Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • North15

    csendes tag

    Sziasztok!

    Én nem vagyok nagy íródeák, ez az első posztom ide, ugyanakkor már évek óta olvasom ezt a topikot. Most jutottam el oda, hogy szívesen látok minden dedikált tanácsot, ugyanis beneveztem a két hét múlva megrendezendő SPAR-maratonra, ami életem első maratonja lenne. Ezen a ponton értelemszerűen nem edzéstanácsokat kérek, hanem az elmét szeretném minél jobban felkészíteni, hogy mi vár rá, annak tükrében, hogy a puszta teljesítésen messze túl a legjobbamat nyújtva összejöjjön egy 3:45-4:00 óra közötti idő.

    Azt hiszem itt olvastam félmaratonra kb. azt, hogy ha 10k-nál nem vagy fáradt, lassan kezdtél, 15-16-nál már ki kell lenni, az utolsó 5-ös meg lemegy szívből. Egy maratonnál mi az általános forgatókönyv? Alapvetően triatlonra edzek, ott versenyen a futásra érzésként a hűtési problémák és a puszta túlélés marad, mint megoldandó feladat. :) Na de a "csak" futás frissen, nulláról kezdődik, itt beszélhetünk taktikáról, holtpontról stb.. Mi az a mindset, amivel végig kell/lehet futni egy maratont, na meg kb. mikor hogyan kéne érezzem magam?

    Előre is köszi minden infót, tapasztalatot.

  • North15

    csendes tag

    válasz Perillustris #55867 üzenetére

    Köszi a tanácsokat, meg a többieknek is. Szinte minden úgy történt, ahogy írtad. Az írásaitok alapján igyekeztem extra tisztelettel és türelemmel a táv elé állni. Na meg közben is fókuszálni. Végül sikerült tegnap lefutni, még jobban is mint terveztem. Szóval 3:44-gyel én is beállok az első maratonosok sorába. :)

    Amiért nagyon aggódtam, hogy nem igazán készültem rá specifikusan. Egyéb versenyek miatt még az utolsó hónapban sem. Idén a versenyt megelőzően mindössze 900km-t futottam, ami szerintem elég minimál megközelítése egy tisztes maratonnak. Viszont van mellette bringa és úszás bőven. Reméltem, hogy adnak elég állóképességet és akaratot, adtak.
    A versenytempó végig kontrollált volt és 175-ös átlaggal a pulzus is kb. egyenletesre sikerült. A célba érve se éreztem extra kimerültséget.
    Ami miatt viszont nem lett mégsem kellemes a második fele, és ahol kijöhetett a kevesebb futóedzés hátránya, hogy akkora a lábaimat igen erősen éreztem. Szóval volt benne küzdelem is. Kb. 25 km-nél át kellett állítani az agyamat, hogy felejtse el az eddigieket, és én most valójában egy úszás-bringa után fáradt lábra futok egy "csak" félmaratont. Ez meg már ismerős helyzet.

    Szóval büszke vagyok magamra, de le is vontam a tanulságokat, hogy jobban kéne tornára és erősítésre fókuszálni, mert vannak a testemben gyengepontok.

    A célbaérkezőknek én is gratulálok.

Új hozzászólás Aktív témák