Úgy tűnik, hogy a Google márciusban bejelentett kezdeményezése, mely a Google Earthöz kapcsolódóan arra hívta fel a világ országainak, régióinak, városainak önkormányzatait, hogy lakóhelyüket a cég által megalkotott háromdimenziós technológia segítségével népszerűsítsék, még a Google által remélt sikert is messze felülmúlta.
A gyakorlatilag hivatalos közlönynek számító Google Lat Long Blog tegnap arról számolt be, hogy a 3D-s bemutatók olyannyira népszerűek, hogy – nagyjából egy időben első komolyabb európai vállalkozásukkal, a Franciaországot bemutató Street View layerrel – színre léphettek az Egyesült Államokon kívüli megjelenésük egy másik komoly projektjével, melyben a mesterségesen megalkotott városképek kínálata kiterjed már brit, német, francia, olasz, spanyol, ír és holland városokra is.
Ez persze – amellett, hogy elsőre lenyűgöző a városok virtuális 3D-s látványa – sokkal többet jelent: azzal, hogy a települések beléptek a Google projektjébe, egyúttal elindult az a ma még felmérhetetlen jelentőségű folyamat is, amely ezt az új megjelen(ít)ési módot a Google egyéb szolgáltatásaihoz kapcsolja, s így eddig nem létező információs gócpontok jöhetnek létre.
Vagyis a Google Earth, szorosan összefonódva a Google Mapsszel, illetve a Street View-val információs bázisként fog viselkedni, hiszen az átgondolt koncepciónak köszönhetően az csak az első lépés lesz, hogy virtuális sétákat tehetünk a városokban, mert érkeznek a kiegészítők: a navigációs segédletek elvezetnek hivatalos honlapokhoz, üzletekbe, benzinkutakhoz, látványosságokhoz, bankautomatákhoz, és még ki tudja hová…
Úgy tűnik, a Google üzleti modellje tökéletesen alkalmas arra, hogy magához csábítsa azokat, akik a magukról szóló adatokat a lehető legnagyobb hatékonysággal kívánják közzétenni. Elképesztően ügyes stratégia: adnak egy jórészt ingyenes – tegyük hozzá: igen magas színvonalú – technológiát, amely majd a jövőben filléreket hoz egyenként, az egyes igénybevevőkre háruló teherként, de egyrészt kialakít egy olyan felhasználói megszokást, mint a keresőjük esetében (hiszen valljuk be: ki az ma már, aki nem a Google-t használja?), másrészt pedig nem a ritka forintban bíznak, hanem a sűrű fillérben – mint látható, meglehetős sikerrel.
S akkor még nem is szóltam a tegnap indult, a Second Life-hoz hasonló, ám annál sokkal perspektivikusabb lively.com-ról, mely szintén sikerre van ítélve – persze csak akkor, ha mindenkinek kellően erős gépe lesz hozzá, mivel a Lively jelenleg még komoly hardveres erőforrásokat igényel. De az optimális feltételek kialakulásához már legfeljebb egy-két év szükséges, s úgy hiszem, a Google ismét idejében lépett, mikor hatalmas felhasználói bázisára alapozva hozott létre egy közösségi teret.
Ma egyébként egy másik probléma kapcsán végignéztem a Google-nál használt szolgáltatásaimat, hogy az azonosító(i)m mire adnak lehetőséget. Elképesztően sok mindenre. A legtöbbjét igen ritkán használom (még), de így egyben megnézve imponáló volt a kínálat. S főképp az nyűgözött le, hogy milyen félelmetesen felhasználóbarát az egész rendszer: koncepciózus, átgondolt, figyelmes, iszonyat kényelmes a legtöbb szolgáltatás használata. Meg is rémültem egy kicsit...
Hát, kedves barátaim, nem árt egy pillanatra megállni. Jó az nekünk, ha ennyire a fenekünk alá tolnak mindent? Nem fogunk valahol nagyon megfizetni ezért a luxusszintű kiszolgálásért? Nem tudom, tényleg nem tudom...
