Új hozzászólás Aktív témák

• #24 #06658560 törölt tag vodkaboy22 #21

  Új Válasz 2016-05-10 15:12:39 #24

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #06658560

  törölt tag

  válasz vodkaboy22 #21 üzenetére

  "Kár, hogy az F-35 alap elgondolása hibás: Sok egymástól erősen különböző feladatra optimalizált gép egy géppel való leváltása... Ez mindig csak öszvérmegoldás lesz és végül semmiből sem lesz a legjobb."

  Nincs egy verzió. Nem tud az összes F-35 STOL, STOVL, VTOL funkciót. Gyakorlatilag van három típus, amik nagyon sok elemükben egyeznek.

  "Ezzel ellentétben pl az oroszok:
  - Kicsi/közepes vadász-multifunkciós MIG-29
  - Közepes vadász és légtér királya illetve tengerészeti feladatok SU-27 variánsai (33MKI 35 37)
  - Vadászbombázó - Su-24 Su-32 (SU-.27 nagyobb kacsaórrú bombázó variánsa)
  - Nagy területet védő nagy sebességű elfogó vadász MIG-31
  - És akkor még ott van a PAK-FA stb"

  Ezzel szemben az amerikaiak:
  - F/A-18 A/B, C/D, E/F
  - F-16 A/B, C/D
  - F-15 kismillió verzióban
  - F-22
  - AV-8B Harrier
  - F-35
  - F-5
  - A-10
  plusz három elektronikai hadviselésre használt verzió.

  [link]

  Valamint a PAK-Fa még sehol sincs. Majd lesz.

  [ Szerkesztve ]

• #25 Cifu nagyúr vodkaboy22 #21

  Új Válasz 2016-05-10 15:26:47 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz vodkaboy22 #21 üzenetére

  Kár, hogy az F-35 alap elgondolása hibás: Sok egymástól erősen különböző feladatra optimalizált gép egy géppel való leváltása... Ez mindig csak öszvérmegoldás lesz és végül semmiből sem lesz a legjobb.

  Az eredeti elgondolás az lett volna, hogy a három alváltozat alkatrészei között kb. 2/3 teljesen azonos lesz. Ha ezt így valósítják meg, akkor a költségek egyik rákfenéjét tényleg durván rövidre lehetne zárni. A szomorú az, hogy a különféle feladatköröknek előírt elvárásokat így nem lehet teljesíteni. A program vezetése két dolgot tehet ilyenkor alapvetően: vagy közli, hogy hátrább az agarakkal, és vegyetek vissza, vagy pedig elengedi a gyeplőt, hogy akkor valahogy megpróbál megfelelni az elvárásoknak. Itt az utóbbi valósult meg, így kb. 20-25% közös csak az alkatrészeknek a három alváltozatban.

  Ezzel ellentétben pl az oroszok:
  - Kicsi/közepes vadász-multifunkciós MIG-29
  - Közepes vadász és légtér királya illetve tengerészeti feladatok SU-27 variánsai (33MKI 35 37)
  - Vadászbombázó - Su-24 Su-32 (SU-.27 nagyobb kacsaórrú bombázó variánsa)
  - Nagy területet védő nagy sebességű elfogó vadász MIG-31
  - És akkor még ott van a PAK-FA stb

  Nono. Először is hajdan az szovjeteknél két teljesen különálló légierő volt, a hátországot védő PVO és a harcászati területen aktív VVS. Előbbinek hatalmas, nagy teljesítményű, nagy hatótávolságú vadászgépek kellettek, amelyeket effektíve a földről vezettek rá a célre, illetve ahol nem, ott a gépek hatalmas radarjai segítségével derítették volna fel a célokat. Ide "születtek" a nagy méretű Szuhoj SzU-9/-11/-15, Tupoljev Tu-128, MiG-25 és MiG-31-es vadászgépek. A VVS ellenben kisebb, könnyebb, mozgékonyabb harci gépeket akart, ide születtek a MiG-19, MiG-21, MiG-23 vadászgépek.

  Az oroszoknak az 1980-as években volt egy egységesítési tervük, ahol a VVS és a PVO azonos géptípust használt volna. Csakhogy a két légierő teljesen eltérő rendszereket használt, sőt, még a radarok terén is teljesen eltérő volt az elvárásuk. A Szuhoj tervező iroda nem is akart indulni ezen a tenderen, mert úgy vélték, hogy nem lehetséges a két alapjaiban eltérő feladatkörnek megfelelő gépet építeni. Levágva a történet nagy részét, a végén úgy döntöttek, hogy két típust építenek: a kis hatótávolságú MiG-29-est és a nagy hatótávolságú Szu-27-est (a harmadik induló Jakoljev tervező irodát pedig átirányították, hogy hordozófedélzeti gépeket tervezzenek inkább, ez lett a Jak-141 STOVL vadászgép és Jak-44 hordozófedélzeti AW&C radar-felderítő).

  A szovjetunió széthullása után az oroszok kétségbeejtő helyzetben találták magukat. Rengeteg típust szépen kivontak, illetve próbáltak leváltani, de a pénzhiány miatt inkább csak az előbbire volt pénz. A Szuhoj reagált a legjobban a helyzetre, és rájött, hogy külföldön kell érvényesülnie, ez volt az az időszak, amikor a nyugati újságírók szarkasztikusan megjegyezték, hogy a Szuhoj több típusjelzést generált egy évben, mint ahány gépet gyártott (Szu-27 família, Szu-30/-32/-33/-35/-37).

  Az, ami most folyik az orosz légierőben, az is effektíve szükségmegoldás.

  -A Szu-27SzM gyakorlatilag egy olcsóbb megvalósítása egy felújítot Szu-27Sz-nek.
  -A tengerészeti Szu-27K alias Szu-33 ki is lesz vonva, helyette jön a MiG-29K, mégpedig azért, mert a MiG-29K fejlesztését az indiaiak kifizették a saját hordozójukra.
  -A Szu-34 valójában eredetileg tengerészeti csapásmérő gépnek indult, akkor még Szu-32FN jelöléssel, külföldön sehol sem kellett, de mivel a Szu-24-esek elkezdtek kiöregedni, az orosz légierő megrendelte a Szu-34-est, egyszerűen azért, mert új, célirányos típus kifejlesztését nem képes finanszírozni. Ettől persze a Szu-34 még egy igen jó típus, de effektíve nem több, mint az 1980-as évektől rendszerben lévő F-15E.
  -A Szu-35 kényszer szülte megoldás, a PAK-FA elhúzódása miatt kellett megrendelnie az orosz légierőnek, és mivel a PAK-FA nem néz ki túl jól jelenleg, ezért további gépeket rendelnek. A Szu-35 azonban fogatlan oroszlán, kicsit furcsán néztek ki az R-27R rakétákkal Szíriában (ez egy félaktív radar vezérlésű rakéta, a célpontot az indító gép radarjának kell "megvilágítania", amerikai analógiája az AIM-7 Sparrow, ami már jó ideje ki lett vonva, és kiváltotta az AIM-120 AMRAAM).
  -PAK-FA... Hát igen, ezen a programon lehet lemérni azt, hogy hol is áll Oroszoroszág. Az MFI / LFI program kvázi bukása után 2002-ben indították a PAK-FA (nagyon durva fordításban: a frontlégierő fejlett repülő rendszere) programot, amely az amerikai F-22 és F-35 vadászgépek ellenpólusát kell képviselje, és nem mellesleg az orosz légierő egyre inkább elöregedő gépparkjára is gyógyírt kellett volna (eredetileg) nyújtani. A méretét és tömegét is a két amerikai gép közé lőtték be, és fontosnak kiáltották ki az árát is, azt szabták meg, hogy az F-35 tervezett 30-35 millió dolláros árán legyen elérhető (érdekes fricska a történetben, hogy az F-35 ára időközben jól elszállt, jelenleg inkább 100-150 millió dollár közé esik). Az új vadászgép tervezését és kivitelezését a Szuhoj cégre bízták (a belső jelölése T-50), ám a MiG és Jakojlev gyárat is be kell vonni alvállalkozóként. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz vezetés véget akar vetni az egymással torzsalkodó és versenyző irodáknak, amelyek párhuzamosan hasonló programokra dobják ki a pénzt, így aztán 2006-ban létrehozták az Egyesült Repülőgépgyártó Társaságot. Ez egybevonta a Szuhoj, MiG, Tupoljev, Jakoljev, Iljusin és Irkut tervezőirodát, noha ezek - legalábbis eddig - nem veszítették az identitásukat, a közös felső irányítás arra utal, hogy a PAK-FA-nak nem lesz házon belül kihívója.

  A PAK-FA vadászgéptől elvárják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy a radarok számára nehezen felderíthető legyen; elvárt a szupercirkálás képessége, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagéhes utánégető használata nélkül is képes legyen a gép a hangsebességnél gyorsabban repülni, és továbbá a lehető legmodernebb fedélzeti elektronikával lássák el. Az MFI program rémképe azonban itt is hamar visszaköszönt, az elvárások között szerepelt, hogy a prototípusnak 2006-ban fel kell szállnia, és a rendszerbe állításnak 2012-ben meg kell kezdődnie. Utalnék ismét arra, hogy az F-22 esetén is jó 15 év kellett az első felszállástól a rendszerbe állításig, és a mai modern összetett vadászgépeknél, mint a Rafale vagy az Eurofighter hasonlóan hosszúra nyúlt a fejlesztési idő. Mindössze 10 év alatt a semmiből egy vadonatúj, rendszerbe állításra érett gépet prezentálni még akkor is hatalmas kihívás, ha a pénzösszeg rendelkezésre áll. Az orosz vezetés másfél milliárd dollárnak megfelelő rubelt ígért 2010-ig a programra, ám a légierő évente összesen mindössze mintegy 200 millió dollárnak megfelelő összegből gazdálkodott, és ennek döntő többségét sem a PAK-FA-ra, hanem egyéb sürgős feladatokra vonta el. A másfél milliárd dollár még csak a főbb fedélzeti avionikai rendszerek fejlesztésére lenne elég, az új (eredetileg a MiG 1.44-be szánt) hajtómű fejlesztésének befejezéséhez a Roszaviakozmosz vezetői szerint 600-800 millió dollárra lenne szükség, és akkor a fegyverrendszerekről, a lopakodást biztosító anyagok kifejlesztéséről még nem is beszéltünk.

  Ezek után nem meglepő, hogy a PAK-FA körül nagyon nagy volt a csend. Pár adat nyilvánosságra került, például hogy a gép két hajtóműves lesz. Ezen túl azonban mindössze a különféle profi és amatőr grafikusok fantáziarajzain repülhetett a gép. Ez persze nem tántorította el a légierő vezetőit attól, hogy újabb és újabb kijelentéseket tegyenek a várható első repülés és a rendszerbe állítás időpontjáról. A prototípus első repülését 2006-ról először 2008-ra, majd 2009-re csúsztatták, végül 2010. január 29-én valóban meg is tette. Ez volt egyben a gép első bemutatkozása is a nyilvánosságnak. Eközben beindult a fent említett Szu-27SzM és Szu-35 beszerzés, látva, hogy a PAK-FA még egy ideig biztos nem áll rendszerbe.

  A végleges hajtóművének első repülését nemrég tolták vissza 2018-ra, addig marad a Szaturn 117Sz alapú AL-41F1.

  Eleddig 12 előszériás gépet rendeltek meg (hat prototípus repül eddig), a sorozatgyártás (például mert a végleges hajtómű nincs kész) 2020 előtt nem várható.

  Szóval ha az F-35 problémáit megnézzük, akkor a PAK-FA hasonlókkal küzd, csak éppen pár nagyságrenddel kisebb léptékű az egész program, és amíg az F-35 költségvetése és főbb problémáiról a kongresszusi viták hírt adnak, vagyis tudunk róluk (mint a fenti hírben is), addig a PAK-FA programról csak annyit tudunk, amennyit az orosz állami információs gépezet kiad, az pedig nem a hibákra összpontosít...

  Szerk.: Ráadásul ahogy Kopi31415 rámutatott, az USAF / US NAVY / USMC még vagy két évtizedig használja a F-15C/D/E, F-16C/D, F/A-18E/F típusokat. Az F-22A és az F-35A/B/C mellett...

  [ Szerkesztve ]

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák