Új hozzászólás Aktív témák
-
A visszajelzéseket köszönöm szépen mindenkinek!
A cikk alapján úgy tűnik, vagy a magán szektor cégei veszik át a vezető szerepet hamarosan, vagy az Amcsik úgy megilyednek a Kínai sikerektől, hogy beindul egy újabb űrverseny.
A magán szektor sok téren már átvette a vezető szerepet (pl. kommunikációs műholdak terén), alapvetően ott tud értelmezhető szintű fejlesztéseket finanszírozni, ahol a bevételek reális időn belül visszahozzák a befektetett pénzt. Ilyen most az Űrturizmus (lásd Axiom kereskedelmi űrállomás-törekvései) vagy a műholdas Internet-szolgáltatás (ahol a SpaceX féle Starlink mellett ott van a OneWeb és a Blue Origin féle Project Kuiper). De hogy ezek megvalósulhassanak, kellettek az állami támogatások, például az Űrturizmushoz a Crew Dragon (és a Starliner) kifejlesztése, amit jelentős részben a NASA finanszírozott.
A jövő képlékeny, mindenek előtt szükséges lesz egy olcsón világűrbe jutás, ezen dolgozik a SpaceX és a Blue Origin, minden más ez után jöhet. Már most is ott tartunk, hogy cirka fele annyiért lehet (inflációval számolva még kevesebbért) a világűrbe juttatni műholdakat, mint 10 éve, ami hatalmas előrelépés. A kérdés jelenleg az, hogy lesz-e olyan cég, aki fektet az űripar kiaknázásába. A SpaceX és a Blue Origin egyértelműen ebbe az irányba lép.
Az állami szinten viszont nagy a bizonytalanság. A NASA nem tudja még, hogy a Biden-elnökség mit hoz a számára. Az Artemis-program esélyesen elengedi majd a 2024-et, és inkább reálisabban a 2020-as évek második felé célozza meg a Holdra-szállásra. Kína esetében sem reális az, hogy 2030 előtt embert küldjön a Holdhoz (jelenleg egy Mir-szerű űrállomás kiépítése a cél, ami várhatóan kitölti a 2020-as éveket).
Gyakorlatilag minden állami szereplő most a fejét vakarva néz a Starship-re, mert ahhoz fogható járműve senkinek sincs, még csak tervben sem. Tök mindegy, hogy a Starship nem tud majd mondjuk 200 tonnát felvinni, csak mondjuk akár 50 tonnát, ha mindezt teljes újra-felhasználás mellett teszi, és mondjuk 50 millió US$-ért (ie.: 1000 US$ / kg), akkor már az is fordulópont lesz, pláne, ha önmagában az indítás csak mondjuk 10 millió dollárba kerül (hajtóanyag- és karbantartásköltségek, a gyártás költsége pedig akár csak 50 indításra elosztva).Ez már olyan szint, ahol fájdalmasan sokba kerülne a lépést tartani a várhatóan 1 milliárd per indítás körüli környéken tanyázó SLS és hozzá hasonló rakétákkal. Oroszország szemez a Jenyiszei-el, de nem tudja finanszírozni (már az Irtis-t se tudja az Angara mellett), pont most volt egy hír arról, hogy az orosz tudományos akadémia javasolja, hogy a Jenyiszei-t tolják el, és inkább az újrahasználható rakéták fejlesztése felé forduljon, mivel az ország gazdaságilag egyszerűen nem tudná finanszírozni a programot (nem így fogalmaznak, de ez a lényege). Európa és Japán jelenleg nem is akar ilyen magasságokba célozni, a többi szereplő számára pedig elérhetetlen a következő 10 évben ez a szint (most olyanokra gondolok mint India).
Gyakorlatilag ha a Starship elkészül, és csak a felét hozza annak, amit Musk belengetett vele kapcsolatban, akkor is egyszerűbb lesz mindenkinek a SpaceX-től megvásárolni a szolgáltatást, mint kifejleszteni magának ugyanezt a képességet. Ez pedig az a forgatókönyv, amitől agyvérzést kapnak a Hordozórakéta tervezéssel és építéssel, illetve szolgáltatással foglalkozó cégek...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A NASA elődje a NACA volt (National Advisory Committee for Aeronautics - Nemzeti Tanácsadó Bizottság a Repülésért (repüléshez tartozó tudományokhoz)), ezt 1915-ben azért hozták létre, mert hiába a Wright fivérekhez volt köthető az első motoros repülőgép, hamar Európa vette át a vezető szerepet a fejlesztésekben, és az Egyesült Államok lemaradt a versenyben. A NACA eredetileg nem volt más, mint egy bizottság (külön fizetés nélkül), ahol megbeszélték, hogy lehetne a fejlesztéseket összehangolni. Az állami pénz célja az volt, hogy az USA újra átvegye a vezetést a repülőgépek tervezésében és építésében. Ez olyannyira támogatva volt a politika által, hogy szépen lassan a maroknyi összeülő emberből több tucat szakember, majd több száz szakember kutatta, hogy lehetne a felmerülő nehézségeket megoldani. Ehhez kapcsolódik egy aerodinamikával foglalkozó kutatólabor kiépítése Langley-ben az 1920-as években, ahol rengeteg hasznos kutatást végeztek, amit aztán az amerikai repülőgép-gyártók fel tudtak használni. [Itt egy kép az első, 1920-ban épült, kb. másfél méter átmérőjű szélcsatornáról], ez hamarosan iszonyatosan kiépült, már életnagyságú repülőgépekhez méretezett szélcsatornákat építettek és így tovább. A NACA folytatta a kutatásokat, az X-1 is alapvetően közös NACA - USAAF (amerikai hadsereg légiereje, az USAF elődje) program volt, hogy átlépjék a hangsebességet.
Tehát a NACA egyfajta katalizátor volt, a repüléssel kapcsolatos alapkutatásokat itt végezték el, hogy ne a repülőgép-gyártóknak kelljen erre áldozniuk, és biztosítják ezzel az USA elsőségét a repüléstechnikai fejlesztésekben.
A NACA-t alakították át NASA-vá, amikor az egymással párhuzamosan versengő, többségében katonai rakétaprogramokból űrprogramokra irányuló fejlesztéseknek egy közös felügyelete legyen, és az információkat, tapasztalatokat megosszák egymással a felek.
A NASA az állami pénzből segített az alvállalkozó cégeknek megoldani azokat a technikai és műszaki problémákat, amikre nem tudtak mindig saját erőből megoldást találni, lásd például a tartályokban hullámzó hajtóanyag miatt bekövetkező imbolygás problémája.
A kérdésedre a válasz ebből fakad: a NASA dolga eredendően az, hogy a kutatásaival elősegítse az amerikai cégek fejlődését, hogy az Egyesült Államok a repülőgép- és űriparban vezető szerepet töltsön be. Emiatt pont, hogy nem visszás az, hogy a SpaceX egy NASA fejlesztést használ például a Merlin-hajtóművekben, hiszen ezért elérhetőek ezek az információk.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Yepp, eleve ott vannak a NASA HLS tenderén. Ami azért mókás, mert irtó hülyén fog kinézni, ha a Starship elmegy üresen Hold körüli pályára, ott bedokkol hozzá a tized akkora Orion, abból átszáll két ember (elvben ennyit akar a NASA Holdra küldeni először), majd a két ember leszáll a Starshippel a Holdra, hogy aztán ez visszafelé is el legyen játszva (Starshipről visszamennek az Orionra, hogy azzal térjenek vissza).
Nagyon cudar lesz a helyzet, hogy ha az Artemis III. útkor már ott lesz a működőképes Starship a SpaceX-nél...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Szép lenne, de nem fogják. Amúgy az SLS Green Run teszt szerintem tipikus példája annak, ahogy a "klasszikus" szereplők próbálják felvenni a SpaceX féle eljárást (élő adás, megszólaltatnak mindenféle embereket, próbálnak hype-ot generálni), csak éppen hiányzik a szikra, ami a SpaceX-ben (és Musk-ban) megvan, ami miatt lehet rajongani értük.
A felvetésre visszatérve, az SLS-re és a hozzá köthető infrastruktúrára már ráköltöttek cirka 16 milliárdot (és ezen felül a 2021-es költségvetésben 2,585 milliárd dollárt adtak rá még, amibe az Artemis I., II. és III. úthoz szükséges SLS rakéták előzetes költségei is benne tartoznak). Csak a hordozórakétára. Ez politika, ez a pénz rengeteg munkahelyet és adóbevételt jelent sok az érintett államoknak. Őket nem az eredmény érdekli, hanem hogy a tagállamuk mekkora bevételt generál. Ők lelkesen megszavazták azt tavaly, hogy egy RS-25-ért 146 millió dollárt fizessen az állam (2020 májusában 18 darab további hajtóművet rendeltek meg az AeroJet Rocketdyne-tól a későbbi SLS indításokhoz)...
Amíg nem fogja mindenkinek a szemét kiütni, hogy az SLS felesleges, mert a rendelkezésre álló alternatívák valóban jóval olcsóbbak, addig nem fog változás történni, és az SLS el fogja nyelni ezt a töménytelen pénzt.
De hogy változás legyen, az alternatíváknak meg kell jelenniük...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ez már többszörösen nyakatekert dolog, mert a NASA-t kvázi megnyomorította az 1960-as évek exponenciális bővülése ( a Gemini- és Apollo-programokra elköltött gigászi pénz miatt ), majd az 1970-es években ennek a pénzbőségnek az eltűnése, ami után a korábban felduzzasztott hatalmas infrastruktúra és szürkeállomány hirtelen kihasználatlan lett - ez az, ami az alvállalkozó cégeket is tönkretette.
Érdekes amúgy látni, hogy bár arról komplett enciklopédiákat töltenek meg, hogy mennyi előnye volt az Apollo-programnak vagy az utána következő STS űrrepülőgép-programnak, a hátrányokról nem sokan akarnak beszélni.
Ez pedig csak a NASA, mert ugye az USAF is éves szinten is több száz millió, illetve milliárd dollárt szór szét az űriparban.
Ez a politikai lobby hatása...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Dare2Live
#27
üzenetére
Pardon, az SLS az NASA. A NASA megbízásából gyártja a Boeing és még pár alvállalkozó, de a NASA a tulajdonosa, fejlesztője, stb.
Tetszik vagy sem, de amúgy kb. tényleg erről szól az SLS. Legyen munkahely és adózás, a többi nem érdekel senkit (nagyjából).
Hogy mennyire drága lesz, azt a törvényhozásban nem kérdőjelezik meg, hanem megszavazzák. Tavaly májusban megrendeltek további 18db új építésű RS-25 (más néven SSME) hajtóművet a AeroJet-Rocketdyne cégtól 1,79 milliárd dollárért az SLS első fokozatába (az első négy SLS-hez már megvannak a hajtóművek az STS űrrepülőgéphez legyártott és használt RS-25-ösök által, korábban már rendeltek 6 hajtóművet, ezzel a 18-al így lesz 24, ami ugye 6 további SLS indítást tesz lehetővé).
Igen, egy RS-25 nagyjából 100 millió dollár lesz. Vagyis az SLS első fokozatában csak a hajtóművek 400 millió dollárba kerülnek...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ez a rész egy kicsit kusza lett. A C201 robbant fel korábban (úgy tudom), a C205-el sikeres "menekülős" tesztet hajtottak végre, 2019. januárjában.
Valóban kevertem, mert a C204 volt a Demo-1 repülésen és az robbant fel. Javítottam.
A C201 volt az első tesztjármű, azzal Pad Abort Test-et hajtották anno végre, illetve a hajtóművel történő leszállással kísérleteztek.A Starship kapcsán az a pletyka járja, hogy az SN 11 után nem az SN 12,13 és 14 fog következni, hanem egyből áttérnek az SN 15-re, kihagyva az említett 3 prototípust, amiatt, mert az SN 15 jelentős fejlesztéseket fog magán viselni (ahogy az írásban is szerepel).
Sajnos e téren még most is csak találgatunk, amikor a cikket írtam pláne. Majd a következőben részletezem, ha már többet tudunk.
Készül továbbá egy SN7.2 kódszámmal jelzett teszt tank (a 7.1 kimaradt a cikkből), amely 4 mm helyett csupán 3 mm vastag rozsdamentes acélból készül, így várhatóan 15-20 t súlyt megspórolnak.
Teszttankoknál már én is elkezdtem elveszteni a fonalat.RocketLab, nem SpaceLab, később már helyesen szerepel, csak ezen a 2 helyen nem.
Javítva.Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
gabmolnar
#41
üzenetére
Amit/akit még a kis szereplők közé beillesztenék, az a Relativity Space.
[Benne voltak a 2018-as összefoglalóban], azóta igazán látványos dolog nem történt velük kapcsolatban, ha a kisebb dolgokat is mind beleírnám, akkor pedig csak ez vagy 20 000 extra karakter lenne. Ha eljutnak a rakétaindításig, akkor bekerülnek legközelebb.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Gondolom azért halad a Raptor fejlesztése más minta szerint, mert ott az egész Starship egy merően új vállalkozás.
A Raptor fejlesztése még 2009-ben kezdődött meg, igaz évekig alacsony ráfordítású "zsebprojekt" volt csak. Egy időben a Falcon 9 második fokozatába szánták, az USAF-tól igényeltek és kaptak is erre egy kisebb, 33 millió dolláros összeget (röviden: az után, hogy az ULA és az AeroJet komolyabb összegeket kapott hajtómű- és rakétafejlesztésre, a SpaceX meg kiverte a Capitoliumban a balhét).
Azóta volt nagyobb és kisebb méretű terv is, egyszer kíváncsi lennék arra, pontosan hogy nézet ki a fejlesztési görbéje...Az ESA F9-e (a Themis) 2030-ra van tervezve pl, úgyhogy igen.
Jól látom, hogy ez kimaradt a cikkből?[Először a Callisto jön] , az van benne a cikkben. Ha a Callisto sikerrel teljesítette a célokat, akkor jön a Themis. Erről a [Tavalyi összefoglalóban] volt több kicsivel (ez még 2019-es kép, akkor még úgy volt, hogy a Callisto 2021-re elkészül, a Themis pedig rögtön utána indul):
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A spacex is piaci megrendeléseket céloz.
Tavaly 26 db Falcon 9 indítás volt, ebből 14 db a Starlinkhez köthető (tehát "saját"), egy kémműhold, két GPS III műhold (amerikai űrerőktől tehát 3 indítás), hat pedig a NASA által megrendelt vagy ahhoz köthető (mint a Crew Dragon in-flight abort indítás, vagy a CRS / CC indítások).
Vagyis mindössze 3 indítás volt klasszikus piaci, illetve ugye a Starlink indítások egy részénél nano-műholdakat állítottak "utasként" pályára.
Oké, hogy COVID-19 és minden egyéb, de ez akkor sem azt mutatja, hogy a SpaceX a piaci megrendelésekre épít jelenleg első sorban...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
@azbest: Persze, nagy arányú az állami megrendelés, de ez nem támogatás.
Ezen vitatkoznék, mert a piaci ár felett veszik meg a szolgáltatás. Emiatt sírnak jó ideje az ArianeSpace-nél, hogy az Ariane 6 indításokat is kötelezően vásárolják meg az ESA tagországok (piaci ár felett), mert máskülönben nem lesz életképes az Ariane 6.
Nem mindegy, hogy egy Falcon 9-ért 60 millió dollárt kap a SpaceX, vagy 90 milliót, ugyanezért nem mindegy az ArianeSpace-nek sem, hogy sikerül-e fix áron előre lekötni az Ariane 6 indítások legalább egy részét, vagy piaci áron kell azokat értékesíteniük...
@Tuomas: Ha úgy vesszük, a Space Force küldetés is piaci, mert ott az egyik vetélytárs az ULA a Delta-val, továbbá a Nasa általi resupply küldetések is piaci alapú, mert ott meg a másik beszállító a Northrop Grumman a Cygnus-al.
Most nem akartam hazai példákkal előjönni...
Ez nem piaci verseny, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy zárt pályás verseny. Az ULA-hoz képest tudnak olcsóbbak lenni. Ez az ULA-nak rossz, mert egy csomó téren kénytelen volt költségeket csökkenteni (embereket elküldeni és a többi), ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem volt elég hatékony a működése.A CRS és a CC is hasonló eset, a NASA-nak nem szimpla verseny hívott életre, hanem két párhuzamos megrendelést fogadott el, nem titkoltan azért, hogy ha az egyik fél valamiért befuccsol (akármi miatt), akkor ne álljon meg az élet.
Mindkét esetben a SpaceX a konkurensénél jóval olcsóbban vállalta ugyanazt. Sőt, a CRS-nél nem is ugyanazt, mert ott ők visszahozni a Földre hasznos terhet, a Northrop Grumman pedig csak a szemetet tudja elégetni a légkörben.
Ettől függetlenül a hírek szerint az Axiom olcsóbban vásárol Dragon ülést, mint a NASA...
Megint egy érdekes kérdés, akkor milyen piaci árakról beszélünk...[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Idővel pedig már úgysem fog kifizetni senki kétszer akkora összeget ugyan azért a szolgáltatásért.
Az USAF boldogan kifizetett 2018-ban három Delta IV Heavy indításért egyenként ~440 millió dollárt, ami a Falcon Heavy listaár +50%-hoz (ha vesszük az USAF "extra költségeket") képest is több, mint kétszeres ár volt...Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Dare2Live
#79
üzenetére
Azért Musk nem a pánik miatt aggódott, hanem a COVID-ot nem tartotta túlzottan veszélyesnek.
[Itt van kompletten, időrendbe szedve az ezzel kapcsolatos Musk belső e-mailek és tweetek júliusig] Vannak benne érdekes megnyilvánulások, például, hogy a COVID úgy se lesz a top100 halázási okozatban ( [tévedett] ).
Volt még aztán pár érdekes fordulata a dolognak (például a COVID tesztek körül).Más szóval Musk az üzleti érdekeket tartotta fontosabban a vírusveszély miatti lezárásokkal szemben. Ezzel kapcsolatban lehet vitatkozni, de nem a professzionális viselkedést vette magára (és fogadta el a szakértők tanácsait és véleményét), hanem a saját (és cége) érdekeit nézte mindenek előtt.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ez teljesen más történet véleményem szerint.
Akik nemet mondat az újrahasznosíthatóságra, azok egyszerűen nem voltak érdekeltek abban, hogy ilyen jellegű fejlesztések történjenek. Ez például megfigyelhető az ULA és az ArianeSpace esetén is. Az a fontos, hogy az állami pénz munkahelyeket teremtsen és huzamosabb ideig biztosítsa azt. Ehhez az kell, hogy folyamatos megrendelés szükséges. Ami egyszer használatos fokozatokkal könnyen teljesíthető.
Az Ariane 6 koncepció korszakában nem volt komolyanvéve az újrahasznosíthatás, csak immel-ámmal foglalkoztak vele, inkább a gyártás olcsóbbá tételén dolgoztak, ami még így is garantált hatást ért volna el. Csak aztán szembejött a valóság...
Volt bőven olyan hang az 1990-es és 2000-es években is, aki az újrahasznosíthatóságra törekedett, csak éppen állami pénzt nem sikerült szerezni hozzá (ilyen téren nagy mumus a Rocketplane Kistler, aki megnyerte a CRS pályázatot a SpaceX mellett, de aztán nem tudott kellő mértékű saját tőkét összekaparni). Saját véleményem alapján ez okozta az X-33 / Venture Star vesztét is. Ha jött volna az olcsó, újrafelhasználható hordozórakéta, az EELV megrendelésállomány által biztosított pénzek elapadtak volna Alabama államban...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A nagy kérdés az, hogy meddig lehet fenntartani az ULA és más "csókosok" (pl. NG) kiváltságos helyzetét?
Az SLS esetén 10 indításhoz már megrendelték a hajtóműveket, a Vulcan Centaur-nak már kiosztottak 2 USSF (US Space Forces) indítást, további fél tucat várható még. A 2019-es USAF rakétafejlesztési támogatásnál konkrétan megnevezték, hogy a versenyképesség növelésére adnak támogatást, és mivel a SpaceX az "éllovas", egyértelmű volt, hogy mi a céljuk ezzel.Szvsz beláható idő (3-5 év) nem lesz változás e téren. Talán utána sem...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Szvsz a SpaceX nem akar ennél lejjebb menni árak tekintetében. Én élek a gyanúval, hogy akár 25-30 millió USD körül is nyereségesen adhatnának túl az újrafelhasznált fokozatokkal repülő Falcon 9-eseknek (főleg ha az áramvonalazó kúpokat is visszaszerzik), de miért tennék? Így is versenyképesebbek mindenkinél, eljött az ideje annak, hogy nyereséget generáljanak.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Az árakban nagyon olcsók lehetnek, de kellenének azok is, akik megrendelnék a sok indítást.
Az egyik a Starlink - saját maguknak így a legolcsóbb opciót tudják megvalósítani. A többiek kérdésesek, a NASA esetében szükséges mindenféle hitelesítés, ami idő és pénz, plusz nekik ott az SLS. Az Amazon (Project Kuiper) esetében esélyesen előbb mennek az ULA-hoz, mint a SpaceX-hez, ha a New Glenn nem lesz időben kész (nem lesz). A OneWeb pedig végképpen nem fog a SpaceX-től indítást vásárolni.
Kérdés ki lesz a sok másik. Az Axiom mondjuk megrendelhet Hold-körüli utazásokat, és hasonlókat.Pont ez volt ugye az ITS / BFG esetén az ötletelés kategória, hogy akár lehetne P2P utazásokat szuborbitális repüléssel megvalósítani. Keresik a lehetőségeket, hogy mire lehetne használni.
A piac sincs felkészülve egy ilyen hordozóeszközre, tehát itt oda-vissza pattog a labda, hogy ha lesz már Starship, akkor lehet arra alapozva mondjuk egy új LEO űrállomás építését eltervezni, vagy még nagyobb űrteleszkópokat megálmodni, és így tovább...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A Starlink terén ki lehet azért használni. Ehhez pedig nem is kell teljes teherbírás, csak tudjon felvinni mondjuk 50 tonnát, és visszatérni - máris van egy teljesen újrafelhasználható alternatívája a Falcon 9-nek, és még olcsóbb lehet (fajlagosan) az indítás.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ez addig életképes, amíg lényegesen olcsóbb egy MEV és annak feljuttatása, mint egy új műhold és annak pályára állítása. Ha az indítási árak jelentősen csökkenni fognak, ez meg fog feltehetően fordulni. A műholdak magas árának egyik oka pont az, hogy nagyon-nagyon-nagyon alapos az ellenőrzésük és tesztelésük, hiszen az indítás drága dolog (volt). Ha az indítás jelentősen olcsóbb, akkor a tesztelések egy részének elhagyásával vagy egyszerűbbé tételével jelentős összeget lehet spórolni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében egy 75 millió dolláros indítás és egy 150 millió dolláros műhold van 99%-os megbízhatósággal, a másikban viszont 75 millió dolláros indítás mellett csak 75 millió dolláros műhold, 95%-os megbízhatósággal, akkor még egyértelmű a képlet.
De ha az indítás csak 30 millió dollár, akkor már elgondolkoznak azon, hogy akár itt már megérheti mondjuk egy 32,5 millió dolláros, 90%-os megbízhatóságú műholdon elgondolkozni, hiszen kettő kijön a fenti 75+75 millió dolláros árból, és ha csak az egyik is működik (amire statisztikailag nagyon nagy az esély), akkor is jól járnak, és jó eséllyel mindkettő működni fog.
Erre játszanak most rá a tömeggyártás felé induló gyártók, hiszen a Starlink elő tömeges indításánál 5%-os hibaráta volt rögtön az indítás után, pedig irtó olcsó műholdakat gyártottak (állítólag ilyen 250 ezer dolláros ár körüli áron). Persze nagyon kicsi műholdak, de akkor is - 60 db mindössze 15 millió dollár...
Itt pedig hirtelen feje tetejére áll az ipar, mert egy 250 ezer dolláros műholdat nem éri meg menteni...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Igazából a leszállás maga már szép eredmény. A leszállólábak fele nem jött ki, azért volt a ferde talpra érkezés és aztán a bummedli.
Mivel most még mindig ott tartanak, hogy kb. egyszer használatosra építik az SN-eket, így ez nem nagy veszteség, viszont maga a leszállási manőver már kezd kikristályosodni...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Új hozzászólás Aktív témák
lo Szokásos kis éves összefoglaló az űrhajózással kapcsolatosan. Elkezdett éledezni a hazai űripar is…
