Új hozzászólás Aktív témák

• #55 .mf veterán

  Új Válasz 2011-03-08 22:58:16 #55

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .mf

  veterán

  Nagy fába vágtad a fejszéd evvel a cikkel, és hogy cikksorozatnak szánod, bátorságodhoz (botorságodhoz ) gratulálok

  Látom elég alaposan körbe is olvastál, pár apróság azért még van benne.

  - kanjik száma: Geezer már leírta
  - kanjik: mind Kínából jöttek, legfeljebb átformálódtak (megjegyzem Mao kulturális forradalma miatt jobban, hiszen Mao kifejezett célja az volt, hogy a kínaiak ne tudják a régi műveket, régi kínai műveltséget olvasni -- így a régi kínai írás kicsit közelebb áll a japán kandzsikhoz). Kokuji és kokkun megkülönböztetés helyett inkább az olvasatuk szerint szokták megkülönböztetni, van on (kínai) és kun (japán) olvasata a kanjiknak, esetenként egynek több is; a kun olvasatot többnyire akkor használják, ha a kanji önmagában áll, vagy önmagában jelöl egy fogalmat (pl. 水 - mizu, azaz víz, és 道 - michi, azaz út (út átvitt értelemben is, ld. mindjárt)), míg ha más kanjival együtt alkot egy "összetett fogalmat", akkor a kínai olvasat (水道 sui+dou, víz+út = csatorna, vízvezeték. A dou az előbb említett átvitt értelemben, (út, módszer) mindenkinek ismerős lesz japán harcművészeteknél, kendou/kendó a "kard útja", juudou/dzsúdó, avagy a "lágyság útja" (mivel itt nem ütjük az ellent, hanem saját lendületét használjuk ellene, mi "lágyak" maradunk), stb). Persze rengeteg kivétel van, többnél is japán olvasat, vagy vegyesen (ékes példa a vasárnap, nichiyoubi, 日曜日, ahol az első "nap" kínai nichi, a végén pedig japán hi (kiejtés miatt bi) olvasattal szerepel).
  - kanáknál a hagyományos mátrixos táblázatot használtam volna helyedben:
  a i u e o
  ka ki ku ke ko
  ha hi hu he ho
  stb
  ebből jobban látszanak a kombinációk, a hang-eszköztár.
  - kanáknál sztem érdemesebb lett volna úgy írni, hogy nem "bővítik", hanem az alapszótagok mellé hozzáteszik az erősebb/keményebb/zöngésített párjukat (amiket dupla vesszővel jelölnek, pl. ka + " -> ga, ta + " -> da, ill. sa + " -> za), továbbá a beszélt nyelvben létrejött hasonulásokat (pl. chi + kis ya -> cha)
  - "anime-ok" animék angol animation --> animeishon --> anime, tehát ánimé magyar fonetikusan.
  - említed a kiejtésnél, hogy nem mindegy, hogy kami vagy kani. Na ahol a példád véget ér, ott kezdődnek a japán szóviccek, mert mint látható, az "abc"-jüket alkotó szótagkészlet szűkös, sokszor ugyanolyan hangalak mögött más kanji, és más jelentés van. Kami hangalak nem csak istenséget, Istent jelent, hanem ugyanez az olvasata a hajnak és a papírnak is, leírva természetesen már nem is hasonlítanak egymásra.
  - desu ka: nem nyelvjárás-függő (az pl. a kansai tájszólás bai-a lenne), hanem inkább beszédhelyzet kérdése.
  - anata: ó mennyit használtam én is, mire megtanították, hogy ez eléggé szoros viszonyt jelöl, pl. nézz meg vmilyen filmet vagy komorabb animét, ahol egy férjjel a feleség szeme láttára történik valami tragikus -- a feleség azt fogja mondani, hogy anata, de nem úgy, hogy "hé, te!", hanem, hogy "kedvesem!..." S akkor mit használnak mindennapokban arra, hogy te? Na ugye már rájöttél? A másik nevét, pozícióját. "Kimura san wa dou omoimasu ka?" Vagy egyszerűen elkerülik az alany használatát.

  Megszólítások (kicsit külön, mert itt sok rövid megjegyzésem van):
  - san: nem csak egy szinten, hanem feljebb is. -sama-t tényleg szinte csak animében hallasz, vagy kisama-ként közvetlen bunyó előtt
  - kun: gyakori pl. jó kapcsolatban lévő fiatal férfi munkatársak között, nem csak fiúk
  - chan: ezt sem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni. Egyik tanárom mondta, hogy látott már marcona 30-40-es éveiben járó férfit és öreg bácsit is -chan-nak szólítva -- s ez nem a nemi irányultságukra vonatkozott Alapelvként tényleg kicsit kedveskedő, aranyoskodó, tehát elsősorban lányokra használatos; de a fent említett két példánál például ez csengett össze legjobban a nevükkel.
  - kouhai-t még én se hallottam, pedig tanulok már vagy öt éve

  - o: na itt van egy kis kavar:
  a.) wo, mint tárgyas rag (kiejtéskor a w szinte nincs is ott, de érezni, hogy nem sima o hang), mindig hiraganával írva
  b.) o- és go-: ez az udvarias/illedelmes beszéd (keigo ill. teinei-kei) egy eszköze, mellyel a másik felé udvariasságot, megbecsülést fejezhetünk ki, ha egy főnévhez hozzátesszük (többnyire o-t az egy kanjis, japán olvasatú kanjis fogalmakhoz, míg go a több kanjiból álló elé tesszük, persze itt is sok a kivétel) (pl. saját családunk kazoku, de ha mással beszélünk az ő családjáról, akkor gokazoku-t mondunk). Rokon dolog a szívélyességből végzett cselekvések elé (ha több-kanjis a főnév), akkor go-t tenni (pl. goannaisuru: annaisuru idegenvezetni, tehát így együtt azt jelenti, hogy szívességből idegenvezetés tartani. Negatív dolgokhoz nem társulhat, vagy ha igen, akkor az elég perverz/morbid ).

  - Magyarország ハンガリー, azaz hangarii, a második i-t lefelejtetted a hangariijin-nél. Japán szóvicc a kawaii és kawai variációja is, előbbi aranyos, utóbbi szegény szerencsétlen "-i"-s melléknevek meg csak rátesznek egy lapáttal (pl. oishi = édes (fogalom), oishii = édes (melléknév)).

  - yoroshiku: alapja a yoroshii, mint kellemes, megfelelő; a -ku pedig "-i"-s melléknevek ööö hogyishívják, szóval -vá, -vé, (jóvá-rosszá), és a <vhogyan> (jól, rosszul). A yoroshiku-t én leginkább a francia "s'il vous plait"-hez hasonlítanám, "ha Önnek is megfelel". Yoroshiku onegai shimasu-t így össze is lehet a fentiekből tenni: "ha Önnek is megfelel, kérem Öntől (negau: kérni, az o- pedig két bekezdéssel feljebb a beszélgetőpartner felé történő udvariassági forma), hogy tegye meg". Ez egy interpretációja. Persze van több is, "Kérem örömmel tegye" (fogadja örömmel az ajándékot, fogadjanak örömmel engem, mint látogatót, stb).

  - ossu: ritka szleng
  - yaa: hö? még nem is hallottam
  - ja mata: nincs benne, de gyakori: "hát akkor még (legközelebb) (találkoz(z)unk"

  - doumo: rövid férfi "köszönöm." ponttal a végén. "Doumo arigatou!" lenne az a bizonyos Kék osztriga-pozitív férfi szájából, ha tényleg egy kis apróságért, semmiségre mondja, inkább kicsit nőies. Ha viszont tényleg nagy dolgot, szívességet kap, és valaki magasabban állónak köszöni, akkor normális, akkor még a "doumo arigatou gozaimashita!" is normális. Helyzetfüggő.

  - tadaima: tada+ima, = pont most (érkeztem meg, üdv!)

  Ha már köszönések, akkor
  - itadakimasu: ebéd megkezdésénél
  - gochisousama: ebéd befejezésénél
  Lefordítani szabatosan nem igazán lehet, "köszönöm az ételt, a.) neki is kezdek b.) jól esett"

  Na ez egy jó hosszú post lett

  Amúgy látom van szorgalmad, érdeklődésed, és utána is néztél, de érdemes még tanfolyamra járni. Nem akarom nagyon reklámozni, de a Japán Alapítványnál is van, a tanárok többsége japán, s a japán Oktatási/Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően nem is drága ha leosztod óradíjra.
  Geezer, és te merre tanultál / tanulsz?

  Fotóim és kalandjaim a világ körül: https://www.facebook.com/fmartinphoto/

Új hozzászólás Aktív témák