A Solid State Disk kifejezés rövidítésével csak SSD-ként emlegetett flashalapú háttértárak körül óriási a felhajtás, pedig a technológia egyelőre legfeljebb néhány speciális területen lehet alternatívája a merevlemezeknek – nyilatkozta a Computerworld-nek adott interjújában az e termékkörtől (akárcsak a flashmemóriát is tartalmazó hibrid merevlemezektől) látványosan távol maradó Fujitsu amerikai leányvállalatának üzletfejlesztési igazgatója. Joel Hagberg szerint nem véletlen, hogy a japán cég – amely 1968 óta van jelen a merevlemezgyártásban – az elkövetkező két évben nem is tervez előállni ilyen meghajtóval: jó néhány technikai korlátot kell lerombolni ahhoz, hogy a technológia teljesítménye és megbízhatósága elérje az általuk elfogadható küszöböt.

Ma – mondta a lapnak – egyetlen szempont szól az SSD-k mellett: a jó véletlenszerű olvasási sebesség, aminek relációs adatbázisok vagy táblázatkezelők futtatásakor lehet hasznát venni. A mindennapi felhasználás során viszont a többi tárolási művelet – folyamatos írás és olvasás, valamint random írás – legalább olyan fontos, ebben pedig a flashalapú megoldások nem jeleskednek. „Beszéltünk jó néhány nagy ügyféllel és notebookgyártóval. Az általuk elmondottakból azt szűrtük le, hogy noha sokat ígérnek ezek a meghajtók, ezekből az ígéretekből nem sok teljesül a benchmarkokon kívül, valós környezetben” – állítja. A gyorsabb boot egy operációs rendszer esetében legfeljebb néhány másodpercet jelent.

Kiforratlan, megbízhatatlan

Hagberg szerint ráadásul nemcsak a gyorsaságra vonatkozó közkeletű állítások túlzóak, hanem az energiatakarékosságot hangsúlyozók is. Egy noteszgépben a legnagyobb fogyasztó a kijelző, a processzor és a memória – mondja. A merevlemez, ha nincs lemezművelet, alvó módba kapcsol, ahol a fogyasztása elhanyagolható. „Az SSD 5 óráról körülbelül 5 óra 15 percre tornászhatja fel egy notebook üzemidejét, a nyereség 5 százaléknál nem több” – sorolja az érveket.

Fontos szempont az SSD-k megbízhatósága is. Ma még a technológia annyira új, hogy nem lehet pontosan megmondani, meddig bírják a meghajtók. A merevlemezekről tudjuk, hogy tányérok egy adott pontjára több milliószor lehet adatot írni. A gyártói specifikációk szerint az egy memóriacellában egy bitet tárolni képes SLC (single-level cell) chipekre épülő SSD-k esetében ez az érték 100 000, az MLC (multi-level cell) megoldásoknál viszont már csak 10 000 vagy még annál is kevesebb. E korlátokon túl kell lépni ahhoz, hogy a flashalapú tárolás a hétköznapi számítógépeken vagy vállalati környezetben elterjedhessen – mondja Hagberg.

Ma még nagyobb a füstje, mint a lángja a technológiának, óriási a felhajtás, de kevés az eredmény. A Gartner szerint 2007-ben világszerte 98 000 flashalapú tárolóval szerelt notebook fogyott, miközben a piac 120-130 milliós – ez önmagában beszédes adat, mondja Hagberg. Aki szerint a Fujitsu folyamatosan figyeli a fejleményeket, és ha a technológia beérik, néhány év múlva, nem fognak habozni beszállni a bizniszbe. Addig viszont maradnak a merevlemezeknél.