Új hozzászólás Aktív témák

• #104167 Bad Pritt félisten .LnB #104165

  Új Válasz 2017-10-07 11:28:52 #104167

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bad Pritt

  félisten

  válasz .LnB #104165 üzenetére

  Legyen.

  Blade Runner 2049

  Aránytalan volt, csapongó, szórta egymásra a helyszíneket és karaktereket, a sztori nagyon is ismert, a színészek között is volt azért gyengébb láncszem, iszonyat hosszú film, legalább fél órát ki lehetett volna vágni belőle. Ryan Gosling Drive 2-nek hitte, Harrison Ford pedig már nagyon öreg, nem csak külsőre, de egész lényében érezni, hogy épül le, a többi nagyobb névnek (Robin Wright, Jared Leto, Dave Bautista) pedig alig volt tere és ideje karaktert építeni, utóbbi kettőnél sok plusz infót ad a kisfilmjük. A zene néhol otrombán betolakszik az ember dobhártyájába, az operatőr pedig néhol már súrolja a lopás határát, úgy nyúl az előző részhez.

  Mégis ez az év legjobb filmje, az évtized egyik legjobb scifije és nem csak a név öröksége okán, de önmaga jogán is helye van a legjobb filmeket összegző listán. A Szárnyas Fejvadász 2049 163 perce egy olyan végletekig kifinomult, tükörsimára csiszolt és ami a legfontosabb, hogy közérthető, de mégsem klisés szimbólumrendszer, amire nem is értem, mi alapján adhatott a Clumbia és a Warner potom 185 millió amerikai dollárt.

  Ez az... élmény, mert az egyszerű film szó végtelenül lealacsonyító lenne egy ilyen silány filmeket bemutató blockbuster szezon után, úgy magába szippantja az embert, ha hagyja, amire nagyon régen nem volt példa és ahogy beszélgettünk utána másokkal, nem csak én éreztem így. Több embernél is érdekes módon az Avatar merült fel még példának, mint brutálisan erős atmoszférateremtés egyik iskolapéldája, csak míg ott a mondanivaló nem ért fel a külcsínhez, itt sikerült olyan kérdéseket is feltenni (és véletlenül sem megválaszolni), ami egy könnyed kocsmabeszélgetés vagy akár egy szakmai kerekasztal beszélgetés során is téma lehet.

  A film alapkérdései hasonló az első részéhez: mi tesz minket emberré? Van-e jogunk Istent játszani? Viszont hozzáad egy nagyon fontos gondolatot, ami az első filmből kimaradt és itt a teljes történetet meghatározza: mi számít valóság, vagy igaznak? Ez az utolsó az, ami miatt véleményem szerint a 2049 túlmutat a scifik 99%-án és ami hihetetlen, az az, ahogy ezt megmutatja nekünk a rendező. Vegyük példának a Mátrixot: ott teljesen egyértelmű, explicit jelei vannak két szintnek ("kék" és "zöld" világ, más ruha, más frizura, más környezet) és Wachowskiék egy egyértelmű határmezsgyét határoztak meg a kettő számára. Villeneuve ezzel abszolút szembemegy és egy önmagában Oscar-díjat érdemlő jelenettel teszi fel a kérdést, mindehhez pedig csak két színésznő kellett.

  A film szimbólumrendszere önmagában egyszerű amúgy, Villeneuve ügyesen variálja az eszközöket, van, ahol a nevek jelentése sokatmondó, máshol a környezet, megint másnál a szavak árulkodnak. Minden részlet, minden kulcsszó egy-egy apró darab a kirakós egészébe, ami végül elvezet a film legutolsó jelenetének legutolsó mozdulatához, amikor végre felsóhajthatunk mi is. Egy szinte tökéletes utazás, rengeteg emlékezetes pillanattal és olyan jelenetekkel, amiket 30-40 év múlva legalább annyiszor fognak emlegetni, mint az eredetit manapság.

  De azt írtam, szinte tökéletes utazás. Nos volt néhány pont, ami az első bekezdés túlzásaitól eltérően valóban zavartak, spoiler nélkül: Jared Leto rendkívül kevés időt szerepelt, pedig az már a trailerek alapján leszűrhető volt, hogy Niander Wallace az egyik mozgatórugója a cselekménynek, mégis háttérbe szorult szinte a film egészében. Ugyanez elmondható a Robin Wright alakította rendőrfőnökről, pedig volt a filmben egy kulcsjelenet, aminek ő volt az egyik szereplő és szerintem kicsit több magyarázatra szorult volna. A zene valóban néha túlságosan az ember agyába akart hatolni, még talán az Interstellarnál is jobban igyekezett Zimmer és a másik úriember a néző idegeire hatni. A nyomozás részletei is néhol elnagyoltak voltak és volt egy részlet, ami gyakorlatilag a film egész sztoriját megkérdőjelezte, de ezt a spoileres részben leírom. Ami még zavaró lehet egyeseknek, az a reklámok túltolása, Diageo, Johnny Walker, Atari, Peugeot, csak néhány példa, de a film egésze gyakorlatilag végig tele volt, mint a magyar blockbusterek komolyan. Ettől függetlenül viszont minden a helyén volt, A színészek játéka meglepően visszafogott, megint volt magyar szöveg, hasonlóan fennkölt, mint az első részben és örömteli, hogy Dave Bautista nem olyan csapnivaló színész, mint hasonszőrű társai. Spoilerbe pedig néhány észrevétel:

  Számomra az egész filmet megkérdőjelezi az, ahogy Luv tank módjára intézi az ügyeket és így gyakorlatilag K és a teljes rendőrség feleslegessé válna. Nála (azaz a Wallace adattárban) van az infó, ami alapján K elindul, megöl egy rendőrtisztet, amiről aztán még beszélget is a hadnaggyal, mégsincs retorzió és az űrből bombázza le a csöveseket, akik K-t épp meglincselnék. Ha ilyen elhivatottság és erőforrások állnak a rendelkezésére, tudja K merre van és mit csinál, akkor nem igazán értem, hogy miért nem ő maga göngyölítette fel az ügyet. Bár az is igaz, hogy az egyik kulcs (az emlék) számára nem volt meg, így Deckard megtalálása is nehezebb lett volna, de amúgy ez a szál nekem így is érdekes maradt.

  Ami viszont majdnem könnyeket csalt a szemembe, az K halála. Féltem, hogy egy az egyben ellövik a Roy Batty-féle emlékezetes monológ+halál kombót, de annyira mesteri lett, ugyanarra a zenére eső helyett hóban pihen le K, szavak nélkül... a többiek, akik nem látták, nem igazán értették, hogy miért mosolyodtam el, miért olyan fontos ez, de tényleg, hihetetlen volt, ahogy ennyire ügyesen és tisztelettel idézték meg minden idők egyik legtöbbet emlegetett jelenetét.

  #értékelés

  [ Módosította: Viszlát ]

  Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák