Új hozzászólás Aktív témák
-
Ráczkölke
tag
válasz Nowhereman #226 üzenetére
A nap közben átélt események hatással vannak az álmokra? Húha, ma már egyszer álmodtam rosszat, biztos mert sokat kajáltam... holnap leírom. De kb. Most fejeztem be a ''The Thing'' c. '82-es filmet is :s (nem a megvalósítás a lényeg, hanem a story), és az ugye komoly.
Akkor ez kemény menet lesz!... -
szucsi
őstag
válasz Nowhereman #231 üzenetére
5 és 8 között van, menőbbek nem mennek 10k alá /50p
intellektuális játéknak persze jó dolog a találgatás, de ennyi erővel szimbolista verseket is elemezhetnétek. -
szucsi
őstag
válasz Nowhereman #231 üzenetére
ps: Tildynek nem kell ismerni az álmait, hogy tudd, hogy mit jelentenek. oly régóta van itt a fórumon, és oly őszintén van jelen , nem hiszem, hogy szimbólumokba burkolva többet megtudnánk róla, mint átolvasva egy-két napi hsz-ét.
-
tildy
nagyúr
válasz Nowhereman #240 üzenetére
A hogy kötőszó nem igazán helyes oda a részedről. Nem azért akart külön, hanem hogy úgy engem is jobban szeret, ha pár napig nem lát és megjelenek.
Szóval nem azért voltunk szét, hogy ő tudjon csajozni."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
szucsi
őstag
válasz Nowhereman #251 üzenetére
anno a Malevil-től én is szorongtam egy kicsit. azért az a jelenet amikor döglődnek a várkastélyban az atomtól az elég kemény
-
The DJ
addikt
válasz Nowhereman #251 üzenetére
Épp ez a furcsa...semmit nem olvastam már vagy ezer éve, filmet se néztem az álom előtt, TV-t pedig kb. 1 éve nem is nézek szinte egyáltalán...
Hát hogy mit is éreztem pontosan?
Féltem, tudtam, hogy mindenképpen meghalok, de mégis meg akartam menteni valakit, mert csak ő számított.
Magányt éreztem és kihaltságot, könnyebb lett volna, ha találok még valakit, de nem, csak magam voltam és ez volt a legrosszabb.
Volt egy pillanat, amikor pánikba estem és kiabáltam azt hiszem, kiabáltam Istenhez, összerogytam és teljesen kétségbe estem.
Telefonálni is azért próbáltam, hogy hátha mégis elérek valakit és így könnyebb lesz talán...
Sajnos már nem olyan frissek az emlékeim erről, de nagyjából ezek voltak bennem.
A szűkebb emberi környezetemmel megítélésem szerint jól kijövök, persze vannak kisebb viták, de hol nincsenek.
Inkább az egészségem aggaszt, mert mostanában nem vagyok valami jól (hosszú ideig voltam kórházban és félek, hogy megint visszakerülök)
Valamint félek, hogy elveszítem a kedvesemet, aki a legtöbbet jelenti nekem...
Nagyon aggódó és féltő természet vagyok, sokat filozofálok az élet dolgain, érzékeny lelkületűnek tartom magam.
Ezekre tudok hirtelen gondolni, de ez az álom valahogy nem illik bele a többi közéhttps://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
.volkovy.
tag
válasz Nowhereman #269 üzenetére
az vagyok.
és ezzel mit lehet kezdeni?
szembesíteni ugye nem nagyon lehet, ez nem olyan mint az arachnofóbia vagy a tériszony..
az elmúlt másfél-két évben sokat meditáltam, ráértem, és a régi komplexusaimat szépen feldolgoztam. ezzel nem tudok mit kezdeni.
[Szerkesztve] -
válasz Nowhereman #271 üzenetére
Oké, felveszem a kesztyűt. Akkor is én álmodom a legnagyobb baromságokat ebben az országban! Hülyeségben verhetetlen vagyok, és sértve érzem magamat, ha valaki azzal jön, hogy ő még vadabbakat álmodik. Ejnye. A profi sületlenség összehordó én vagyok.
Ezt übereld, ha tudod!
(A bőség zavara, a naplóm tele idióta álmok leírásával.)
Na, ez jó lesz.
Annak idején agyamra ment a Vampirehunter D. Le se tagadhatom. Imádtam. Azonban a fan-álmok még jobbak, mint az elmémet felpörgető alkotások.
2004.április.19.
''Olyat álmodtam, hogy azt hittem ketté áll a szemem! Vámpírok minden mennyiségben, köztük a mindig ellovagoló, de ezúttal átkozottul meggyepált D-vel. A sztori egy eléggé őrült világban játszódott, ahol az emberek igencsak féltek a vámpíroktól és bár már nagyrészt kiirtották az éjszaka rémeit, mégis frász törte ki őket, ha megemlítettem nekik a rémeket.
Egy dekadens városba, ami ismét Rómára emlékeztetett engem, egy különös ember érkezett, aki a Panteonban átalakult égi lényé és eleven tűz borította be.
A város felé lovagolt, egyszer már elhagyott, hűséges hölgye kíséretében a vámpírvadász. Melléjük szegődött egy falusi, aki elmondta, hogy ezen a vidéken már nem élnek szörnyek, mivel a város ura mindet elpusztította, és hogy D jobban teszi, ha elmegy. Az égen körözött óriási keselyűként az aranyos fényű alak, aki egyből észrevette D-t és megtámadta. Szegény főhőst végigkergette a fél vidéken, mire D bemenekült a lángoló férfi elől egy csűrbe. Teljesen kivetkőzött magából, egészen vámpír lett. Leszakadt róla a köpönyege és ruhájának felső része (láthatóvá lettek formás izmai), és hát egészen ijesztően nézett ki a fájdalom hatására. Egy kisgyerek odament hozzá, hogy megkérdezze nincs e valami baja a „bácsinak”. D majdnem megölte, de inkább elküldte azzal, hogy most veszélyes az ő társasága. A falusiak meg jöttek, hogy vasvillával, fejszével, kapával ellássák a baját a szörnynek, de lóháton loholva időben megérkezett D szíve hölgye és kimentette hősét a bajból, amik itt nem értek véget, mert olyan vidékre tévedtek, ahol viszont rengetek szörny élt! Lidércek, szellemek, démonok, élőholttá vált, bolyongó vámpírlelkek és egyéb förmedvények, akik örömmel készültek elintézni az eleven lányt és félvámpír szerelmét. Elképesztő mészárlás vette kezdetét, és én csak néztem a szörnyshow láttán!''
Öhm, hiába tagadnám vonzódásomat a darkos, félszörny, izmos pasik iránt.
Azonban a lényeg annyi, eme álom is káprázatosan nézett ki. Sokkal izgisebb testközelből követni az akciót, mint a moziban ülve nézni a vásznat. A moziban az ember passzív szemlélő, míg az álmaimban a szereplők mögött, mellett loholok, vagy bennük vagyok.
Imádok álmodni! Annyi mindent átéltem már, születést, szülést, öltem és megöltek, szálltam és zuhantam, felfedeztem az űrt és az óceánok mélyét, idegen fajokkal találkoztam, láttam a múltat, a jövőt, tenyerembe vettem egy csillagot, és még sorolhatnám.
Gyerünk! Komolyan érdekel, hogy Te mennyire vagy álomúr.
Még hogy Disney-matinék az álmaim...A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
.volkovy.
tag
válasz Nowhereman #271 üzenetére
Szembesülni hogy lehet?
Álmodjak a kezembe egy teli táras Minigunt?
Semmit nem tesz tönkre ez az álom ideát, csak már unom, hogy ilyen marhaságokat álmodok..
Mindent kilapátoltam, pacifista ateista állatbarát lettem. -
.volkovy.
tag
válasz Nowhereman #274 üzenetére
Ahhoz volt szerencsém, de már mai fejjel.
A teknőst sajnáltam, a többi nem volt újdonság, ilyenek vagyunk
Tolvaj? -
.volkovy.
tag
válasz Nowhereman #276 üzenetére
Szoktak olyan jellegű álmaim is lenni, de azokban nem szerepel olyan gyík.
Egyébként semmilyen parát nem okoz ez, teljesen nyugodtan tudnék beszélgetni bármelyik dögről. Asszociációra se az ugrik be, hogy jaj most megesz, hanem eszembe jut hogy milyen nagy dög, meg hogy mit eszik, meg mikor élt. Egyszerűen az a rossz, amikor ott vagyok, mindig ugyanaz a helyzet van, és tudom hogy nem tudok se elszaladni előle, se orrbavágni valami nagyobb célszerszámmal. -
válasz Nowhereman #276 üzenetére
Eh, akkor te nem vagy álomúr, hanem egy zsarnok vagy, aki öncélúan rombol az álombirodalmában.
Mond, nem érzed úgy, hogy a valóságban korlátozva vagy?
Volt egy álmom, egy kisgyerek nagyon magányos volt, és fehér barikák voltak a játszótársai. Szerette a barikat, csak azok nem voltak túl értelmesek. Azt kívánta, hogy bárcsak az állatok is olyan okosak lennének, mint az emberek.
Az eredmény, egy felsőbb hatalom teljesítette a kérést, és az állatok lemészárolták az embereket. A gyermek is alig menekült meg az egyik feldolgozóüzem lézerkései elől. Kimenekülve a vérszagú, forró üzemből, havas gyárudvarra futott ki. Egy vonatszerelvény vagonjai telis tele voltak szétvágott testekkel. A gyermek elkapta a fejét a látványról, így nekem sem volt alkalmam leesett állal szembesülni az iszonnyal.
A gyermek megfordult, feléje közeledtek a ''kedves'' fehér birkái, kiknek véres volt a gyapja és a tekintetük ridegebb volt a hókristályoknál.
Gyerekmesék... Na, tessék engem még sértegetni. Kezd elborulni az amúgy is elborult elmém.
Vagy ahhoz mit szólsz, amikor lazán levágtam a fél lábfejemet, tizes szögeket ütöttem a lábszáramba, elvágtam a saját torkomat, megettem egy csóró emberke belső szerveit (és élveztem, mert éppen nem ember, hanem szörnyeteg voltam), és az élőholt bagázsról nem is szólva, kiknek látványa... Ilyen rohadt alakokat még zombifilmekben sem láttam. Túl valóságos a bomló testük egy mozifilmhez mérten... Brrr, de utálom őket.
Az egyik legrosszabb érzés, ami végigjár az álmaimban az iszonyattal kevert tehetetlenség. A kisgyerek és a birkák álmomban átélhettem. Amit elfelejtettem beleírni, hogy a vagonok felett átnézve látta a távolban a város romjait, kesernyés füst terjengett felette... Az a szag, a hideg, a testrészek, a birkák rideg tekintete; olyan fájdalom szorította össze a szívemet, melyhez mérhetőt a valóságban még keveset éltem át. És a gyermek is meghalt. Megölték az egykori játszópajtásai.
A szimpla fantasy is tud nagyon látványos lenni. Itt nem az erőszakról és a bizarrsági szintről van szó, hanem az álom minőségéről. Egy filmszerű álom minőségi cucc. Tudsz ilyet?A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
rien
senior tag
válasz Nowhereman #291 üzenetére
Húúúúúúúú. Köszi szépen
És szerinted az igaz, hogy amiről egynél többet álmodunk az tényleg valóra válik vagy ez hülyeség? Mert ő napok óta ezt álmodja és van valami ilyesmi hiedelem
Az osztálytársával csak egyszer álmodott (ő pár hónapja halt meg autóbalesetben), de a nagyszüleivel meg mondhatni ''folyamatosan'' álmodik (nagymama 2 éve, nagypapa 3 hónapja halt meg).----------------------------------------- <<<<< Trust no 1 >>>>> ----------------------------------------
-
Bocaa
senior tag
válasz Nowhereman #297 üzenetére
Ez igy ok kösz i Nowhereman
"itt olyan vihar van hogy elfújja az fps-em "
-
rien
senior tag
válasz Nowhereman #296 üzenetére
én nem mondtam, hogy én így gondolom csak kérdeztem a véleményed erről, mert ilyesmit lehet hallani, olvasni itt-ott. nem magamtól találtam ki de köszi szépen
----------------------------------------- <<<<< Trust no 1 >>>>> ----------------------------------------
-
frame>24
addikt
válasz Nowhereman #297 üzenetére
köszönöm!
lehetséges, h megadsz valami forrást, ahonnan a Te értelmezéseid fakadnak? (pü. is lehet, nekem mind1)
mert nem akarok minden álomnál ide írogatni, magam szeretnék több tudással rendelkezni e téren...neten nemsok erre vonatkozó irodalmat találtam, (v rosszul kerestem)
thx▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1
-
PazsitZ
addikt
válasz Nowhereman #302 üzenetére
Hmm, Az az érdekes, hogy egyáltalán nem megyek rajta, csak annyi, hogy gurulok le .
Kiskoromban meg nem tudom mi lehetett az a nagy cél...
De könnyen lehet igazad van, csak már magam sem emlékszem a körülményekre.- http://pazsitz.hu -
-
frame>24
addikt
válasz Nowhereman #304 üzenetére
vannak bizonyos ''maszek'' - saját érdeklődésből utánajárt pszichológia-témájú előtanulmányaim...
ne félts
[Szerkesztve]▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1