Új hozzászólás Aktív témák

• #21911 #65675776 törölt tag sh4d0w #21908

  Új Válasz 2017-07-19 12:20:09 #21911

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #65675776

  törölt tag

  válasz sh4d0w #21908 üzenetére

  Az OK, hogy nem ugyanott kezded, hanem lentebb. De azért az mér necces, hogy beharangozzák hol kezded, aztán meg mégsem. Gondolom ha fizettem volna prémet, akkor tényleg R13-on kezdem. De nem P2W.

  Amit még nagyon szeretek mostanában: ágyúk betöltődnek, cél abban a pillanatban eltűnik. Illetve a becsapódás előtt eltűnő hajók, mert nehogy már legyen visszajelzés, hogy mi merre.

  A mennyiségi fölény ellen a nagyobb számú, egymástól független ágyú a jó megoldás. A kisebb űrméret annyira nem probléma, megfelelő lövedékek és hajítótöltet mellett. (A T-34 esetén is a legtöbb Tigert az 57 mm-es ágyúval felszerelt példányok lőtték ki, nem a 76,2-es és nem is a 85-ös ágyúsok. Utóbbiaknak mondjuk már nem is jutott sok.) Csak a németek sokszor a saját kutatásaikat sem vették figyelembe. Ők már akkor is tudták, hogy a nagy keresztmetszeti terhelés a kulcsa a páncél átütésének (az angolszászok valamikor az 50-es évek végén jöttek rá). Ha veszel egy kisebb űrméretű, de nagyobb kezdősebességű lövedéket és egy azonos kinetikus energiájú nagyobb űrméretű, de lassabb lövedéket, akkor az előbbinek nagyobb lesz a páncélátütő képessége, mert az energiáját kisebb felületre koncentrálja. Érdekes módon a Heer tudta és alkalmazta is ezt az elvet. A Tigerbe eleve nem a KwK36-ot szánták, mert tudták, hogy hiába impresszívek a jellemzői, csak rövid ideig ad majd nekik fölényt. A KwK42 lett volna eredetileg az ágyúja, csak a sürgetett rendszerbeállítás miatt ez nem volt megvalósítható. Utóbbi ágyú fejlesztáse késett kicsit, így csak a Panther-ben került először alkalmazásra (azzal a toronnyal, amelyet eredetileg a Tigerhez terveztek, csak véknyabb oldalsó és hátsó vastagsággal került a Pantherre). És igen, a kisebb űrméretű ágyú (88 mm vs 75 mm) jelentősen jobb ballisztikai és átütési paraméterekkel rendelkezett minden távolságon. Ahogy az oroszoknál is a 100 mm-es D-10T (Szu-100, majd később a T-54/55 ágyúja) messze jobb volt páncélátütésre, mint a Sztálinok 122 mm-es D-25T-je. Arról nem is beszélve, hogy a németek az 1940-es években már tisztában voltak az űrméret alatti lövedékek előnyeivel is, mégsem rendszeresítették őket igazán. Mondjuk ennek a nehézfémek, ezek közül is kiemelten a volfrám hiánya is oka volt. Rombolók ellen mondjuk komoly tűzerő nem is kell.

  olivera88? Nem, a HE nem a repeszlövedék. A HE lövedékek magyar megnevezése a rombolólövedék. Ezek alapvetően a nagy sebességű robbanás által keltett lökéshullámmal rombolnak. Repeszhatásuk minimális, magasabb légkörben szinte hatástalanok, egy kicsit is erősebb repülőgépet csak megdobnak (egy U-2 szárnyát mondjuk legyepálnák a francba). A repeszlövedékek ezzel szemben kisebb robbanási sebességű töltetet alkalmaznak, viszont vagy a burkolatuk van úgy kliképezve, hogy könnyen nagyobb darabokra törjön, vagy a belsejükben vannak előre képzett repeszek. A HE harcirész burkolata tipikusan vékony, hogy minél kevésbé fojtsa le a robbanást, a repeszképző burkolat viszont vastag, előre kialakított kikönnyítésekkel. Hasonlítsd össze a német Stielhandgranate-t és az orosz F1-et, vagy amerikai Mk 2-t. Eléggé egyértelmű, hogy a német HE gránát, amely a lökéshullámra épít, mig a másik kettő repeszgránát. Tüzérségi lövedékeknél mondjuk az anyagminőség is befolyásolja a burkolat vastagságát, ezért azoknak minden esetben vastagabb a burkolata.

  Légvédelemre a repeszgránát felel meg, a repeszek ugyanis a ritka légkörben is jól terjednek, míg a lökéshullám továbbító közeg híján nem. Ráadásul a repeszek sokkal nagyobb kárt okoznak a repülőgépekben. Emellett a légvédelmi gránátok programozott magasságban robbantak már a II. vh-ban is, ergo nem volt szükség közvetlen találatra. Ami egy nagy sebességű és esetleg még manőverező cél ellen nem is éppen esélyes. A nehézbombázókat is csak igen ritkán érték közvetlen találatok, a kilőtt lövedékek kevesebb, mint 1%-a ért el ilyet. (Mondjuk ez még mindig jobb arány, mint amit a légvédelmi rakéták Vietnám felett elértek...) Arról nem is beszélve, hogy a repeszképződés irányítható, bár ez akkoriban még nem volt jellemző. A HE lövedéknek önmagában minimális a gyújtóhatása, mindig is voltak külön gyújtólövedékek. Illetve kombináltak, a NavWeps is írja a 10,5 cm/65 SK C33-nál a HE, incendiary-t.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák