Új hozzászólás Aktív témák

• #60 ilba tag

  Új Válasz 2007-10-25 09:47:35 #60

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ilba

  tag

  Nyilvánvaló, hogy negatív pszichés behatás indítja el a folyamatot, de azt megnevezni... Elképzelhető, hogy egy mélyen ülő gyerekkori trauma tör a felszínre egy konkrét helyzet, vagy asszociáció során. Több hatás egymás katalizálásával fog a pánikbetegséghez vezetni, még akkor is, ha rá tudunk mutatni az általunk kiváltó oknak vélt eseményre, helyzetre. És nem kellene összemosni a pánikbetegséget a "depivel és öngyivel"! Akinek volt már pánikrohama az tudja, inkább a migrénes fejfájás... Bár az is igaz, hogy a pánikhelyzetek kerülésével a tünetek javulnak, de ezt a struccpolitikát én inkább kerülném, az embernek nem érdeke, hogy kirekesztett legyen (ráadásul saját maga által).
  A tünetek alapján a háziorvosom minden szakrendelésre elküldött (kb. az urológiát kivéve... ), tehát a hozzáértéséről biztosítva voltam! A biztonság kedvéért vérnyomáscsökkentőt szedetett velem, ám érdekes módon a kiugró értékek még ekkor is jelen voltak (két hét után abbahagytam a szedését). Ekkor elkezdtem beleásni magam a tünetek lehetséges kiváltó okainak szakirodalmaiba, és lőn világosság! Erre a háziorvosom csak annyit mondott: -Balázs, Ön még túl fiatal ehhez a betegséghez! Ezen a ponton világossá vált számomra, hogy nála esélyem sincs a gyógyulásra. (megjegyzem, a kiváltó ok már rég a múltté lett, rendezett volt az életem, semmi pszichés nyomás nem volt rajtam) Innen egyenes út vezetett a pszichiátriára, ahol is egy jó fej, fiatal orvos elmagyarázta -érthető nyelvezettel-, hogy miről van szó. Egy pár évig (kisebb-nagyobb szünetekkel ) gyógyszert szedtem (nem, nyugtatót soha, ez egy szerotonin "alapú" gyógyszer volt), és eljutottam arra a pontra, ahol még lényegében szügségem lehetne rá (egy-két tünet ritkán megjelenik), de nem szedem, mert tudatosan vissza tudom szorítani a tüneteket arra a szintre, ahol már meg is feledkezem róluk, tehát nem befolyásoló tényezők az életemben.
  Ebből kiderül, hogy nem vagyok a gyógyszerezés híve, de szükség volt arra is!

  Így hirtelen...

  szerk: és igen, teljes értékű munkát tudtam végezni a gyógyszer szedése során. Az első, és az utolsó egy-két hét egy kicsit zűrösebb volt (hangulati ingadozások jelentkeztek..., indokolatlanul), de közben semmi!

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák