Glass-próba, második kör

(Ahogy korábbi, kissé hosszúra nyúlt blogbejegyzésemben jeleztem, másodjára szerencsére már több időre sikerült megkaparintani a Glasst az EU Edge-től, így néhány órára volt lehetőségünk megsétáltatni Budapesten a Google szemüvegét. Mivel a szemüveg nálam azóta is adott, szerkesztőségünk legújabb tagja, Szűcs Péter vállalta magára a fő tesztalany szerepét, bemenve mindenféle bankokba és egyéb helyekre, és próbálva szokatlanul feltűnően bámulni a szembejövő járókelőkre, hátha valakinek feltűnik a testidegen tárgy a fején. Az alábbi beszámoló tehát tőle származik, a jogi háttérről pedig külön-külön, két szakemberrel beszélgettünk, a cikk erről szóló része közös munka eredménye – a szerk.)

2012. április 4-én jelent meg az első kedvcsináló videó. Mint minden ”normális” kütyüfetisisztában, bennem is azonnal felébredt a birtoklási vágy, de majdnem két évet kellett várnom arra, hogy végre élesben is kipróbálhassam az utóbbi idők egyik legizgalmasabb fejlesztését. Úgy képzeltem, csak felveszem a Google Glasst, és soha többé nem akarom majd levenni.

Szerencsére a hétköznapokban nem kényszerülök szemüveg viselésére (és napszemüveget sem igazán hordok), így kicsit aggódtam, hogy kényelmetlen lesz az eszköz használata. Az 50 grammos szemüveget azonban néhány perc alatt megszoktam, fel sem tűnt, hogy plusz súlyt cipelek. A Google Glass alapvetően lencse nélkül is használható, de a tesztkészülékhez víztiszta és sötétített lencséket is kaptunk. Belepattintottuk hát az átlátszó darabot (enélkül elég feltűnő jelenség egyébként), majd Budapest utcáit kezdtük járni, kíváncsian várva, mit szólnak az emberek.

Nemsokára egyre többen "simogatják" majd a fülüket

Legnagyobb meglepetésünkre az emberek semmit sem szóltak. Sem a budai utcákon, sem a bevásárlóközpontban, de még a bankokban sem vette észre szinte senki, hogy nem csupán egyszerű látásjavítót viselek, hanem valami sokkal izgalmasabbat. Összesen két ember nézett meg hosszabban, közülük az egyik optikusként dolgozik, így neki helyzeti előnye volt, valószínűleg ő minden szemüveges embert alaposabban megvizsgál. Amikor odamentem hozzá, kiderült, ő sem tudta, mi ez a szerkezet a fejemen, csak az tűnt fel neki, hogy valami apró világító kocka kitakarja a látóterem egy részét, ez keltette fel az érdeklődését.

Ezzel el is érkeztünk a Google Glass egyik nagy kérdéséhez. Mennyiben más ez az eszköz, mint a hazánkban illegálisnak számító, szemüvegkeretbe épített kémkamerák (persze azon túl, hogy lényegesen többet tud)? A fénykép, vagy videó készítése nem jár semmilyen hang- vagy fényhatással, mindössze kacsintanom kell, és már el is készült a fotó. Ez újabb kérdéseket vet fel, de erről később. Úgyis mindenki arra kíváncsi, mit tud a kütyü, nem húzom tovább az időt.

Amikor egy szemüveg nem elég

A Google Glass nem teljes értékű androidos eszköz, legalábbis a korábban megszokottakhoz képest semmiképp. Nincs benne ugyanis SIM-kártya foglalat, illetve GPS sem. Van benne viszont Wi-Fi és Bluetooth, alapvetően tehát androidos (vagy éppen iOS-es) telefonok kiegészítőjeként kell gondolnunk rá. Ehhez csak hozzátesz, hogy az 570 mAh-s akkumulátor intenzív használat mellett 2 óráig sem bírja egy töltéssel. Érdemes tehát hordozható vésztöltőt vinni magunkkal, ha hosszabb útra indulunk, és nem szeretnénk kellemetlen meglepetéseket. Itt szeretném megjegyezni, hogy a nálunk járt tesztkészülék fejlesztői változat, ez egy közel két éves konstrukció, a végleges verzió lényegesen strapabíróbb lehet.

Mikor 2012 áprilisában bejelentették a Google Glasst, még nem volt Google Asszisztens, így futurisztikus érzést keltett a keresési előzményeink, illetve a helyalapú információszolgáltatás valós időben történő megjelenítése. Csak néhány hónap telt el azonban a Glass bejelentése, és a 4.1-es Androiddal érkező asszisztens megjelenéséig. Emiatt azonban már nem okozott akkora meglepetést a szemüveg első felvétele, már hozzá voltam szokva, hogyha elsétálok egy mozi, vagy buszmegálló mellett, akkor látom a következő filmek kezdési időpontját, vagy éppen a menetrendet. Az újdonság annyi, hogy nem kell elővennem a zsebemből a telefont, elég, ha felemelem a fejem, aztán visszaejtem (így lehet a legkönnyebben bekapcsolni ugyanis a Glass kijelzőjét – még azt is meghatározhatom, hány fokos elmozdulásra reagáljon), már látom is az információkat.

Kamu lencséket pattintunk a helyükre

A kacsintással történő fotózás jó móka, nem kell az sem, hogy aktív legyen a kijelző, ha be van kapcsolva a funkció, alvó állapotban is figyeli, jelzek-e a jobb szememmel. Ha igen, gyakorlatilag késlekedés nélkül készül a fotó, amit akár azonnal el is küldhetünk ismerőseinknek, vagy feltölthetjük Google+-ra, Facebookra. Ezzel az a baj, hogy ha például balesetet látunk, mire kacsintunk, a baj már megtörtént, tehát akár arra is lenne idő, hogy a jobb minőségű képeket készítő, zsebünkben lapuló telefonnal örökítsük meg az eseményeket. Az akkumulátor élettartama pedig nem engedi meg, hogy folyamatos rögzítésből például az utolsó 10 percet mentsük. Ehhez még sokat kell fejlődnie az energiatárolóknak.

Akinek csak egy szemüveg kell...

Ráadásul az apró kijelzőn sosem tudtam eldönteni, hogy a kép, amit készítettem, használható lett-e. Annyira kicsi a felület, hogy nem tudtam megmondani, éles képet csináltam, vagy elmosódott. Erre már csak utólag, számítógépen vagy okostelefonon történő visszanézés közben derült fény. A 640x360 pixeles felbontás nem tűnik rossznak, tekintve, hogy néhány centire van csak a szemünktől a kijelző, de nekem kevés volt ahhoz, hogy kivegyem a fotók részleteit. Navigációhoz, néhány sornyi szöveg elolvasásához még éppen elegendőnek bizonyult.

Személy szerint nem érne meg nekem 1500 dollárt és rengeteg trükközést a fejlesztői változat (hiszen kizárólag az Egyesült Államokban kapható), sem a várható végfelhasználói árat, amely a hírek szerint 500 dollár körül alakul majd. Talán majd néhány év múlva, mikor már olcsóbban is hozzá lehet jutni, és lesznek kifejezetten erre a technológiára írt szoftverek.

...és akinek kettő

A képet tovább árnyalja, hogy az utóbbi időben kirobbant megfigyelési botrányok kapcsán felmerül, hogy mihez kezd a Google azzal a rettentő sok információval, amit képes összegyűjteni rólunk a szemüveg segítségével. Komoly önkorlátozásra van szükség a techóriás részéről, hogy a birtokába jutó adatokat tényleg csak célhoz kötötten kezelje.

És nem csak a Google, a felhasználók is különleges helyzetben lesznek. A bankokban, egészségügyi- és oktatási intézményekben, az üzleti életben biztosan tiltólistás lesz a Glass. Tehát aki dioptriás szemüveget hord, nem érdemes a régit teljesen lecserélni, hisz várhatóan nem engednek majd be még a mozikba sem ezzel a fejünkön.

A technológia megelőzi a jogot

Gyömbér Béla, a copyrightagency.org tulajdonosa biztos benne, hogy a forgalmazás megkezdését követően egy jelentős felhasználói tábor fog kialakulni. Azonban amint megtörténnek az első sajnálatos esetek (olyan felvételek készülnek, melyek adott esetben a képeken szereplőket olyan beállításban, szituációban ábrázolja, amely társadalmilag kevésbé, vagy akár egyáltalán nem tolerálható), adott esetben sokkot okozhat, ahogy a felhasználók ráébrednek arra, hogy az előnyök mellett hátrányokkal is számolniuk kell, így mindenképpen egyfajta önkorlátozó magatartásra számít.

Dr. Soós Andrea, a BWSP Gobert & Partners szakértője szerint (akit a korábbi adatvédelmi biztos, Jóri András ajánlott segítségünkre) a technológia általában a jog előtt jár, az illetékes hatóságok, szervezetek ezért próbálják inkább más, például a balesetveszély oldaláról megfogni a Glasst. Az adatvédők pedig kicsit túlzásba is viszik a harcot az ehhez hasonló technológiai újdonságok ellen. Abban mindketten egyetértenek, hogy a szabályozáshoz szükséges jogi keretek valamilyen formában már most is adottak, hiszen a fényképezős mobilok elterjedésével ezeket a köröket már megfutották, csak most még inkább előtérbe kerül ez a terület. Gyömbér Béla viszont arra nem számít, hogy a hatóságok, vagy akár a politikai döntéshozók bevállalnák a konfliktust, amit a Google Glass, illetve a hozzá hasonló eszközök betiltása eredményezne.

A Google egyébként önként küldött tesztpéldányokat az adatvédelmi hatóságoknak – köztük a magyarnak is – és a visszajelzések szerint a vállalat teljesen nyitott volt a konstruktív párbeszédre. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósága a próba után készült jelentésében megjegyzi, hogy „a szemüveg titkos megfigyelésre biztosít lehetőséget”, valamint „nem tisztázott, hogy mi történik a Google Glass által a felhasználó viselkedéséről gyűjtött személyes adatokkal.” „A szemüveg használata során a felhasználó keresései, földrajzi helyzete, készített felvételei, megtekintett bejegyzései, mind-mind értékes marketing adatot jelentenek, amely révén a Google közvetlenül a szemüvegen keresztül „keresheti meg” személyre szabott reklámüzenetekkel a felhasználót. Ez akár különleges személyes adatokat (pl. politikai, világnézeti meggyőződés, stb.) is érinthet. A Google egyelőre nem adott arra választ, hogyan fogja ezeket az adatokat kezelni” - olvasható a NAIH 2013 szeptemberében készült közleményében.

A NAIH elnökhelyettese, dr. Szabó Endre Győző kipróbálja a Glasst. Forrás: NAIH

Amikor a Facebook adatvédelmi irányelveivel kapcsolatban érte komoly kritika a szolgáltatást, a cég változtatásokat eszközölt a beállítási lehetőségekben, ám a felhasználók jelentős része a mai napig nem állította át a személyes információira vonatkozó beállításokat. A Google Glass esetében nem elsősorban a szemüveget viselő személyiségi jogai sérülnek, hanem a vele szemben állóké. Hogy miért reagálnának másképp ebben az esetben a felhasználók?

Nyilván van abban igazság, hogy a többség úgy fog ehhez is hozzáállni, hogy ”ezt a képet még elkészítem, azt a videót még feltöltöm, hiszen velem úgysem történhet semmi baj”, de amennyiben ez valóban egy olcsó termékké válik, és nem megy ki a divatból, mindenki a saját bőrén fogja megtapasztalni az esetleges, akár csak számára negatív hatásokat is.

Glasstikett?

Ha csak jogi szemmel nézzük a Google Glass jelenséget, igazi újdonság például az okostelefonokhoz képest nincs. Ugyanúgy egy várhatóan tömegesen elterjedő technológiáról van szó, amivel az okostelefonokhoz hasonlóan a felhasználók meggondolatlanul, közvetlenül a tartalom elkészülte után fel is töltik azt az internetre. Innentől pedig nem megfelelő adatvédelmi beállítások mellett könnyen elveszthetik a kontrollt a tartalom felett. Erre tekintettel a szakember nem tartja valószínűnek, hogy jogszabályváltozások lennének várhatóak ezen a területen,a jelenlegi jogrendbe remekül beilleszthetőek ezek a típusú eszközök is.

Ami a társadalom szempontjából érdekes, az az a nyomás, amit akkor is generálni fog a szemüveg viselete, ha a felhasználónak esze ágában sincs kamerázni, hiszen a szembenálló fél erről nem fog tudni. Ez mindenképp egy komoly feladat elé fogja állítani a társadalmat. Ahogy Dr. Soós Andrea megjegyezte, a Glasshoz hasonló eszközök ellen nem lehet hagyományos értelemben védekezni, ugyanis nem elég saját részről nem használni.

Egy érdekes kérdés még a Glass munkahelyi használhatósága is, az okostelefonok elterjedése óta ugyanis egyre több az olyan munkaügyi per, amiben a felek jogellenesen rögzített bizonyítékkal (hangot, képet, videót) próbálnak előnyt szerezni. A szabad bizonyítási rendszer értelmében ugyanis az ilyen bizonyítékot is fel lehet használni, amennyiben az érdekvédelem miatt készült, és a rögzítés jogellenességét elég egy későbbi, külön ügyben tárgyalni.

Selfie made by Glass

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) iránymutatása alapján már a repülés közben is lehet használni az elektronikai eszközeinket, amennyiben ezek repülőgépes üzemmódba állíthatóak. Ez néhány éve még elképzelhetetlen volt. Lehet, hogy a társadalom fog alkalmazkodni az új technológiák használatához, és nem fordítva? Elképzelhető lenne, hogy például a Z generáció tagjainak teljesen természetes (lesz), hogy gyakorlatilag megszűnik a klasszikus értelemben vett magánszféra?( Dr. Soós Andrea szerint a fiatalok sokkal jobban tisztában vannak a jogaikkal, mint az idősebb generáció, viszont kevésbé kényesek a magánszférájukra, sőt, alapvető eltérés van eme fogalom jelentésében a két korosztály között.)

Szeretném azt gondolni, hogy nem. Ez jelenleg a szülők felelőssége, és tényleg csak bízhatunk benne, hogy a trendek lassulni fognak, vagy akár némileg vissza is fordulnak majd. Szükség van arra, hogy továbbra is legyenek olyan élethelyzetek, melyekre nincs rálátásuk az óriásvállalatoknak. Erre a kérdésre azonban jelenleg még nem lehet válaszolni. Lehet, hogy eme eszközök kapcsán is kialakul majd egy Netiketthez hasonló etikai önszabályozó rendszer, ahogy az emberek fokozatosan tisztába jönnek a technológia által kínált lehetőségek felelősségével is.