A kormány különböző takarékossági intézkedései legalább 15 milliárd forinttal kurtították meg az infokommunikációs szektor idei forrásait, miközben az információs társadalom ügye egyébként sincs rózsás állapotban - véli Kóka János, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke.

- Tudják-e már, hogy a kormány idei takarékossági intézkedései miként hatnak az ágazatra?

- Úgy gondoljuk, hogy a különféle költségvetési megszorítások aránytalanul súlyosan érintik az informatikai szektort. Nemcsak az informatikai tárcát és az Elektronikus Kormányzati Központot érintő elvonások számítanak ide, hanem a különböző szaktárcák költségvetési lefaragásai is csökkentik az ICT-szektor és ezzel az információs társadalom forrásait. Arra egyelőre nem tudok választ adni, hogy az idén pontosan mekkora összeget vontak el az ágazattól, mert ilyen mélységig még nincsenek leosztva a tárcáknál az elvonások allokációi. Nem megfelelő az ágazat nemzeti szintű megítélése. Magyarországon csak elvben stratégiai terület a távközlés-informatika. Ez azért sajnálatos, mert abban bíztunk, hogy bővülhetnek a korábban elindított projektek, és hogy azokon a területeken, amelyeken Magyarország még nem indult el az európai uniós felzárkóztatás útján, az idén előrébb tudunk jutni.

- Eközben egy csomó új jogszabály is érinti az ágazatot, amihez "alkalmazkodniuk" kell.

- Ezek sok esetben az uniós normák átvételét jelentik, másutt az informatikai és távközlési eszközök használatának elterjedésével kapcsolatos politikai szándék hívja őket életre. Ilyen "haladó" szabályozás az év elején életbe lépett elektronikus hírközlési törvény, az elektronikus aláírásról szóló törvény tervezett módosítása vagy a május elsejétől módosuló közbeszerzési törvény. Ez utóbbi egyrészt új, uniós, illetve nemzeti értékhatárokat állapít meg, másrészt az EU vállalkozásai előtt éppúgy megnyitja a közbeszerzési környezetet, mint ahogyan a magyar vállalkozásoknak is megnyílik az uniós piacokon való részvétel lehetősége. Támogatja az új törvény az elektronikus közbeszerzés elterjedését is. Van viszont sajnos példa az információs társadalom szélesedését hátrányosan befolyásoló elképzelésekre is, ezek közül a közelmúltból a telefonadó és a nyomtatókat drágító reprográfiai díj bevezetésének szándékát említeném. Ezeknél a megszorításoknál súlyos veszteségek párosulnak az esetleges rövid távú költségvetési előnyökkel. Lobbizunk a háztartások százezreit számítógéphez juttató, tavaly sikeresen indult Sulinet Expressz program fejlesztéséért, hogy - az adótörvények esetleges módosításával - kiterjesszék a korábban bevezetett munkavállalói PC-vásárlási programot, hogy a vásárlás ne csupán a dologi, hanem a személyi jellegű kiadások terhére is elszámolható legyen. A jogszabályi környezet változásának része a hulladék elektronikus eszközökkel való gazdálkodás, amelynek terén most komplex jogszabályi változás várható, s amely termékdíjszerűen sújthatja a vállalkozókat. Az IVSZ úgy gondolja, hogy ez ellen nem tiltakozni kell, hanem egy olyan megoldást találni, amely érdemben visz közelebb ahhoz, hogy az eredeti európai uniós jogalkotói célok megvalósuljanak. Vagyis ha valaki a termékeire befizeti a meghatározott összeget, biztos lehessen abban, hogy tényleg leveszik a válláról az általa termelt vagy forgalmazott eszközök életciklusának végén keletkező hulladék elektronikus eszközök hasznosításának terhét. Az IVSZ itt is rajta szeretné tartani a szemét a szektorból kiáramló pénzeken. Összességében be kell láttatni a politikával: nemcsak a jövőnket, de a jelenünket, az uniós csatlakozás sikerességét veszélyezteti minden egyes elvesztegetett lehetőség az információs gazdaság fejlesztésére.

- Kormányzati megszorítások, új jogszabályok hatnak tehát az ágazatra. Eközben mi jellemzi Magyarország informatikai állapotát?

- Az európai informatikai miniszterek közelmúltbéli budapesti fórumán adták ki azt a dokumentumot, amely azt vizsgálja, hogy a most csatlakozó tíz, illetve a csatlakozni kívánó három ország - Törökország, Bulgária és Románia - miként hajtotta végre az eEurope+ 2003 programot. A bizonyítvány ránk nézve lesújtó. Azt látjuk, hogy van néhány olyan tényező - mint a fix és a mobiltelefonok elterjedtsége, a PC-ellátottság, az internetfelhasználók sűrűsége és a középiskolák PC-kkel való ellátottsága -, ahol kicsit vagy jobban az átlag fölött vagyunk. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy ebben az összehasonlításban nem csupán a legfejlettebb országok, hanem az említett három még nem teljesen felkészült ország is szerepel. Van néhány olyan tétel, mint például az általános iskolai PC-k és a tranzakcióra alkalmas szerverek száma, amelyek terén már ebben a mezőnyben is csak a középszintet érjük el. Ami igazából fájdalmas, az a nyilvános internetelérési pontok száma, valamint az internet funkcionális és professzionális felhasználási területei (például elektronikus kereskedelem, e-ügyintézés), ezek esetén ugyanis mindenütt nagyon jelentős a lemaradásunk.

- A kormányzat mindebből leginkább az internet-előfizetések számának szaporodását szokta emlegetni.

- A miniszter úr azt szokta mondani, hogy tavaly 50 százalékkal emelkedett az internetellátottság Magyarországon, én pedig azt, hogy 4 százalékot. Ez csak látszólagos ellentmondás, mindkettőnknek igaza van. Kovács miniszter úr ugyanis az internet-előfizetői szerződések számosságának növekedésről beszél, én pedig a népességben az internet elterjedésének a változásáról. A hozzáféréssel rendelkezők száma 25 százalékkal nőtt. Ez a növekedés pedig sajnos csak a "kötelező gyakorlat" elvégzéséhez elég, semmivel sem visz közelebb az unió 50 százalék feletti, hasonló ütemben növekvő elterjedtségi átlagához. A széles sávú internet-előfizetések száma ugyan megtriplázódott 2002 és 2003 között, csakhogy efelett érzett megelégedettségünket árnyalja, hogy egyrészt rendkívül alacsony bázisról indult a növekedés, másrészt ezeknek a szolgáltatásoknak a piacát infrastrukturális alapon néhány "kvázi monopol" szolgáltató uralja, így "széles sávban" fenyeget a veszélye a piac "újramonopolizálódásának". Szabályozói és hatósági oldalról, az árak, a minőség és a választék javítása érdekében mindent meg kell tenni azért, hogy a széles sávú infrastruktúrán való szolgáltatás lehetősége megnyíljon az újonnan piacra lépők előtt is.

- Magyarország jelentősen veszítetett versenyképességéből az elmúlt időben, hogyan érintette ez az informatikai szektort?

- A versenyképességét az egyes ágazatok, de országok esetében is az informatizáltság mértékével szokás mérni a XXI században. Magyarország elvesztette e téren évezett vezető pozícióját a csatlakozó országok között. Az OECD és a Financial Times 2001-es listáján még az előkelő hatodik helyen szerepeltünk a tudásalapú iparágak legsikeresebb országai között. Csak olyan nemzetek előztek meg, mint Írország, Svájc vagy az USA. A Growth Competitiveness Index technológiai mutatói szerint Magyarország a 2002-es 21. pozíciójából 2003-ra a 31. helyre esett vissza. A 2003/2004-es Global Information Technology Report szerint pedig Magyarország a 30. helyen áll. Ezt a listát egyébként Finnország vezeti, s például a harmadik helyen Szingapúr szerepel. Aminek tehát húzóágazatnak kellene lennie és ellenpontoznia kellene a reálbér-kiáramlás fokozódásából, a forint felértékelődéséből, a költségvetési deficitből és egyéb kedvezőtlen külső és belső folyamatokból származó versenyképességi hátrányunkat, azon a területen éppen hogy nő a lemaradásunk. A stratégiai ágazat jelen állapotában nem, hogy nem kitörési pont, hanem a távközlés-informatika a nemzetgazdaság átlagánál is nagyobb mértékben veszít versenyképességéből. Ennek oka nem valamiféle abszolút értékű lassulás, hanem relatív hátrány: a "versenytársaink" óriási tempóval fejlesztenek ezen a területen. Miközben tehát azzal szembesülünk, hogy Magyarország lemaradása egyre jelentősebb, az információs társadalom mint vízió kormányzati szinten sem jelenik meg kellő intenzitással, sőt, mint korábban említettem, csökkennek az informatikai kiadások és támogatások, holott a szektor növekedése jelentősen, akár egy teljes százalékpontokkal is hozzájárulhatna a GDP növekedéséhez.

- Ön szerint melyek a magyar infokommunikációs szektor versenyképességének korlátai?

 Túl azon, hogy a magyar gazdaság szerkezeti problémákkal küzd, s a hagyományos költségalapú versenyzés tartalékai kimerültek, Magyarország esetében szinkronizációs problémák is adódnak. Az ország az Európai Unió 2000-2006-os költségvetési ciklusának félidejében csatlakozik a közösséghez. A vállalkozóinknak esélyük sincs arra, hogy mondjuk egy pályázó konzorciumban vezetők legyenek. További gond, hogy Magyarországon mindmáig nem épültek ki a tudásintenzív gazdaság intézményrendszerei. Indiában, Szingapúrban, Izraelben, Skandináviában, a Baltikumban, s szinte minden ezen a területen sikeres országban azt tapasztalhattuk, hogy ezek az országok kitűztek maguk elé valamilyen fejlesztési célt, s ehhez intézményrendszert rendeltek. Indiában például, amikor "kitalálták", hogy az információs gazdaságot érdemes fejleszteni, létrehozták azt a részben állami, részben a magántőke irányítása alatt működő szervezetet, ami katalizálta azt a folyamatot, s amelynek részben köszönhetően elképesztő mértékű versenyképességi előnyre tettek szert.

- Magyarországon milyen szervezet tölthetné be ennek funkcióját?

- Egy tudásintenzív gazdaságfejlesztési társaságot szeretnénk életre hívni, azokhoz hasonlót, amilyenek az előbb említett sikeres országokban is működnek. Az informatikai tárca elsősorban szabályoz és közigazgatási funkciói vannak, nem igazán várható el tőle, hogy iparpolitikát formáljon. Az IVSZ küldetése is más, s önmagában nem képes iparpolitikát kialakítani és főként végrehajtatni. Picikét mi vagyunk ez az ügynökség, picikét az informatikai tárca, de keverednek a szerepek, és ez strukturális hiba, nem pedig jó szándék vagy együttműködési készség kérdése. Megfelelő, professzionális testületre van szükség, ahogyan a külkereskedelem és a befektetések fejlesztésére ott van az ITDH, vagy a turizmus fejlesztésére a Magyar Turizmus Rt. Ehhez hasonló módon lenne szükség egy informatikai fejlesztési társaságra.

- Mik lennének e társaság feladatai?

- Egyebek között az, hogy forrásokat csatornázzon be az iparágba, de legalább a meglévő források hatékonyabb felhasználását segítse. A versenyképesség növelésén dolgozzék, mert ennek mérőszáma az egyes gazdasági területek informatizáltsága. Koordinálnia kellene a szakmai szervezetek és az állami intézmények közötti együttműködést, hiszen az információs társadalom nemcsak az informatikai tárcánál, hanem az egészségügyben, az agráriumban és minden más területen is épül.

- Ki hozná létre ezt a szervezetet?

- Én azt gondolom, hogy a kormányzatnak, elsősorban informatikai tárcának, valamint a szakmának kellene közösen létrehoznia és felügyelnie egy ilyen szervezetet. Elsősorban a meglévő, de rosszul felhasznált költségvetési forrásokból táplálkozhatna, az ágazatból pedig le kellene szívnia azt a tudást, amitől Magyarország nemcsak a kis- és középvállalkozások szintjén, de a nemzetgazdaság egészét tekintve is valóban versenyképes lehetne.

- Térjünk vissza a közeljövő legfontosabbnak tartott feladataira. Melyek ezek?

- Elsősorban az eEurope+ programjainak maradéktalan végrehajtása. Ez kötelező gyakorlat. A másik hasonlóan lényeges teendő az uniós források lehívhatóságának megteremése, nagyon sok jó ötlet van Magyarországon, számtalan kiváló pályázatíró is fellehető, ám ezeknek találkozniuk kellene a forrásgazdákkal, vagyis szükség van egy támogató szervezetre. Azt gondoljuk, hogy itt az IVSZ szerepe jelentős lehet. Ehhez nem kell sok pénz, mindössze egy-kétszáz milliós költségvetési forrásról van szó, aminek a sokszorosa térül vissza az elnyert pályázatok által. Az európai források kérdéskörének másik, talán még fontosabb vetülete a 2007-2013-as Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítése, ahol azt látjuk, hogy a mostanihoz képest meghétszereződnek a különféle források, vagyis másfél és kétmilliárd euró közötti összeg folyhat be informatikai fejlesztésekre az európai regionális fejlesztési alap strukturális forrásai mentén. Ehhez adódnak hozzá a különböző közösségi kezdeményezések forrásai, amik összességében olyan felhasználható forrástömeget képeznek, amelyet jól meg kell, jól meg lehetne tervezni. Magyarországon is önálló operatív programként és valódi nemzetgazdasági kitörési pontként kell definiálni az információs gazdaság fejlesztését a következő tervezési ciklusban. A tudásintezív gazdaságfejlesztési program terén továbbra is azt állítjuk, hogy támogatni kell az exportképes ötletekkel rendelkező cégeket abban, hogy termékeikkel megjelenhessenek a nemzetközi piacokon, hiszen ez egészen újféle módon helyezheti el Magyarországot az Európai Unió munkaerőtérképén.

- Hogyan ítéli meg az infokummunikációs szektor jövőjét középtávon?

- Nagyon sok időt elvesztegettünk, a politikai csatározások közepette. Kikerült a fókuszból az információs társadalom, most viszont azt gondolom, hogy a szakma egyre erősebb, egyre jobban szervezett, másrészt fogynak a kitörési pontok. Azt a körülbelüli 10 százalékos fejlődést, ami az utóbbi időben az ágazatot jellemezte, mindenképpen fenn lehet tartani. Ha jól meg tudjuk csinálni a Nemzeti Fejlesztési Terv következő hatéves tervezési időszakát, s meg tudjuk teremteni az uniós források lehívhatóságához szükséges intézményrendszert, és pozícionálni tudjuk a magyar tudásgazdaság termékeit azokon a piacokon, ahol ma még nincsenek ott, akkor legkésőbb 2006-tól kezdve beérhetnek azok a törekvések, amelyeken most dolgozunk.

Szerző: Diószegi József (Napi Gazdaság)

-----------------------------------------------------------

Kóka János:

• 2002 októberétől az Elender vezérigazgatója
• 2000 decembere és 2002 szeptembere között a PSINet európai alelnöke (korábban a PSINet Magyarország vezérigazgatója)
• 2000 júliustától a Webigen Rt. elnöke
• 1999 szeptembere és 2000 decembere között a PSINet country managere
• 1996 szeptembere és 2000 szeptembere között az Elender Informatikai Rt. vezérigazgatója (korábban a cég jogelődjének, az Elender Computer Kft.-nek az ügyvezetője)
• 1996-ban szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen