Új hozzászólás Aktív témák

• #12892 Dißnäëß veterán kukulec #12891

  Új Válasz 2021-06-05 14:43:08 #12892

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dißnäëß

  veterán

  válasz kukulec #12891 üzenetére

  Tyű, nem egyszerű De átérzem a nyűglődésed.
  Ahogy én hallom:

  Alpha - Albedo-ról (1976): érdekes módon itt jók a magasak sok kortárs Vangelis-hez képest, de lehet azóta betolta ezt a szintit a Dunába az öreg. Kár.

  Mélyek szó-szó, de szerintem ez "divat" volt anno, nem túltolni a mélyeket (veterán hangmérnökök szerint ez lenne a normális, de én is kívánnék ide többet). Nem csoffadt, inkább "retro" keverés. Ott van, de semmi különös.

  Tér nekem szűk, semmilyen.

  Alpha - Greatest Hits (1991): megjön az Alpha-ra az, amit keresel. Tér nyíltabb, de nem viszi túlzásba. A bal csatorna nálam picit kaphatott volna még, fura.
  
  
  Alpha - Gift (1996): az 1991-est tovább viszi, nincs csatorna balance bajom vele. Pulstar és az összes többi alulgyenge is helyre kerül. Tér nyílik a '91-eshez képest (az pedig az Albedo-hoz képest ugye), de itt sem vagyunk nagyon elveszősen a világűrben, .. még így is tömör, odacsapós az ezutániakhoz képest, ez neki nagyon jól áll amúgy, szerintem.

  Alpha - Platinum (1997): elővették szerintem az eredeti Albedo-sat, sovány mély, viszont a térrel lett valami, ez sokkal "sztereósabb" és a magas alján 4-8k ? lehet húztak picit. Nekem ez a szintén hiányosabb mély miatt nem jön be annyira, előző kettő az igazi az én ízlésemnek. Ha adsz neki hangerőt talán, de nekem se így, se úgy nem annyira. Érzelemmentes, steril.

  Alpha - The Portraits (1997): bár ugyanaz az évjárat, mint a Platinum, más keverés. Hatalmas tér, magas teteje mintha kapott volna, a gyönyörű szintiközepeket jól visszahozó Gift-es keveréseknek hűlt helye, ez egy laposabb, dinamikátlanabb Alpha az én ízlésemnek. Nem lesz kedvenc. Elvesznek a nagy szintinüanszok a középtartományból ebben a hatalmasra húzott sztereó térben, holott ezek a szintik az Alpha lényege. A Gift verzió szűkebb, tömörebb, szintidomborítóbb, de az Alpha szerintem ott van igazán a vonalzó és a lóhát közepén.

  Aztán ha kipróbálod ezt, lehet Nálad ez lesz a befutó, ez csak ahogy én hallom.

  Alpha - Cosmos CD2 (2001): mindegyik elődnél eltérő. Lehet ezt keresed. Ez lényegében egy térben felfújt-megnövesztett 1997 Gift-es Alpha. Ízlés dolga, melyik a legjobb, az tömör, ez hatalmas tér, "modernebb", az eredeti Albedo-stól mindkettő már jó messze (helyesen). Fej-fej kb. A súlyokba nem nagyon nyúlt bele a hangmérnök szerintem, bár 5:17-nél a lefutó dobok (is) eltérnek. Én nem tudnék dönteni. Talán 51% az 1991-es javára.

  Alpha - The Best of Vangelis (2002): a Gift-es verzió. Ezen amúgy a Pulstar is brillírozik (az is a Gift-es).

  Alpha - Odyssey (2003) - Újragyártott Alpha, ez nem csak Albedo-s remaster, hanem bele is nyúlt a szerző, került be 1-2 új szinti. Amúgy jó, hatalmas tér, mélyek, magasak, minden van itt, egyetlen baja, hogy nem ezt szokta meg az agyunk Itt-ott "hopp, ez mi", de amúgy pöpec. Nálam marad a Gift-es..

  Alpha - The Best of Instrumental Works (2008) - ez egyik korábbi sem, de a Cosmos CD2-es verzióra hajaz, halkabban, a teteje picit talán nyíltabb, ami levegősebbé teszi. Mákszemnyivel. Ha a Cosmos bejött, érdemes ezt is mellétenni..

  Alpha - Original Album Classics (2011) - Szerintem a Cosmos-os, de hangerőben lentebb picit és ha egyenlőre hozom, dinamikátlanabb számomra egy kicsit. De szerintem az a verzió, tér, hangszerek, sávszél, nagyjából minden az. Ha a Cosmos-os bejön, ezt is..

  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

  Conquest of Paradise - 1942 (1992): Mély szvsz rendben, nem kéne több, megölné. Max alulra az üstdobokra impulzus szerűen rádobni még, de mint mély-alapszint, számomra OK.

  Tér nagy, nyitott, kórusnál pláne, bár szerintem végig eléggé meg tudja őrizni ezt a nagy teret, nincs az az érzésem, hogy össze-össze esik valami miatt kisebbre.

  Conquest of Paradise - Platinum (1997): mély kisebb, tér nyitottabb picit, magas mintha kapott volna, master jelszint picit lentebb (közepek valszeg). Más kicsit. De ha az 1492-sön hiányoltad a mélyet, ez nem segít ki.
  

  Conquest of Paradise - The Portraits (1997): ugyanaz, számomra lapos, az 1492-esben sokkal több dinamika van.

  Conquest of Paradise - Reprise (1999): az 1492-es verzió, a legnagyobb mélyekkel (és dinamikával).

  Conquest of Paradise - The Best of Instumental Works (2008): az 1492-es verzió.

  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

  Ask The Mountains - Voices-ről (1995): itt is van egy kis függöny, a snare drum jellegű dob + cintányér kombón, ez szvsz betudható az akkori rögzítési és szinti technikákna, meg annak a csilliárd analóg drótnak, amin átmegy az egész, mire szalagra (és később CD-re) került az anyag.

  Mély szvsz nagyon rendben, nem kéne több, megölné.

  Ask The Mountains - Vangelis with Stina Nordenstam albumról (1996): ugyanaz.
  Ask The Mountains - The Collection (2012): ugyanaz.
  
  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

  Hangulatbatevős ajánló:
  
  - Fields of Coral, az Oceanic-ról (1997). Nagyon szálló és végtelenül finom alkotás, egy A4-es oldalon át tudnám elemezni, mi történik, mestermű, hibátlan érzék, minek mikor kell finoman belépnie.. húzza, viszi az agyat, nagyon jó, instant utazás , totál elvonatkoztat az ember a zenétől.

  - Apocalypse des Animaux, a Pulstar - Hits of Vangelis-ről (1995). Nem csak remaster, hanem újrahangszerelt verziója az 1973-as La petite fille de la mer-nek (az első remaster az 1997-es The Portraits-en lévő). Kapott egy régi-új nevet is. Tele csilinggel, fincsiséggel, igazi fülsimogató csemege.

  - Chariots of Fire - The Portraits (1997): ez a legjobb belőle szvsz.

  - Reprise (a teljes album, 1999): sztem ez egy nagyon komoly válogatás lett és a legjobb verzió került bele az összes számból. Prelude-ért a végén külön pirospont.

  - Rachel's Song - Blade Runner (Esper Edition, 2003, CD) vagy az Audio Fidelity-s 2013-as SACD.

  - L'Enfant (Odyssey) - nem kell bemutatni (A Hét)..

  POKE 16017,44 ..... SYS 2077

• #12895 bta1 őstag kukulec #12891

  Új Válasz 2021-06-07 10:53:49 #12895

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bta1

  őstag

  válasz kukulec #12891 üzenetére

  Nekem az Alpha első változata van meg (német nyomású Albedo 0.39 LP B/1), azon is művi, "rendezetlen" térből szól, dehát hogyan szóljon az analóg szintetizátor többsávos felvételen?

  (Vangelis nekem kb. ezzel az albummal ért véget. Kompozíció terén még kiforrottabb lett, megtanult könnyebben befogadható "slágerzenét" írni, viszont egyre inkább érezhető rajtuk a rajongói elvárás...)

• #12897 vlaca2 tag kukulec #12891

  Új Válasz 2021-06-07 11:26:01 #12897

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vlaca2

  tag

  válasz kukulec #12891 üzenetére

  A 2017-es Delectus boxset-ben rendbe raktak több albumot, modern masterek, jól szólnak. Sajnos ez a 3 track pont nincs rajta

  "I see the sound waves" Planar Speaker Asylum

Új hozzászólás Aktív témák