Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    válasz dabadab #45 üzenetére

    Kiskamasz korukig volt szükség szigorra. Általában elég volt a hangosabb szó, de ha szükség volt rá, puffant a tenyerem a fenekükön. Ha most azt hiszed, hogy nagyot kaptak, akkor elmondom, hogy ritka volt a sírás.
    Egy a lényeg. A gyereknek tudomásul kell vennie, hogy korlátai vannak, és azokat a szülő határozza meg. Ha pedig át akarja hágni, akkor bizton számíthat a szükség szerinti dorgálásra, fenyítésre.
    Eljött az idő, amikor már nem volt szükség a szigorra. Át tudták gondolni, hogy milyen következményekkel járnak tetteik, és itt nem csak az esetleges büntetésre gondolok.

    Konkrét eredmények?
    Udvariasak, tisztelettudók lettek mindenkivel szemben, munkájukat tisztességgel végzik. Nincsenek "megtörve", önálló személyiséggel rendelkeznek. Határozottak, döntésképesek.

    Egyébként a nevelés nem csak korlátozásból áll. A gyereknek tudnia kell számítani a szülőkre, no persze nem a(z érzelmi) zsarolás szintjén.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák