Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz magic2 #5 üzenetére

    Pontosan, a QF-16 nem más, mint manőverező légi célpont éles rakétás lőgyakorlatokra.

    A cikkbe én sürgősen beleírnám ezt az "aprócska" dolgot, mert így nagyon-nagyon bulvár az egész, kezdve a rövid összefoglalóval - a QF-16 semmi rendkívüli előrelépést nem jelent a QF-4-hez képest, leszámítva persze a modernebb technológiákat, ám az alkalmazási terület már évtizedek óta azonos...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz magic2 #16 üzenetére

    Nem, a gépágyús éleslövészetnél egy vontatógép kienged egy "zsákot", amin egy radar elven működő közelség mérő van. A mi Gripen-jeink is ilyen éleslövészetre járnak Svédországban. Az infravörös önirányító rakéták (mint a Sidewinder) még gyakorolható azzal, hogy flare-eket (infracsali) dobnak, és arra indítanak rakétát.

    Viszont a rakétás céllövészet az, amit csak a QF-4 / QF-16-hoz hasonló gépekre lehet indítani.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz dabadab #18 üzenetére

    Uhhh.... összetettebb dolog. Szét kell választani a drónokat.

    I. osztályú: Ezek azok, amik valóban távirányításúak. Itt minden élesben megy, a drón alapvetően nem rendelkezik önálló döntési képességel (leszámítva egyes esetekben azt, hogy megszakadt/megzavart rádiókapcsolat esetén automatikusan visszamegy a saját reptér közelébe, és ott kezd el körözni, hogy helyreállítsák a kapcsolatot, és lehozzák). Itt a lag valós probléma, a komolyabb drónok műholdas adatkapcsolattal rendelkeznek, de ezzel is reális a 1000ms alatti ping, ami azért még mindig bőven elég egy alapvetően nem komoly manőverekre vonatkozó parancsokra. Ilyen az összes jelenleg rendszerben álló UCAV, mint a Predator B vagy a Reaper, és ilyen a QF-16 is. Mellékesen: a Reaper és a Warrior képes Stinger, illetve a Reaper akár Sidewinder rakétát is vinni magával, tehát lassabb légi célokat le is tud küzdeni. Persze ez nem manőverező légiharc kategória....

    II. osztályú: Ezek olyan drónok, amelyek automatikusan képesek fel-, sőt leszállni, és az irányítóközpontban csak a navigációs pontokat adja meg, hogy merre repüljön a drón, meg a célpontot, amire ledobja a bombákat, majd milyen útvonalon jöjjön vissza. Ha a drón valami furcsaságot tapasztal (például radarbesugárzás, vagyis ellenséges veszélyforrás), akkor azt jelzi a központnak, és ott döntenek arról, hogy a drón hogy reagáljon. Ilyen drón a leállított Boeing X-45 (ami az alapvető feladatokat sikeresen végrehajtotta, tehát végig repült egy előre megadott útvonalat, és ledobta a célra a bombákat), vagy a Northrop Grumman X-47. Ezek a drónok azonban alapvetően csak egy félig önálló repülésre képesek. Hogy mikor állnak rendszerbe, az kérdéses, de 2020 körül már megjelenhetnek, az US NAVY nagyon bízik bennük.

    III. osztályú: Ez lenne az önálló drón, amelyik képes egy manőverező légiharcra, ez viszont olyan fokú önállóságot követel meg, ami ma még eléggé sci-fi kategória. A fő probléma amúgy, hogy jelenleg a katonai vezetők sem támogatják ezek kifejlesztését.

    Jelenleg az elképzelések ott vannak, hogy a II. osztályú drónok kísérnék az ember vezette vadászgépeket. A csapásmérés ezen drónok feladata, míg az ember vezette gépek fogják az ellenséges légi célokat leküzdeni.

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák