Tavaly ősszel indult egy per az amerikai San Jose-i bíróságon a Google ellen, azért, mert az ügy felperesei azt állították, a vállalat a Gmailben használt monitorozó és elemző rendszer használatával megsértette az állami és szövetségi lehallgatás elleni törvényeket. A vád tehát az, hogy a Google – bár a felhasználók regisztrációkor beleegyeznek – mindenféle hatósági jóváhagyás nélkül egy jókora automatizált lehallgatórendszert működtet. Az indítvány egyébként 2008-ig visszamenően vizsgáltatná a Google levélmonitorozó gyakorlatát.
Egy ilyen ügy vizsgálatakor nem meglepő, hogy már a nem publikus meghallgatási szakaszban is olyan dolgokról esik szó, amiket a Google nem szeretne a nagyközönség elé tárni, de az illetékes bíró előtt muszáj beszélni róla. Ez az ügy viszont a Gmail elterjedtsége és a Google amúgy is sokat támadott adatgyűjtési és adatkezelési politikája miatt elég nagy érdeklődésre tart számot, valamint jó esély egy fontos Google-rendszer működésének mélyebb megismerésére. Így aztán néhány nagyobb média (többek között a New York Times, Washington Post, National Public Radio) kérelmet adott be Lucy H. Koh bírónőhöz, hogy tegye nyilvánossá azokat a Google által benyújtott dokumentumokat, melyeket a vállalat korábban „túl érzékenynek” minősített. A keresőóriás viszont továbbra sem szeretné ezt, ami nem csoda, hiszen üzletmenete szempontjából kritikus rendszerről van szó. A vállalat bevételének túlnyomó része ugyanis még mindig hirdetések értékesítéséből származik.
A február 27-i meghallgatásról egyelőre csak kevés információ került nyilvánosságra. Sean Rommel, a felperesek ügyvédje beszélt a Content Onebox néven ismert szűrő- és elemzőrendszerről, valamint elődjéről, a Cat II mixerről. Rommel szerint a Google a Content Oneboxot 2010-ben a kézbesítési folyamatba integrálta, azért, mert a rendszer nem tudta elemezni azokat a leveleket, melyeket a felhasználók nem, vagy egy iPhone-on nyitottak meg, vagy egy másik e-mail szolgáltatón keresztül érkeztek a Gmailbe. Az elő kommunikációt valamint a még meg nem nyitott leveleket azonban a lehallgatást szabályozó törvény jobban védi, mint a tárolt és/vagy megnyitott e-maileket. Az ügyvéd hozzátette, hogy a vállalat ezután kezdte el felhasználó profilok létrehozását, további hirdetések értékesítése céljából. A felperesek szerint a Google gyakorlata azon kkv-k és az oktatási intézmények érdekeit is sérti, akik korábban megegyeztek a vállalattal arról, hogy mentesülnek a monitorozási és elemzési folyamat alól.
Ugyanezen a meghallgatáson a Google-t képviselő ügyvéd, Michael Rhodes azt mondta, hogy a cég által benyújtott dokumentumok a bíróság nyilvánosságra hozhatja, „hadd lássák a sajtó képviselői, hogy a vállalatnak nincs titkolnivalója.” A hozzáférhető iratok szerint viszont „ezen folyamatok működésének mikéntje felhasználói biztonsági és piaci verseny szempontjából is kényes téma”, és a Gmailt működtető infrastruktúrát, rendszereket és folyamatokat a Google mérnökei 9 év alatt fejlesztették ki.
Egyelőre tehát mindenki a bírónő döntésére vár, aki kisebb lavinát is elindíthat, ugyanis több hasonló, a Yahoo és a LinkedIn adatkezelési gyakorlatát érintő ügy is van nála.
