2. Fórumok
  3. Infotech
  4. Modern Warfare 2: kegyetlen

Új hozzászólás Aktív témák

  • #188 rennes6 tag #16820480 #182
    Új Válasz #188
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    rennes6

    tag

    válasz #16820480 #182 üzenetére

    Igen, jó eséllyel a tiltás az orosz szereplők miatt történt.
    Hm, egy nemzetközi ajánlás lép először életbe, nálunk éppenséggel a PEGI. Ezt felül lehet bírálni extrém esetekben. A Manhunt 2-nél a PEGI pl. 18-ast ajánl olyan országoknak, akik viszont betiltották a forgalmazást.

    A lényegnek nekifutok: az arénás történet és a civilek lemészárlása között a legfőbb különbséget első megközelítésben az alapfelállásban látom.

    Az egymás ellen folytatott műharc tágabb értelemben tekinthető egy taktikai sportnak, vagyis kibersportnak, akár a paintball virtuális megfelelőjének is. Szűkebb értelemben egy sajátos vetélkedő, ahol nem a lexikális tudás, a fizikai erő hanem másfajta tulajdonságok, képességek számítanak. Mindegy, hogy haverok ellen nyomjuk LAN-ban vagy ismeretlenek ellen a neten. Lehet párharc vagy csapatküzdelem is. A hangsúly pont azon van, hogy akár a barátaidat is lőheted, mégsem teszel ellenük semmi erőszakosat a szó legszorosabb értelmében. Ezernyi más módja van annak, hogy a barátaidnak igazán árts, és még erőszakos tett sem kell hozzá. Igaz, hogy a lényeg, a célunk a másik elpusztítása, de mindezt játékos keretek között tesszük, ez kiemelendő. Az érzékenyebbek persze indulatossá válhatnak egy-egy elrontott széria után, mások akár szabályos dührohamot kapnak, de így történhet ez egy elvesztett kosármeccset követően is. Kivel nem fordult már elő, hogy bármilyen csapatjáték alatt ellenfeléül kapta a barátját? Mi történt akkor? Nem segítünk neki, hanem ellene dolgozunk, akár erőszakkal is (a szabályok néha elnézőek) megpróbáljuk ellehetetleníteni annak érdekében, hogy mi győzzünk. Mert tudjuk, hogy ez egy játék, a küzdelem pedig a vérünkben van. És a multiplayer lövöldözősről is tudjuk, hogy csak egy játék. Küzdünk, és ez izgatottá tesz minket, ezt élvezhetjük benne egyebek mellett. Aki szereti, gondolom ilyesmit keres benne.

    Most változtassunk a képen, és annak tudatában, hogy még mindig játszunk, cseréljük ki az ellenfeleket fegyvertelen polgárokra. Olyanokra, akikről tudjuk, hogy nem képesek ártani nekünk, és nem is akarnak ártani nekünk. Nem kell arra számítanunk, hogy ellenünk fordulnak, nem kell félnünk, hogy bajunk esik. Állítsuk őket a falhoz, és kaszaboljuk le őket. Mi történt? Elkövettük valamit, amit emberölésnek hív a szakirodalom. Nagyot léptünk ám előre onnan, hogy más, felfegyverzett, a saját életünkre törő személyeket céloztunk be és találtunk el játszásiból. Különös kegyetlenséggel, aljas indokból, felfegyverkezve, előre kitervelten, csoportosan elkövetve egyébként.

    Nem lett volna itt semmi probléma, ha a szokásos keretek között mindenféle pályákon rohangálva az életünkre törő embereket kellene megsemmisíteni, hány éve szokjuk már ezt. Jó történettel eladható. Nem mondom, hogy különösebben egészséges dolog, de megtűrjük. Azzal viszont már komoly probléma van, hogy átléptünk egy bizonyos határon (mindegy, hogy mikor, most éppen ebből az apropóból került elő), és elkezdjük játéknak tekinteni a nyilvánvaló emberölés ábrázolását is. Nem egészséges dolog.

    (A Battle Royal egyfajta modern Legyek ura, legalábbis arra hajaz. Nem olvastam a könyvet, és nem néztem meg a filmes feldolgozást sem.)

Új hozzászólás Aktív témák