Új hozzászólás Aktív témák

• #118784 Aszpirin senior tag Smiley #118775

  Új Válasz 2023-12-02 09:48:06 #118784

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Aszpirin

  senior tag

  válasz Smiley #118775 üzenetére

  Na most sikerült Neked elterelni a vitát olyan területre, amiről szó sem volt.

  Talán nem kellene összemosni a használt billentyűzetet az operációs rendszer nyelvével.
  Mindig is angolt használtam Mac-en is és Windowson is.
  Ennek nem egészen az az oka, amit Te írtál (túlnyomóan inkább az, hogy a magyarításoktól frászt kapok, ezért soha nem vettem a fáradságot, hogy beletanuljak, és sokkal nehezebben találom fel magam a magyarított oprendszerekben... azt a fajta magyarítást, ami pl. az excel-makrókban használható függvények neveit is megmagyarítja, egyszerűen hülyeségnek tartom ), de nagyjából mindenben egyetértek eme hozzászólásodból.

  Csakhogy... tényleg ne keverjük a billentyűzet kérdését az oprendszer nyelvének kérdésével.

  Én a számítástechnikát/programozást még annak hőskorában, a 80-as években kezdtem, amikor még egyáltalán nem volt a magyar billentyűzet (a számítástechnikában) elterjedve. Nem is igazán volt oka, mert a Unicode sem volt széles körben implementálva ill. senki nem használta, így aztán a PC-kategóriájú gépeken az ASCII-tábla 8-bitre kiterjesztése (az OEM CP437-ként ismert "kódlap") lokalizált változatait kezdték el használni a 90-es években (Közép-Európában emlékeim szerint a 852-es akart meghonosodni), de használatuk rettentően nehézkes volt és rengeteg problémát okozott (talán a hozzám hasonlóak emlékeznek még, milyen kellemes volt, amikor egy magyar ékezetes szöveget kinyomtattak, és az ékezetes betűk helyé krikszkrakszok voltak), ezért szinte mindenki inkább az eredeti 437-est használta, az arról hiányzó ő és ű karaktereket ô-vel és û-vel helyettesítette. Ráadásul a kódlapokat nem csak (sőt nem eredetileg nem is elsősorban) lokalizációs célból használták, ezért a Windows elterjedésével elterjedt egy új, a grafikus megjelenítéshez jobban alkalmazkodó kódlap-rendszer, amiben a közép-európai lokalizált karakterek a 1250-es kódlapon voltak. A Windows akkoriban még a DOS grafikus kiterjesztése volt, ezért Windows-on is sok DOS-on írt magyar szöveget kellett megjeleníteni, ami totális szövegmegjelenítési káoszhoz vezetett még a magyaron belül is, nem is beszélve az idegen nyelvű (nem nyugati latin betűs) szövegek megjelenítéséről.
  De ebben a káoszban is szükség volt magyar nyelvű felhasználói felületekre, mert kis hazánkban igen kevés Gizike meg Janika tanulta meg az angol nyelvet legalább annyira, hogy megértse egy-egy program menüjét, így aki a hazai piacra szánt egyedi szoftverfejlesztésben dolgozott, kénytelen volt dönteni, hogy melyiket használja a termékében... és a legtöbben - beleértve engem is - a jó öreg CP437 mellett maradtunk a karakteres felületek korában, majd ezt jól megbántuk a Windows és a CP1250 elterjedésekor, és vakargattuk a fejünket - illetve a kódjainkat. Totális káosz volt.

  És mindezt miért meséltem el? Egyszerűen azért, mert megkaptam, hogy aki a magyar billentyűzettel szocializálódott, az nem is ismerheti az ANSI billentyűzet előnyeit. Amire azt tudom mondani, hogy aki nem a nyelvi káoszban nőtt fel, az nem tudja értékelni a UNICODE-dal és lokláis billentyűzetekkel bekövetkezett Kánaánt... A kódlapok idején ugyanis még minden programozó ANSI-billentyűzeteket használt (én is), a magyarnak ugyanis egyszerűen nem volt értelme... De magyar szövegeket írni kellett, sőt, ékezetes magyar szövegeket - erre az ANSI billentyűzeten a hírhedt ALT-kódokkal volt lehetőség (aki nem tudja mit jelentett ez, keressen rá, biztos vannak cikkek róla a neten).
  Nyugodtan elhihetitek, hogy megváltás volt ezek után a UNICODE és az ezzel értelmet kapott magyar billentyűzet (ami már a CP1250 idejében is jelen volt) a programozásban is. Igen, voltak vele kezdeti problémák, nem is kicsik, pl. a Borland akkoriban népszerű (és a mai IDE-knek etalonként szolgáló) Delphi-jében... de ezek viszonylag rövid időn belül megoldódtak, és én azóta magyar billentyűzetet használok programozásra is.
  (hozzáteszem, hogy talán akadnak itt, akik emlékeznek, hogy a legacy rendszerek UNICODE-osítása a legtöbb esetben sokkal nagyobb falat volt, mint a sajtóhisztit is kiváltó Y2K-probléma, pedig messze nem cikkeztek róla annyit, mert amíg az Y2K által okozott gondot viszonylag könnyű volt elmagyarázni, addig a UNICODE szükségszerű bevezetése körüli nehézségeket egyáltalán nem, és nem is érdekelt senkit, mert nem volt olyan botrányértéke, mint az Y2K-nak).

  Természetesen a UNICODE-dal igazán értelmet nyerő lokális billentyűzetek használata is egyéni döntés kérdése volt, és sokan maradtak az ANSI mellett, ők ráadásul egyfajta "retro-iskolát" teremtettek, mai napig rengeteg követővel, akik az ANSI-billlentyűzetek magyarországi professzionális használatának felsőbbrendűségét hirdetik. Én ennek létjogosultságát nem kérdőjelezem meg, mindenki higgyen amit akar, és csinálja úgy, ahogy neki a legjobb. Viszont ne tegyünk úgy, hogy ez nem okoz - elkerülhető, de sokak által el nem került - problémát: a mai napig eme "retro-iskola" tudatos vagy nem tudatos követőinek igen nagy része nem használ ékezetes magyar betűket.a magyar szövegekben. Ez az én szememben - elnézést a kifejezésért - igénytelenséget tükröző lustaság - de nem szoktam szólni érte, mert tudom, hogy az ok - ha számítógépről gépel az illető - a legtöbb esetben az angol billentyűzet használata. Emellett persze minden elismerésem azok iránt, akik angol billentyűzeten is magyar ékezetes betűkkel írják a hozzászólásaikat itt és más fórumon is. Ezt nevezem elkötelezettségnek és igényességnek.
  (Ja, hab a tortán, a sors fintora ékezet-nemékezet szempontjából, hogy egy Szár nevű faluban élek 7 éve ...)

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák