A külföldi online vállalkozásokat, különösképpen a Google-hoz hasonlókat nem kedvelő francia kormányzat hétfőn önmagához képest szokatlan határozatot adott ki, amikor elrendelték, hogy az egyik nagy francia szolgáltató oldja fel az online hirdetések blokkolását, mivel ehhez a cégnek nem volt joga.
Hirdetés
Az ügy része annak a folyamatnak, melyről az IT café is többször beszámolt: a nagy európai távközlési cégek jó része már évek óta követeli a Google-hoz hasonló vállalatoktól, hogy osszák meg velük a reklámjövedelmüket. Mindennek indoklásaként azt hozzák fel, hogy az online vállalkozások az ő infrastruktúrájukat használva jutnak hatalmas bevételekhez, ám semmilyen mértékben nem járulnak hozzá a fejlesztésekhez, illetve a hálózatüzemeltetéshez, sőt, az egyre nagyobb forgalom generálásával a szolgáltatókat kényszerítik befektetésekre.
A The New York Times elemzése szerint jelentős különbség van e tekintetben az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió között: az USA-ban a távközlési felügyelet kiadott egy központi útmutatót a szolgáltatók számára (ebben például szerepel a netsemlegesség betartásának kötelezettsége), addig az EU nem szabályoz vagy ajánl ilyen módon, inkább a „laissez-faire” módszerét választották.
Így nem lehet ugyan, de amúgy igazuk van
Épp a föntiek miatt lehet érdekes és esetleg a jövőbeni lépéseket illetően mintaadó az EU digitális stratégiáinak meghatározásában is jelentős szerepet vállaló Franciaország döntése, ugyanis Fleur Pellerin, a digitális gazdaságért felelős miniszter egy, a reklámiparban érdekelt szervezetek számára tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy sikerült meggyőznie a Free szolgáltatót, hogy állítsa le a múlt héten bevezetett reklámblokkolást. Pellerin azzal indokolta döntését, hogy – bár bosszantó lehet, ha egy weboldalon mondjuk öt zavaró, felugró ablakban megjelenő hirdetés is található – a szolgáltatónak nincs joga egyoldalúan differenciálni a tartalmak között ilyen szempontból, mivel ez sértené a szabad és nyitott internet általa is támogatott koncepcióját. A miniszter ugyanakkor azt is kijelentette, hogy bár a szolgáltató konkrét lépése elítélendő, elvárása viszont méltánylandó, amikor a hirdetőktől követelik, hogy járuljanak hozzá a nagyon drága hálózatfejlesztéshez, hiszen az online cégek generálják a mind hatalmasabb forgalmat.
Pellerin nem túl meggyőző módon kitért arra is, hogy a Free és a Google közötti másik vitás ügy – mely szerint a szolgáltató a sávszélesség védelme miatt korlátozza, szabályozza a YouTube-hoz való hozzáférést – egy teljesen másik eset, ezt egy fogyasztóvédelmi szervezet vizsgálja.
Habár az érintettek általában az online vállalkozásokról beszélnek, Franciaországban eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a kiválasztott célpont a YouTube-ot is üzemeltető Google, mely jelenleg is többszálú tárgyalásokat folytat azokkal, akik követelik a hirdetési bevétel megosztását (például a lapkiadókkal) – valamint az az ügy sincs lezárva még, melyben állami szinten felvetődött, hogy előnytelen Franciaország számára, ha a Google az állam infrastruktúráját kihasználva jut hatalmas bevételekhez, ám mindezért nem fizet megfelelő mennyiségű adót, főként azért, mert könyvelési módszerekkel elérik, hogy európai központjukon keresztül a kedvezőbb feltételeket nyújtó Írországban adózzanak.
