Új hozzászólás Aktív témák
-
DeFranco
nagyúr
Minden tisztelettel de én be is borítottalak volna a szerelvény közepére. Meg is szoktam tenni általában.
Ugyanis kiszabottul idegesítő, hogy mindenki tolakszik, haladna, de ez pontosan addig tart, amíg át nem lépi a szerelvény küszöbét. Onnantól kezdve úgy érzi magát, mint Alice csodaországban, néz, ámul bámészkodik (szigorúan az ajtóban!) hogy nahát, guruló vaskígyó de érdekes.... az hogy mögötte is szállnának fel az kiszabottul nem érdekli. Takarodjon befele a két ajtó közötti felezőre, ha meg a következőnél leszáll, akkor meg hátra a sor végére még a beszállás előtt. Kedvencem amikor beállnak az ajtó két oldalára rögtön a küszöbnél és nyitják azt a cserépedény metróújságot mert durva fontos a legnagyobb tömegben elolvasni, hogy mit írt tegnapelőtt az origo meg az index.
És ezt minden reggel eljátszani durvára frusztráló, évek alatt szépen tele is ment vele a törpöm, úgy hogy most már ha épp nem vagyok a legjoviálisabb hangulatomban és megint eljátsszák (és mindig eljátsszák) a belépekésföldbegyökerezikalábam figurát, akkor habtestem összes lendületével érzékeltetem hogy jobb ha magától kerüli ki a középső kapaszkodót mert ha én lökök rajta, akkor lehet lefejeli.
Közlekedési kultúra. Ennyi. Aki meg nem tud kutluráltan közlekedni, az ne csodálkozzon ha megborítják.
A bezzegnyugaton ez még durvább, ahhoz képest itthon mindenki előzékeny buddhista, ott ha valakinek az útjában vagy, az úgy taszít arrébb, hogy mire észbe kapsz hogy anyádanyádanyád addigra már rég felért a mozgólépcsőn is. Ott nincs kecmec, senki nincs tekintettel senkire. És igazuk is van.
[ Szerkesztve ]
