„Ilyen nincs!” – ez volt az első gondolatom egy héttel ezelőtt, amikor a reggeli kávé szürcsölése és az éjjeli Twitter-termés átpörgetése közben megakadt a szemem a „700 dollár egy Bitcoin” bejegyzéseken. Úgy fest, korai volt még a hüledezéshez, mert a Bitcoinnak sikerült, ami tavaly az Apple részvényeknek nem: az amúgy is drága 700 dolláros szintről tovább menetelve elérni az 1000 dolláros álomhatárt. Mindezt úgy, hogy az Apple papírok mögött ott áll a világ egyik leghatékonyabb készpénztermelő szervezete, a magyar államadósság nagyjából másfélszeresére rúgó készpénz vagy gyorsan azzá tehető eszköz, és úgy összességében, egy fizikailag is létező, „lélegző”, hatalmas és sikeres vállalat, kézzel fogható, százmilliókat meghódító termékekkel. Ezzel szemben mi a Bitcoin? Egy még mindig óvodás éveit taposó új technológia és egy új, sokak reményei szerint jobb (hatékonyabb, egyszerűbb, kevesebb szereplős és ezáltal kevésbé lehúzós) pénzügyi világrend ígéretének kombinációja, rengeteg még megválaszolatlan kérdéssel övezve.

A Silk Road bezárásakor felerősödtek a pesszimista hangok, hogy most aztán vége lesz a Bitcoinnak, íme, itt a bizonyíték, hogy ez csak pénzmosásra meg mindenféle illegális tevékenységből származó jövedelem mozgatására jó, de a cáfolat – legalábbis rövidtávon – nem sokat váratott magára. Az online piactér felszámolása, az ezt követő, igen barátságos légkörű amerikai kongresszusi meghallgatás, valamint a kínai keresleti oldal jelentős megerősödése (ennél könnyebben nem lehet pénzt kijuttatni az országból) elképesztő lökést adott a Bitcoinnak.

A nagy spekuláció hevében azonban könnyű elfelejteni, hogy a Bitcoin igazi értéke a technológiai megoldásában rejlik, abban, hogy olyan alkalmazási és szolgáltatási lehetőségek rejlenek benne, amik a jelenlegi pénzügyi rendszerben csak nagyon nehézkesen, vagy egyáltalán nem valósíthatók meg.

Ennek ellenére most bizonyára egyetlen kérdés foglalkoztat minden Bitcoin-tulajdonost: tartani, vagy eladni?