Hirdetés

Hozzászólok Aktív témák

  • azbest

    nagyúr

    Mivel én is abban a korszakban voltam gyerek, amikor az internet terjedni kezdett, így persze nekem is volt sok találkozásom az alternatív forrásokkal.

    Utólag elgondolkodva, kb sejtem, hogy mi kellett ahhoz, hogy változzon a gondolkodásmódom erről.
    Egyrészt elérhetőek lettek nálunk is fokozatosan azok a legális lehetőségek, amelyek sokáig csak nyugaton működtek. Másrészt elkezdtem dolgozni, ami elég jó gondolkodásformáló, ha az ember megérti hogyan kaphat pénzt a munkájáért - mert nem az a kezdete, hogy a főnök átutalja a pénzt, hanem az a pénz jön valahonnan, jellemzően termék / szolgáltatás díjából.

    Meg persze arra is rájöttem, hogy van egy nagy ellentmondás a rendszerben. Hasonló, mint ahogy (#10) k-adi írja.
    Akinek a legtöbb ideje és igénye van az ilyen jellegű fogyasztásra, azoknak nincs saját jövedelme, mert többségében fiatalok. Amíg valaki nem dolgozik és oszt be pénzt, addig nem is feltétlen érti meg az értékét, de a pénzből vett dolgok értékét sem. Hogy a termék/szolgáltatás elkészítése és a fizetés is sok erőbefektetéssel jár. Morálisan nem tartom a legkorrektebbnek, hogy sokszor a gyerekek manipulálásával húzzák le a szülőket, vetetnek meg mindenfélét velük.

    Egyébként amikor az árak kerülnek szóba, nem kézzel foghatatlan konkrét számot nézem. Inkább azt, hogy mennyi munkaidőmmel ekvivalens az az összeg. Sokan filléres dolgokon nagyon spórolni akarnak, miközben havi 1-2 órányi munkaidejük nettó ellenértékét sem teszi ki az (átlagbérnél, de minimálnál sem sokkal több). Annyi más havi kiadás van, ami nagyságrendekkel több. Egy havi szolgáltatásért szerintem nekem megéri 1-2 órányi munkadíjam. Sőt, most kb egy napi fizetésből sokféle havi szolgáltatásra előfizetek.
    Persze azt is meg kell érteni, hogy az átalánydíj olyan, mint a svédasztal. A kínálatból lehet válogatni, nem teljesítenek egyedi kéréseket - az nem átalánydíjas.

    [ Szerkesztve ]

Hozzászólok Aktív témák