Aktív témák

• #6 steve@prhw őstag

  2005-09-05 21:08:30 #6

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  steve@prhw

  őstag

  Beszéltem Vele telefonon, végre (három nap után - egy örökkévalóságnak tűnik) úgy sikerült, ahogy régen. Gyűlölöm a veszekedést, soha nem is ment a dolog, és egy kicsit belhaltam minden alkalommal, amikor kimorogta magát...
  
  Néha már azt sem tudom, újra tudnám-e kezdeni... Amikor az összemordulás előszele járt (értsd: más ürüggyel morgás), már mondtam Neki, hogy úgy érzem, nem lesz semmi olyan, mint régen. BALFASZ. Eddig mindig azt mondtam, amit éreztem, Mellette nem éreztem, hogy trükköznöm kellene. Kár volt. Bíztam benne, hogy őszintén végig lehet csinálni, erre kiderült, hogy 5 hónapja rágódott rajtam... Csak akkor azt nem értem, miért és hogyan tudta azt mondani, hogy jó velem, hogy építkezzünk, hogy vágjunk bele?
  
  És hogy adott jeleket... Mi vagyok én, egy rohadt relé? Értelmesen miért nem lehet beszélni a problémákról? Persze a munkatársakkal ki lehet tárgyalni, de velem nem. Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? Fogalmam sincs...
  
  És azt sem hiszi el, hogy összetörtem. Most igazolni látja a teóriát: Ő nem olyan fontos nekem, mint más. És bármit próbálok mondani, mindenképp rosszul jövök ki belőle. Inkább már nem mondok semmit...
  
  Kíváncsi vagyok az esti sms-re és a holnapi napra... Rövidesen kiderül...

  ''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Aktív témák