Aktív témák

  • Csemike

    csendes tag

    Nagyon kedves dolog történt ma velem.
    Van egy családom, ahol 3 gyerek van (4, 3, és fél évesek). Édesanyjuk megkért, hogy legyek a legnagyobbnak, a kislánynak a keresztanyja. :) Örömmel el is vállalnám, mert nagyon szeretem őket, de sajnos nem lehet. :( Addig nem, míg a klienseim. Aláírtam a Szociális Munka Etikai Kódexét, vagy mi a szösz. Azért megkérdeztem a főnököm, de ő is azt mondta, hogy nem szabad vállalni. Rokoni, vagy más befolyásoló kapcsolat nem állhat családgondozó és gondozott között.
    Érdekes, hogy a kollégám meg is jegyezte, hogy mennyire másképp bánok ezzel a családdal mint a többivel. Őket valóban megkedveltem. Ez nem jelenti azt, hogy kivételezek velük, vagy olyasmit megengedek nekik, amit nem szabad, hanem másképp folyik a kommunikáció közöttünk. Már-már baráti a kapcsolatunk. Az anya egyidős velem, 3 pici gyerekkel él együtt az anyaotthonban. Senkije nincs akire számíthat, se családja, se barátok (a gyerekek apja jobb is, hogy inkább nincs képben...), mégis ő az, aki sose panaszkodik. Minden segítséget elfogad, és a maga egyszerű módján meg is köszöni. Ha sütit süt hoz belőle pár darabot (bár ezt is tilos lenne elfogadni :D ), vagy ha valami pakolnivaló van az otthonban, akkor ő az első aki ugrik és segít. Imádja a gyerekeit, ők is imádják az anyjukat, és a nincstelenségükben mégis olyanok ők négyen mint valami nagy szeretetsziget. Ma a 3 éves kisfiú odajött hozzám az irodában, amikor már égnek állt a hajam a sok problémától és azt se tudtam hol áll a fejem, felkéredzkedett a karomba és megkérdezte, hogy mérges vagyok-e. :) Mondtam, nem vagyok mérges, csak sok dolgom van. Erre azt mondja ez a 3 éves kis csipasz, hogy "vigyázz magadja:)" és megpuszil. :))

    Szóval édesek, na. :) De keresztanyu sajna nem lehetek.

Aktív témák