Áttekintés, kiválasztás

A Digital Citizens Alliance februárban megjelent tanulmánya rávilágít, hogy elég komoly összegeket (az 596 vizsgált oldal együttesen 227 millió dollárt) zsebelnek be a torrent-, P2P, videó- és fájlmegosztó oldalak, melyek kifejezetten az illegális tartalmak terjesztésére jöttek létre. Elsőre nagyon úgy tűnik, hogy jövedelmező üzlet a kalózoldal-üzemeltetés. A harminc legnagyobb kalózoldal kizárólag a reklámfelületei értékesítéséből átlagosan 4,4 millió dollárt kaszál, míg a legismertebb torrentoldalak a 6 milliós bevételt is elérhetik. Még a felmérés legkisebb szereplői is több mint százezer dollárt keresnek egy évben a reklámokkal.

Az USA-ban a digitális reklámozás az utóbbi években alapjaiban változott meg. Sokkal kevesebb a személyes, kézi kihelyezés, egyre nagyobb teret nyer a teljesen automatizált, relevancia és kattintás alapján működő reklám. Míg 2011-ben az automatizált rendszerek részesedése a reklámozás mindössze 24 százalékát tette ki, 2013-ra átvette a vezető szerepet, 53 százalékra bővült. 2017-re 80 százalék fölé kúszhat a részesedés, így a hagyományos, manuális reklámkihelyezések aránya 20 százalék alá is eshet a MAGNA GLOBAL 2013 októberben készült modellje alapján.

Azok az idők, mikor még a könyvtárba kellett menni az internet használatáért, vagy a telefonkábelt átdugni a 14.4-es modembe, hazánkban jellemzően már elmúltak. Mi több, az adatrögzítési módszereink is rengeteget változtak néhány év alatt, szép lassan átszokunk a felhőkre is. Folyamatosan bővül az internetezők köre, így nyilván a reklámozóknak is egyre nagyobb jelentőséggel bíró piaccá válik ez a terület.

A kiválasztottak és a miértek

A Digital Citizens Alliance (DCA) alapvető elvárása a kiválasztott oldalakkal szemben az volt, hogy legalább 25 esetben szerepeljenek a Google átláthatósági jelentésének szerzői jogi feljelentős oldalán, a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) alapján történő tartalomeltávolítási kérelmeket gyűjtő részlegén. De nem ám összességében, kifejezetten 2013 első és harmadik negyedéve között kellett összegyűjteni a 25 kérelmet a kalózoldalaknak a listára kerüléshez. Ezen kívül az egyedi látogatószámnak és az oldallekéréseknek nem csak magasnak, hanem hitelesnek is kellett lennie, tehát szerepelni kellett a comScore oldalán is. Ez azért fontos, mert a comScore becslését használták az éves reklámbevétel-adatokhoz.

A felmérésben résztvevő kalózoldalak megoszlása

Nem szerepelhetett azonban a felmérésben pornó- és gyűlöletkeltő oldal, olyan letöltőoldalak ahol a tartalmakat főleg a látogatók teremtették meg (például családi fotók, saját videók, stb.), illetve azok a site-ok is kizárásban részesültek, amelyeken nem elsődleges tartalomnak számított a tv és mozifilmek, sorozatok hozzáférhetővé tétele.

Végül 596 oldalt választottak ki. A mintában a nagyok alig több mint 7 százalékkal szerepeltek (például a kalózhajós torrentoldal), a közepes méretűek adták a minta majdnem 70 százalékát, míg a kicsik (például a data.hu) 23 százalékot számítottak.
Bevétel szempontjából a megoszlás kicsit másképp néz ki: a 7 százaléknyi nagy oldal vitte el a teljes bevétel 62,5 százalékát, a közepesek a 25,7 százalékát, a kicsik pedig marakodhattak a maradék 11,8 százalékon.

De lássuk a konkrét számokat, melyek 2013 harmadik negyedévének adatait tartalmazzák.

Jó pénzt hoz a kalózoldal

*A nyereségszázalék-számításhoz a kiadási oldalt is ismerni kell, a tanulmányban hosting díjjal (szerverköltség, humán erőforrás), személyi kiadásokkal, illetve némi visszaforgatással is számoltak. Ebben a Medialink működött közre.

A reklámpénzekből tehát egy bizonyos szint felett meg lehet élni. De ki finanszírozza mindezt? Ki hirdet ezeken a kalózoldalakon? A válasz megdöbbentő: a nagy kalózoldalak közel 30 százalékán úgynevezett elsődleges márkák hirdetnek. Igazi világmárkák, előfordul, hogy a letölthető jogsértő tartalom mellett a hirdetésben az eredeti termék is megtalálható. Az úgynevezett másodlagos márkák, mint az online játékok hirdetései, vagy kaszinók, illetve egyéb lokális brandek hirdetései a teljes mezőny 40 százalékán találhatóak meg. A maradék hirdetés általában pornográf oldalakra, vagy vírusos tartalmakra irányít - van aki ezért fizet.

Egy kalózoldal létrehozása ma már nem igényel különösebb szaktudást, néhány perc alatt számos leírást, útmutatót találhatunk az első lépések megtételéhez. A vízválasztó igazából még csak nem is az exkluzív tartalom, hanem a kereshetőség és az optimalizáció, majd nyilván a nyomok minél biztosabb eltüntetése. Ki szeretne az éjszaka közepén (vagy megfelelő létszám esetén akár nappal ) arra ébredni, hogy megérkezett a házkutató brigád? Nem lehet mindenkinek pánikszobája ilyen esetekre...

Csak az számít kapcsolatnak, ha oda- és visszamutató linkeket is találnak, vagy egyezik a tulajdonosi kör.

A felmérésben segített a Veri-Site is (weboldalak kockázatfelmérésével foglalkozó cég), ők az 596 kalózoldal kapcsolatrenszereit analizálták. A biztonsági vállalat jelentéséből kiderül, hogy összesen 976 kapcsolatot sikerült feltárniuk a vizsgált oldalak esetében. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a kapcsolatok magánemberekhez, üzleti vállalkozásokhoz vezetnek, illetve ezek tulajdonosainak egyéb projekteihez. 32 fődomaint sikerült azonosítaniuk, illetve azt is megállapították, hogy 332 szervezettel hozhatók kapcsolatba a kalózoldalak, melyek jellemzően tipikus egyszerű vállalkozások voltak. A legkiterjedtebb hálózattal egyébként nem meglepő módon a Pirate Bay, a Bitsnoop és az ufox rendelkezik.

Kinek fáj ez?

A történetben gyakorlatilag minden résztvevő (a jogtulajdonos, a fogyasztó és még a kalózoldal üzemeltetője is) sérül. A különbség csupán annyi, hogy van aki előbb, és van aki utóbb.
A jogtulajdonosok, illetve a forgalmazói hálózatot érő károkról hallunk eleget, ebbe most részletesebben nem mennék bele. Annak, aki esetleg eddig egy másik bolygón élt, és még nem hallott a szerzői jogsértésekről: elkészül egy szellemi termék (legyen az zene, film, szoftver, könyv, bármi), ami rettentő gyorsan, sokszor még megjelenés előtt felkerül az internetes kalózoldalakra, így lényegesen szűkebb kör vásárolja meg a boltban, vagy a webshopban az adott terméket, inkább letöltik ingyen. Persze erre az állításra is van cáfolat, az esetek többségében azonban komoly bevételkiesést okoz mind az adóbevétel-kiesés, mind a cégek bevétele szempontjából.

A fogyasztó a legtöbb esetben nem is érti, hogy miért lassul be a számítógépe, mitől ugrálnak elő a legváratlanabb helyekről teljesablakos hirdetések MLM-rendszerekről vagy éppen online kaszinókról. Sőt, bizonyos esetekben még fel is háborodnak az illegálisan beszerzett film vagy program minőségén, hiányosságain. A járműfenntartó iparban már-már mindennapos, hogy a feltört szoftverek hiányosságait az abból dolgozni próbáló szerelők az autógyáron kérik számon. Általában kiderül, hogy több éves programokkal dolgoznak, melyeket a különböző torrent- és P2P, illetve fájlmegosztó oldalakról szereztek be.
Ez nyilván presztizsveszteség a gyártónak, hiszen a szervizes nyilván nem teszi majd hozzá baráti körben, hogy lopott volt a szoftver ami még egy rohadt hibakódot se bírt kiolvasni az autóból.

Általánosságban ismerjük a történet végkimenetelét harmadik oldalról is, elhúzódó perekre, nehézkes bizonyításra, formai hibákra számíthatnak a kalózoldalak üzemeltetői, akiket sikeresen fülöncsípnek. Ez pedig igazából csak idő kérdése. Gondoljunk például Kim Dotcom úr esetére a Megaupload lefoglalások során.
Van azonban egy nagyon különleges szelete ennek a tanulmánynak, amellyel kapcsolatban néhány napja az Európai Unió Bírósága (EUB) megállapította, hogy egy adott tartalom továbblinkelése nem lehet jogsértő abban az esetben, ha az eredeti tartalomhoz bárki, korlátozások nélkül hozzáférhet Az EUB szerint az internet ilyen. Tipikusan erre a modellre építenek a linkgyűjtő oldalak, melyek különböző algoritmusokkal vadásszák a tartalmakat, majd osztják tovább.

Nem úgy tűnik, mintha a családi kiránduláson készültek volna...

Azonnal más fényt kap így az eddig gyengének és elesettnek tartott linkbirodalom. Ha vagyunk annyira pofátlanok, hogy a tolvajoktól lopunk, azaz néhány ismertebb torrentoldal köré a saját reklámfelületeinket helyezzük, vagyis ha csak hivatkozzuk (linkeljük) mások torrentjeit és letöltési linkjeit, az az EUB szerint rendben van. Ne feledjük el, hogy itt egy 4.6 millió dolláros éves bevételű szegmensről van szó, amelyről az EUB azt mondta, hogy nem jogsértő!
Persze kellemetlenségek a linkoldalak tulajdonosait is sújtják, például a DMCA alapján történő felszólításoknak nekik is eleget kell tenniük, illetve polgári perben magyarázkodhatnak a rajtuk keresztül történő kattintásszám alapján.

Magyar oldalak is vannak a listán

A DCA által kiválasztott 596 kalózoldal közé magyarok is beférkőztek. Az volt a feltétel ugyanis, hogy az USA-ból is elérhetőnek kell lenni. A torrentoldalak és egyéb P2P site-ok közé befért például a torrentkereső, de a kisebb méretű fájlmegosztók között megtalálható a data.hu is. Előbbi több mint 4400 megkeresést kapott 2011 óta, míg a data.hu ellen a Google találati listával kapcsolatos eltávolítási kérelmek száma meghaladja a 800-at.

A hazai jogvédő szervezeteket azonban hiába keressük a bejelentők között, Magyarországon nem divat a Google találati listájából eltávolítani a jogsértő tartalmakat. Először azt gondoltam, hogy biztos a DMCA kitétel miatt nem találom sem a ProArt, sem az Artisjus nevét, de még a BSA magyarországi képviseletét ellátó SBGK ügyvédi irodák letiltási kérelmeit sem.

A neve elhallgatását kérő, a fenti szervezetek munkájába belelátó forrásom szerint két fontos összetevő miatt nem tűnnek aktívnak a hazai jogvédők. Egyrészt tényleg nem foglalkoznak túl komolyan az internet monitorozásával, illetve a jogsértő tartalmak eltávolításával, másrészt ha mégis, akkor a legtöbb esetben nem invesztálnak "felesleges energiát" ezekbe az ügyekbe, a jogsértőt magát kötelezik arra, hogy töröltesse az inkriminált részeit honlapjának, illetve a Google előzményeknek.

Csak egy cég a sok közül, ők végzik a piszkos munkát

Szerettem volna ellenpéldát hozni, megmutatni, hogy az amerikai BSA ehhez képest mit tesz az ügy érdekében, és újabb érdekességre bukkantam. Egyrészt, a BSA nemzetközileg sem tesz semmit. Legalábbis nem önmaga. 2011 óta egyetlen szerzői joggal kapcsolatos bejelentésnek van nyoma a Google átláthatósági jelentésében.

A BSA csak akkor mozdul, ha egy domain-ben megtalálják a nevüket

Kiderült, hogy a legtöbb szerzői jogi jogosult, vagy azok megbízottai további megbízások útján, egyszerűen kiszervezik egy internetfigyelő, vagy kifejezetten jogsértő tartalmakra specializálódott vállalkozás felé a tiltást. Így fordulhat elő például, hogy egy aukciófigyeléssel, fórummonitorozással és általános webcrawlerrel rendelkező vállalkozás (French Solutions Ltd.) 2011 óta több, mint 66 000 ügyben indított letiltási eljárást. Nyilván megbízásra tette.

Az ilyen típusú keretszerződések azonban általában nem publikusak, leggyakrabban azért kerül rájuk sor, mert az adott vállalat, akinek a jogai sérülnek, nem szeretne a gonosz multi képében tetszelegni, nem vállalja a direkt konfrontációt a jogsértővel szemben, így inkább megbíz egy külsős céget, aki nagyon hatékonyan talál meg információkat a világhálón, ráadásul semmilyen etikai vagy érzelmi aggálya nincs egy-egy letiltással, felszólítással kapcsolatban.

Van értelme harcolni a kalózoldalak ellen?

A jelen cikkünk alapjául szolgáló DCA felmérésből kiderül, hogy a kiválasztott 596 oldal közül a top 3 (Piratebay, Bitsnoop, ufox) ellen 2013 harmadik negyedévében 127 panasz érkezett a Google-hoz, ennek ellenére különösebb fennakadás vagy probléma nélkül üzemelnek. Ez azért lehetséges, mert az adott jogtulajdonos (vagy annak képviselője) kizárólag a saját érdekkörébe tartozó jogsértések ellen lép fel.

Hazánkban is egyre gyakrabban igyekszenek azonban együttesen fellépni a szervezetek jogos tulajdonuk védelmében. Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy piaci versenytársak közös asztalnál tárgyaljanak a kalózkodás elleni stratégia kidolgozásáról (tisztán civil kezdeményezés alapján). A közös fellépés egyértelműen eredményesebb, de a Bitsnoop méretűvé duzzadt oldalak ellen egyelőre ez sem hatékony fegyver.

Marad egyelőre tehát a szélmalomharc, amelyre a legjobb példának ismét a Megaupload ügyet tudom felhozni, ahol a lefoglalások, Dotcom előzetesbe helyezése ellenére néhány hónapon belül elkészült a Mega, az egykori megaupload tulaj legújabb fájlmegosztó oldala, vagy a Piratebay folyamatos kálváriája (böngészőt adnak ki, költözködnek), mellyel a felhasználók szemszögéből szinte zökkenőmentesen tartják életben az oldalt, és ezzel együtt a keresődobozokat is. Melyeket továbbra is a nagy márkák, a tőkeerős cégek finanszíroznak, akik a fejlesztéseket és a tartalmakat is.