényű nitrocellulóz lakk mindenhol. A koptatót leszedtem, kicsit csúnya az elülső csavar helye, de nem szerettem.
A nyak a félelmeim ellenére nagyon kényelmes, pont tenyérbeillő, jobban örülök neki, mintha 60's slim lenne. Az üreges test miatt az egész gitár csak 3.5 kiló, 90 dekával könnyebb mint bármelyik más elektromos gitárom (a strat, a superstrat és a basszus is 4.4 kiló).
A fogólap az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, elvileg rózsafa helyett sütött juhar, a színével nincs is gond, viszont olyan mintha csak durván legyalulták volna, sprőd, érdes a felülete. Ha a kezem zsírjától nem simul ki belátható időn belül, lekezeltetem valahol hangszerésszel.
A hangolókulcsok klasszikus tulipánok, elég masszívan mozognak, de a gyári húrozás kicsit tesséklássék, kevés menet van a tengelyeken, nagyon sokat mozgott, mire nagyjából tartja a hangolást. Valami hibrid Daddario készlet van rajta, talán 9-46 (tolómérővel 9-49, de olyan tudtommal nincs). A nyaki húrvezető és a bundok rendben vannak, de nem annyira kiemelkedően simák a szegélyeik, mint egy fél millió fölötti gitárnak. A húrmagasság tökéletes volt, az intonáció viszont majdnem mindenhol rossz, sokat kellett tekergetni, a vastag E húron el is értem a húrláb menetének a végét.
A potik először durván jártak, de 2 tekerés után már jók, a pickupváltó is kellemes. Le nem vettem a takarólemezeket, de ha egyszer odajutnék, csinálok képet a villanyászatról is.A Burstbucker Pro hangja... na az mindenért kárpótol. A fogólapért, az AAA top hiányáért, a relatíve hatalmas kiadásért. Minden hangerő és hangszín állásban más karakter bújik elő belőle, nem hiányzik a felezhetőség. Nagyon tisztán szól mindenhol, nem sárosodik el a hangja, és semmi zaj nincs. Nagyon sokkal tud többet nálam, évek kérdése, mire felnövök hozzá. De már dolgozok rajta, az itteni tanácsok alapján elkezdtem skálázni és így 13.5 év után végre rendeltetésszerűen használni a kisujjamat...
Pont egy nappal a gitár érkezése előtt sikerült beszereznem a kiválasztott midi pedált is (Behringer FCB1010, gyári 2.4.1 chip), egy kis konfigurálás után tökéletesen működik, stompbox és expression, standalone és VST egyaránt. A preset léptetés hektikusan működik (jobbára nem működik), de azzal már együtt lehet élni.Nagyon köszönöm minden érintettnek az ötleteket és a javaslatokat, összehoztátok nekem a tökéletes gitárt.
-
Moleman
addikt
válasz BluEyes #21585 üzenetére
Köszönöm mindenkinek!
Ez a babaforgatás nekem is rémlett, mintha láttam volna ilyeneket, köszi, hogy megerősítettél benne! Az első húrcserénél megfordítom őket. Először megijedtem, mert a vékony E húr nem közvetlenül a babára feküdt fel, hanem előtte a húrláb élére is, de annyit kellett tekerni rajta, hogy végül eltávolodott.
(#21587) Real Ghoost
Köszi az ötletet, be fogok ruházni egy citromolajra, megérdemli a többi gitár is, eddig félig avas olívával kentem őket.
A húrokat miért cseréljem? Nekem sincs jobb, van egy 10-es Daddario készletem meg egy szatyor 9-es hamis Fender ebayről (ami amúgy meglepően jó, és nyolcadába kerül mint itthon). -
Moleman
addikt
válasz Plazmacucci #21589 üzenetére
Ez a minőség dolog ebben az esetben kétélű. Olcsóbb Epiben nem gondolkoztam, de 147 és 231 ezrest próbáltam, majdnem azok közül választottam. A fényes lakk, AAA top, a szegélyek, a gyöngyházberakásos márkanév mind magasabb minőség érzetét adta, a kezelőszervek is hasonlók voltak (utóbbihoz még keménytok is járt volna). Bár a szegély nem volt mindenhol teljesen egyenes és a koptatólap éle is sorjás volt, a Gibsonnál hálistennek nem.
Viszont az átfogó minőségérzetben van valami megfoghatatlan dolog, ami miatt teljesen más a Gibson, és ez nem sznobizmus, nem szenvedek ilyesmiben. Az Epiknél nem éreztem semmi felsőbbrendűséget a gitár részéről, pedig a drágábbikban Gibson '57 Classic hangszedők voltak. Ebben viszont érzem azt, amit 8 éve az első kezembe vett Gibsonnál éreztem, ami egy '57 goldtop reissue volt. Nyilván lehetne sokkal szebb, de ha nem nézel oda, megszólalás után is ugyanaz az érzés, mint egy high-end Gibson, és ez nagyon jó.(#21590) BluEyes
Köszi, eszembe nem jutott volna. Pedig a PRS-eknek helyből hasonló a kiképzésük, csak ott nincs külön húrláb (elképzelésem nincs, hogy ott hogy lehet intonációt állítani, vagy ők ennyire bíznak a gyártástechnológiában?).(#21591) Real Ghoost
Október 15-ei gyártás, és tuti Daddario, mert színesek a bogyók. Szépen is szólnak, úgyhogy akkor szerencsém volt vele (amúgy a basszusgitáromon is fantasztikusak voltak a gyári húrok, egy kifőzéssel valami 3 évet bírtak, azóta se tudtam olyan jót venni).[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz Eastman #21599 üzenetére
Egyre szerelmesebb vagyok.
Azért kezdődött az egész vásárlási láz, mert egy munkatársam mesélte, hogy sok gitárja volt már, de a Les Paul lett az igazi. Én ezzel a kijelentéssel azért megvárnám a 30 év múlva leendő Knopfler signature Stratomat, de igazat mondhat, nekem is nagyon bevált. A pickupváltót még nem mindig szoktam megtalálni, és a kis mérete miatt nem a mellemen fekszik fel, hanem csak a szegycsontomat nyomja, de majd megtanulom, hogy kell ölben tartani.Tegnap az egész napot vele tölöttem, kezdünk összeszokni, már a fogólap sem zavar. Lehet, hogy véletlen, és pont mostanra erősödött meg ennyire az ujjam, vagy a rövidebb menzúra miatt lazább húr teszi, de ennyi szólózástól régen rojtos volt az ujjbegyem, most semmi nyoma. A nyaka hosszú távon is nagyon jó, ha egyszer sor kerülne egy másik Les Paulra, nagy ívben kerülni fogom a régen vágyott slim nyakat, ez az '59 rounded sokkal kényelmesebb.
Egy nap alatt sajnos nem csinált belőlem profi gitárost, de azért mutatok néhány hangot. Egy ismerősöm olyan számokon kért hangmintákat, amiket életemben nem hallottam előtte, és valamiért a GnR is kimaradt az eddigi repertoáromból, sose játszottam, ezért nagyon távol állnak a tökéletestől. Mind Amplitube:
- nyaki pickup, Fender tiszta csatorna,
- bridge pickup, Seymour torzító + Marshall kevés gain,
- nyaki pickup, Marshall 2/3 gain. -
Moleman
addikt
válasz BluEyes #21603 üzenetére
Ez kicsit más nevű, de leírás alapján a húrokat leszámítva ugyanaz a gitár, itt írta, hogy baked maple. Valahogy más érzés, mint a többi rózsafa fogólapom, de lehet csak a felületkezelése más. Nem nagyon adják vissza a képek a különbséget, de a régi, kiszáradtabb rózsafáimnál is halványabb kicsit.
De ha a nevének és a húroknak hiszünk, akkor Neked lesz igazad, és valóban rózsafa.
[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz Plazmacucci #21608 üzenetére
Valószínűnek tartom, hogy azóta újra változtattak a rendszeren, mert 2012 600. nap nincs.
A minőségellenőrzési papíron 2015.10.15 van.[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz Bencsizy #21610 üzenetére
Köszi!
A húrmagasság nagyon jó, inkább alacsony mint közepes. Unplugged néha kicsit zizeg, de ha máshogy rakom az ujjam, mindenhol elhallgat. Alapból rossz volt az intonáció szinte mindenhol, plusz a vékony E húr beleért a hídba, de az oktávok beállítása után jó lett az is. Tegnap vettem észre, hogy a húrtartó nagyon féloldalasan volt betekerve, a mély oldalon 4 menet volt ki, a magas oldalon 1, így már nem csoda, hogy beleért a vékony E a húlábba. Nagyjából szintbe hoztam, de nem teljesen, mert a húrláb is féloldalas kicsit, viszont így jó a húrmagasság mindenhol, azt nem piszkálom inkább. -
Moleman
addikt
válasz alvarezlopez #21612 üzenetére
Köszi!
Ki tudja, lehet, hogy egyszer mindenkinek eljön ez a pillanat, én 13 évig stratosnak tartottam magam, aztán most bolondultam meg. És örülök, hogy így alakult, máris nagyon megszerettem a kis vöröskét.
Persze ez nem jelenti a Fender végét, hiába vettem most 2 másfajta gitárt, még mindig vágyom kicsit egy Squier Classic Vibe Telére és nagyon egy USA Stratra. Csak utóbbi sajnos még az USA Les Paulhoz képest is dupla ugrás.[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz alvarezlopez #21614 üzenetére
Én nagyon ragaszkodom mindhez, a legelső '86-os Kremonámat leszámítva sosem adtam el hangszert. Éppen ezért félnék drága Stratot venni a Squier Deluxe mellé, mert háttérbe szorulna szegény (fele részben ez volt az oka, hogy a Les Paul forma lett a nyertes).
Valahol még mindig kezdő gitárosnak tartom magam, de 13 év alatt sok gitárt próbáltam, és sajnos nagyon meg tudnak fogni a drága hangszerek, nem státusszimbólum mivoltuk miatt, hanem mert érződik, hogy egy más világ. Ezt szeretem most nagyon a Gibsonban, hogy teljesen hitelesen adja a sokkal drágább testvérei hangulatát. Jócskán túllógott a kereten, a végösszeg majdnem az eredeti duplája lett, de nem bántam meg. -
Moleman
addikt
válasz Eastman #21616 üzenetére
Ú, ez nagyon zene.
(#21617) brickm
Tényleg, logikus is, de ennyire nem gondoltam bele, hogy ezért féloldalas. A húrtartót szerintem nem tudnám teljesen leengedni, beleérnének a húrok a hídba, de már inkább nem piszkálom (egy alsógatyát így is tönkretettem, azon keresztül csavaroztam, nehogy megkarcoljam a nikkelezést a csavarfejen ).8500 dolláros gitárhoz még nem volt szerencsém, de lehet, hogy addig alszom nyugodtan. 8 éve nem volt minőségi fulltömör akusztik sem a kezemben, szerelmes vagyok az illatukba, hosszabb távon nem tudnék ellenállni. Még szerencse, hogy pl a Taylor 310 abszolút elérhetetlen számomra.
(#21618) Mathiask
Köszi!
Igen, én is olvastam róla, hogy ez a szokás, de így látatlanban sem tetszett, jó úgy ahogy van. Idővel úgyis fog öregedni a szabadon álló fa, nem fog ennyire "világítani". -
-
Moleman
addikt
Nyilván ez az előírt szerszám hozzá, de van kb 6 db nagy lapos csavarhúzóm, ennyi pénzt őrültség lenne kidobni rá, főleg hogy 3× használnám egy életben.
[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz kenyocsaba23 #21634 üzenetére
Nekem ez akadt a kezembe nemrég, nagyon kellemes meglepetés volt. Többféle színben is van.
-
Moleman
addikt
Boldog karácsonyt mindenkinek!
A sok szabadidőtől újra beindult az álomgyár, elektroakusztikból mi az általános ajánlás? A mennyország egy Taylor 310ce lenne, de úgy látom, hogy a megfizethetőségbe csak a fedlap tömörsége fér bele. Natúr szín, dreadnought, testkivágás, vékony nyakprofil, minél hókuszpókuszosabb elektronika (belső mikrofon blend jó lenne, de nem nagyon találtam olyat) a cél. Most egy Squier SD-6-om van Artec piezoval, nagyon szeretem, meg is marad tábortűz mellé.
Eredetileg Fender CD-140 vagy CD-280 volt az elképzelés, de a low end elektronikájuk miatt nem szimpatikusak. Régen próbálgattam 1000 euró környéki Guildet és Martint, azok nagyon tetszettek, ezért a legjobban most a Sigma fogott meg, ami valami Martin licensznek tűnik. Ez a DRC-28E tényleg olyan jó lehet, mint amilyennek látszik? Vagy esetleg Cort MR-730FX tömör háttal, vagy Yamaha FGX-720, FGX-730?
Utólagos elektronikával lehet, hogy jobban járnék most is, de a cutaway jól jönne, az pedig általában csak a gyári elektromosokhoz jár.Még nagyon messze, évekre van a vásárlás, csak most kezdem megálmodni, de hangszerboltban kipróbálhatatlannak tűnnek, alig van készlet minőségibb akusztikból, ezért próbálok minden infót begyűjteni, hogy melyikeket érdemes kipróbálásra levadászni.
Köszi!
-
Moleman
addikt
Köszi, megerősítettél. Azóta csak a Sigmát nézegettem, beleszerettem, pedig nem is fogtam. Láttam egy Martin-Taylor összehasonlítót, akkor esett ki a Taylor a listámról, nem tetszett a hangja.
Ezért a Martinért a fél életem eladnám (újonnan próbáltam 8 éve), ha érzésre közel van hozzá a Sigma, tökéletesen elégedett leszek vele.
Az Eldorádóban eddig nagyon gyér volt a felhozatal, bármit is akartam venni, hátha akusztikusokkal valami hasznuk is lesz, be fogok nézni. -
Moleman
addikt
válasz Ragnar_ #21689 üzenetére
Most néztem, az UX1-nél nem írták, hogy lenne fantomtáp, csak az UX2-n van.
Ha nem szempont a mellékelt effektprogram (úgyis lehet szerezni bármilyet az "online kölcsönzőben"), én inkább a Steinberg UR22-t javasolnám, ennyi pénzért annál jobbat szerintem nem lehet kapni. A saját kimenő hangját sajnos nem lehet rögzíteni vele, de ezen kívül mindent tud, amire szükség lehet, nekem nagyon bevált.
-
Moleman
addikt
válasz Ragnar_ #21691 üzenetére
Idővel minden hasznos lehet, anno azért is választottam az UR22-t, mert volt rajta midi, a régi szintimhez. Ha USB-s billentyűm lett volna, lehet, hogy nem vettem volna midiset, pedig most már nélkülözhetetlen a pedál miatt. Kondenzátormikrofonom is van, legalább fél éve nem használtam, de jó tudni, hogy ott van, ha éneket vagy akusztikus gitárt akarok rögzíteni. A "what u hear" rögzítés mondjuk nagyon hiányzik, de emiatt egyelőre nem cserélem le UR44-re, mert úgyis megtartanám ezt is, hordozható eszköznek.
Na meg ott az érv, hogy a Steinbergek 192 kHz-esek, nagyon kevés cucc tud ennyit, de álszentség lenne erre hivatkoznom, mikor 44.1-gyel használom.Igazi jobb erősítőkkel még nem nagyon találkoztam, Guitar Rig és Amplitube van terítéken nálam is, a Line6 csomagját még nem próbáltam, de ha valaki szerint jobb, mint az Amplitube, kipróbálom.
Ha már akusztikus: ennél a hangszedőnél mi lehet a csel? Banggoodról nagyon sok műszaki cikket vettem már, sose volt gagyi, de ez ijesztően és egyszerre kihagyhatatlanul olcsó. Most egy aktív Artec piezo van a gitáromban, de nincs EQ hozzá, így ehhez ki kéne vágatni a kávát is, ami kicsit visszatartó erő.
-
Moleman
addikt
válasz Skrilla #21701 üzenetére
Én "előírásszerűen" nejlonhúroson kezdtem, fél év múlva sikítva szabadultam meg tőle, sose szerettem. Fémhúros akusztikkal folytattam, most már pozitívumként élem meg, hogy megedzette az ujjaim. Elektromoson még könnyebb tanulni, talán még kényelmesebb a nyaka, vékonyabbak a húrok. A Les Paul üresen, erősítő nélkül is szépen szól (legalábbis az enyém nagyon tud zengeni), kezdeti akkordozáshoz nem tartom feltétlenül szükségesnek a hangosítást.
Ha olcsón akarod megúszni az erősítőmodellezést, effektezést, kipróbálhatod számítógépen is (külső hangkártyával, vagy valami régi jobb Creative Audigy PCI kártya is hibátlan lehet a feladatra, fillérekből).(#21698) AKs
Köszi, akkor nem erőltetem, jó nekem a mostani hangszedő is.
Én Shure SRH440-nel használom egyedül, ha pedig ketten játszunk, vagy egy ős-Genius 5.1-gyel, vagy a Frontman 25R aux bemenetére dugva (meglepően jól elbír egyszerre két Amplitube párhuzamos futtatásával is, bár ez lehet, hogy csak az i5-ös laptop érdeme). -
Moleman
addikt
Biztos lehetsz benne, hogy jó lesz. Nekem egy 2003-as Audigy volt az asztali gépemben, 16 ms valós latency-vel zenéltem vele (2 ms volt a beállítás), az még szerintem észrevehetetlen. A proci lehet a szűk keresztmetszet, a régi P4-em csak a standalone gitáreffektekkel bírt el, a DAW és a VST-k már sok volt neki, de ezen a szinten valószínűleg régen túlléptek már a mai belépő szintű procik is.
-
-
Moleman
addikt
válasz bigrob #21855 üzenetére
Nekem is van mindenféle, 24.75" Les Paul, 25.5" Strat, superstrat, akusztik, 34" basszus, mind megszokható, szerintem átlagos kezem van. A Gibsonon sem érzem semmi akadályát a drop D-nek, pedig csak 46-os E húrom van (ráadásul a Straton 42, superstraton 38, de ezek is tolerálják a lehangolást).
-
Moleman
addikt
válasz Plazmacucci #21866 üzenetére
Én egy ilyenbe ruháztam be, mikor akciós volt (~62k). Kicsit így is korlátozottak a lehetőségek vele (nem tudja a saját kimenő hangját felvenni), de amúgy bevált, a midi is hibátlanul működik.
A régi asztali gépemben Creative Audigy LS volt, már azzal is nagyon jól lehetett rögzíteni, külön kezelte a 2 sztereó inputot, "what you hear" opció is volt, de nyilván kevésbé volt kényelmes, hogy nem voltak diszkrét előfokok és hangerőpotik.[ Szerkesztve ]
-
Moleman
addikt
válasz Plazmacucci #21868 üzenetére
Rá lehet, amíg nem volt midi pedálom, egy Zoom 707 II játszotta a wah vagy a volume pedál szerepét, minden más effektet kikapcsolva, mert az erősítőmodellezést és társait Amplitube-bal vagy Guitar Riggel oldottam meg, felvételkor általában VST-vel. Ha nem ragaszkodsz a Boss hangjához, próbáld ki a PC-n effektezést, kényelmesebb és elég meggyőző (életemben kb 3× játszottam igazi csöves erősítőn, úgyhogy az én referenciáim nem mérvadóak ).
A midi pedál újabb távlatokat nyit, a DAW-on belül lehet rögzíteni a felvétel mellé a midi sávot is, vagyis az expression pedál mozgását. Így később tudsz wah pedált cserélni a presetben, megtartva az eredeti mozgást.[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- Hobby rádiós topik
- Huawei P30 Pro - teletalálat
- Autós topik
- Politika
- Autóhifi
- Milyen program, ami...?
- Tarr Kft. kábeltv, internet, telefon
- Motoros topic
- VR játék lesz az Alien: Rogue Incursion
- További aktív témák...