Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • The DJ

    addikt

    válasz Kokkantas #189 üzenetére

    Azt jelenti, hogy valamilyen okból nagyon foglalkoztat ez a személy és ez a tudatalattidban is tükröződik.

    Tetszik? :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Na erre az álomra vajon mit mondtok?
    Nagyon rég álmodtam és ennyire élethűt talán soha...

    [link]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz Cefa #202 üzenetére

    Köszi, többen mondták már, hogy jól írok és szeretek is írni, valahogy kikapcsol, megnyugtat...

    Ez az álmom valahogy túl élethűre sikerült azért is tudtam ennyire részletesen leírni.
    Bár fura volt, mert nekem az is ritka, hogy egyáltalán álmodjak valamit.
    Az pedig, hogy emlékezzek már szinte csodaszámba megy... :U

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Ma átéltem az első tudatos álmomat!
    Régen sokat olvastam a táméval kapcsolatban és tudom, hogy ez az volt.

    Egy iskolában voltam, számomra nem volt ismert, sokan voltak és én mintha nem oda tartoztam volna, vagy valamiért kilógtam volna a sorból.
    Szerintem csak vendég voltam.
    Volt 1 lány, akibe őrült Szerelmes voltam, csak nem mertem neki bevallani (ugyanaz a lány, akit most imádok)
    Mindig ''menekültem'' előle, próbáltam kibújni a beszélgetések alól, de közben nagyon vágytam rá.
    Egyszer aztán valami csoportos foglalkozás volt, én és még sok más fiatal ültünk egy teremben, köztük ő is.
    Beszélgetni kellett volna, de én annyira féltem, hogy inkább kimentem... :U
    Végigmentem egy hosszú folyosón és a végén volt 1 nagy asztal és ott ült valami öreg és taasztalt fickó.
    Kérdezte mi bajom.
    Mondtam, hogy csalódtam magamban, mert nem vagyok képes bevallani neki amit érzek.
    És itt történt valami nagyon fura!!!
    Elkezdtem magamhoz beszélni, valami ehhez hasonlót:
    ''Ennyire nem lehetek gyáva, annyi minden függ ettől, nem kell félnem, be kell vallanom neki, hisz EZ CSAK EGY ÁLOM!!!!''
    Ezt mondtam, szó szerint emlékszem!
    Fergeteges érzés volt!
    Rádöbbentem, hogy csak álmodom és úgy alakíthatom ahogy szeretném.
    Amint kimondtam ezt a mondatot, úgy egy hullámtörés futott végig a világon, kb. úgy kell elképzelni, mint a Mátrixban, ahogy Neo felrepül és ilyen hullámok vannak körülötte :D
    Fantasztikus érzés!
    Felbátorodtam, és felemelkedtem!!
    Elkezdtem lebegni és elindultam vissza a hosszú folyosón és közben éreztem, hogy bármit megtehetek.
    Beléptem a terembe, arra gondoltam, hogy kettesben szeretnék vele maradni és ahogy ez átfutott az agyamon mindenki eltűnt...
    Elmondtam neki, hogy mit érzek és felébredtem! :)

    Remélem nem ez lesz az első tudatos álmom...hihetetlenül jó érzés, hogy bármit megtehetsz.
    De onnantól tudtam csak hogy álmodom, mikor kimondtam, hogy: ''Ez csak egy álom''
    Akkor megvilágosodtam :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz padee #207 üzenetére

    Na igen...ez az egyetlen rossz benne :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Ezek az álmok nálam érdekes dolgok...pár éve egyáltalán nem emlékeztem rájuk, azt hittem nem is álmodok, aztán mostanában egyre több ugrik be ébredés után, de ha nem gondolom át és nem gondolok rá, akkor nem sokkal kelés után már csak annyi rémlik, hogy álmodtam, de nem tudom, hogy pontosan mit. Elég sok félelmetes álmom van mostanában, álmomban mindig valami olyan helyzet adódik, amiben félnem kell, vagy éppen a túlélésért küzdeni. Nem nézek TV-t, filmeket sem nagyon, gépen sem játszom, nem olvasok regényt. Fogalmam sincs honnan jönnek és mit jelentenek ezek az álmok. Olyan igazi idilli boldog álmom meg sem tudnám mondani mikor volt utoljára. Nagyon át tudom élni, amit álmodok, néha mikor felébredek egy ilyen élethű álomból, akkor pár percig még azt hiszem, hogy még tart és remegek, húzódom a falhoz, izzadok, és összerándulok. Egyszer pedig olyan álmom is volt, amikor irányítani tudtam az eseményeket, amik történnek. Egyszercsak megszólaltam álmomban, hogy ''hééé ez csak egy álom'' és onnantól kezdve bármit megtehettem. Na az állati volt :D

    Pár napja pedig egy sci-fi-set álmodtam, valami repülő szerkezettel száguldoztam, mintha egy másik bolygón lettem volna, őrült gyors volt, követtek, volt egy társam, aki próbált megvédeni, én kerülgettem az akadályokat a repülő szerkezettel, betévedtünk valami elhagyatott törzsi házba is...az a kár, hogy nem írtam le, mert akkor minden részletére emlékeztem még, így már csak képek vannak. Olyan volt, mint egy számítógépes játék. Ha játék fejlesztő lennék, akkor megalkotnám, kasszasiker lenne tuti :D

    MOD: lajo: Én is tudom folytatni az álmot, az esetek 80%-ában sikerül, és közben el is mondom ébren, hogy hűha, milyen álmom volt, de utána folytatom ahol abbahagytam.

    [Szerkesztve]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Na ezt fejtse meg valaki:

    Szörnyű álmom volt...
    Átéltem benne a világvégét, ráadásul teljesen egyedül.
    Az egész bolygón csak én voltam egymagam.
    Mindenki elmenekült, de én ottmaradtam, mert meg akartam menteni valakit.
    Leírhatatlan az a kihaltság, elhagyatottság és kietlenség, amit láttam.
    Tudtam, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet, bármelyik pillanatban becsapódhat a meteor, de én próbáltam nem erre gondolni.
    Ott voltam a házunkban, minden olyan ismerős volt, de senki sehol...
    Csak én maradtam, felvettem a telefont és ismerős számokat kezdtem tárcsázni, hátha mégis maradt még valaki.
    Kicseng, kicseng, de semmi válasz.
    Az egyik üzenetrögzítőn szarkasztikus szöveg hallatszik: ''Sajnálattal közöljük, hogy senki nem tartózkodik a bolygón, mivel hamarosan megsemmisül, ezért üzenetet is kár hagynia. Isten legyen önnel!''
    Összeomlottam, végem, semmi esély már...
    Az előtérbe lépek, kinézek az ablakon és látom az izzó vörösséget.
    Hát ideért...
    Lassan lépdelek, ki az ajtón, el a ház mellett, ki az utcára.
    Már ömlik a víz, mossa el, amit csak ér.
    Az égre pillantok és csodálatos színek kavalkádját látom.
    Istenem de gyönyörű...Istenem segíts...
    Egy óriási hullám jelenik meg a távolban.
    De nem...hisz ez már ittvan.
    Összekulcsolt kézzel várom, hogy engem is elragadjon a víz és a halál...

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz The DJ #248 üzenetére

    Senki nem fejti meg?
    Pedig kíváncsi lennék mit jelenthet egy ilyen apokaliptikus álom... :U

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz Nowhereman #251 üzenetére

    Épp ez a furcsa...semmit nem olvastam már vagy ezer éve, filmet se néztem az álom előtt, TV-t pedig kb. 1 éve nem is nézek szinte egyáltalán...

    Hát hogy mit is éreztem pontosan?
    Féltem, tudtam, hogy mindenképpen meghalok, de mégis meg akartam menteni valakit, mert csak ő számított.
    Magányt éreztem és kihaltságot, könnyebb lett volna, ha találok még valakit, de nem, csak magam voltam és ez volt a legrosszabb.
    Volt egy pillanat, amikor pánikba estem és kiabáltam azt hiszem, kiabáltam Istenhez, összerogytam és teljesen kétségbe estem.
    Telefonálni is azért próbáltam, hogy hátha mégis elérek valakit és így könnyebb lesz talán...

    Sajnos már nem olyan frissek az emlékeim erről, de nagyjából ezek voltak bennem.

    A szűkebb emberi környezetemmel megítélésem szerint jól kijövök, persze vannak kisebb viták, de hol nincsenek.
    Inkább az egészségem aggaszt, mert mostanában nem vagyok valami jól (hosszú ideig voltam kórházban és félek, hogy megint visszakerülök)
    Valamint félek, hogy elveszítem a kedvesemet, aki a legtöbbet jelenti nekem...
    Nagyon aggódó és féltő természet vagyok, sokat filozofálok az élet dolgain, érzékeny lelkületűnek tartom magam.

    Ezekre tudok hirtelen gondolni, de ez az álom valahogy nem illik bele a többi közé :U

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Na feladom nektek a leckét. Tavaly októberben szakítottam az exemmel. Azóta ha emlékszem az álmaimra (és legtöbbször emlékszem, ha nem is minden apró részletre, de a lényegre igen) akkor az mind róla szól. Néha vidám, néha szomorú, néha sírva ébredek, néha az egész napom képes feldobni egy egy álom. A közös bennük az, hogy mindben benne van. Pedig már nem vagyok depressziós, a nehezén pár hónapja túl vagyok, mostanában az életem is kezd rendeződni, szakmai téren is jól alakulnak a dolgok, szóval mondhatnám, hogy minden rendben van, kivéve azt az apró tényt, hogy azóta egyedül vagyok és képtelen voltam kapcsolati szempontból nőre nézni. No de vajon miért álmodom mindig az exemmel lassan 1 éve? Kicsit ijesztő, nem? :U Ennyire nem menne a felejtés? Mondjatok valami okosat... :)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz Loretto #329 üzenetére

    :DDD

    Korrekt :)

    Amúgy nem kéjálmok, csak azért még is kezdem furcsállani, hogy egy éve ez megy :U

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz Geller72 #331 üzenetére

    Jól látod a helyzetet, sok igazság van abban amit írsz. Már több régi barátot kerestem fel, sőt sikerült nem is egy olyan kapcsoalatot tisztázni és rendbe hozni, amiket régóta akartam. Barátaimmal is sokat járunk erre-arra meg persze már nem búslakodom akkor sem ha egyedül kell itthon lennem, csak azért évek emlékeit nem egyszerű eldobni a sarokba.

    ...és engedd el...

    Talán ez a legnehezebb az egészben...

    MOD: Jó éjt ;)

    [Szerkesztve]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    Ha már itt van ez a topik én is elmesélek egy történetet, ami nemrégiben esett meg velem. Lehet, hogy egyesek számára hihetetlennek fog tűnni, de a sztori igaz, bár azt beismerem, hogy nem éppen hétköznapi dolog, viszont annyira talán még éppen nem is fantasztikus, hogy ne lehessen elhinni. :)

    Az egész ott kezdődött, hogy múlt héten egyik reggel felébredtem és rögtön eszembe jutott, hogy mit álmodtam az éjjel, méghozzá minden egyes pillanatát vissza tudtam idézni. Hihetetlenül intenzív álom volt, percekig csak pislogtam, hogy ez most micsoda és hogy kerül ide. Rólam tudni kell azt, hogy nagyon ritkán emlékszem az álmaimra, ha pedig igen, akkor is csak részletekre. De ez most más volt. Nem is nagyon tudtam hova tenni a dolgot, már csak azért sem, mert az álmom főszereplője nem más, mint a volt párom, akivel tavaly nyáron voltunk együtt (akkor láttam utoljára). Azóta nem hallottam róla semmit, nem is beszéltünk semmilyen formában, éppen ezért volt furcsa, hogy ennyi idő elteltével róla álmodom, méghozzá ilyen reálisan és intenzíven. No sebaj, ráfogtam arra, hogy az agy kifürkészhetetlen szerkezet :) A baj csak ott kezdődött, hogy ez másnap megismétlődött, pontosan ugyanúgy. Harmadnap szintén, negyedik nap ismét. Ráadásul minden éjjel hihetetlenül rosszul éreztem magam, halálfélelmem volt, vert a szívem, úgy éreztem bármelyik pillanatban baj érhet. Így ment ez minden nap és itt kezdett zavarni a dolog és nem tudtam nyugodni, míg meg nem fejtem az okát. Van itt PH-n egy blogom, hát oda leírtam ezt a kis történetet és az ezzel kapcsolatos dolgokat, hátha majd segít lerendezni a történteket a fejemben, hogyha kiírom magamból. Írtam is jó sokat, minden érzést, gondolatot. Könnyebb is lett, másnapra el is múltak az álmok és reggel immáron álomtalanul ébredtem. No de...

    Pár napra rá megkeresett valaki MSN Messengeren. Egy eddig számomra ismeretlen cím, de a név és a személy rögtön ismertté vált az első szó után. Az álmok főszereplője volt az. Első kérdése csupán ennyi volt felém: "Stipi-stopi, enyém az első kérdés: Honnan tudtad, hogy olvasom a blogod?" Természetesen nem tudtam és nem is azért írtam oda az álmos történetet. Amennyire meglepő volt, hogy újra itt van és újra beszélünk annál meglepőbb volt a folytatás. Egyszerre ijesztő és egyszerre döbbenetes. Ugyanis ő pontosan tudta az okát a hirtelen jött intenzív álmaimnak. Azon a napon, amikor elkezdtem álmodni ő kórházba került. Sajnos elég komoly okkal. Rák. :( Az első kemoterápiája előtti este imádkozott és csak arra gondolt, hogy adjak neki erőt és lélekben legyek ott vele/mellette, hogy át tudja vészelni ezt. Akkor kezdődtek el az álmaim. Minden éjjel, lefekvés előtt gondolt rám és kérte a segítségem. Minden éjjel vele álmodtam, amíg csak haza nem engedték a kórházból. Akkor szűntek meg az álmaim, addig nem.

    Még nem is tudtam tökéletesen feldolgozni a történteket, sem a jelenlegi helyzetet, mindenesetre ha nem velem történik meg ez el sem hiszem. Eddig is hittem, hogy két ember között képes létrejönni ilyen kapocs valami magasabb síkon, de most már biztos vagyok benne. Egyszerre döbbenetes és hihetetlen. Van bennünk valami sokkal hatalmasabb, csak ahogy telik az idő egyre mélyebbre kerül, mígnem akad valaki, aki újra képes a felszínre hozni és így csodálatos dolgokat mutatva meg számunkra.

    Ismét tanultam valamit az élettől.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • The DJ

    addikt

    válasz MmDorian #372 üzenetére

    Nem tudom pontosan mi volt ez, de talán nem is fontos. Számomra megmutatta, hogy sokkal több lakozik az emberben, mint hisszük. :)

    És semmi más nem számít most, csak az, hogy gyógyuljon meg.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Új hozzászólás Aktív témák