Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • azbest

    félisten

    válasz Skynet258 #3 üzenetére

    Mivel én is abban a korszakban voltam gyerek, amikor az internet terjedni kezdett, így persze nekem is volt sok találkozásom az alternatív forrásokkal.

    Utólag elgondolkodva, kb sejtem, hogy mi kellett ahhoz, hogy változzon a gondolkodásmódom erről.
    Egyrészt elérhetőek lettek nálunk is fokozatosan azok a legális lehetőségek, amelyek sokáig csak nyugaton működtek. Másrészt elkezdtem dolgozni, ami elég jó gondolkodásformáló, ha az ember megérti hogyan kaphat pénzt a munkájáért - mert nem az a kezdete, hogy a főnök átutalja a pénzt, hanem az a pénz jön valahonnan, jellemzően termék / szolgáltatás díjából.

    Meg persze arra is rájöttem, hogy van egy nagy ellentmondás a rendszerben. Hasonló, mint ahogy (#10) k-adi írja.
    Akinek a legtöbb ideje és igénye van az ilyen jellegű fogyasztásra, azoknak nincs saját jövedelme, mert többségében fiatalok. Amíg valaki nem dolgozik és oszt be pénzt, addig nem is feltétlen érti meg az értékét, de a pénzből vett dolgok értékét sem. Hogy a termék/szolgáltatás elkészítése és a fizetés is sok erőbefektetéssel jár. Morálisan nem tartom a legkorrektebbnek, hogy sokszor a gyerekek manipulálásával húzzák le a szülőket, vetetnek meg mindenfélét velük.

    Egyébként amikor az árak kerülnek szóba, nem kézzel foghatatlan konkrét számot nézem. Inkább azt, hogy mennyi munkaidőmmel ekvivalens az az összeg. Sokan filléres dolgokon nagyon spórolni akarnak, miközben havi 1-2 órányi munkaidejük nettó ellenértékét sem teszi ki az (átlagbérnél, de minimálnál sem sokkal több). Annyi más havi kiadás van, ami nagyságrendekkel több. Egy havi szolgáltatásért szerintem nekem megéri 1-2 órányi munkadíjam. Sőt, most kb egy napi fizetésből sokféle havi szolgáltatásra előfizetek.
    Persze azt is meg kell érteni, hogy az átalánydíj olyan, mint a svédasztal. A kínálatból lehet válogatni, nem teljesítenek egyedi kéréseket - az nem átalánydíjas.

    [ Szerkesztve ]

  • azbest

    félisten

    Amúgy nem is az a legpofátlanabb dolog, hogy átalánydíjat szednek. Alapvetően ez a tévés rögzítés vagy más hagyományos "másolási" módot hivatott lefedni. Viszont ezzel párhuzamosan szinte mindenre rákerül másolásvédelem, amit viszont büntetőjog tilt megkerülni. Manapság már a ci+ terjedésével a tévé adás rögzítése vagy a felvétel visszajátszása is korlátozható szolgáltatói oldalról. Szóval elvileg tilos a legelső másolatot megcsinálni. Az átalánydíj pedig annak a másolatnak a másolatát legalizálja büntetőjogi szemszögből.

    De szerintem ettől még polgári peres eljárást akár indíthatnának a nem törvénytelen másolókkal szemben is. Végülis bárki ellen lehet bármilyen indokkal polgári pert indítani. Csak az a kérdés, hogy a bíró szerint is kárt okoz-e az, ha valaki nem fizet x ezer forintot, hanem csak mondjuk 100 forint átalány jogdíjat egy termék megtekintéséért.

    (#121) csako
    régi tévé riportokban bemutatták hogy megy ez. Sok kis lelkes ember torrentezik egy szobában, időnként odahívja a kibérelt jegyzőt, s nyom egy print screent, majd aláírja a kinyomtatott listát, hogy tényleg ezek az ip-k akiktől ő töltött le adatot. Az ottani jogi helyzet miatt e listával a netszolgáltatótól ki lehet kérni az adott személy adatait, s az ügyvédi iroda oda küldi ki a fenyegető levelet: ha nem fizetsz, akkor beperlünk. Pár éve még 400 euro körüli összegekről volt szó, manapság már lehet ezrest közelíti. Van olyan jogi kitétel is, hogy ha a kiskorú gyerek csinálta, akkor arról nyilatkozva 100 euro-ra mérséklést lehet kérni a követelt kártérítésről.

    Egyébként a rendelgetős topikokban feltűnő beszámolók szerint nálunk más jogvédett dolgok kapcsán csinálják ezt ügyvédi irodák: például autodiagnosztikai eszközök kínából rendelésekor. Bárki felkérheti a vámosokat, hogy vizsgálja importkor a termék jogsértését. Szakértőnek azt fogják hívni, aki felkérte őket. A jogtalannak szakértett dolog kapcsán pedig a szakértőből jogvédőbe átvedlő ügyvéd fogja kiküldeni a fenyegető levelet arról, hogy ha nem kéred fel őt a te jogi képviseletedre, akkor beperelnek. S persze az ő képviseleti díját, a jogvédett cég kártérítését, a vámosoknál felmerült költségeket neked, mint megrendelőnek kellene kifizetned. Valójában pedig lehet elegendő lenne a vámosok felé jelezni, hogy igen, hozzájárusz a megsemmisítéshez, amit a jogvédőknek kell fizetnie. Jogilag mégcsak nem is a te tulajdonod a termék ekkor, ráadásul a feladó bármit küldhet, őt kellene keresniük, csak persze az elérhetetlen számukra.

Új hozzászólás Aktív témák